Little Horan/2~ Chapter 12.

Sziasztok! Mivel rájöttem, hogy már napok óta nem volt friss, én pedig csak várom a megjegyzésekre, amik nem nagyon jöttek, nem panaszkodom, 6 azért összejött, és örülök is nekik. Aranyosak vagytok. Remélem, hogy többen hagytok megjegyzést, mondjuk kényszeríteni nem foglak Titeket komihatárral, mert van jobb dolgom is, mint zsarnokoskodni az olvasóim felett.
Ebben a fejezetben sikerült megjelenni annak a mágikus kettes számnak, Liam jóvoltából. Szerintem, ez egy hosszabb fejezet lett, kapok piros pontot?:)
Szóval, jó olvasást, buci macik!

*Hanna szemszög*

Jól hallottam?! Lizzie tényleg ezt mondta volna a tanárnak? Csak nem hatással vagy rá?
Felnéztem a füzetemből. Először Mrs.Matematikára, másodszor pedig Lizzere, aki keményen állta Mrs. Stone villámokat szóró tekintetét.
- Kérem az ellenőrződet! - tartotta Lizzie orra alá ráncos, húsos tenyerét  Mrs. Stone. Lizzie elmosolyodott, majd lehajolt a táskájáért, majd kiemelte belőle a kis kék füzetet. A tanár nő idegesen vonult vissza az osztályba.
- Te nagyon kis bad girl lettél - vihogtam fel halkan.
- Kösz, ezt bóknak veszem - nevetett fel nagyon halkan Ő is, majd hátradőlt a falnak, hiszen ennek a hosszú kispadnak, nincsen hát támlája, csak a hideg, koszos fal van ott.
- Be fog írni neked - húztam el a számat, mikor tudatosult bennem, hogy mit is mondott Lizzieke.
- Mondtam már, hogy hidegen hagy? Ő volt először köcsög velem! Én csak folytattam a beszéd stílust - villantott rám egy vigyort Lizzie, majd összecipzározta a tolltartóját, matek könyvét becsukta, majd a táskájába rejtette.
Szerencsére a matek ma az utolsó óránk, és mehetünk haza. Végre a péntek is eljött.
- Mocskos kölyke, a bátyád volt az egyik legjobb tanulóm. Biztos, hogy a testvéred az a drága kisfiú? - dobta le idegesen Lizzie elé a tájékoztatóját Mrs. Stone, majd visszacammogott az osztályba.

*Lizzie szemszöge*

Kinyitottam a kezemben tartott kis füzetet a leghátulján. Hatalmas betűkkel íródott szak tanári ékeskedett benne.

" Kedves Szülők!
Rá sem ismerek a lányukra.
Az óráimon nem figyel, és rendetlenkedik.
A minap visszabeszélt nekem. Betelt a pohár.
Ezekért szak tanári intőben részesítem.
Kérem a szülők beszélgessenek el vele. Ráfér.
Amanda Stone Matematika tanár nő "

- Hát ez jó - nevettem fel halkan, és a mellettem ülő Hannára néztem. Kivette a kezemből az ellenőrzőt, majd Ő is elolvasta mi áll benne, végül elhúzta a száját.
- Ki fogsz kapni - jelentette ki.

***

Mihelyt vége lett az órának a suli előtt megvártuk Robertát. Mivel a fiúk, valami csoda folytán nem vártak itt ránk gyalog indultunk haza. elmeséltem Robertának a szak tanári intőmet, aki szinte csak leharapta a fejemet, hogy mekkora egy idióta vagyok. És igaza volt. Tényleg az vagyok.

***

Egyedül vagyok otthon. Suli után Robertáék hazamentek, ahogy én is, de senkit nem találtam otthon legnagyobb meglepetésemre. Már délután fél négy, és senki sehol Nyugalom telepedett a mindig zajos házunkra.
Nyeltem egyet, majd bedobtam az ellenőrzőmet a ruháim közé. Ott talán nem keresi anya, ha keresi. Szerencsére csak nyolc körül jön haza, így lesz időm felkészülni a halálomra.
Levetettem magamat az ágyamra, majd előkerestem a telefonomat. Kikerestem Liam számát, majd hívtam.
Pár csöngés után fel is vette.
- Szia Lizzie, mi a baj?
- Hol vagytok?
- Vidámparkban - hallottam a hangján, hogy vigyorog, mint valami kisgyerek - Voltunk, de már megyünk haza. Niall megéhezett, bejöttünk hazafelé egy Nando'sba.
- Ugye Emma veletek van? - aggodalmaskodtam.
- Persze, itt ül mellettem, adjam?
- Ne! Inkább ne! Siessetek haza - mondtam majd kinyomtam. Kedves vagyok, de megérthető, hogy nincsen jó kedvem a szak tanárim után.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak kinyílt a szobám ajtaja, és belépett rajta Liam. Halál nyugodtan ültem az ágyamon, és pötyögtem a telefonomon.
- Szia - mosolygott rám, majd leült mellém.
- Hello - köszöntem, majd nyomkodtam tovább a mobilomat.
- Mi a baj? Én csináltam valamit - tátotta el a száját, majd kivette a kezemből a telefont, és lerakta az éjjeli szekrényre.
- Hé! - morogtam, s kénytelen voltam rá figyelni.
- Mi a baj? - kérdezte újra, majd megfogta a kezemet.
- Semmi - ráztam meg a fejemet.
- Lizzie, nekem ne hazudj ! - meresztette rám szépséges barna szemeit, aminek nem tudok ellenállni. Azok a kiskutya szemek.
- Aj, de megígéred, hogy nem mondod el senkinek - néztem szeme közé, mire Liam csak bólintott.
- Megígérem.
- Hát, ő, ami azt illeti, ma kaptam egy szak tanárit - vakartam meg a fejemet, Liam pedig felnevetett.
- Ez a baj? És mit csináltál? Összevesztél azzal az Abigailal?
- Nem, visszaszóltam a tanárnak. Kiültetett minket Hannával a folyosóra, és adott feladatot, megpróbáltam megcsinálni. Kijött, és megnéztem, és azt mondta, hogy ez hibás, én pedig erre annyit mondtam, hogy elnézést, hogy nem vagyok olyan tökéletes, mint maga - hadartam el egy szuszra a történteket.
- Igazi rossz kislánnyal van dolgom - villantott rám egy mosolyt, majd közelebb hajolt, és megcsókolt. Nem tiltakoztam, visszacsókoltam.
- Majd én megtanítalak arra a matekra - puszilta meg az arcomat Liam, majd az asztalomhoz lépett, és kutatni kezdett. Végül egy papírral, és a matek könyvemmel tért vissza. Leült mellém törökülésben, kitárta maga előtt a matekot, majd írni kezdett a papírra. Mikor abbahagyta az írást a papírt az orrom alá dugta.
- Parancsolj! Oldd meg  - Tollat a kezembe rakta, én erre felhúztam a szemöldökömet.
- Oké - feleltem, majd a feladatra irányítottam a figyelmemet. Ismét valami felismerhetetlen tört szám jött ki.
- Kész! - adtam vissza Liamnek, mire Ő felnevetett, majd közelebb húzódott hozzám, és magyarázni kezdett. Próbáltam figyelni rá. Nagyjából meg is értettem, ahogyan elmagyarázta. Nem is értem miért nem lett inkább matek tanár.
- Így az eredmény 2! Érted? 2!
- Igen, Liam, értem. 2 !
- Pontosan kettő!
- Igen, kettő!
- Milyen jó ez a szám, tetszik.. - bólogatott.

***

Az egész délután Liammel töltöttem a szobámban. Természetesen nem csak matekoztunk, hanem voltak ott mocskos dolgok. Például, elmagyarázta, hogyan kell szelektíven hulladékot gyűjteni. Mindent külön kukákba. Na jó! Csak viccelek.

Az óra már fél kilencet mutatott. El kell mondanom anyunak a csodálatos szak tanárimat. Idegesen álltam fel, s kezdtem el kutakodni a ruháim között.
- Mész valahova? - hallottam meg a hátam mögött Liam döbbent hangját.
- Nem, csak ide dugtam az ellenőrzőmet - mondtam, majd kihúztam 2 póló közül.
- Á, szóval elmondod?
- Persze, hogy elmondom! - bólintottam, majd elindultam volna lefelé, de megtorpantam az ajtóban. - Liam, nem jönnél velem? Én félek, hogy lekiabálja a fejemet.
- Megyek - pattant fel az ágyról, majd megfogta a kezemet - Veled vagyok, majd visszakiabálunk.
- Hogyne... - nevettem fel. Kézen fogva indultunk lefelé a konyhába. Valószínűleg anya ott lesz.
- Sziasztok! - köszönt ránk anyu, mikor beléptünk.
- Anya, mondanom kell valamit - álltunk elé. Anya tekintete hirtelen lett aggódó, vizslatni kezdett. Végül összehúzta a szemöldökét.
- Terhes vagy? - nézett fel rám.
- Igen, anya, ikrekkel. Nem - ráztam meg a fejemet, mire anya kifújta a levegőt.
- Összeházasodtok? - lett ismét rémült a tekintete.
- Hogyne anya, azonnal, és elköltözünk Hawaiira - forgattam meg a szememet.
- Akkor figyelek. Ennél rosszabb dolgok nem lehetnek már.
- Kaptam egy szak tanárit - Az ellenőrzőmet letettem az asztalra kinyitva annál az oldalnál. Anya nagyokat pislogva meredt rám.
- Micsoda? Te normális vagy? - felkapta az ellenőrzőmet, s olvasni kezdete. - Én sem ismerek rád - motyogta - Mi lett veled drágám? Elfajultak a dolgok mióta a bátyádék itt vannak - rázta meg a fejét, majd kifújta a levegőt.
- Tessék? Most rájuk haragszol, mikor én vagyok a hibás? - tátottam el a számat. Talán jobb lett volna, ha Liam még sincs itt, még a fejébe veszi, hogy az Ő hibája, mikor nem.
- Nem, mind egy! Aláírom. Több ilyet nem akarok látni - motyogta, majd elővett egy tollat, s aláfirkantotta. Az ellenőrzőmet pedig a kezembe tette.
- Menjetek aludni, és aludni, nem mást csinálni! - nézett a szemem közé anya, mire én csak bólintottam.

U.I:: Komizni szabad;)

Little Horan/2~ Chapter 11.

Sziasztok! Megérkeztem egy új fejezettel! Remélem, hogy tetszeni fog. Összejött a 20+1 megjegyzés, azt a mindenit! Nem hittem, hogy összejön, és ma is lesz rész, de meglett, így itt a fejezet!
Köszönöm szépen a +113 olvasót :)
xx

*Liam szemszög*

Mihelyt a hullámvasút leállt, azonnal felkaptam Emmát, és kiszálltunk belőle.
- Mi a szitu? - lépett mellénk Niall. - Mi baja a jégkirálynőnek?
- Niall - dorgáltam csöndesen - Nem látod, hogy sír?
- Mit csináltál vele? - tátotta el a száját.
- Én semmit! Mit csináljak vele, hogy megnyugodjon?  - néztem segély kérően Niallre.
- Én nem tudom! Nekem nincs húgom! - lépett hátrébb.
- Neked agyad nincsen idióta - morogtam, majd felsóhajtottam.- Emma figyelj rám. Most már minden rendben, nem kell sírni!
Emma felemelte az arcát a vállamról, majd összehúzott szemekkel meredt rám. Szőke tincseket kisimította az arcából, és a füle mögé rejtette őket.
- Te kedves vagy velem - jelentette ki, majd folytatta - Velem senki sem kedves.
- Anyukád sem? - kíváncsiskodtam tovább. Emma csak megrázta a fejét.
- Anya, és apa mindent megvesz nekem, amire szükségem van, de folyton üzleti úton vannak, volt olyan év, amikor csak karácsonykor láttam őket - magyarázta a kislány, s ekkor értettem meg Őt.
Szegény gyerek csak figyelemre éhes, azért ilyen mindenkivel, amilyen. A szülei pénzzel tömik, szeretet helyett. Állítom, még egy puszit nem kapott tőlük. Ez azért már durva.
- -Gyere, menjünk. Veszek neked vatta cukrot - mosolyogtam rá, majd letettem a földre.
- Összekócolódott a hajam - próbálta nagyban megigazítani, de nem nagyon akart sikerülni neki.
- Hagyjad már Emma! Ki nézi a hajadat itt? Senkit nem érdekel! Nem kell cicababának lenni, könyörgöm.
- De én szeretem a rózsaszínt - nézett le a pólójára, majd hátralibbentette méz szőke haját.
- Istenem - sóhajtottam fel, majd húztam tovább a vatta cukros felé. Amint odaértünk, kértem Emmánk egy epreset.
- Aranyos kislány, a magáé? - mosolygott rám a pasas, mire nekem kitágultak a szemeim.
Jól hallottam? Azt kérdezte, hogy a gyerekem-e?
- Nem, Ő csak a, á mind egy, a húgom - legyintettem, hiszen úgy sem ismer minket a fickó.
- Nagyon aranyos - mondta, majd mosolyogva odaadta Emmának a rózsaszín vatta felhőt.

*Niall szemszög*

- Most nézzétek meg ! - háborodott fel Louis Liam felé mutatva. - Lepaktált az ellenséggel.
- Öhm, Lou, Ő csak Hanna unoka húga, nem az ellenségünk! - feleltem halkan.
- Rendesen összeborult azzal a kislánnyal! Nézd meg, ölelkeznek! - kapta kezeit a szájára Zayn, s rémülten vizslatta tovább Liamet, és Emmát.
- Ne féltékenykedjetek már! - forgattam a szemeimet - Örüljetek neki, hogy lefoglalja a gyereket, és nem a Ti nyakatokban van!
- Okos Niall - simogatta meg a fejemet Harry.
- Ne simogass - léptem arrébb ingerülten.
- Bocs - emelte maga mellé védekezően a kezeit Hazza, majd elővette a telefonját, és twitterezni kezdett.
- Menjünk már sétálni, vagy valami! Halálra unom magamat - Louis a körmeit nézegetve dobolt a lábával a földön.
- Na gyerekek! - engedte el Emma kezét Liam, mikor ideértek. - Most jöhet a következő felügyelő, én pedig Niallel elmegyek sétálni - rántott maga mellé, s gyorsan elsiettünk onnan.
- Mi bajod van? - téptem ki kapucnimat kezei közül.
- Semmi, csak Te álltál mellettem. Emma azt mondta, hogy unatkozik, így kicsit a fiúkra kellett hagyni, mert kitalálta, hogy játszik velük picikét - nevetett fel halkan Liam.
- Olyan hülyén röhögsz, hahaha - löktem meg a seggemmel Őt, mire Liam felháborodva lökött vissza, így a füvön kötöttem ki. Ezt most megkeserüli.

*Lizzie szemszöge*

Unottan ültem a Hanna mellett az unalmas matek órán. Minek tanulni ezt a tantárgyat? Kit érdekel, hogy mennyi az a bizonyos 'x'? Ha én ennyit szenvedek ezzel, akkor vajon Roberta? Hiszen Ő a legjobb csoportban van, én Hannával, pedig a közepesben. Azt sem értem, minek ez a nagy hajcihő, csoport bontásra? Miért kell megkülönböztetni a gyerekeket?! Ugyan olyanok vagyunk, nem? Legalábbis a tanárok mindig azt mondják, hogy nincs közöttünk kiemelkedő teljesítményt nyújtó, azaz mind bénák vagyunk.
- Elizabeth!Ezek után mennyi lesz az eredmény? - A nevem hallatára kaptam fel a fejemet. Megint engem szólított fel. Ezen az órán harmadjára nem tudom, hogy miről van szó.
- Nem tudom, tanár nő - dadogtam kétségbe esetten.
- Hanna? - bökött a mellettem ülő Hannára, aki valószínűleg pontosan annyira figyelt, mint én.
- Tessék, tanár nő?
- Mennyi az x?
- Remek kérdés, tanár nő - felelte Hanna, mire Mrs.Stone az asztalra csapott. Teljesen kihoztuk a sodrából.
- Most azonnal! Mind a ketten, megfogjátok azt a padot - mutatott az üresen álldogáló pad felé, az első padsorban. - És kimentek az osztállyal szemben lévő padra! Óra végéig, megcsináljátok ezt a feladatot, és ha egy hiba lesz benne, beírok.
Hannával összenéztünk, majd vállat rántottunk, és felálltunk, majd megfogtuk a padot, és kivittük, majd a kis hosszúkás pad elé helyeztük. Visszamentünk a cuccunkért, majd leültünk a kispadra.
- Te ezt érted? - súgta Hanna, mire csak ingatni kezdtem a fejemet.
- Valamelyest.
- Akkor csináld - lökött meg, mire majdnem kiestem a padból . - Nem akarok megbukni!
- Jó,jó - motyogtam, majd nehézkesen, de nekifogtam a feladatnak. Végül kijött eredménynek , hogy az x egyenlő hat egész nyolc ketted. Ez valószínűleg rossz, de legalább megpróbáltam.
- Te is csináld meg, hátha valami elrontottam! - utasítottam Hannát, mire Ő morgott valamit, és nekifogott.
- Hogy álltok? - lépett a pad elé hirtelen Mrs. Stone, mire én majdnem szív rohamot kapta.
- Egész jól, tanár nő - hebegtem halkan.
- Mutasd! - bökött a füzetemre, mire én felé nyújtottam.
- Ez hibás! - meresztette rám lenéző tekintetét.
- Elnézést, hogy én nem vagyok olyan tökéletes, mint maga - Ez valóban kijött a számon?

Szerintem ne így képzelj
étek el Emmát, de most ezt a képet találtam:D:D

Little Horan/2~ Chapter.10.

Sziasztok!
Jézusom, hogy szaladt el négy nap ilyen gyorsan?! Azt hittem, hogy tegnap volt rész utoljára:O
Bocsánat, ne haragudjatok! Itt a friss!
Megjegyzések jöhetnének..
Csináltunk Hannával, egy blog trailert, ami tragikusan nagy baromság lett.
Nézzétek meg, és hagyjatok ott is egy megjegyzést! 

KATT IDE!

(Liam veséje ugye, itt még 2012-őt írunk, és még csak 1 van neki.)

*Liam szemszög*

*~*~*

Miután a lányok elmentek iskolába a délelőtt megmaradt nekünk. Emma ismét az én nyakamra maradt, mint általában mindig. Halál nyugodtan ülök a nappaliban, erre egyszer csak a vesémben érzem a gyereket. Fantasztikus.
- Emma, megteszed, hogy leszállsz a vesémről? Így is csak egy van - említettem, mire Emma lepattant rólam.
- Unatkozom, Liam papi, vigyél el a vidámparkba - csapta össze a kezeit, majd megigazította rózsaszín pólóját.
- Biztos, hogy nem! - ráztam a fejemet, és próbáltam uralkodni magamon.
Nem harapod le a fejét Liam, ki bírod.
- Vidámparkot hallottam? - jelent meg csillogó szemekkel Louis, majd leült mellém.
- Én is akarok jönni - sasszézott be a nappaliba Niall, mire én felnyögtem.
- Akkor menjetek! Sziasztok! Jó mókát! - és indultam volna ki a nappaliból de egyik kezemet Emma kapta el a másikat Louis, és visszarántottak.
- Légyszi - meresztett rám Emma kiskutya szemeket, mire én felsóhajtottam.
- Most az egyszer - nyögtem. - De csak tízkor indulunk, szerintem még zárva van reggel nyolckor a vidámpark - forgattam meg a szememet, majd felálltam, és kimentem a konyhába, hogy keressek valami táplálékot.
- Megyünk vidámparkba? - ült az asztalhoz Zayn, s vigyorogva vizslatott a tekintetével.
- Pontosan! - bólintottam.
- Én is jövök! - jött be Harry a konyhába, majd leemelt egy poharat a polcról, és kivette a kezemből a tejet, majd töltött a poharába, és visszatette a kezembe. Jellemző, tipikus Hazza.

*~*~*

Pontosan tíz órakkor sikerült elstartolnunk otthonról.Louis vezetett, én hátul ültem középen. Jobb oldalamon Niall egy szendviccsel, bal oldalamon Zayn a telefonjával. Az anyós ülésen elől Hazza, aki nagyban tanulmányozott egy térképet.
Emma pedig az ölemben. Lassan a bátyjának érzem magamat. Miért pont engem kellett  a legjobban megkedvelnie? Harry szereti az ilyen 'ártatlan' kislányokat, mint Emma. Erre mi történik? Emma Liam papizik, és naphosszat a nyakamban lóg. Örülök, ha éjszaka megszabadulok tőle, mert hajlandó a vendégszobában aludni. Ez olyan összeesküvően hangzik. Semmi bajom a kislánnyal, csak egyszerűen nem vagyok ehhez hozzászokva. Otthon Wolverhamptonban, Zsebi előtt mindig én voltam az akit kifestettek és beöltöztettek kislánynak. Zsebi nyugodt gyerek volt, és sosem lógott a nyakamban, nem arról lenne szó, hogy nem szerettük volna egymást, csak túl fiús voltam neki, így inkább a nővéreinken lógott, erre itt van Emma, aki szöges ellentéte Zsebinek. Mozgékony, idegesítő, hisztis, és imádja a nutellás kenyeret a rózsaszín nyuszi fül. Ezektől a rózsaszín göncöktől ideg bajt kapok, ránézek a lánykára, és szivárványt hányok. Meg fogom változtatni! Majd én megnevelem, az elkéneztetett kis dögöt.
Egy vigyor húzódott a számon. Akkor játszunk Liam papit - gondoltam, s elégedetten húztam ki magamat.

- Megjöttünk - parkolt le a vidámpark előtt Louis, s kikászálódtunk az autóból. Louis bezárta, s elindultunk a pénztárak felé.
- Menjünk már gyorsabban - rángatta a kezemet Emma, s szaladt volna már. Szegényt hirtelen rántottam vissza magam mellé.
- Na ide figyelj, én egy halálosan nyugodt természetű ember vagyok! Rettentően nehéz kihozni a sodromból, így neked sem fog sikerülni, bármennyire is próbálkozol, kislány. Meg foglak nevelni, saját látásaim szerint, és ebbe senki nem szólhat bele. Alássan engedelmeskedni fogsz, mint egy kiskutya - morogtam neki, majd erősebben markoltam kezét. Emma eltátotta a száját, majd végül csöndben kullogott mellettem.
- Liam bekeményít - nevetett fel Zayn.
- Na kussolsz! - mordultam rá.
Mikor végre sorra kerültünk a pénztárnál,  az odabent ülő idős nő mosolyogva nézett rám.
- Családos jegy lesz? - érdeklődött Emmára nézve, mire nekem a szemeim kitágultak.
- Igen! - rántottam meg a vállamat.
- Az öt személynek szól.
- És, ha nagy család vagyunk? Itt vannak a szüleim - rántottam magam mellé Harryt, és Louist. -  Az nincs ide írva, hogy homo szexuálisoknak nem szól a jegy. Ez itt a bátyám, és Ő a húgom - mutattam Emmára. - Ő pedig az öcsém - mondtam Niallre nézve.
- Rendben, furcsa egy család. Itt a jegy - nyomta a kezembe, én pedig fizettem.
Végül beengedtek a kapun.
- Te komolyan buzinak állítottál be minket? - lökött meg Louis.
- Nem vagytok azok? - villantottam rájuk egy idióta vigyort, mire Harry a vállamba bokszolt. - Szóval Larry Stylinson nem létezik - kaptam hirtelen a számra a kezemet. - A shipperek szomorúak lesznek - húztam el a számat, végül megfogtam Emma kezét, nehogy még elszaladgáljon valahova.
- Szerintem Payne, most fogd be, mert nagyon nem leszünk jóban! - fenyegetett Louis - Nem vagyok homokos - vakarta meg a fejét, majd elindult előre, egyenesen a hullámvasút felé.
- Jee, hullámvasút! Én is akarok!
- Hogy mondtad? - érdeklődtem nyugodtan.
- Úgy, hogy én is akarok! - dobbantott Emma.
- És, hogy kell ezt szépen mondani?
- Én is szeretnék - forgatta meg a szemét, majd húzni kezdett.
Mosolyogva ráztam meg a fejemet, és követtem. Végül beültünk az egyik két személyes kocsiba.
A hullámvasút lassan elindult, aztán pedig egyre gyorsabban haladt. Emma hirtelen elkapta a karomat, és közelebb bújt hozzám.
- Hát te? - érdeklődtem felhúzott szemöldökkel.
- Liam, nagyon félek! Le akarok menni - kezdett el halkan sírni - Megígérem, rendes leszek, a legjobb gyerek a világon - folytatta a pityergést, majd hozzátette - De csak veled!
- Nem vagyok Superman, hogy kirepüljek veled innen - sóhajtottam fel - Ne félj - karoltam át a vállát, mire Emma szemét behunyva bújt közelebb hozzám. Szegény, tényleg retteg. Szinte remeg a kezem alatt. Rossz ötlet volt felhozni ide. Kicsi még ehhez.

U.I.:Megjegyzések!Ha összejön 20 megjegyzés, holnap után lesz rész!

Little Horan/2~Chapter 9.

Sziasztok! Már késő van, de mára ígértem még egy részt. Nyugi, nem fogom később frissíteni a blogot, csak ma nem volt internetem, ezért késtem. Remélem, hogy tetszeni fog. Köszönöm az előző bejegyzéshez a 13 megjegyzést*____________________________*

Megnyertem egy novella versenyt. Rettentően örültem neki!:)

A novellát elolvashatjátok ITT.

Nem is fecsérelem tovább a szót! Jó olvasást!



Az igazgató úr nem tudom kit hívhatott fel a rokonaink közül, de vagy ötször telefonált, abból háromszor vették fel a telefont. Elképzelni sem merem, hogy kimet hívták ide.
Egy fél óra elteltével kopogtattak az ajtón. Mr. Morgan felpattant, és nagy léptekkel az ajtó felé ment, majd kitárta.
- Uraim, fáradjanak beljebb! - mosolygott a titkos emberekre.
Magamban vagy 20 imát elmondtam, hogy ne Nialléket hívják ide, de úgy néz ki Isten szabadnapot vett ki.
- Ez kész vicc - röhögött fel hirtelen Hanna, mikor meglátta a két belépő fiatal embert. Az ajtóban Liam, és Niall állt. A nevetést Roberta is folytatta végül rám is átragadt, így együtt nevettünk az igazgató irodában.
- Szenvtelen lányaik vannak ! - említette meg Liaméknek Mr. Morgan a nyilvánvalót.
- Miért is lettünk ide hívva? - érdeklődött Niall, majd helyet foglalt az igazgató íróasztalával szemben lévő egyik széken, a másikat Liam foglalta el.
- A lányok a folyosómon rohangáltak, és ezt tiltja az iskola szabályzata! - csattant fel Mr. Morgan, mire Niall, és Liam hátrahőköltek.
- Értem, és most mi is lesz velük?
- Igazgatóit kapnak, hacsak nem kérnek bocsánatot. Mondja meg a lányának, hogy kérjen bocsánatot.
- Rendben! Kérjetek bocsánatot! - fordult hátra Niall, mire Hanna ismét röhögni kezdett, mi meg folytattuk.
- Megbánom minden bűnömet papi, tényleg, ne haragudjon Mr. Morgan, csak tudja engem otthon papi ver, és valahol ki kell élnem magamat, ahol papi nem bánt ! Kérlek apuci, ne bánts, kitakarítom a kutya ólat, csak ne bánts - mondta Hanna a lehető legmeggyőzőbb hangján, mire mi Bertivel folytattuk a kuncogást.
- Rendben,. elfogadom a bocsánat kérést ilyen fiatalosított módon is, de a másik két leányzó, még nem kért bocsánatot!
- Hát, én is nagyon sajnálom! Csak otthon apu kolbásszal ver - néztem vigyorogva Liamre, mire neki elkerekedtek a szemei.
- Maga molesztálja a gyerekét? - emelte tekintetét az igazgató Liamre, mire Ő zavartan elvigyorodott.
- Úgy értem disznó kolbásszal - helyesbítettem.
Szegény Robertára nézett mindenki, aki kezét a szájára szorítva ült, és fuldoklott a röhögéstől. Hanna is halkan kuncogott.
- Elnézést - nyögte ki végül Roberta, majd nagy levegőket véve ismét ajkára szorította kezét.
- Rendben, még egy ilyen, és kivágom a lányokat az iskolámból - morogta Mr.Morgan, majd az ajtó felé nézett.
- Menjünk! - sóhajtott fel Liam, majd elindult kifelé. Mi csak követtük, s mikor kiértünk az irodából ismét elkapott minket a röhögés. Azt hittem megfulladok.
Niall becsukta az igazgatói ajtaját, s ránk nézett.
Összenéztünk a lányokkal, s hahotázni kezdtünk. Liam, és Niall semmit nem értett belőle valószínűleg.
- Szerintem megbolondultak - lépett Niall Liam mellé, aki csak helyeslően bólogatott. - Ilyet szól, kutya ólat takarítani.
- Nekem mondod? Én mióta verem a húgodat kolbásszal?
- Eléggé félreérthető volt..
- Na kuss legyen! Szerintem várjuk meg őket a kocsinál! - ajánlotta Liam, majd elvonultak.
- Jaj, meghalok! - csúszott le a fal mellet Hanna.
- Szerintem ideje lenne menni! - húzta ki magát Roberta.
- Menjünk - sóhajtottam fel, s nagy levegőket vettem.
Összeszedtük a táskáinkat. Próbáltunk úrrá lenni magunkon, miközben mentünk ki a kocsi felé.
Mihelyt végre kiértünk a kocsihoz, egy ismételt meglepetésben volt részünk.
- Hát ezek mit csinálnak itt?  - húzta fel Roberta a szemöldökét, mikor megláttuk a másik 3 jómadarat.
- Jó sztori! Szóval Liam kolbásszal ver téged? - húzogatta a vezető ülésen ülő Louis a szemöldökét, mire én ismét nevetni kezdtem.
- Kitakaríthatod a kutya ólunkat Bradforban - kacsintott Zayn Hannára, mire Ő is röhögni kezdett. Roberta pedig csatlakozott.
- Ennyit röhögni - forgatta a szemét Harry - Inkább üljetek be a kocsiba, és menjünk haza!
- Oké, Hazza menjünk haza - röhögött fel Louis.
- Jaj, de kis szellemes vagy ma Boo Bear.
- Megint bele kell ülnünk az öletekbe? - fintorgott Hanna.
- Pontosan! - csapta össze a tenyerét Niall, majd beültünk a kocsiba pontosan ugyan úgy, mint a múltkor.
Roberta Hazza ölében közében. Jobb oldalon én és Liam,, bal oldalon Hanna, és Niall.
Nagyban kocsikáztunk haza, mikor hirtelen Hanna felemelkedett Niall öléből, Niall pedig kidülledt szemeket meresztett a fenekére.
- Az ott Emma? - nézett Hanna nagy szemekkel ki a kocsi ablakán.
- Majd összeszedjük máskor! - taposott bele Louis a gáz pedálba, s a kocsi suhant tovább.
- Ojaj, ennyire dögös, haver? Mutasd! - hajolt Niall felé Harry, mivel Ő is látta Niall szemeinek megnövekedését.
- Harold Styles! Amint kiszállunk innen feltett szándékom megverni téged! - jelentette ki Hanna, majd idegesen az ablak felé meredt.
- Haver! Látod mit tettél?! Eddig jó kedve volt! - morogta Niall Harry felé fordulva.

*~*~*

Mihelyt hazaértünk Hanna, és Niall elviharoztak megkeresni Emmát.  Roberta hazament, Harry pedig követte. Zayn, és Louis bevonult a nappaliba sakkozni, Liam pedig bírót játszott. Minek egy sakkhoz bíró? Ezt tőlük kérdezzétek meg.
Alig ültem le a kanapéra tévézni, a bejárati ajtó kivágódott, s Cassie fújtatva rontott be rajta.
- Eljöttök az iskolába, erre engem ott hagytok?! Van pofátok otthagyni? Mindjárt megeszem a kalapom - dobbantott egyet. A fiúk fel sem néztek a játszmából, így Cassie beviharzott és fellökte a sakktáblát. A három fiú riadtan ugrott hátra.
- Ezt most miért kellett?! Cassandra! - háborodott fel Louis - Életemben először porig aláztam volna Malikot - emelte meg a kezét, majd visszaejtette maga mellé.
- Még te vagy felháborodva Tomlinson? - folytatta kikelését Cassie, majd ledobta a táskűáját, és idegesen kiviharzott a hátsó kertbe, gondolom cigizni.
- Ojaj! Igazi kis vadmacska - röhögött fel Louis. Liam nagyot sóhajtva kezdte el összeszedni a szétszóródott bábukat, majd a dobozába rakosgatta őket.Végül a szekrényre helyezte a dobozt, és leült mellém.
- Milyen csöndben vagy, nem szokásod! - vigyorgott rám, mire csak megforgattam a szememet.
- Megjöttem! - hallatszott Emma hangja, majd megjelent a nappaliban.
- Ne! - csapta magát homlokon Liam, majd fejét ingatni kezdte jobbra, és balra.
- Na én most húztam haza, mert Zoeynak hiányzok már biztos - intett Hanna, majd már itt sem volt.
- Liam, itt a drágaságod - mutatott Niall Emmára.
- Minek hoztátok iode? Nem Hannának az unoka húga? Ennek ellenére én vigyázok rá mindig - tört ki Liamből, majd felsóhajtott.
- Hanna úgy gondolja, hogy neked adja, úgy is olyan jóban vagytok! - Hogy mi? - sápadt el Liam, majd fel akart állni, de Emma megiramodott felé, és beleült az ölébe.
- Liam apuci - villantott rá egy vigyort, mire Liamnek kitágultak a szemei.
- Az kéne még - motyogta, majd megrázta a fejét, és kiemelte az öléből Emmát.

U.I.: Megjegyzéseket ne felejtsétek el. Leírhatnátok, hogy mi tetszett a fejezetben, s mi nem. Meg minden...
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=350705635039593&set=a.350357435074413.1073741825.234229590020532&type=1&theater 
LÁJKOLJÁTOK NEKEM EZT IS KÉRLEK SZÉPEN!

Little Horan/2~ Chapter.8.

Sziasztok! Jó a kedvem, így feltettem a friss részt! Ha holnap is jó lesz a kedvem, akkor valószínűleg HOLNAP IS LESZ RÉSZ! FELTÉVE, HA ÖSSZEGYŰLIK 10 MEGJEGYZÉS!
Jó olvasást.

*~*~*

Másnap délután együtt gyűltünk össze tévét nézni a nappaliban. Emma ma nem rendezett semmi magán akciót, sőt velem már teljesen normális. Engem szeretnek a gyerekek! Megint Niall kedvenc sorozatát a Seherezádét nézzük, mint általában. Már kezd unalmas lenni, hogy folyton ez a műsor. Felsóhajtottam, s Liam vállára döntöttem a fejemet.
- Csak nem unod?  - érdeklődött, majd egy elégedett vigyorral a képén visszafordult a képernyő fele.
- Á, dehogy.
- Úr isten! Ezek párosodnak! - kiáltott fel Niall, majd eltakarta Emma szemét.
- Na! Vedd le a mocskos kezedet a makulátlan, szépséges arcomról! Mocskos fiú! - s próbálta lefeszíteni Niall kezeit a szeméről, de Niall nem adta magát egykönnyen.
- Niall, elengedheted! Már nincs  semmi intim - emelte Hanna Niall vállára a kezét.
- Rendben - felelt Niall, majd levette a kezét Emma szeméről, aki hirtelen ráugrott, s megharapta.
- Áú! Vadállat! Valaki, szedje le rólam! - próbálta messze tartani magától a kislányt, aki kapálózva harapdálni akarta.
- Emma! Állj le, most! - csapott Niall combjára Hanna, mire a fiú egy kicsit összegörnyedt, majd sziszegve ledobta Emmát a kanapéra. De a kislány folytatta volna! Niall után indult, a lábára ült.
- Nem mész sehova Nini!
- Nem vagyok Nini! És most átülök abba a fotelbe ott, mert megvernek, és zaklatnak a kanapén! - jelentette ki, majd megpróbálta lefeszíteni a lábáról Emmát, de Ő kitartott.
- Emma! Elmondom a kis titkodat mindenkinek! - fenyegette Hanna, mire Emmának a szemei kitágultak, s hirtelen pattant fel Niall lábáról, s hagyta leülni a fotelbe.
Ezek után Emma a sorozat végéig csöndben ült, s valami könyvet nézegetett. Hála a jó Istennek!
- Érdekes volt! - nyújtózott egyet Harry, majd vigyorogva felült. - Tetszett az intim rész! Mit szólnátok hozzá, ha nyomnánk egyet gruppenben? - húzódott közelebb Robertához.
- Undorító vadállat! - pattant fel Hanna a helyéről, s megindult Harry felé. Köztudott tény, hogy Ő nem bírja ezeket a helyzeteket. Roberta és én is egyszerre ugrottunk talpra, s kaptuk el hátulról Hanna két kezét, s húztuk vissza. Nem lenne a legjobb, ha öldökölni kezdene.
Harry az egyik fotelbe vágódott, s lábait felhúzta, kezeit pedig arca elé emelte.
- Csak az értékes haj koronámat ne! - kérlelte Hannát, akit még mindig biztosan tartottunk. - Olvastam, hogy a hajam aranyakat ér a tinik körében!
- Tinik? Komoly? Inkább nagymamák körében - forgatta színpadiasan szemeit Emma, majd Liam felé fordult, s rá vigyorgott. - Csinálj nekem nutellás kenyeret Liam papi.
- Emma! Nem vagyok papi! - idegeskedett Liam, majd kiemelte a kislányt az öléből, aki se szó, se beszéd, visszamászott, s folytatta Liam szekálását.
- Szép jó reggelt! - trappolt le az emeletről Cassie.
- Te jó Isten! Te mennyit tudsz aludni? - borult ki teljesen Hanna, így teljesen elterelődött a figyelme Harryről.
- Hogy fogsz holnap felkelni? - jajveszékelt Niall - Hiszen holnap már neked is iskola van Cassandra! - bólogatott bátyám nagyra nyílt szemekkel.
- Engedjetek már el! - tépte ki kezeit szorításunkból Hanna, majd leült a kanapéra Liam, és az ölében terpeszkedő Emma mellé.
Érdekes látványt nyújtott, ahogy Emma makacskodik, Liam pedig nem adja meg magát. Emma ma sem eszik nutellás kenyeret.
- Aha, biztos.. - motyogta Cassie, majd elfintorodott, s a konyhába menekült.
- Elkísérem, segítek neki reggelit csinálni - pattant fel Zayn, majd jelentőség teljesen összenéztek Louissal. Zayn már itt sem volt.
- Ők is csak barátok - vigyorgott rám Louis legyintve egyet a levegőben.
- Louis, kérlek! - sóhajtottam fel.
- Mire kérsz ?
- Na hagyjál békén, mert pofán váglak - szuggeráltam összehúzott szemöldökkel, majd levágódtam Hanna mellé a kanapéra.
- Én megnéztem volna, ahogy pofán vágod  - emelte Hanna vállamra a kezét, mire én felnevettem.
- Azt meghiszem.

*~*~*

Másnap reggel korán keltem. Feltett szándékom volt, hogy kiverjem Cassiet az ágyból, hogy Ő is elkészüljön.
A hadművelet sikeres volt, sikerült kiszedni Cassiet az ágyból, s közölni vele, hogy ehhez hozzá kell szoknia lassacskán, hiszen iskolába járni kell. Sajnos.

*~*~*

- Hanna, nem akarsz rólam Niallnek beszélni?
Ebéd szünet van. Abigail csatlakozott hozzánk, így együtt ülünk az ebédlőben. Hannát találta meg a bolond lány.
- Hmm? - nyúzta tovább barátnőnket.
- Nem abigail, nem akarok - morogta idegesen Hanna.
Érzem, hogy ebből baj lesz.
- De miért nem? - lett zaklatott Abigail hangja, majd megigazította az orrán lévő szemüveget.
- Abigail, mert nem vagy neki senkije! - csapott Hanna idegesen az asztalra, majd légző gyakorlatot végzett.
- De még lehetek - húzogatta a szemöldökét a lány. Hannának viszont elszakadt a szalag. Felpattant, s hirtelen a rémült abigail felé görnyedt.
- 3 másodperced van a futásra, vagy megöllek ! - morogta, mire Abigail fejvesztve kezdett rohanni kifelé az ebédlőből, Hanna pedig utána.
Összenéztünk Robertával, s Cassiet az asztalnál hagyva Hannáék után iramodtunk. Képzelem milyen fogyatékosnak nézhettek az ebédlőben. Rohangálunk, mint kit seggbe lőttek.
Hanna egy almát dobott Abigail után.
- Elkaplak te nyomorul! - kiáltotta, s folytatta a lány üldözését.
Robertával újra összenéztünk, majd Roberta egy salátát lendített Hanna után.
- Állj már meg! Hanna! - kiáltotta Berti, majd rohantunk tovább.
- Mi a fészkes fene folyik itt? Ki ez az őrült? - Hanna az igazgató ajtaja előtt állt. Mögötte toppantunk meg.
Az igazgató végigmért minket a tekintetével, majd kezeit karba fonta, s idegesen mered ránk.
- Tombolnak a hormonok bennetek? Befelé az irodába - rikkantotta, mire megszeppenve néztünk össze a csajokkal- Most hívom fel a szüleiteket!
- De hát, anyámék Spanyolországban vannak üzleti úton - súgta nekünk halkan Hanna, mire mi Robertával felnevettünk.
Az igazgató beterelt minket az irodájába, és a nagy kanapé felé mutogatott. Az íróasztala mögé lépett, s kecsesen helyet foglalt a forgós székében. A fiókjába kezdett turkálni, majd elővett három lapot, s szuggerálni kezdte őket.
- Áh, meg is van _ csapott az asztalra, majd felemelte a telefont, és pötyögtetni kezdte, végül pedig a füléhez emelte, s bájosan ránk mosolygott.

U.I.:Ha akartok holnap is részt írj megjegyzést, és milyen lett az új design? Gondoltam kiemelem, mert sok a vak ember!

Little Horan/2- Chapter. 7.

Sziasztok! Aki benne van a csoportomban, az észlelhette, hogy a rész vége elég irónikus lett, mert ugyebár, én terhes vagyok:D:D:DD:D:D Viccnek is gáz, na mind egy!
Megjegyzésektől nem kímélni! Jó olvasást!


A nappaliba sereglettünk, s minket - lányokat - leültettek a kanapéra. A srácok elénk álltam, s karba fonták a kezüket. elég érdekes látványt nyújtottak. Végül Zayn kilépett a sorból, s papolni kezdett:
- A cigizés egészségtelen! Mégis, hogy jutott ez eszetekbe?
- Ezt pont te mondod? - húzta fel kérdően a szemöldökét Berti, mire Zayn felsóhajtott, majd beletörődve a dolgokba visszalépett, s helyét Niall vette át.
- Igaza van Zaynnek! És Roberta ne beszélj vissza, mert nem illik!
- Ojaj, hogy magyaráz - lökött oldalba Berti, majd felnevetett. - Soha nem láttam még ilyen komolynak.
- Én is itt állok - köszörülte meg a torkát Niall, majd folytatta - Szóval, miért csináltátok?
- Először is, honnan volt a cigi? - lépett közelebb Liam is, s végigmért minket.
- Hát, tudod az úgy volt.. - kezdtem volna mondani, de Hanna megelőzött, s Zaynre mutatott.
- Mi? - hüledezett Zayn.
- Te adtad nekik?! Zayn Jawadd Malik! Erre még te.. - de itt Zayn Louis szavába vágott.
- Nem én voltam!Ezek ellopták - szemei ki voltak tágulva.
- Hogy mi? - Liam.
- Hogy mi? - dobbantott egyet Harry.
- Mi a fene van? Én miért nem tudhatom? - hallatszott Emma hisztije a konyhából. Cassie vigyáz rá éppen.
- Akkor most én beszélek! - állt fel Hanna, s szónokolni kezdett - Először is, mi szabad emberek vagyunk! Ez itt az Unió, itt mindenki szabad! Azt csinálunk, amit akarunk! Nehogy már Ti akarjátok megszabni, hogy mit próbálunk ki, és mit nem! Kikérem magamnak!
- Hát én kérek elnézést, hogy meg akarjuk óvni az egészségeteket! - emelte maga mellé a kezeit Niall, majd végül felsóhajtott.
- Kinek az ötlete volt ez? - tette fel kérdését Liam.
- Hát, közös - feleltem nyugodtan, mire Liam kifújta a levegőt.
- És jó volt? - csillantak fel Zayn szemei - Mert ha igen, én szívesen.. - De folytatni nem tudta, mert Niall nyakon csapta, s inkább hátrébb lépett. Szegény, csak segíteni akart.
- És akkor most, rá fogtok szokni, vagy mi? - kérdezte Liam.
- Igen, Liam! Rá fogunk szokni! - pattantam fel hirtelen, majd idegesen indultam fel az emeletre, viszont visszafordultam még egy szóra: - Attól, hogy kipróbáltuk, nem dől össze a világ, egy szóval sem mondtuk, hogy rászokunk! Rendesek vagytok, hogy aggódtok, de törődjetek a saját dolgaitokkal!
- De a húgom vagy! - tárta szét a karjait Niall.
- És? - Megforgattam a szememet, majd felrontottam a szobámba. Hanna, és Roberta is megjelent két perc múlva.
- Mondtak még valamit, miután elviharoztam? - néztem fel rájuk, Ők csak megrázták a fejüket, majd a cuccukat kezdték összeszedegetni. - Mentek haza?
- Aha, Én elmondom otthon! - sóhajtott fel Roberta, majd felkapta a cuccát, s távozott.
- És te? - tekintetem végigfutattam Hannán, mire Ő csak megrázta a fejét, majd intett,s Ő is elment.


- Ez mire volt jó? - jelent meg Liam az ajtóban, mielőtt még gondolataimba merülhettem volna.
- Jaj, csak kipróbáltuk! Nem léphetnénk túl rajta?
- Ahogy akarod! Én most akkor elmegyek fürdeni! További szép napot! - majd intette egyet, s eltűnt a fürdőben.

- Te most haragszol rám? - húztam fel a szemöldökömet, mikor Liam kijött a fürdőből.
- Nem! Kéne? - hunyorgott, majd leült mellém az ágyra.
- Nem! Jó, mind egy. Hagyjuk!
- Ok, de akkor menj és mosakodj meg! Bűzlesz! - húzta el a száját, mire én a lehető legcsúnyábban néztem rá.
- Igazán illedelmes vagy! Ugye tudod?
- Tudom! - nevetett fel. - De akkor is igazam van!
- Ahogy érzed - feleltem, majd végül felkaptam a pizsamám, és bementem a fürdőbe, az ajtót becsuktam magam mögött, majd ledobtam a ruháimat, s beálltam a zuhany alá.
Vagy egy jó fél órát álltam a zuhany alatt, szokás szerint. Sosem bírom megunni, a jó meleg vizet.
Kiléptem a zuhanyzó fülkéből, majd a törölközőért nyúltam, majd miután megtörölköztem, fel akartam venni a pizsamámat, de annak hűlt helye volt. Idegesen fújtam ki a levegőt. Ilyen is csak velem történhet meg.
Szorosan magam köré csavartam a törölközőt, majd elindultam kifelé.
- Hova tetted? - villantottam meg a tekintetemet, mire Liam csak kajánul elvigyorodott.
- Hidd el! Nincs szükséged erre! - emelte magasba a pizsamámat, majd a szekrénybe helyezte.
- Miért ne lenne rá szükségem? - húztam fel kérdően a szemöldökömet, mire Ő csak oldalra billentette a fejét, s végigmért, majd elvigyorodott.
- Én félek tőled! - jelentettem ki. - Meglehetősen ijesztően nézel rám! Tudom, hogy rosszban sántikálsz!
- Én? Nem emlékszel? Itt én vagyok a jófiú! - miközben beszélt egyre közelebb jött hozzám, végül mikor ide ért, átkarolta a derekamat, majd egy újabb vigyor terült szét az arcán.
- Lécci - meresztett rám kiskutya szemeket, mire én eltátottam a számat.
- Te most.. azt akarod? - pislogtam nagyokat, mire Ő ártatlanul bólintott. - Liam, én nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Miért ne lenne az? Nyugi már, nem vagyok pedofil állat! De hát, ha nem hát nem.. - hajtotta le a fejét, s szomorúan nézett vissza rám. Borzasztóan megsajnáltam. Nem elég, hogy itt állok előtte majdnem meztelenül, egy szál törölközőben, még ki is játszik, és megsajnáltatja magát velem.
- Fú, mondták már, hogy tragikusan borzasztó vagy? - fogtam tenyereim közé az arcát, s felemeltem.
- Nem - görbítette le ajkát, s szépen nézett vissza rám. - Kérlek szépen! Lécci, lécci! Ne legyél szívtelen! Szeretsz te engem!
- Hát, hát.. jó - bólintottam magabiztosan, mire neki felcsillantak a szemei.
- Komolyan benne vagy?  - csodálkozott.
- Most ezen mi olyan meglepő? Eddig nem ezt akartad?
- De.. de most komolyan, esküszöm, hogy le vagyok döbbenve.
- Oké, akkor felöltözöm! - Próbáltam kiszabadulni Liam karjai közül de nem engedett.
- Aha, csak szeretnél felöltözni!
- Akkor mire vársz?
- Semmire! - felelt, majd megcsókolt. Kezét végighúzta a derekamon, majd hátradöntött az ágyon.
S az este folytatódott...

Little Horan/2 ~ Chapter. 6.

Sziasztok! Hát, öhm haragudhattok rám, nagyon elhanyagoltam a blogokat, a drága Szürke, Sötét, Szabadság 50 árnyalata című könyv miatt. E.L. Jamest kell hibáztatni!!! Nem engem!
Na, mind egy, itt a friss, és remélem, hogy nem vesztettem el a megjegyzést hagyó angyalkáimat.
Jó olvasást!


- Ezt mégis, hogy érted? - néztem Cassie szemébe, mire Ő még hátranézett, majd becsukta maga után az ajtót.
- Tudjátok, én 15 éves koromban próbáltam ki először a cigit! - egy huncut vigyor húzódott Cassandra szájára, majd leült mellém az ágyra.
- ezzel te most azt akarod mondani, hogy mi is.. - esett le Hannának a lényeg, majd hevesen rázni kezdte a fejét.
- Igen, egy száltól senkinek nem lesz semmi baja - dobta háta Cassie a haját.
- Mi ez a kupak tanács? - nyílt ki az ajtó, s belépett rajta Roberta.
Cassandra Robertának is sejtelmesen elmagyarázta, hogy mire szeretne rávenni minket, mire Roberta tátott szájjal nézett vissza rá.
- Ez most komoly?
- Igen, figyelj, nem fogsz belehalni! - rántotta meg a vállát, majd ismét vigyort villantott. - Csajok! Tudom, hogy benne vagytok, hiszen ezt egyszer úgy is ki kell próbálni!
- Szerintem meg nem! - állt le vele veszekedni Hanna, mire Cassie megforgatta a szemeit.
- De! Egy szálba még nem halt bele senki, Te sem fogsz, Hanna! Nyugodj meg!
- Oké.. de.. én.. mind egy.
- És honnan lesz ? - tettem fel az első kérdésemet.
- Mármint cigi? Sajnos, nekem elfogyott, így majd kölcsönvesztek 3 szálat a barnától .
- Mi? Ellopjuk Zayntől?
- Nyugi, ez nem számít lopásnak! - magyarázott Cassie - Ha jól láttam a kabátja zsebében tartja! Én lefoglalom Őt, addig meg az egyikőtök kiveszi a cuccost!

Sosem gondoltam volna Cassandraról, hogy ilyen jó a beszélőkéje, s bárkit rá tud venni bármire. Ahogy elnézem Hannát, és Robertát, teljesen belebeszélte a fejükbe, hogy senkinek nem lesz semmi baja, és ez természetes.
Nekem azért kicsit furcsa volt ez a dolog. Életemben nem fordult meg a fejemben, hogy cigizzek, vagy akár kipróbáljam, de azt hiszem ma meg fog történni.
Nagyot nyeltem, majd várakozóan felálltam az ágyról.
- Ki csórja el a cigit? - húztam ki magamat.
- Majd Hanna - mutatott Berti Hannára - Ő jó ezekben!
- De jó nekem - morgott halkan a jelölt, majd Cassie-val elindultak lefelé.


- Szerinted ez jó ötlet? - fordult felém Roberta, mire én megrántottam a vállamat.
- Őszintén? Nem tudom!

Eme hosszú beszélgetés után, csönd telepedett a szobára. Egyikünk sem szólalt meg, csak feszülten vártuk a fejleményeket. Vajon sikerül Hannának eltulajdonítani a cigarettát? Vagy lebukik, és elvesztjük a srác bizalmát? Ilyen gondolatok közepette, nyílt ki hirtelen az ajtó, s lépett be rajta Hanna, majd utána pár percre Cassie.
- Na? - Berti.
- Itt van _ libbentette meg a 3 szálat a levegőben Hanna, majd szétosztotta köztünk. Mindenki zsebre vágta a sajátját, majd Cassie felé fordultunk.
- És most?
- Most elmentek sétálni! - rántotta meg a vállát - Tessék! Öngyújtó! - rakta a kezembe, majd megint felvette arca a diadalittas vigyort. - Itt van rágó! Ha elszívtátok vegyétek be, és ne tüdőzzétek le, mert akkor megfulladtok, vagy nem! Ki tudja - nevetett fel halkan, majd elkezdett kitolni minket az ajtón.
Lementünk az emeletről, majd kijelentettük, hogy elmegyünk sétálni. Cassie az ajtóból integetett nekünk, majd becsukta utánunk.
Hanna ment előre, Berti mellette, én pedig utánuk kullogtam.
Sosem gondoltam volna, hogy egy szeptemberi estén cigizni fogok menni a barátnőimmel.
- Menjünk be a bokor mögé, ott van egy pad - iramodott meg Hanna, majd mikor odaértünk levetette magát a padra. Mi Robertával mellé ültünk.elővettük mindannyian a cigit, s kérdően rá pillantottunk.
- Ki kezdi? - tette fel Roberta a kulcs kérdést.
- Gyújtsuk meg mindenkinek, és egyszerre! - vetettem fel az ötletet. A lányoknak tetszett, így nekiláttunk gyújtogatni. Először Bertiét gyújtottam meg, majd Hannáét, utána pedig a sajátomét.
- Mehet? - Hanna.
- Persze! - válaszoltuk egyszerre Robertával, majd a szánkhoz emeltük a bagót. Beleszívtam. Semmi érdekes nem történt. Beleszívtam még egyet, majd a füstöt Hanna fejére fújtam.
- Hé! Ne izélj össze! - majd Ő is rám fújta.
- Kellene érezni valamit? Mert én nem sokat érzek - motyogta Roberta, majd beleszívott még egyet Ő is.
Ekkora beleszívtam egy jó mélyet, s azt hittem hogy megfulladok. Köhögni kezdetem, s vagy 2 percig abba nem hagytam.
- Jól vagy? - vált aggodalmassá Roberta hangja.
- Hogyne, csak mindjárt meghalok - válaszoltam két köhögő roham között.
Miután abbahagytam a köhögést, inkább ledobtam ezt a büdös vackot és rátapostam. Soha többé!
Majdnem belehaltam!
- Menjünk haza! - dobták el a lányok is, majd rátapostak a csikkre.
- Szerintem is! Itt a rágó - osztottam szét köztük.
Hazafelé vettük az irányt. Mihelyt hazaértünk, megpróbáltunk a szobámba slisszolni, de Niall elénk lépett.
- Hol voltatok? Nem szoktatok esti sétákat tenni! - húzta fel kérdően a szemöldökét, mire én csak vállat rántottam.
- Új szokás!
- Aha.. - S neki ennyi elég is volt.
Épp az emeletre indultunk fel, mikor Zayn elment mellettünk, nagy levegőt vett, de hirtelen megállt levegő vétel közben.
- Lányok! Várjatok csak kicsit!
Ideje lenne már feljutni a szobába, mert anya is nem sokára hazaér.
- Igen? - fordultunk vissza egyszerre, s Zaynt kezdtük vizslatni.
- Hol voltatok?
- Sétálni - hazudott könnyedén Hanna.
- Cassie is veletek volt?
- Nem! - vágtam rá automatikusan.
- Akkor miért van cigi szagotok? - húzta fel a szemöldökét, mire mi összenéztünk a csajokkal. Hát persze, a szag! Hogy lehetünk ekkora retardált idióták?
- Nem tudom miről beszélsz - sütöttem le a szememet, s próbáltam nem elnevetni magamat. Sosem hazudtam valami jól.
- Aha, na persze! Gyertek csak le a nappaliba! Srácok! A lányokkal el kell beszélgetni! - szinte már kiabált az utolsó mondatnál.
- Mi a szitu? - jelent meg Liam, Harry, Louis, s Niall, majd Cassie is mögöttük. Biztató pillantásokat küldött felénk.
- Bűzlenek a dohány szagtól - mutogatott Ránk Zayn, mire a srácok elsápadtak.
- Hogy mi? - tátotta el a száját Liam.
- Hogy mi? - esett le Niall álla.
- Hogy mi? - tágultak ki Harry szemei.
- Hogy mi? - nézegette Louis a körmeit. - Vagyis.. hogy mi? Ti cigizni voltatok? - meresztett ránk hatalmas szemeket.
- Mi történt? Miről maradtam le? Én nekem mindenről tudnom kell! - tolakodott előre Emma, s ránk nézett nagy szemekkel.
- Irány a nappali - változott át Niall arc kifejezése szigorúvá, s elindult a nappali felé. Életemben nem láttam még ilyen határozottnak.
Összenéztünk a csajokkal, majd követtünk. Ha jól látom, most fog bekövetkezni a vég..

U.I.: Megjegyzések.

Little Horan/2 ~ Chapter. 5.

Sziasztok! Végre megjöttem az új fejezettel! Rettentően elfoglalt voltam, egész hétvégén olvastam egy könyvet pdfben, messze áll tőlem az olvasás, de azt hiszem rászokok.
Remélem, hogy kapok komikat, jó olvasást!

*Lizzie szemszög*

Azonnal kirontottunk a hátsó kertbe, velem az élen. Harry a medence szélénél állt, s fújtatott, Emma pedig a medencében kapálózott, s segítségért kiáltott.
- Nem tudok úszni! Segítség!
- Gyerünk Liam! Mentsd ki! - löktem meg, mire szegény beleesett a medencébe ruhástul. Hazza, és Niall felröhögtek.
- Ez jó volt - dicsért meg Niall, s még a vállamat is megveregette.
Liam szúrós pillantásokat vetett felém, majd megfogta a kislányt, és kirakta a medence szélére, s Ő is kimászott belőle.
Elég csúnyán nézett rám. Őszintén szólva, volt egy kis bűntudatom, hogy szerencsétlent, csak úgy belelöktem a medencébe, minden figyelmeztetés nélkül. Trauma.
- Mi a jó Isten folyik itt? - nézett végig Hanna mindenkin.
- Mi van itt?
- Harry bedobta a medencébe Emmát, Lizzie pedig belökte Liamet - röhögött Niall.
Hanna rám kapta a fejét, majd Harryre, s ismét rám, utána Haroldra.
- Értem - bólintott, majd felsegítette Emmát, s kézen fogta, majd bement vele a házba.
Mi csak követtük.
Egy csörömpölés hallatszott az emeletről, majd Liam szitkozódása. Mit csinált ez a barom?! Mit vert szét?
Úgy döntöttem, hogy rá nézek, nehogy szétszedje a berendezést.
Feltrappoltam az emeletre, majd a szobám felé vettem az irányt, mert onnan jött a hang.
- Mit csináltál te béna? - nyitottam be a szobába, de szó szerint elállt a lélegzetem, mikor Liamre néztem. Liam egy szál alsógatyában rohangált, fel s alá a szobámban.

- Á, csak éppen levettem a vizes ruháimat, mert valaki belökött a medencébe, és véletlenül lelöktem az éjjeli szekrényről mindent. - sorolta, majd végül elvigyorodott, s folytatta - Amúgy én vigyáznék a helyedben, mert kigurulnak a szemeid a helyéről.
- Micsoda? - ráztam meg a fejemet, majd felnéztem rá.
- Képet nem akarsz csinálni?
- Miről?
- Rólam, ne pózoljak? Tudom, hogy fotogén testem van!
- Én nem téged néztelek, hanem ott a földön azt a izét - próbáltam elfeketíteni az igazat.
- Aha, gondolom! Nekem is hurka töltésre kellett az óvszer.
- Oho! Most buktál le Payne! - mutattam rá, mire Ő csak megforgatta a szemét. - Amúgy, nem akarsz felöltözni?
- Zavar, hogy így látsz? - kérdezett vissza, mire én megrántottam a vállamat.
- Nem feltétlen, csak kicsit frusztráló! - bólogattam, majd odamentem az éjjeli szekrényem elé, összeszedtem a dolgokat, amit Liam ledobott.
- Halljátok.. Jézusom! Mi volt itt? Valami gyors menet? - toppant be Niall, s felhúzott szemöldökkel méregette, az éppen pólóját felvevő Liamet.
- Igen, Niall! Az volt! - fújta ki a levegőt mérgesen Liam, majd öltözött tovább.
- Mit akartál mondani?
Felálltam, majd Nialler felé fordultam, s végignéztem rajta.
- Jön Cassandra! Holnap délelőtt érkezik, s veletek fog iskolába járni, csak Ő végzős lesz! A szülei ideküldik, mert elvileg nagyon rosszak a jegyei, és rossz közösségbe került! - jelentette be.
- Ki az a Cassandra?! - érdeklődött Liam.
- Cassie, az unoka testvérünk! - feleltem kérdésére.
- Oh, és lány?
- Nem Liam, a Cassandra az fiú név - fakadt ki, majd elhagyta a szobát.
- Te hülye vagy - vágtam a fejéhez, mire Ő összevonta a szemöldökét, s úgy meredt rám.
- Komolyan, lassan már naponta sértegetsz - vágott egy fintort, majd végül becsatolta az övét,s elhagyta a szobámat.

*~*~*

Másnap délután, mihelyt hazaértünk az iskolából, egyből hozzánk mentünk. Alig vártam már, hogy találkozzak Cassie-val, nagyon régen láttam, talán 13 éves lehettem, mikor utoljára találkoztunk.
- Na végre megjöttek! - hallottam meg Harry morgását a nappaliból.
- Morcos a pasid - lökte meg Hanna Bertit, mire Roberta csak vállat rántott, s bementünk a nappaliba.
- Szevasztok csajok! Na, hogy ityeg a fityeg? - jött a kérdés Louis felől. Na, várjunk csak... Louis?! Louis eddig nem is volt itt!
- Lou, te hogy kerülsz ide?
- Visszatértem! Unalmas volt otthon, ugye Zayn?! - mondta egy fokkal hangosabban Zayn nevét. Szóval Zayn is visszajött Mullingarbe.
- Hogyne! - Zayn hangja a hátsó kertből. Biztos kiment elszívni egy szál cigit.
- Na végre! Sziasztok! - jött ki egy hosszú barna hajú lány a konyhából. Cassandra megérkezett. Intett egyet nekünk, mire én elmosolyodtam.
- Lizzie! Igazi nő lett belőled! - lépett elém, majd magához húzott,s átkarolt.
- Szia Cassie! Ezer éve nem láttalak!  - bontakoztam ki az öleléséből.
- Haha! - vigyorodott el. - Sziasztok! Ti vagytok Hanna, és Roberta, ugye?
- Igen! - válaszoltak a csajok kórusban.
- Sokat meséltek a fiúk rólatok! Főleg Harry áradozott Robertáról. Niall nem sokat mesélt rólad Hanna, evett egész délelőtt, vagy kiabált azzal az Emma nevű kislánnyal - fejtette ki a történteket Cassie.
- Tényleg, Emma merre van?
- Itt van! - jött be Liam egy kapálózó lánykával a kezében, majd ledobta Niall mellé a kanapéra.
- Liam papi! - nyávogott Emma. - Én akkor is nutellás kenyeret akarok! - kezeit mellkasán összefonta, s durcásan nézett Liamre, aki fújtatott egyet, majd leült Emma mellé a kanapéra, s magyarázni kezdett neki.
- Emma, figyelj! Már vagy ezerszer elmondtam, amint szépen kéred, kapsz nutellás kenyeret!
- Nem fogom szépen kérni! Nem az én stílusom! Amúgy, add vissza a rózsaszín ruháimat, mert ez a kék gönc undorító! - csapkodta a kanapét.
- Csak engem idegesít ez a kis csaj? - húzta fel szemöldökét Cassie, majd megforgatta szemeit.
- Nem vagy vele egyedül, pedig az én unoka húgom - bólogatott egyetértően Hanna.
- Hát ez jó - felelt Cassie, majd előhúzott egy doboz cigit a zsebéből, s öngyújtót.
- Állj! Cassandra! Maximum az udvaron! - utasította Niall, s a hátsó kert felé mutatott - Társulhatsz Zaynhez, de az én házamat nem füstölöd össze!
- Elnézést, hogy megbántottam uraságod! - emelte maga mellé kezeit Cassie, majd kiment a kertbe.
- Sziasztok! - lépett be a nappaliba Zayn, majd levágódott egy fotelba.
Én levágtam a táskámat, majd Cassie után mentem.
- Mióta cigizel? - érdeklődtem, mire Ő elvigyorodott, s rám fújta a füstöt.
- Tavaly nyár óta ! - felelt könnyedén, majd nagyot szippantott a cigijéből.
- Aha, és mire jó?
- Semmire. Ha ideges vagyok, akkor lenyugtat, amúgy semmire - rántotta meg a vállát.
- Értem - bólintottam, majd inkább visszamentem a nappaliba.

***

Délután a csajokkal együtt írtuk meg a házi feladatunkat, s magoltuk be a tanulandó dolgokat. A legnehezebb számomra a kémia volt. Sosem vágtam, annyira taszít, hogy az egyszerűen leírhatatlan. Roberta szokás szerint bevágott mindent, és már szaladt is Harryvel sétálni. szerencsétlenségükre Emma is szeretett volna sétálni, így magukkal kellett vinniük a kislányt, Harry legnagyobb örömére.
Már este fél hét volt, mikor kopogtak. Az utcán már sötét honolt.
- Bejöhetek? - nyílt ki az ajtó, s Cassie dugta be a fejét rajta.
Arrébb dobtam a kémia füzetemet, majd Cassie-re emeltem a tekintetemet. Hanna is hasonlóan tett,
- Gyere csak!
- Mit szólnátok, egy kis rosszalkodáshoz?

U.I::Megjegyzések;) :)

Little Horan/2 ~ Chapter. 4.

Sziasztoook!
Ha már a másik blogomra nem hozok holnap részt, gondoltam ide igen! Remélem, hogy tetszeni fog, s hagytok megjegyzéseket!
Jó olvasást!



- Jó reggelt! - Liam végigsimított az arcomon. - Ne haragudj rám, amiért este ott kínlódtam.
- Neked is! - nyújtóztam egy nagyot, majd szemeimet kinyitottam.
- Haragszol rám? Amúgy mindjárt itt van Hanna a lánnyal!
- Nem haragszom rád, feltéve, ha kiengesztelsz! - néztem az arcába, mire Ő eltátotta a száját.
- Mit tegyek?
- Találd ki! - ültem fel, s rávigyorogtam. Liam szeme felcsillant, majd hátradöntött az ágyon, s megcsókolt.Kezeimmel hajába túrtam, s közelebb húztam magamhoz. Lihegve váltunk szét.
- Vége a gyerek napnak! Készülődnöm kell, neked pedig óvóbácsit játszanod - vigyorogtam rá.
Liam hagyta, hogy feltápszkodjak. Azonnal berohantam a fürdőbe, s elvégeztem reggeli teendőimet.
- Mit vegyek fel? - álltam tanácstalanul a szekrényem elé, s vizslattam a temérdek ruhát.
- Majd én választok neked valamit! - állt be elém Liam, s állát simogatva tanulmányozta a szekrényem belsejét. Hümmögve belenyúlt, majd a kezembe helyezett egy farmert, és egy rendesen kivágott pólót.
- Te kis divat diktátor - kuncogtam fel, majd kiküldtem a szobámból, hogy feltudjak öltözni.
Miután magamra kapkodtam a ruházatot, már indultam is lefelé.
Mihelyt leértem, már rohantam is az ajtóhoz, ugyanis csöngettek. ez valószínűleg Hanna lesz, és.. a kislány, akinek még a nevét sem tudjuk.
- Sziasztok! - tártam ki az ajtót, előttem pedig megjelent Hanna, és egy Barbie baba.
Elég érdekes volt. soha életemben nem láttam még ilyen lányt. szőke haja egy copfba összefogva a feje tetején, egy hajszál sem lóg ki, arca kemény, zavartalan, testét egy rózsaszín miniszoknya, és egy rózsaszín kivágott póló fedte, s lábán egy magassarkú.
- Hello - szakított ki Hanna. Elrettenve pillantottam végig a kislányon, majd Hannára néztem.
- Te ki vagy? - hallottam meg a a kislányos hangot. Tekintetét az enyémbe fúrta.
- Lizzie vagyok - guggoltam le hozzá, majd felé nyújtottam a kezemet.
- Emma - rázta meg, majd mint valami királynő felhúzta az orrát, s elvonult mellettem.
- De édes! - hallottam meg Harry örömteli hangját.
- Ne kiabálj velem bongyorka! - kiáltott fel Emma.
Azt hiszem, ez a kislány maga egy pokoli lény.
- Lizzie, nem megyünk iskolába? Addig sem kell vele lennem! - mutatott Hanna a ház belseje felé, ahol Emma volt.
- De, felőlem - rántottam meg a vállamat - Menjünk szedjük össze Robertát.
Még bementünk a srácokhoz, s elmagyaráztuk nekik, hogy mit szabad egy kislánnyal, és mit nem. Mihez szabad nyúlni, mit szabad ennie! Azaz, rendre utasítottuk Őket.ezek után elindultunk az iskola felé.

*Liam szemszög*

- Most akkor össze kéne ismerkednünk ezzel a kis rózsaszínnel? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét Harry, mire én csak megrántottam a vállamat. hol érdekel engem ez a gyerek? A derekamig sem ér, s nagyobb az arca, mint egy ház belseje. Én mint már említettem, nagyon szeretem a gyerekeket, hiszen nagyon aranyosak, de az ilyen beképzelt majmocskáktól irtózom.
- Te ott! Csinálj nekem nutellás kenyeret! - állt elém karba tett kézzel, s lenézően pillantott rám.
- Aha, neked is szia, Liam vagyok! - nyújtottam neki kezet, Emma nem viszonozta a kéz fogást. Erőszakosan szétveszítettem a kezét, majd rá mosolyogtam - Liam vagyok!
- Emma - morogta halkan - Csinálj nekem nutellás kenyeret! - ugrott rá a lábamra. Ebben a pillanatban azt hittem kidobom a medencébe.
- Majd, ha szépen kéred! - rántottam meg a vállamat, s hátradőltem.
- Velem nem beszélhetsz így! - emelte fel a hangját.
- Nem akarod levenni ezeket a rózsaszín göncöket? Nem fáj a lábad abban a topánkában? - kérdezgette Harry Emmát. Emma Harry felé fordította villámokat szóró tekintetét, majd levette a lábáról a cipőt, s hozzá vágta. Nem semmi ez a kislány. Szegény Harry ezután megszólalni sem mert.
- Mi folyik itt? - jött ki a konyhából Niall a kezében egy szendviccsel.
- Ó, ez is megfelel! - emelte magasba az ujját a kislány, majd kitépte Niall kezéből a tányért szendvicsestül, s leült a kanapéra, majszolni kezdte.
- Ez komoly? Ez Hanna unoka húga?! - lett unott Niall hangja, majd megforgatta szemeit, s visszament a konyhába.
- Ez finom! - nyamnyogott a lányka.

***

- Liam papi - szólított jó magas hangon Emma. Nagy levegőt vettem, majd odaléptem mellé.
- Tessék? És nem vagyok Liam papi, hanem csak simán Liam.
- Akkor kérsz másik becenevet?
- Nem! - vágtam rá azonnal - Mit szeretnél ? - guggoltam le elé, mire Emma összeráncolta homlokát, s úgy nézett rám.
- Merre van bongyorka?
- Mármint Hazza?
- Nem, én bongyorkát keresem! - dobbantott egyet.
- Hát, Hazza! Merre vagy? - egyenesedtem ki. Harry sehol nem volt. Kézen fogtam a kislányt, majd keresni kezdtem Harryt. Emma két pillanat múlva kitépte a kezét az enyémből, s elszaladt.
Egész délelőtt ezt játszottuk. Emma engem szekált, Liam papinak nevezett, majd elszaladt, mikor segíteni akartam neki. Kezdem már nagyon unni, a folytonos követelőzéseit. Kije vagyok én neki, hogy teljesítsem a kéréseit? Apja nem, anyja sem, nagybátyja, unoka testvére, és bátyja végképp nem. Keressen magának másik majmot. Érdekes, Niallt nem szekálja, pedig Niall cuki a lányok szemében, észrevételeim szerint.
- Sziasztok! Megjöttem! - hallottam meg Lizzie hangját az előszobából. Fejvesztve rohantam hozzá.
- Lizzie ! - kaptam el a kezét, s a szemébe nézte  - Ez, ez, ez! Könyörgöm, ments meg!
- Valami történt? - értetlenkedett.
- Igen, Emma kikészít, Liam papinak hív, s Hazzát keressük egész nap.
- Oké, akkor most elmegyek pisilni, utána pedig lefoglalom Emmát! Amúgy, van egy rossz hírem! Itt is kell aludnia! Hanna szülei 2 hónapos üzleti úton vannak.
- Ne! Ne! - szaladt elő az előszoba szekrényből Hazza, majd eltűnt a konyhában.
- Ezt meg mi lelte?
- Emma! Add vissza a távirányítót! - idegeskedett Niall a nappaliban. Végre, Őt is szórakoztatja kicsit a lányka.
- De, Nini, olyan muris vagy! - nevetett fel bájosan, majd kiszaladt hozzánk.
- Szia Emma! - mosolygott rá Lizzie.
- Hello! - integetett neki.
- Szerintem aranyos! Legalábbis, engem kedvel - villantott Lizzie egy mosolyt, majd végül eltűnt a házban.
Lesújtva kullogtam vissza a nappaliba, majd leültem a tévé elé. Niall a távirányítót magához szorítva ült, s bámulta a sorozatát.
- Kikészít! - nézett rám Niall üveges tekintettel. - Ez a kislány! Nekem soha nem lesz gyerekem!
Erre muszáj volt felnevetnem. Emma egész nap az én nyakamban lógott, erre Niall már ennyitől agyilag hulla. Ezek szerint, elég kitartó vagyok.
- Merre van Emma? - lépett be Lizzie a nappaliba, s tekintetével a lánykát kereste.
- Hanna mikor jön ide? - tett fel egy újabb kérdést Niall.
- Azt mondta, nemsokára itt lesz! - rántott vállat Lizzie, majd Emma keresésére indult. Perceken belül egy sikítást lehetett hallani a hátsó kertből, majd egy csobbanást.

Szívrohamot kapok a szép szemeitől.*-*

U.I.: Véleményeket!!:)

Little Horan/2 ~ Chapter 3.

Sziasztok! Meghoztam a friss részt! Sajnálom, hogy csúsztam egy kicsit vele, csak sok dolgom volt! :) Remélem, hogy tetszeni fog, s hagytok megjegyzéseket!
Jó olvasást!

Fejezet:

- Valami probléma van? - vetett barátnőjére aggodalmas pillantásokat Niall.
- Van! Nem is elég! Nem fogjátok elhinni! - ült le Hanna a kanapéra, majd kezét kezdte tördelni.
- Mi van? Összevesztél Zoey-val? - kuncogott Harry. Zoey Hanna nővére. Kiköpött mása Hannának, pontosan ugyan olyan a személyiségük, az arcuk, és pontosan ugyan olyan kemények.Belevaló csajok, úgymond.
- Vele naponta összeveszek - legyintett Hanna, majd folytatta - Ez számotokra is elég rossz hír, hiszen, Ti fogtok rá vigyázni!
- Kire? - húzta fel Niall érdeklődve a szemöldökét.
- Terhes vagy? - csapta össze vigyorogva a tenyereit Harry, mire Hanna lekevert neki egy nyaklevest.
- Azért ne nézzél már ribancnak, tizenöt éves vagyok! - kiabált Harryvel, majd arrébb ment Tőle, nehogy még megölje.
- Akkor most mi van? Kire kell vigyázni?! - érdeklődtem halkan.
- Jön az unoka húgom, egy elkényeztetett hét, és fél éves! - fakadt ki Hanna - És mivel drága szüleim egész nap dolgoznak, így a gyerek ránk marad! És délelőtt rátok, srácok!
- Hogy mi? - tágultak hatalmasra Harry pupillái.
- Hogy mi? - köpte ki Niall a popcornt.
- Hogy mi? - tárta szét idegesen a karjait Liam. - Én szeretem a gyerekeket, de nem fogok semmi féle kislányra vigyázni!
- De hidd el, fogsz! Nagyon fogjátok kedvelni! - mosolygott Hanna.
- Ugye nem olyan, mint te? - vágott érdekes pofákat Harold.
- Nem! Isten őriz! Rózsaszín ruhák, magassarkú topánka, rózsaszín hajráf, cuki kabát, édes mosoly, s a lelke mélyén egy ördög lakozik - mesélte Hanna, mintha valami horror film lenne.
- Mi ez a löttyedt hangulat? - toppant be az ajtón Berti, mire mindenki rá nézett, majd Hanna neki is elmesélte, hogy kapunk egy gyereket a nyakunkba.

Nem gondoltam volna, hogy valaha olyat mondok, hogy örülök, hogy iskolába mehetek, de azt hiszem idén változtatok ezen. Örülök, hogy suliba mehetek! Mondjuk, én nagyon szeretem a gyerekeket, de ha kihoznak a sodromból, még medencébe fojtanám!

- Én csak egy kis kristály cukorért jöttem, erre a nyakamba zúdítotok, egy csomó információt! - fogta a fejét Berti, majd körbe-körbe kezdett járkálni.
- Minek neked cukor? - Niall.
- Anyukám sütit süt!
- Vigyél engem, én édes vagyok - állt fel Harry, majd Robertához simult.
- Na persze! - forgatta szemét.
- Álljatok le! Most van a cukornál nagyobb problémánk is!
- De Hanna, ez egy kislány!
- Oké, csak egy kislány! Nem sokára meglátjátok, hogy mennyire aranyos kislány - hangsúlyozta ki a kislány szót, majd kiviharzott az ajtón.
-Oké, Hanna letudva - fordult felém Berti - Van cukrotok?
- Keress a konyhában! - rántottam meg a vállamat, majd tekintetem a tévében játszódó Latin-amerikai sorozatra emeltem.

***

Az este eljöttével, mindenki elszivárgott a saját kis zugába.
 Hanna, még a délután folyamán közölte, holnap már a srácoknak kell vigyázni a kislányra, akit még nem is ismernek. Sajnos, a fiúknak is korán kell így kelniük, mert Hanna reggel, hétre hozza hozzánk a gyereket. Kicsit azért sajnálom Nialléket, a nyakukba kapnak egy óvodást, aki azért nem jár iskolába, mert visszatartották egy évet, óvodába, pedig nem járhat már, mert túl idős. Bolond szülei lehetnek szegénynek is, vagy egyszerűen nincsen idejük a kislányra.

- Lizzie! - szakított ki Liam gondolataimból - Ugye aludhatok veled? - meresztett rám kiskutya szemeket, amitől teljesen elaléltam.
- Hát, átgondolom!
- De most miért? Nem csinálhatod ezt velem! - dobbantott egyet a lábával a földön, mire én felnevettem. Olyan volt, mint valami hisztis kisgyerek. - És még ki is nevetsz? Igazán rendes vagy!
- Nyugi már! Ne balhézz! Ne játszd az ovisat, holnap egy gyerekre kell vigyáznotok, és ugyebár, te vagy a legnormálisabb.
- Ez hízelgő - vigyorgott rám végül Liam, majd közelebb lépett hozzám, s megölelt.
- Na! Menjél zuhanyozni! Büdösen nem fekszel mellém - toltam el magamtól, mire Ő csúnyán nézett rám, majd felsóhajtott, és inkább nem szólt semmit. Mivel én már lezuhanyoztam, levágódtam az ágyamra, és ölembe vettem a laptopomat.
- Rendben. Addig is, vigyázz ezekre - motyogta, majd zsebe tartalmát mellém rakta.
Mikor odanéztem felhúztam a szemöldököm, majd érdeklődve tartottam fel az óvszeres dobozt.
- Ez minek neked?
- Az Harryé! - tartotta maga elé a kezeit tiltakozva.
- Aha, és azért van a te zsebedben?
- Hát, megkért, hogy vigyázzak rá! - próbált érvelni, majd cégül megrántotta a vállát - Megyek lefürdök.
- Oké, de tudod, itt leszek, és el tudod mondani, hogy minek neked ez - mosolyogtam rá bájosan, mire Ő idegesen kifújta a levegőt, majd bement a fürdőbe.
Megráztam a fejemet, az óvszert leejtettem a kezemből, majd a laptopra koncentráltam.
Megint twitterezek, az a kedvenc elfoglaltságom.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de Liam kijött a fürdőből. Halál nyugodtan leült mellém, s tekintetét a laptopra szegezte.
- Mi jót csinálsz?
- Terelnéd a témát, ugye? - löktem meg kicsit a fejét, mire Ő felsóhajtott.
- Nem terelem a témát, csak megkérdeztem...- de itt a szavába vágtam.
- Ja, tudom, hogy mit kérdeztél! Szóval? Minek is kell neked az óvszer?!
- Mondtam, hogy Harryé! - bólogatott, és próbált nagyon meggyőzni.
- Gondolom! Szóval?
- Na jó! Hurkát tölteni! - mosolygott rám.
- Igen? Kivel akarsz hurkát tölteni?
- Niall mondta, hogy hozzak!
- Igen? Akkor megyek, és megkérdezem! - indultam volna meg, de Liam visszarántott maga mellé.
- Lizzie! Biztos alszik már! Tudod ne ébreszd föl az alvó oroszlánt!
- Rendben, akkor majd holnap megkérdezem! - rántottam meg a vállamat, majd nyugodtam elhelyezkedtem az ágyamon.
- Vannak még ilyen vicces kifogásaid? - nevettem fel - Hurkát tölteni! Eszembe nem jutott volna!
- Ez nem kifogás! - morgolódott halkan.
- Gondolom! Na jó! Ezt tedd távol tőlem! És most jó éjt!
Liam kezébe tettem az óvszeres dobozt, majd a villanyhoz szambáztam, s leoltottam.Végül mikor mentem vissza az ágyba, megbotlottam a szőnyegben, s estem egy hatalmasat a sötétben.
Olyan röhögésbe kezdtem, hogy azt hittem megfulladok. Már a hasamat fogtam, mikor hirtelen megéreztem, hogy Liam feláll, majd indul a lámpa felé, de elesik bennem, így pontosan rám esett.
- Mi ez nagy hangzavar? - a villany hirtelen oltódott fel, hallottuk meg Anyu hangját. - Jézusom! Ugye nem az történik ott a földön, amire gondolok! Vagy.. Liam! Miért van nálad óvszer?

Ilyen nincs! Nem bírtam tovább, ismét röhögni kezdtem, mint valami fogyatékos.Szegény Liam fülig pirult, majd végül leszállt rólam.
- Anyu! - nevettem tovább - Nyugodj meg! - Alig bírtam beszélni a nevetéstől. - Semmi nem történt!
- Gondolom, azt hiszem ideje elbeszélgetnünk a felelősség teljes együttlétről! - bólogatott, majd  helyet foglalt az ágyamon. Hirtelen hagytam abba a röhögést. Hogy mi? Felelősség teljes együttlét? Ez komoly?! Mindjárt visszakérdezek, hogy mit akar tudni.
- Ezt nem gondoltad komolyan! - ráztam a fejemet, mire Anyu csak felsóhajtott.
- De, tudod Lizzie, ez nem játék! Fiatalok vagytok még mind a ketten!
- Anyu! - szóltam rá mérgesen. - Nem történt semmi!
- Előttem nem kell szégyellni! Gondoltam, hogy hamarosan meg fog történni köztetek, de arra nem, hogy a padlón.
- Anya! Utoljára mondom el, hogy nem történt semmi! Egyszerűen csak elestem, Liam pedig fel akarta oltani a villanyt, és rám esett. Jót nevettem, ennyi!
- Tudjátok mit? Jó! De csak annyit kérek, hogy vigyázzatok! - mondta, majd megpacskolta Liam arcát, és elhagyta a szobát.
Ismét felkuncogtam, majd feloltottam az éjjeli szekrényemen lévő kis lámpát, s utána kapcsoltam le a nagyot.
- Ez halál ciki volt! - vágott pofákat Liam.
- Hát, eléggé! Na, szerintem itt az ideje, hogy lefeküdjünk!
- Én benne vagyok - húzogatta a szemöldökét, mire én meglöktem, Ő pedig csak elvigyorodott.
- Tudod, hogy nem úgy értettem.
- Hát persze! De hát, ha már van nálam óvszer!
- Liam! Állj le! - néztem rá szigorúan, mire Ő lemondóan felsóhajtott.- Azt pedig mondtam már, hogy tedd messze tőlem!
- De most.. olyan gonosz vagy! - mondta, majd durcás képpel lefeküdt az ágyba.
Megforgattam a szememet, majd mellé feküdtem, de előtte gondosan leoltottam a lámpát.
- Egyszer úgy is ráveszlek! - motyogta a fülembe, miközben hátulról átölelt.
- Helyesbítek! Csak szeretnél rávenni! - fordultam hirtelen felé, mire Ő felhúzta a szemöldökét, már amennyire láttam a sötétben, mondjuk már kezdett kitisztulni a látásom.
- Egyre jobban kezdesz elbizonytalanítani, és megsérteni - suttogta halkan. A számat eltátottam. Ezt mégis, hogy érti?
- Ezt most.. hogy gondoltad?
- Hát, hagyjuk! - rántotta meg a vállát, majd végül elfordult a másik irányba.
Mit csináltam? Mégis mi a jó Istent csináltam? Miért sértődött meg rám? Azért, mert nem vagyok hajlandó vele azonnal lefeküdni? Azért, ezt Ő sem gondolhatja komolyan! Az eszem megáll, komolyan mondom.
- Liam! - karoltam át hátulról - Te sem gondoltad komolyan, hogy megsértődsz rám!
- Nem sértődtem meg! - jött a válasz, mire én megkönnyebbültem.
- Akkor mi a baj?
- Semmi, nincs semmi baj.. Egyszerűen csak fáradt vagyok.
- Ja, látom - motyogtam, majd arra a döntésre jutottam, hogy hagyom. Reggelre, talán megjön az esze. A másik irányba fordultam, majd becsuktam a szememet, s hagytam, hogy az álom rám találjon.

U.I.: Megjegyzéseket:)