Little Horan 13.fejezet.

13.fejezet.

Liam szülei döbbenten néztek rám majd fiukra.
-Liam kisfiam beszélhetnénk 4 szem közt?-mondta Karen.
Én egy kicsit kényelmetlenül éreztem magamat.Ilyen helyzetbe még nem kerültem.
Liam apukája és testvére maradt csak a nappaliban na meg én.
Elég furán nézett rám Geoff.Zsebi meg csak  a  körmeit nézegette.
Egy kemény csöndes negyed óra után Karen és Liam bevonult a nappaliba.
Liam kézen fogott és elindult velem kifelé az ajtón miközben ezt suttogta a fülembe.:
-Megyünk Lizzie.
-Viszlát és szia Zsebi.-köszöntem el illedelmesen.Szegény Zsebi és Geoff azt sem tudta mi van és mi ez a hirtelen sietség.
Liam gyorsan bepattant a kocsiba én meg csak követtem a példáját.
Látszott rajta hogy tiszta ideg.feltétlenül kíváncsi voltam rá hogy miért kellett hirtelen így csapott papot elrohanni.
-Liam..-kezdtem ,mire ő rám pillantott majd vissza az útra.-Mi a baj?Miért kellett olyan hirtelen elrohanni?
-Drága anyukám szerint te nem illesz hozzám mert túl fiatal vagy és azt mondta azonnal szakítsak veled.-szomorú tekintete rám talált és mélyen a szemembe nézett egy pillanatra majd vissza az útra.
Ezekre a szavakra majdnem elsírtam magamat.Anyukája úgy gondolja hogy nem illek hozzá.Ez nagyon rosszul esett nekem.
-Akkor ez most..-kezdtem akadozva..-azt jeleni hogy..?
-Nem Lizzie ne gondolj butaságokra én tudom a legjobban ki illik hozzám és ki nem én szeretlek téged és nem fogok anyu miatt szakítani veled.Neki meg kell érteni hogy én téged szeretlek.
Szép szavaira majdnem megint elsírtam magamat..de szerencsére tudtam magam türtőztetni ettől.
Mikor hazaértünk Lau és Hanna már teljesen be voltak zsongva hogy Liam vajon hova vihetett engem.
-Na,na,na,na?.-kérdezte szinte ugrálva a lelkesedéstől Lau.
-A családjához.-közöltem bánatosan.
-Az tök jó..és kedvesek a szülei?-kérdezte Hanna.
-Igen nagyon meg a húga is Zsebi aki egy idős velünk.
-Van húga?-lepődött meg Lau.
-Van.-válaszoltam.-Na de ne álljunk itt az ajtóba inkább menjünk fel a szobámba.
-De Lizzie mitől vagy ennyire letörve valami nem úgy alakult ahogy terveztétek?-kérdezte összevont szemöldökkel Hanna.
Felfelé a szobámba elmeséltem amit Liam mondott nekem a kocsiban mire ők csak vigasztaltak engem.Ez igazán jól esett tőlük.
Legnagyobb bal szerencsémre a délután folyamán még Hanna közölte testvéremmel mi a bajom aki rögtön szaladt Liamhez hogy hogy mert az anyukája megbántani engem.
Ebből szegény Liam alig tudta kimagyarázni magát,de végül sikerült neki mert besegítettem neki a magyarázkodásba.
Este annyira fáradt voltam hogy már csak annyira lettem figyelmes hogy Hanna és Lau elköszön tőlem és elmennek Lauékhoz mert ma Hanna ott alszik.
Én gyorsan megfürödtem és bebújtam az ágyamba.
Már majdnem aludtam mikor benyitott a szobámba anyu.
-Alszol?-kérdezte suttogva.
-Nem.-válaszoltam.
-Csak azt akartam mondani hogy holnaptól megyek dolgozni,és egyedül leszel itthon a fiúkkal.
-Most viccelsz ugye?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel és felültem az ágyban,anyu meg le mellém.
-Nem ..
-Jaj de örülök.
-Gondolom mennyire.-nevetett fel.-Na de aludjál gondolom már nagyon fáradt vagy.
-Igen .-válaszoltam majd visszafeküdtem az ágyba és vártam hogy elnyomjon az álom.

Reggel igen kialudtan ébredtem.Mikor lefáradtam a konyhába anyu már nem volt otthon.
A fiúk a nappaliban néztek valami meccset.Épp indultam volna be a konyhába mikor leesett hogy egy valaki hiányzik méghozzá a bátyám.
Így mégsem a konyha felé indultam hanem vissza a nappaliba.
-Fiúk hol a bátyám?-kérdeztem meglepetten.
-Szerintem még alszik.-mondta Louis vigyorogva.
-De nem szokott ilyen sokáig aludni..-motyogtam.-Mind1 megyek megnézem.
Felmentem az emeletre a szobájáig meg sem álltam.
Kopogtam..nem jött válasz így benyitottam.
Szegény tiszta sápadtan a sötétben feküdt és hallottam hogy nagyokat lélegzik.
-Niall.-szóltam hozzá.-Hogy hogy nem vagy lenn a többiekkel?
-Nem akarom megfertőzni őket.
-Mi?Beteg vagy?-ijedeztem.
-Igen..egész este hánytam és lázam is volt.-ezekre a szavakra odamentem hozzá és leültem az ágya szélére és meg akartam fogni a kezét de elrántotta.
-Most mi a baj?-kérdeztem meglepődve.
-Hát nem akarom hogy te is beteg legyél.
-Kedves vagy.-mosolyogtam rá.-Na de most szépen felhúzom ezt a redőnyt és kimászol a nappaliba haldokolni a betegségtől mert nem fogok felszaladgálni ápolni téged.
-Köszi kedves vagy.-vigyorgott.
-Ez kétértelműnek hangzott.-nevettem fel.
-Tudom.-mosolygott rám majd lassan felült és rám vigyorgott.
-Úr isten de szédülök.-ezen mondatnál a mosoly lefagyott az arcáról.
-Liam,Harry,Louis,Zayn gyertek ide most..!-kiabáltam le.
-Igenis!-hallatszott a fiúk hangja.
Hallottam a lépcsőn felcsörtető fiúkat.De nem hogy ide bejöttek volna elszaladtak a szoba előtt és hallottam hogy keresgélnek engem hogy hol lehetek.
-Ti töketlen majmok..-mentem ki tesóm szobájából.
-Ja hogy ott vagy..-motyogta Liam.
-Akik még süketek is.-fejeztem be előbbi mondatom.
-Kössz.-mondta lenézően Louis.
-Na kapjátok fel.-mondtam mit sem törődve Louis lenéző tekintetével.
-Mit?-kérdezte döbbenten Zayn.
-Hát Niall-t.
-Mert?-Liam szemében láttam az arcom ahogy belenéztem szép barna szemeibe.
-Mert alig tud megmozdulni és tiszta beteg.
-Én nem nyúlok hozzá még én is beteg leszek.-közölte Zayn.
-Én sem.-csatlakozott Louis és Harry.
Mindenki Liamre nézett többek között én is.
-Majd én!-válaszolta majd arrébb taszította a másik 3 fiút.-Bunkók.
-Jó akkor segítek.-bántotta lelki ismeret Harry-t látszott rajta azért mert visszautasította kérésem.
Végül az összes fiú lesegítette testvéremet.
Míg ők a kanapéra ültették addig én bementem a konyhába egy kis táplálékot készíteni neki.
Liam utánam jött a konyhába..maga felé fordított és a szemembe nézett majd lassan közelebb hajolt és megcsókolt..én természetesen visszacsókoltam.
-No de fiatalok!-hallottam meg Louis hangját.-Ezt nem itt kéne pici Lizzie-ke és a testvíírkéd már várja hogy táplálékot szolgáltass beteg gyomrának.
-Jól van.-váltam el Liamtől.-Nesze vidd be neki.-nyomtam a kezébe a tálat.
-Nem .-makacskodott az egyetlen drágaság.
-Fúúúú..-dühöngtem majd berontottam a nappaliba egy tetetett vigyort felvéve és jó étvágyat kívánva Niall kezébe nyomtam a táplálékot.
Ezek után visszamentem a konyhába.Liam és Louis jól elbeszélgetett így nem is mentem tovább a küszöbnél ,inkább úgy döntöttem hogy testvéremmel maradok.
-Finom?.-kérdeztem mikor besétáltam a nappaliba ahol Niall a kanapén táplálkozott és Zayn egy másik fotelből nézte.
-Igen nagyon szépen köszönöm.-mondta illedelmesen Niall.
Erre csak rá mosolyogtam majd leültem a lábához a kanapé végébe.
Körülnéztem a szobán.Valami hiányzott vagyis inkább valaki.Ohh..hol van..
-Ti hol van Harry?-kérdeztem kicsit rösszeráncolva szemöldököm.
-Elment a kis Laucsikához.-felelt kérdésemre Zaynee.
-Mert?Ennyire nem bír meglenni nélküle?-döbbentem le.
-Miért te mit csinálsz Lilikével?-vágott vissza Zayn,erre csak kinyujtottam rá a
nyelvemet.
-Letépjem?-kérdezte.
Erre nagyot néztem és még jobban rányújtottam a nyelvemet.
-Oké.-monmdta majd megindult felém és elkezdett csikizni..szegény Niall teljesen összehúzta magát a kanapé másik felében és csak kacagott kis játékunkon.
Nagy sikitozásomra Liam és Louis beszaladtak a konyhából.
-Úristen Zayn te mit csinálsz?-kérdezte döbbenten LÉouis.
-Játszunk.-válaszolt miközben csikizett még engem.
-Szerintem elég vo..!- szegény bátyóm be sem tudta fejezni a mondatát mert hirtelen felpattant és kiszaladt a fürdőbe.Erre Zayn abbahagyta kis játékunkat és visszaült eredeti helyére.
-Szegény..-mondtam.
Feláltam a kanapéról éás hoztam Niallnek egy lavort a kanapé mellé hogy legyen hova dobni a legközelebbi kis rókát,és ne kelljen szaladgálnia.
Mikor visszaült a kanapéra újra leültem a lábához.
-Kihívom az orvost.-majd indultam volna a telefonomért mikor Niall megfogta a kezemet.
-Várj elöbb kaphatnék egy kis teát.
-Persze..-válaszoltam mosolyogva indultam volna a konyhába teáért mikor megfogta megint a kezenm.
-És egy kisebb pokrócot?
-Persze-megint el akartam indulni de niall megint megfogta a kezem.
-És egy melegebb zokni is kérlek..-majd rám vigyorgott és megint eljátszotta velem ugyanezt.
-És egy kis kekszet is.
-niall nem vagyok a cseléded.-közöltem kicsit durvábban a kelleténél mire lekonyult az ajka és kikutya szemekkel nézett rám.
-Jó na..-mondtam majd teljesítettem tesóm kéréseit.
-Köszönöm.-illedelmesen megköszuuönte legalább ezt tudom értékelni.
-Nincsmit.-válaszoltam és még az arcát is megpusziltam.
-Te ne puszilgass mert még te is beteg leszel.-erre csak egy vállrántással válaszoltam neki mire ő kicsit felült és intett hogy mehetek.
Elindultam megkeresni Liamet,hol lehet ez a buta fiú?
-Megvagy.-karoltam át hátulról.
-Jézus Lizzie a szívem majd kiesik a helyéről.
-Bocsi.-néztem rá kiskuyta szemekkel.
-Semmi gond .-mondta majd közelebb hajolt hogy megcsókoljon mikor..hirtelen valaki vagy valami félbe szakította szép pillanatunkat.