Little Horan/2~ Chapter 25.

Sziasztok. Itt a friss, nincs semmi hozzáfűzni valóm. Ja, csak nem tudom mikor lesz új, mert a sztori eddig van megírva.... És SEMMI, ismétlem SEMMI ötletem nincs, hogy hogy folytassam.. Lehet, hogy hamarabb lezárom, és a 3.évad több fejezet lesz.. Vélemények?!


   Liam, Niall, Harry s Louis oszlopban álltak egymás mellett, s figyelték az eseményeket. Roberta a kanapé másik végére volt húzódva, szemei óriásiak voltak. Nem hétköznapi látványban van részünk.
- Nem kéne nekik szólni, hogy elég nyilvánosak? - súgta Niall Liam fülébe, aki csak bólintott egyet, majd hátrébb lépett.
- Ne még ne, tök jó a műsor! - húzta el a száját Louis.
Ja, fantasztikus műsor, mondhatom. Cassie, és Zayn a kanapénkon esnek egymásnak, elég hevesen. Zaynről már lekerült az "egérfogó felszerelés", s a pólója is. Perceken belül meztelenek lesznek. Azonnal le kéne őket állítani, de én biztos nem fogok közéjük mászni, és közölni a dolgokat.
- Oké, elég! Cassandra, Zayn! - rivallt rájuk Hanna, mire a páros szétrebbent, s nagyokat pislogva meredt közönségére. Igen, most esett le nekik, hogy végignéztük a kis akciójukat, aminek szerencsére nem értek a végére.
- Ezt szerintem valami olyan helyen folytassátok, ahol nincsenek emberek - emelte maga elé a kezeit Berti, majd felállt,  Harryt kézen ragadta, s kihúzta az ajtón.
- Gyerekek, valaki felmenne Emmához? Szegény nagyon egyedül érzi magát - jött be a nappaliba anyu mosolyogva.
- Én nem - vágta rá egyszerre Zayn, Cassie, Hanna, és Niall.
- Papi, menj Te - lökte meg kicsit Louis Liamet, mire Ő felsóhajtott, majd feláldozta magát, s felment az emeletre.
- Addig mi elmegyünk, és veszünk mérget, amivel kicsináljuk az ellenséget - vett fel Hanna arca egy vigyort, majd elkapta a csukómat, s szinte kifutottunk az ajtón. Hova ez a nagy sietség?
Hanna nem szólt semmit, csak elengedte a kezemet, s egymás mellett ballagtunk. Hanna egyszer a tájat nézte, egyszer pedig zavart pillantással nézett rám.
- Van valami baj? - érdeklődtem felhúzott szemöldökkel, mire Hanna megtorpant egy pillanatra majd jött tovább mellettem.- Á, szóval van. Na mesélj.
- Igazából.. Én, és Niall ugye..
- Csinált valami hülyeséget?
- Nem, dehogy, kivételesen semmit. Itt most én vagyok a ludas. Azaz igazság, hogy kiszerettem belőle, vagy nem is tudom. Szeretem, de nem úgy, mint pár hónappal ezelőtt - motyogta, majd fejét lehajtotta.
- Á, szóval ez a helyzet - hallottunk meg egy hangot a hátunk mögött, mire mindketten ugrottunk egyet. Ó, szent ég, ez meg hogy kerül ide? Fantasztikus, kezdődik a balhé. Niall mindent hallott.
- Te, te.. hogy kerülsz ide? - nyögte Hanna a szavakat, mire Niall csak hanyagul megrántotta vállát.
- Csak szólni akartam, hogy a pincében van egér méreg, de mind egy.. Rosszkor voltam rossz helyen.
- Niall, én nem úgy gondoltam! - mondta Hanna, majd Niall karja felé nyúlt, de Niall elrántotta.
- Csak azt nem értem, hogy miért nem tudtad a szemembe mondani. De most ne gyere nekem azzal, hogy el akartad mondani, mert ha el akartad volna, már régen megtetted volna. Napok, sőt hetek óta áltatsz csak? Hát köszönöm szépen. Én is szeretlek! - ordított Niall torkaszakadtából, majd paprika vörös fejjel eltrappolt az ellenkező irányba. Hanna csak állt megszeppenve, s szeméből könnyek csorogtak. Jézus! Ez sír?! Ne viccelj, Hanna sosem sír. Most miért sír? Mit kell csinálni egy síró Hannával? Hanna mindig is erős volt, és senkinek sem hagyta hogy belegázoljon a lelkébe, aki rossz szót mert hozzá szólni, már megverte, vagy kicsavarta a karját. Most meg sír? Ó, my carrot.
Hanna fogta magát, s lehuppant a járda közepére, én pedig mellé.
- Hé, figyelj, őőő ne sírj! - pacskoltam meg a vállát, mire Ő felpattant.
- Jó, engem nem érdekel!
- Előbb még zokogtál, most meg, szó szerint, leszarod? - vontam fel a szemöldököm, mire Hanna csak megrántotta a vállát, s bólintott. Jézusom, mik ezek a kitörések?
Hanna fogta magát, s elindult hazafelé. Szinte futott, nem tudom miért kell mindenhova rohanni, mint egy ideg beteg. Én csak lassú léptekkel a nyomában voltam. Mihelyt elértünk a házunk elé Hanna elmasírozott előtte, majd bement a saját házukba az ajtót rendesen becsapva. Húha, valóban ekkora a baj. Most akkor Hanna&Niall párosnak vége? Ez valami hihetetlen. Szakítottak?
Felsóhajtottam, majd bementem a házunkba. A srácokat sehol nem láttam, ezért egyenesen Niall szobája felé vettem az irányt. Az ajtó csukva volt, ezek szerint bent van.
Kopogtattam.
- Menj innen! - jött az arrogáns válasz.
- Kérlek Niall engedj be! - tettem a kezemet a kilincsre.
- Tűnj el! - kiabált ismét.
- Ne pazarold rá az idődet, minket sem enged be - támaszkodott a falnak Liam, majd a háta mögött álló 3 srácra mutatott.
- Sosem láttuk még így. Teljesen ki van! - magyarázott Harry, s közben a kezével a levegőben hadonászott.
- Hogy lehet Hanna ennyire szívtelen? - rázta meg a fejét Zayn.
- Csalódtunk benne - fejezte be Louis.
- De Ő hallgatózott. Jó, én igazból nem akarok belefolyni, mert nem. Felőlem Ti megölhetitek egymást, de én leszek a pártatlan emberke. Azonban Hannát ne bántsátok.
- Miért ne?
- Mert ne. Légyszíves.
- Akkor is megbántotta - mutatott Liam Niall ajtajára.
- Figyelj, nem fogok veled ezen összeveszni, ha nem haragszol - közöltem vele, majd inkább távoztam köreikből.

Little Horan/2~ Chapter 24.

Sziasztok! Itt az ígért mai rész.:D Örültem a sok megjegyzésnek, nem is kicsit, legközelebb is összegyűlhetne 11, és csomó feliratkozó, nagyon jól esik. Ide is várom a megjegyzéseket, és véleményeket.  Esetleg leírhatjátok mi tetszett a fejezetben, nevettetek sírtatok, örültetek. 
Jó olvasást!


*~*~*

  Pár napra a fantasztikus média botrányom után a kedélyek lenyugodtak. Emma is hazatért, s Liam most még kevesebbet foglalkozik velem, mint a vitánk előtt. De elhatároztam, hogy nem fogok féltékenykedni, és kibékülök Emmával. Én vagyok az idősebb, és a tapasztaltabb, nem fog kifogni rajtam egy gyerek. 
Emma a nappaliban feküdt, lábán a gipsszel. A többiek pedig mind el voltak valahol. Igen, valahol, ugyanis velem elfelejtették közölni, hogy hova mennek. Hát persze, mint minden szombaton, most is ezt csinálják. Eltűnnek órákra valaholva(!), de sosem tudom meg, hogy hova.
Liam a konyhában csinál ételt Emmának, így most van időm beszélgetni vele. Ha rajtam múlik egy órán belül BFF-ek leszünk. Na jó, enyhe túlzással.
Beléptem a nappaliba, majd leültem Emma mellé. Emma letette a Hello Kitty-s mesekönyvet amit eddig nézegetett, majd rám emelte  tekintetét. 
- Mit akarsz?
- Beszélgetni. Szerintem ideje elásni a csatabárdot, és megbeszélni a dolgokat. Elmondod, hogy mit tettem ellened, amiért utálsz?
Emma megrántotta a vállát, majd vonakodva beszélni kezdett:
- Semmit, egyszerűen csak nem tudom elviselni, hogy Liam téged szeret jobban - fonta karba a kezeit a mellkasán. A számat eltátottam a hallottak után.
- Te féltékeny van? - kérdeztem, mire Emma bólintott egyet.
- Ez elég vicces - vakartam meg a fejemet - Azt hittem én vagyok az aki féltékeny.
- Mégis mire lennél Te féltékeny? - húzta fel a szemöldökét Emma.
- Rád? - kérdeztem vissza, mire Ő felnevetett. - Ez elég hülyén hangzik, de egymásra vagyunk féltékenyek?
- Én már nem vagyok rád féltékeny - rántottam meg a vállamat - Fehér zászlóval jöttem.
- És hol a zászló?
- Nem szó szerint értve! - sóhajtottam.
- Ja, oké. És akkor most? Azt várod tőlem, hogy ne utáljalak? 
- Kezdésnek az is elég.
- De a többieket utálhatom - nézett rám nagy boci szemekkel.
- Ő, felőlem - rántottam meg a vállamat, majd felnevettem.
- Rendben, akkor megpróbállak nem utálni, cserébe, ha Te sem fogsz utálni engem.
- Megbeszéltük Emma! - fogtam vele kezet, majd felálltam, s leültem egy fotelbe.
- Mi van itt? - jött be Liam egy tálcával a kezében.
- Lyuk - felelt Emma, mire Liam szemöldöke az égbe szökött.
- Mi?
- Ástunk.
- Mi a bajod? - tette le a tálcát Emma elé, aki se szó, se beszéd, falatozni kezdett. - Te érted?
- Azt hiszem igen - bólogattam vigyorogva. Liam erre mellém jött, majd leült a karfára. Megfogta a kezemet, majd a legédesebb kiskutya szemeit meresztette rám.
- Mondd el, kérlek!
- Emma úgy értette, hogy elástuk a csatabárdot.
- Igen? Komolyan? Kibékültetek?
- Mondhatni - feleltem bólintva.
- De jó! - csillant fel a szeme, majd  egy apró csókot nyomott a számra.
- Oké, oké. Ezt inkább ne előttem. Én megértem, fiatalok vagytok, de én kiskorú, így nem szeretnék élőben pornót látni.
- Te miről beszélsz? - fordult Liam azonnal Emma felé, s megrázta a fejét. - Inkább egyél.


***


- Srácok! Segítség! - hangzott fel a konyhából egy rémült sikoly, majd anyu kirohant onnan. 
- Mi a baj? - emelte fel a fejét Niall a kanapé támlájáról, majd egy perc múlva unottan visszaeresztette oda.
- Egy egér! Kapjátok el! - mutatott anya a konyha felé. 
- Ó, Jézusom! - húzta fel a lábait Berti a kanapéra, s Harryhez bújt.
- Akcióra fel fiúk! - emelte magasba az ujját Louis, majd mind az öt fiú felszívódott,azaz eltrappoltak az emelet felé. Ó,  Istenem, mire készülnek ezek? Mire beérnek a konyhába, annak az egérnek se íre, se hamva. De mégis, hogy kerül ide egér? 
- Halljátok, utálom az egereket - motyogta Berti, miközben egészen kicsire összehúzta magát a kanapén.
- Milyen egér? - ásított egyet Cassie, majd elfordult a fotelben a másik oldalára. Rendesen bealudt. Mégis mit csinált ez az éjjel? Hm, van egy tippem, de ahhoz Zaynnek is lehetett köze, egy icike-picike. Egészen kicsi.. Apró.. Na jó, rettentően sok. 

A lépcső hirtelen dübörögni kezdett, amikor lerontott róla öt vadállat. Hasukra párna kötve, fejükön alsónadrág. Kezükben hajlakk, cipő. Louis csuklójára még harisnya is volt kötve. Niall pedig egy feszes cica gatyát viselt. Álljon meg a menet, honnan van ennek  cica nadrágja? Csak adja az ég, hogy nem az enyém. 
A fiúk megrohamozták a konyhát. Sikítást lehetett hallani, majd Harry kirontott, és Niall gitárjával tért vissza. Itt döntöttem úgy, hogy ezt muszáj látnom, így feltápászkodtam, s a konyha ajtóba álltam. Hanna is követte a példámat, mellém állt, s együtt kísértük figyelemmel a történteket. 
Harry Niall felé nyújtotta a gitárját, s hevesen mutogatott neki, hogy tegyék bele az egeret, vagy üssék le vele, azonban Niall kirántotta Harold kezéből a hangszert, ugyanis saját elmondása szerint az egy szent darab. Liam felsóhajtott, majd nekidőlt a pultnak, s figyelte a barátait. Louis a hűtő előtt térdelt, s a földet kémlelte.
- Ott a lyuk! Látom! Ott a farka! - ugrott be az asztal alá, így csak a lába látszott ki. Hannával felkacagtunk ezen a helyzeten. Louis egy hülye gyerek. De ugyan mit várok Tőle? 
- Haver kapd el! - mászott be mellé Liam. 
- Te is látod?- kommunikáltak az asztal alatt.
- Itt sem nincs, Te barom! 
- De a lyuk!
- Adok neked mindjárt olyan lyukat - csúszott ki Liam az asztal alól, majd Louist is kihúzta a lábánál fogva, azonban véletlen meglökte Zaynt, aki ijedtében akkorát ugrott, hogy Harry nyakában kötött ki, s a kezében tartott hajlakk a mosogatóban ért földet.
- Ez barátom igen sokba fog neked kerülni. Limitált kiadás volt a Schwarzkopf-ból - dobta ki karjai közül Harry Zaynt. 
- Ha lila lesz a seggem miattad, kivasalom a hajadat - "fenyegette" Zayn Harryt, aki egy pillanat alatt kezeit a hajához kapta, majd hátrálni kezdett. Zayn felállt a földről, majd sértődötten elvonult.
- Fiúk, én nem akarok beleszólni, de mi lenne,ha vennénk egér irtót, vagy mi az. Mérget, és kitennénk azt? - húztam fel a szemöldökömet, mire a négy fiú, - mert Zayn elvonult - állukat simogatva bólintottak.
- Akkor ezt rád bízzuk! - mentek el mellettem sorba, s megveregették a vállamat.
- Ennyit a férfiakról - rázta a fejét Hanna, majd elkapta a csuklómat, s maga után kezdett húzni, de a nappaliban megtorpantunk, ugyanis egy elég furcsa látvány tárult a szemünk elé.

Little Horan/2~ Chapter 23.

Sziasztok. Hát, nem sok megjegyzés jött, de innentől forduljon fel aki nem ír. Írok, mert írni akarok. Akkor is fogom feltenni a részeket, ha senki nem olvassa majd szóval, ezzel nem tudtok elkeseríteni többet. Vannak olyanok, akiknek egy komi sem jön, nekem meg legalább öt mindig. Hűha, itt is az új rész, annak akit még érdekel. 
Jó olvasást! (Aki komizik, komizik, aki nem nem. )



Liamék után Hanna is berobogott a kórházba, s kiderült, hogy Emmának egy  hosszabb kivizsgáláson kell részt vennie. Külsőleg, csak a bal lába tört el, de belső sérülései is lehetnek. Hanna aggódik, Liam aggódik, Louisnak bűntudata van, Niall eszik.
Elvileg, Emma holnap jöhet haza, és hetekig a lábán kell lennie a gipsznek. Nem tudom, hogy fogja kibírni, hogy nem tipeghet a rózsaszín magassarkújában.
- Nem kéne felhívni Emma szüleit? - néztem rá Niallre, aki csak vállat rántott, majd kapcsolgatni kezdte a tévét.
- Szerintem nem, úgy sem jönnének ide. Tudod, Emma számukra csak teher, pénzzel tömik, nem szeretettel. Csak eltartják, szerintem Emma életében még egy puszit nem kapott az anyjától. Születése óta különféle dadák gondozzák.
- Komolyan? - tátottam el a számat. Ha ezt tudom ... Akkor talán nem játszom el a féltékeny barátnőt. Szóval Emma azért ilyen nagyképű, és idegesítő, mert mindig a figyelem középpontjában akar lenni, mert a szülei nem foglalkoznak vele bármit csinál. Mekkora idióta vagyok.. De azért nem kell félteni, hiszen keményen megállja a helyét, és nem hagyja magát. 
- Ezt eddig miért nem tudtam?
- Mert nem érdekelt - rázta meg a fejét Niall. Fú, mindjárt megverem, nagyon idegesít, hogy ilyen nyugodtam ül, popcornt eszik, és kapcsolgatja a tévét. Roppan indulat felkeltő ez a helyzet.
Közelebb mentem hozzá, majd kikaptam a kezéből a popcornt, s a fejére borítottam.
- Mit csinálsz? - tört ki - Teljesen normális vagy?!
- Teljesen - nevettem fel.
- Mi ez a nagy vidámság? - hallottam meg Liam hangját, majd megjelent a személy is.
- Hát Te? - érdeklődött Niall, majd kicsit oldalra döntötte a fejét, hogy hatásosabb legyen.
- Megzavartam valamit? Esetleg.. - húzta fel a szemöldökét Liam, s elég perverz fejet vágott.-
- Persze, Liam a húgommal csinálom mostanában. Normális vagy? - teremtette le Niall, majd idegesen szedegetni kezdte a popcornt.
- Szia Liam - kezdtem integetni neki, hátha észreveszi, hogy itt vagyok.
- Jól vagy? - kérdezte, mire megint csak felnevettem
- Én igen, Ő nem - mutattam morcira, aki a fele popcornt a tálba pakolta, s a másik felét a tányérjába.
- Na és Emma? - farolt be a nappaliba Louis, s a tekintetét rám, Liamre, majd Niallre vitte.
- Emma, hát Hanna ott maradt vele. Azt akarta, hogy én maradjak vele, de Hanna - mint általában - rámenős volt. Amúgy meg nem sokára bemegy Hanna nővére Zoey is. 
- Jó, hol érdekel engem Hanna, és a nővére? - kapta el Louis Liam vállait. - Emmával mi van?
- Eltört a lába, és most van kivizsgáláson. A lényeg, hogy él.
- Biztos? - rángatta meg Liamert Louis.
- Igen, biztos - lökte arrébb haverját Liam, majd egy fintort vágott. - Máskor ne rángass.
- Jó bocs, de mégis csak az én hibám, hogy Emma..
- Tedd túl magadat rajta - legyintett Niall, s folyatta a popcorn hadjáratát, mint valami durcás kisfiú.
- De nem tudom! - fakadt ki Louis, majd lehuppant a kanapéra.
- Rendben, téma lezárva - jött be az ajtón Roberta, Harryt maga után húzva.
- Mi volt ma a suliban? - mosolygott Liam.
- Ő, semmi érdekes - rántottam meg a vállamat. 
- Ja, persze - röhögött fel Roberta - Nem is mesélsz Liamnek a gyerekeidről?
- Mi van? - értetlenkedett Liam.
- Hát múltkor, amikor kint voltunk a játszótéren, Emma beállított engem az anyjának Abigail előtt, aki persze mindent szó szerint vesz, amit én vagy egy mellettem álló személy mondd. Tudjátok, az a fogyatékos osztály társunk. És Abigail ezt elmesélte az osztály főnöknek, Mrs. Robinsonnak, és azon csámcsog az iskola, hogy van két gyerekem - hadartam el a dolgokat, s a mondandóm végén durcásan karba fontam a kezemet, s a fejemet lehajtottam. Hát hol élünk? 
- Ez vicces - nevetett fel Niall, s szinte már a hasát fogta.
- Ja, marhára - durcáztam tovább.
- Mi a téma? - Cassie hangjára Niall abbahagyta a nyerítést, majd unoka testvérünkre nézett, és újra neki kezdett. Ez hülye, mindig mondtam én.
- Van két gyereke - mutatott rám Berti, majd kezeit a szájára szorította, hogy feltörni készülő nevetését visszafojtsa.
- Valóban? Hát gratulálok - jött elém Cassie, majd megrázta a kezemet. - Amúgy én is hallottam a pletykát a hogy is hívjáktól, szemüveges... kis csajtól - kacsintott, majd hátrált pár lépést.
- Mondom, hogy az egész iskola ezen csámcsog.
- Média botrány lesz! - kapott a szájához hirtelen Harry, s rémült tekintettel nézett körbe. - Mi lesz velem?! Én vagyok itt a fő média szakos! 
- Örülj neki, hogy egy napig nem rajtad csámcsognak! - oktatta ki Zayn banda társát.
- És tényleg - csapta össze a kezeit Cassie, majd a telefonjával közeledett felém. - Parancsolj! De édes a szalag cím!
- Milyen szalag cím? - emeltem fel a hangomat, s vészjóslóan méregettem a készüléket. Kikaptam Cassie kezéből, s végigolvastam az egész cikket. Ez kész röhej!
"Niall Horan kishúga korán kezdi" írta a sok majom. Ezek barmok. Jézus, de ideges vagyok! 
- Úr isten! Mindjárt idegrohamot kapok, vagy szív rohamot - őrjöngtem.
- Nyugi! - nézett rám Hazza - Ne idegesítsd fel magad ilyen kis semmiségeken. Rólam naponta jelennek meg ilyesfajta édes cikkek! 
- Tegnap az írták róla, hogy velem töltötte az éjszakát kettesben - húzogatta a szemöldökét Louis.
- Jó, nem nagyon érdekel per pillanat - vágtam rá azonnal, majd fejemet kezembe temetve leültem a kanapéra. Rendesen összejöttek a dolgok!

Új világba csöppentem! - Novella


Új világba csöppentem

1942.07.12. 




Házunkat lebombázták, kertünket porig égették.  Csak az volt velünk, amit abban a pillanatban, amikor megszólalt a vészjelző, - hogy bombáznak - fel tudtunk kapni. Szerencsére a pénz, amit a háború kezdete óta sikerült összegyűjtenünk nálunk volt, így rég dédelgetett álmunkat be tudjuk váltani.Elhagyhatjuk Magyarországot, s felfedezhetjük a hatalmas Amerikát. 
Péter, a férjem izgatottan szorongatta a kezében tartott kis bőröndöt, amiben hármunk megmentett ruhadarabjai pihentek. Alig várjuk már, hogy felszálljunk a vonatra, s messze vigyen minket innen.  Ha szerencsésen megérkezünk Amerikába, már nem kell nap mint nap rettegnünk, hogy talán ma halunk meg. Nyugodtan felnevelhetjük Róbertet a fiúnkat, s ha lesz rá lehetőségünk mindent megadhatunk neki, amire csak vágyhat egy hat éves kisfiú. 
Péter megragadta a kezemet, majd felhúzott minket a vonatra. A bőröndöt elhelyezte, az egyik ablak alatt, majd kényelmesen leült az ablak melletti ülésre, engem maga mellé húzva. Róbertet pedig az ölébe vonta. 
A kisfiú nagy szemekkel bámulta az ismerős tájat, miközben a vonat elindult, s maga mögött hagyta az állomást, órák múlva Magyarország határvonalát, majd időtlen idők elteltével a vonat Olaszországban rakott le minket, ahonnan hajóval mentünk Spanyoloszágba, ahol ismét vonatra szálltunk, s meg sem álltunk Portugáliáig. Portugáliából azonban egyenes út vezetett az Egyesült Államokig. Hosszadalmas napok, órák, percek másodpercek után a hajó kikötött egy amerikai kikötőben. Az emberek leszivárogtak a hajóról, s szinte földet csókoltak. Volt, ki öröm könnyeket hullatott. Péter arcán egy boldog mosoly ült, meglengette kicsit kopott kalapját a levegőben, s óvatosan maga mellé húzott engem, és fiúnkat. 
Ezennel kijelenthetem, hogy egy új világba csöppentünk. Egy nem is akármilyen új világba. Itt még talán a fű is zöldebb, mint Magyarországon, s a levegő is tisztább. Amerika egy szuperhatalom, egy legyőzhetetlen, s bevehetetlen erőd. Sosem tudnék biztonságosabb helyet elképzelni magunknak. 
A tömegben pár pillanat múlva feltűnt George kedves arca. Mosolyogva, s integetve közeledett felénk. George, Péter bátyja. Nála fogjuk meghúzni magunkat addig, amíg nem tudunk letelepedni, s saját erőből házat, s munkát találni. 
- Üdvözöllek Titeket Amerikában - vette le George a kalapját, s szíve fölé tartotta egy szemhunyásnyi ideig, majd újra fejére helyezte, s kezet rázott férjemmel, s fiammal,  nekem meg kezet csókolt. - Régen láttalak, Péter! 
- Szint úgy, George - biccentett Péter.
- Kövessetek - intett George, majd megiramodott, s átverekedtük magunkat a tömegen. Egy csinos, drágának kinéző autónál álltunk meg. Mindig tudtam, hogy George nem szegény ember, de azt sosem hittem volna, hogy ennyire tehetős, hogy autóra futja neki. 
- Klára - nyitotta ki előttem az ajtót, s a puha ülés felé mutatott. 
- Köszönöm - feleltem, majd megragadtam szoknyám szélét, s félre húztam, hogy tisztességesen be tudjak ülni a járműbe. Utánam bemászott Róbert, Péter, azonban előre George mellé ült.
George nem tétlenkedett, a kocsi gördülékenyen indult be, s hajtottunk el a zsúfolt kikötőből. A város, amin keresztül hajtottunk gyönyörű volt. Magas házak, tágas ablakok a házakon. Emberek gazdag, igényes ruhákban. 
Városból kiérve pár száz méter után George lelassított, majd egy földes útra kanyarodott.
Az autó leparkolt egy tanyasi ház előtt, mi pedig kiszálltunk belőle. Péter kiemelte a csomagtartóból a bőröndöt, s bementünk a házba. Igazán szép, s rendesen megadják a módját itt Amerikában a dolgoknak. 
- Hát megérkeztetek! Gyertek csak beljebb! Biztos éhesek vagytok már! - tessékelt minket a konyha felé Julia, George felesége. Julia, s George, még a húszas évek elején Magyarországon házasodtak össze, s utána valahogy itt ragadtak. Gondolom nem bánták meg, hogy nem tértek haza, hiszen itt az élet felhőtlen, már akinek. 
Ha jól értékelem a dolgokat, a mai naptól fogva, az új nevünk Peter, Klara, s Robert Smith. 
Egy új világban, egy új élet vár ránk. 

Little Horan/2~ Chapter 22. + Díj!

Sziasztok! Kicsit csalódott voltam, hogy mindössze 4 megjegyzést kaptam az előző fejezethez, hát mi van veletek?:O Nem tetszik, a sztori?! Mondjátok, mert akkor... javítom, vagy Isten tudja. De csinálok vele valamit!
Jó mind egy. Akit érdekel érdekel, akit nem nem. Jó olvasást! (Én rakom fel azért a friss részeket.)





-  Guten Tag, liebe/Jó reggelt, kedves../ gerlepár - csapódott ki az ajtó, s a bordáimba fúródott egy láb. 
-
- Louis, a vesém - morogta Liam, majd idegesen lelökte az ágyról a barmot.
- Ne harizz, má' - csüccsent le Louis Liam mellé, majd simogatni kezdte.
- Menj már innen - lökte meg újra. 
Nyüszörögve felültem, Louisra néztem.
- Szenvtelen nyomorék vagy - vigyorogtam rá.
- Mert?
- Azért, mert mi van, ha akkor törsz ránk, amikor éppen olyan tevékenységet folytatunk? - húzogattam a szemöldökömet, mire Louis csak megrázta a fejét.
- Ne aggódj, Lizzie, láttam már nemi szervet.
- Te komolyan beteg vagy - húztam el a számat, majd felálltam. De mielőtt a fürdőbe indultam volna, még az órára pillantottam. Pontosan fél 8. Atya ég! - kaptam a fejemhez. Roberta, s Hanna engem megölnek.
Futólépésben szaladtam be a fürdőbe, s végeztem el reggeli teendőimet. ezek után el sem köszöntem senkitől, csak szaladtam ki az ajtón.
- Megint elkéstél! - mutatott Hanna a karjára, amin nem volt óra.
- Jó, ne haragudjatok! Csak dolgom volt.
- Reggeli torna, vagy mi? - húzta fel a szemöldökét Roberta, mire Hanna, és Cassie felnevetett.
- Csak az - kuncogtam fel én is .
Gyors léptekkel battyogtunk az iskola felé. Mihelyt odaértünk, mindenki szaladt a saját órájára. Szerencsére osztályfőnöki ma az első, így nem kell sietni. Az osztályfőnök sosem írja be a későket.
Mind a hárman leültünk a helyünkre, s vártuk, hogy a tanár jöjjön.
Körülnéztem a termen, szerencsére Abigailt sehol sem láttam, így kicsit megnyugodtam.
Csengetés után pár perccel a terembe belépett az osztály főnökünk, mellette pedig Abigail jött, s nagyban magyarázott Mrs. Robinsonnak. Mrs. Robinson letette a dolgait a tanári asztalra, majd leült a helyére Abigail elküldve.
Felnézett az osztályra, s tekintete megállt rajtam.
- Elizabeth Horan, kérlek gyere ide.
- Én? - kérdeztem vissza, mire Mrs. Robinson megforgatta a szemeim.
- Van itt rajtad kívül más Elizabeth Horan?
- Nem hiszem - feleltem, majd felálltam, s odamentem a tanári asztalhoz.
- Hozz ide egy széklet, beszélnünk kell.
- Mert? Mi?
- A lényeg, hogy hozz ide egy széket, és ülj le! - adta ki az utasítást Mrs. Robinson. Felsóhajtottam rápillantottam Hannára, majd Robertára, s egy széket az első sorból a tanári asztal mellé húztam, majd leültem.
- szóval - nézett rám Mrs. Robinson, de a hang erelyét lehalkította. - Olyasmit hallottam Abigailtől - itt megforgattam a szememet -, hogy valamiféle gyereked van. Tudni szeretném, hogy ez igaz-e, vagy Abigail..hát agy szüleménye?
- Abigail agy szüleménye - vágtam rá, mire Mrs. Robinson szemöldöke az égbe szökött.
- Hozzám őszinte lehetsz! - tette a kezét az enyémre Mrs. Robinson, de én azonnal elkaptam onnan az enyémet. Mit fogdos ez? Pedofil?
- Nekem nincs gyerekem - ráztam a fejemet hevesen.
- Figyelj, tudod, hogy ez nem szégyen!
- Nincs gyerekem! - emeltem fel a hangomat, így minden szem rám szegeződött. Roberta, s Hanna együtt kuncogtak a hátsó sorban. Ja, hát nagyon vicces...
- Rendben, csak.. érdekelt - mosolygott rám Mrs. Robinson, majd hagyta, hogy a helyemre sétáljak.
Mesés, Abigail azt terjeszti, hogy gyerekem van, és ezt a legbutábbak el is fogják hinni neki. Mindez Emmuska miatt. Megölöm azt a gyereket, ha a kezeim közé kerül...

***

Iskola után négyesben ballagtunk haza a lányokkal. Cassie elmesélte, hogy ma mennek Zaynnel randizni. Szurkolok nekik, aranyos pár lennének. Elmosolyodtam a gondolatra, majd ránéztem Cassie-ra, aki mikor meglátta, hogy nézem felhúzta a szemöldökét, s kicsit meglökött.
- Mi van? elfelejtettem tesi után pólót venni? Vagy mit bámulsz?
- Bocsi, csak semmi - ráztam meg a fejemet, majd kicsit felkuncogtam.
Az út további része csöndben telt, de amikor a házunk elé értünk elég kellemetlen meglepetésben lehetett részünk. A rendőrök álltak a házzal szemben az úton, és egy törött személy gépkocsi. Itt meg mi történt? Mentő, ahol éppen becsukták az ajtót, s a kocsi elhajtott.
- Itt meg mi folyik? - tátotta el a száját Roberta, s rögtön Hazza keresésére indult.
- Végre itt vagytok! - hallottam meg Niall hangját. 
- Mi történt? - kérdeztem mikor ideért. Hanna mellé lépett, majd egy csókot váltottak.
- Emmát elütötte egy autó - húzta el a száját.
- Mégis hogyan? - tátotta el a száját Hanna, s nagyokat pislogott.
- Louissal fogócskáztak, és hát kiszaladt az útra, nagy csattanás, puff, dirr durr  és páv és és.. nyáú, dáw ts, és ....
- Oké értjük! - intettem le bátyámat. Nem kell most ide a baromsága. Senkiek semmi szüksége sincs rá.
- Akkor őt vitte el a mentő. Valaki vele ment a kórházba? - kérdezősködtem, mire Niall megrántotta a vállát.
- Liam vele ment.
- Gondolhattam volna - fontam keresztbe a kezeimet a mellem alatt.
- Ne kezd a féltékenykedést, jó, hogy vele ment - szólt rám Hanna, mire én felhúztam az orromat, s arrébb léptem. Nem akartam féltékenykedni, szerintem is jól tette Liam, hogy vele ment, és nem ahgyta egyedül. Nem vagyok idióta. 
- Louisnak bűntudata van - motyogta Niall.
- Hol van? 
- A rendőrrel beszélgetnek. Helyszínelnek - ismertette a történéseket Niall. 
Cassie, és Zayn halkan felszívódtak az egyik mellékutcában. Harry, s Berti kézen fogva álltak az egyik fa árnyékában.
Egy sóhaj kíséretében elindultam a házba, hogy letegyem a cuccomat. A szobámban ledobtam a táskámat, s mobilomat a kezembe vettem. Liam számát tárcsáztam. Azért érdekel, hogy mi történt a taknyossal. Bármennyire utálom is, azért ha baj van csak mellette állok.


Díjat kaptam, és szeretném megosztani veletek, illetve tovább küldeni!

1. Alap kérés, miszerint köszönd meg a díjat attól akitől kaptad.
2. Tedd ki a díjat az oldaladra akármilyen formátumba, hogy mások letudják menteni.
3. Válaszolj a kérdésekre, amit kérdeztek tőled.
4. Küldd tovább maximum öt tehetséges blogírónak.

Köszönöm a díjat Fanni Székelynek!

1. Mennyi időt szoktál áldozni egy rész megírására? - Hm, van, hogy fél óra, de van amikor 2 napon keresztül dolgozom vele.
2. Az egyik szereplőben teljesen megtalálható te vagy valamelyik barátnőd. - Igen, hahi. 
3. Szoktál zenét hallgatni egy-egy rész megírásakor? Ha igen, akkor mit? - Igen, mindig. Zene nélkül, talán már írni sem tudnék.
4. Mi illetve ki szokott inspirálni? - Barátnőim, olyan dolgok, amik megtörténtek velem, illetve a sok drága olvasóm.
5. Mi az álom helyed? - London, illetve Amerika.



Akiknek küldöm:
Sajnálom, több blogot nem olvasok, és ezek a kedvenceim. <33




Little Horan/2~ Chapter 21.

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem, hogy tetszik fog, és sokan komiztok. Örülök az új olvasóknak, nagyon cukik vagytok!
Szeretnélek megkérni Titeket, hogy nézzetek be az új Zaynnes blogomba: ::.ALONE.:: KATT KATT KATT KATT! Köszönöm szépen!
Liam kedvelőknek tudom ajánlani: Brothers Life ... KATT KATT KATT KATT KATT! Remélem benézek, és feliratkoztok.
Jó olvasást!




  Imáim sajnos nem találtak el Istenhez, ugyanis Abigail állt előttem teljes élet nagyságban. 
- Szia Abigail - intettem egyet, mire Ő sikítozva a nyakamba ugrott. Nem, á dehogy nézhettem hülyének. 
- Ő ki? - hallottam meg Emma hangját.
- És Ő? - mutatott Abigail Emmára, amikor lekászálódott rólam.
- Miért ölelgeted az anyukámat? - kapta el a kezemet ismételten Emma, mire én csak az ég felé néztem. Remek, Abigail elterjeszti az iskolában, hogy van egy nem létező gyerekem, s nekem végem van. Én azt hiszem megfojtom Emmácskát. 
- A midet? - emelte kezeit Abigail a szájára, s tekintetét köztem, és Emma között kapkodta. Ezt Ő sem gondolja komolyan. - Lizzie, neked van egy gyereked?
- Hallod, kettő is ! - vágtam rá azonnal, mire Abigail szemei felcsillantak, s közelebb lépett hozzám.
- Hogy hívják őket?
- Ez most komoly? - hallottam meg Liam hangját, kinek az arcán egy furcsa arckifejezés ült. - Nem akarunk hazamenni?
- De akarunk - sóhajtottam fel.
- Menjünk haza Liam papi - rántotta el a kezét Emma, mire én fellélegeztem.
- Kitől vannak? Tőle? - tágultak ki Abigail szemei miközben Liamre nézett. 
- Abigail nekem nincs gyerekem - szorítottam össze a számat, mire Abigail csak legyintett.
- Nem kell szégyellni! - simogatta meg a vállamat, majd elszökdécselt az ellenkező irányba.
- Ez flúgos - rázta a fejét Liam, mire én felkuncogtam, majd összekulcsoltam a kezeinket Liammel.
- Az, viszont Liam, beszélgethetnél Emmával. Elég kínos volt, hogy egy néni előtt az anyjának nevezett. Mellesleg utálom Emmát - néztem egyenesen az előttünk szökdécselő kislányra.
- Na, hisz nem tett semmi rosszat. Csak játszani akart veled biztos.
- Hát persze, azt mondta, hogy utál - nevettem fel halkan, mire Liam szemöldöke az égbe szökött.
- Utál?
- Igen, én pedig megmondtam neki, hogy én is Őt.
- Jaj már. Hihetetlen, hogy itt kell kitörnie a harmadik világháborúnak.

***

Amikor hazaértünk a játszótérről, már besötétedett. Én felmentem a szobámba, s felnéztem twitterre, meg facebookra. Mindenhol ezer üzenet, és csomó értesítés várt. Pár embert visszakövettem twitteren, és facebookon válaszolgattam néhány üzenetre. A nagyja csak arról szól, hogy én vagyok-e Niall húga, mármint az az igazi profilom, vagy sem? Mindig azt írom, hogy lehet, s akkor nem kérdezősködnek tovább a kíváncsi fanok. Egyszer írtam egy csajnak, hogy igen én vagyok, rögtön jött a sablon kérdéseivel, hogy milyen híres ember húgúnak lenni, milyen a One Direction. S a többi idegesítő, unalmas kérdés. 
 Az ajtó kinyílt, s belépett Liam. 
- Mit csinálsz? - érdeklődött, majd leült mellém, s benézett a képernyőbe.
- Semmit - csuktam le a laptop tetejét, majd letettem a földre az ágy mellé. Liam felpattant, majd bekapcsolta a tévét, s a zene csatornára tette. 
- Mész zuhanyozni, vagy mehetek? - kérdeztem Liamtől mire Ő megrántotta a vállát, majd lecsüccsent mellém.
- Menjél - nyomott egy könnyed puszit az arcomra, mire én felálltam, s összeszedtem a pizsamámat, s az egyéb szükséges cuccokat. Bemasíroztam a fürdőbe, majd gyorsan lecsutakoltam magamat. Amint elkészültem, s felöltöztem kijöttem, majd levettem a polcról egy haj gumit, majd haj koronámat előre dobtam, s egy kontyba összekötöttem a fejem tetején.
Utálok kiengedett hajjal aludni, reggelre mindig tiszta gubanc lesz a hajam. 
Levágódtam Liam mellé az ágyra, és kivettem a kezéből a telefonját. 
- Há', mit művelsz?  - tátotta el a száját, majd vigyorogva felém gördül, s egy csókot nyomott a számra. 
- Nem mész fürdeni? - érdeklődtem, amikor ajkaink szétváltak.
- De megyek - Liam felsóhajtott, majd feltápászkodott rólam, s felkapkodta a dolgait, majd bement a fürdőbe. Hallottam, ahogy a zárat elfordítja, majd megnyitja a vizet.
Egy apró mosoly kíséretében felemeltem a telefonját, s nézegetni kezdtem. Twitteren volt fent éppen, amikor elkoboztam tőle a mobilt.  Érdeklődve nyitottam meg a kezdőlapot, ahol egy kép díszelgett. Ez hülye, feltett magáról egy képet, amin a nyelvével megnyalja az orrát. Felkuncogtam a kép láttán, ennek valószínűleg a rajongók is örülni fognak. 
Éppen ki szerettem volna lépni twitterről, amikor Liam telefonja megcsörrent. A kijelzőn egy bizonyos Samantha név villogott. Felhúztam a szemöldökömet, majd felvettem a telefont.
- Hallo tessék? Liam Payne telefonja.
- Te meg ki a franc vagy? - hallottam meg egy keserű hangot a vonal másik végén.
- Öhm, Liam barátnője - feleltem hasonló flegma hangvételben. 
- Mi van? Jó nem érdekelsz! Csá! - erre letette a telefont. Hát jó! Ez valami bolond..
Az addig rendben, hogy bolond, és flegma, meg bunkó, de mégis ki ez a Samantha, és miért hívta Liamet? Kezdek komolyan aggódni.
A telefont az éjjeli szekrényre tettem, s a tévére koncentráltam. 
Mikor Liam kilépett a fürdőből, egy bokszer alsó volt csak rajta, semmi több. Hajaj.. 
Rám nézett, és elmosolyodott. A törölközőjét ledobta a székem hát támlájára, majd lehuppant mellém az ágyra.
- Van valami baj? - érdeklődött, majd arcon puszilt.
- Ki az a Samantha? 
- Samantha? Ja, hogy Sam! - nevetett fel. - Felhívott? Azt hittem, hogy nem fog. Mit mondott?
- Igazából semmi érdekesen, azt hittem megöl telefonon keresztül, olyan flegma, és bunkó modora volt.
- Jaj, ne foglalkozz vele, Sam ilyen.
- De mégis ki ez? - emeltem fel a hangomat, mire Liam kicsit hátrébb húzódott.
- Az unoka testvérem - tartotta maga elé a kezeit védekezően.
- Na, köszönöm, hogy végre válaszolsz! - forgattam meg a szememet, majd kifújtam a levegőt. Felálltam, majd leoltottam a nagy lámpát. Ezután bebújtam az ágyba Liam mellé. Egy mély levegőt vettem, majd lefeküdtem az ágyra.
- Mondott valamit neked? Lizzie, kérlek válaszolj - karolt át hátulról Liam.
- Nem, tényleg semmit! - fordultam felé. - Felvettem, megkérdezte, ki a franc vagyok, megmondtam, erre azt mondta, hogy nem érdeklem, és letette - rántottam meg a vállamat.
- Szerintem visszahívom - motyogta Liam, majd felkapcsolta az éjjeli lámpát, s a telefonjáért nyúlt.  Nyomkodni kezdte a készüléket, majd a füléhez emelte.
- Szia Sam! - szólt bele. Egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magamat, s beleültem Liam ölébe. Egy pillanatra elcsodálkozott, majd rám mosolygott .
- Persze.... - motyogta a telefonba. - Nem, de máskor lehetnél kedvesebb is. Te bolond vagy! Dehogy. Na jó. Azt hiszem ezt most fejezzük be. Én sem szólok bele a Te magánéletedbe, így jobban tennéd, ha Te sem tennéd ezt az enyémmel. Fú, szia Sam ! - s a telefont letette, majd idegesen az éjjeli szekrényre rakta.
- Mi a baj? - simítottam meg arcát, mire Liam a vállamra támasztotta állát.
- Semmi, elegem van belőle. Folyton azt akarja, hogy találkozzam a barátnőjével.  
- Milyen barátnőjével?
- Elvileg nagy rajongó, de nem akarok - rázta meg a fejét, mire nekem minden aggodalmam elszállt. Nem akar vele találkozni.. Áldom az eget. Akkor lenne baj, ha találkozni akarna vele. 
- Ideje lenne aludni - montda, majd mozgolódni jkezdett.
- Zavar, hogy itt ülök? - nevettem fel halkan, mire Liam megrázta a fejét, majd ajkát az enyémre nyomta.
Csók után kimásztam Liam öléből, s mellé feküdtem. Liam is elhelyezkedett, majd leoltotta a kis lámpát. 

U.I.: Benézni a bejegyzés elején említett blogokba, s komizni!!

Little Horan/2~ Chapter 20.


Sziasztok! Nos, próbáltam ezt olyan Liam&Lizzie-nek írni, de egyszerűen nem ment annyira.. Ne haragudjatok, ezentúl majd próbálok nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy legyen köztük valami.;)

*Lizzie szemszög*


 
Felvonultam a szobámba, majd az ágyamon kiterítettem magam előtt a történelem könyvet.
Végül is örülök neki, hogy kibékültünk Liammel, mert szeretem Őt.Rájöttem, hogy semmi értelme féltékenykedni, Liam az enyém, és erősebb vagyok, mint Emma, így ha a közelébe merészkedik, medencébe folyton. Csak viccelek, csak viccelek.
- Mit csinálsz? - hallottam meg Liam hangját, mire azt hittem, hogy szív rohamot kapok. Halál nyugodtan elmélkedek, Ő pedig rám ijeszt. Mellesleg, hogy került ez ide?
- Te mikor sunnyogtál be? - érdeklődtem még mindig hevesen vágtázó szívvel.
- Én? - húzta fel a szemöldökét, majd leült mellém az ágyra. - Még kopogtam, és köszöntem is. Látom figyelsz.
- Ki?
- Ezt most komolyan kérdezted?
- Mit?
- Hát ezt.
- Mit kérdeztem? - kuncogtam fel mire Liam csak megrázta a fejét.
- Ez rettentően idegesítő - jegyezte meg, majd felemelte a történelem könyvemet, és haláli nyugalommal az ágyamon hátra dőlve olvasgatni kezdte.
- Hát persze, mintha itt sem lennék - legyintettem, majd elhagytam az ágyamat.
- Mondtál valamit?
- Én?
- Hé, most én akartam kérdezni! - dobta az ágy végébe a töri könyvemet.
- Mit? - vigyorodtam el.
- Velem Te csak ne szórakozzál, mert rád uszítom azt a csinos kecskét, amit láttam  az egyik mezőn ide fele jövet.
- Liam, én nem akarlak elkeseríteni, de az valószínűleg bárány volt, itt nincsenek kecskék, tudtommal - bólogatva leültem mellé, s vállára helyeztem a kezemet.
- Nem tök mind egy? Mindegyik béget!
- Ahogy érzed - pacskoltam meg izmos karját. Liam közelebb húzott magához, majd átkarolta a derekamat, s  egy puszit nyomott az arcomra.
- Szeretlek - mondta, s még egy puszit kaptam.
- Én is téged, te majom - simogattam meg az arcát. Fejemet vállára hajtottam, s ott pihentettem, addig a végzetes pillanatig, amíg az ajtó ki nem vágódott, s szaladt be rajta Emma.
- Liam papi! - rontott be a háta mögé, s átkarolta.
- Neked meg mi bajod? - érdeklődött Liam, s lefejtegette magáról a kislány kezeit.
- Bántani akar! - mutatott az ajtóra, ahol Louis jelent meg mosolyogva.
- Hello! - intett egyet, s rákacsintott Emmára, majd elment.
- Csodás, mindenki él - csaptam össze a kezeimet, majd Emmára egy gúnyos mosolyt villantottam. De idegesítő, már a látványa is. Szőke, Barbie baba,fú, menten neki megyek, ha nem tűnik el egy másodpercen belül a szobámból. Engem az sem érdekel, ha Louis rettegésben tartja, csak innen takarodjon, mert nem lesz szép vége.
- Na tipli van kislány, mert kilógatlak az ablakon - mutattam az ajtó felé, mire Emmának leesett az állat, s sértődötten meredt vissza rám. Liam ölébe mászott, s átkarolta a nyakát. Ha harc, hát legyen harc! Szerelemben, és háborúban mindent szabad, nemde?!
- Liam papi, kimegyünk a játszótérre? - mosolygott rá kedvesen, mire Liam rám emelte a tekintetét, majd Emmára.  Felsóhajtottam, majd kényelmesen hátradőltem az ágyam támlájának. Liam köztem, és Emmácska közt kapkodta a tekintetét. Látszott az arcán, hogy nem tud dönteni. Na szép! Nem vagyok féltékeny, nem vagyok féltékeny, nem vagyok féltékeny! - kántáltam magamban a szavakat, s igyekeztem be is tartani. Nem vagyok féltékeny! De rohadt féltékeny vagyok! Miért ül az én pasim ölében ez a kis pisis? Mindjárt beváltom a szavamat, s kilógatom az ablakon. Esetleg megcsúszik a kezem, és le is esik.
- Rendben - bólintott rá  Emma kérdésére Liam, mire nekem a földig esett az állam - De csak akkor, ha Lizzie is velünk tart! - nyúlt a kezem után, majd megszorította.
- Ha muszáj ! - forgatta meg szemeit Emma. Még Ő van felháborodva! Esküszöm kikaparom a szemét!
- Igen muszáj, és viselkedj! - állt fel Liam, így pedig kiesett az öléből Emma, s a földön landolt. A számra szorítottam a kezemet, hogy visszatartsam a kitörni készülő nevetésem. De megérdemelte.
- Megyek, és veszek valami alkalomhoz illő ruhát - húzta fel az orrát Emma, majd eltipegett.
- Hallottad? Megyünk játszótérre!
- Fantasztikus - nyögtem mire Liam elém lépett, s megölelt.
- Ne legyél már ilyen! Emma még kicsi!
- Óvó bácsi, miért nem mentél annak? - érdeklődtem, mire Liam felkacagott, majd elengedett, s csak a kezemet fogta tovább.
- Hát, nem is tudom. Nekem valahogy az énekesi pálya jobban tetszett. El tudsz engem képzelni apró gyerekek között?
- Az igazat megvallva igen - bólogattam.


***

Negyed óra elteltével, sikeresen elindultunk a közeli játszótérre. Emma előreszökdécselt. Mi Liammel pedig követtük Őt kézen fogva.
Hihetetlen, hogy egy ilyen Miss Barbie babát Liam ilyen könnyen rászoktatott a játszótérre. Ha jobban meggondolom, már kicsit javult a modora, de még mindig utál mindenkit. Így járt, kölcsönös az érzés.
Mihelyt a játszótérre értünk Emma  birtokba vette a mászókát. Felmászott a tetejére, s onnan integetett Liamnek. Liamet viszont tíz percen belül ellepték a rajongók. Inkább arrébb mentem, hogy ne zavarjam a fotózkodást, s minden egyebet. Még eltipornak.
- Segítség, le fogok esni! - kiáltott Emma rémültem. Liam felé nézett, majd rám pillantott. Szem forgatva mentem oda a kis csajhoz, és emeltem le erről a vacakról.
- De tüneményes! Első gyerek? - hallottam meg magam mögött egy rekedtes idős hangot.
- Micsoda? - pördültem meg hirtelen, s vizslatni kezdtem a nénit.
- Azt kérdeztem, hogy első gyerek?
- Mi? Emma? Dehogy - tettem le a földre.
- Most miért mondod ezt anyuci? - kapta el Emma a kezemet, mire én úgy néztem rá, mint egy idiótára. Éppen egy szaftos visszaszóláson törtem a fejemet, mikor a néni elővett egy fényképező gépet, és lefotózott minket.
- Nem vagy te egy kicsit fiatal az anyasághoz? - nézegette az arcomat, s közben az állát simogatta. - Biztos a Te gyereked?
Mieőtt még nemleges választ adhattam volna, Emma megszólalt:
- Hogy kérdő jelezheti meg, hogy ki az anyukám ? - Emma tátott szájjal figyelte a nénit. Az idős hölgy a szájához kapta a kezét, majd megsimogatta Emma arcát. Ó, egek. A néni beletúrt a táskájába, majd egy nyalókát adott Emmácska kezébe, aki vigyorogva fogadta el az ajándékot.
- Gratulálok, tüneményes kislány! - pacskolta meg az arcomat, majd odébbállt.
Hogy mi? Jól hallottam?
- Ez mire volt jó? - förmedtem rá Emmára, mire Ő elmosolyodott, majd kitépte a kezét az enyémből.
- Kaptam nyalókát - nyomta be a szájába a nyalogatni valót.
- Szuper.
- Még mindig utállak - mosolygott rám.
- Hidd el kölcsönös, kis lányom! - Egy gunyós mosoly kíséretében indultam meg Liam felé, aki még mindig a rajongókkal fotózkodott.
- Liam - szólítottam meg, amint mellé értem. - Nem mehetnénk?
- Úr Isten! Lizzie, Te mit keresel itt? - hallottam meg Abigail hangját, s szemeimet összeszorítottam, s halkan fohászkodtam Istenhez, hogy ne Ő legyen az.

Little Horan/2~Chapter 19.

Sziasztok! 
... de most itt van, és sok megjegyzést várok hozzá!
Több hozzáfűzni valóm nincsen, ja..
Jó olvasást! 







*Liam szemszög*

  Az este folyamán, miután lezuhanyoztam bekopogtam Lizziehez. Feltett szándékom kibékülni vele, mert nyomorultul érzem magamat így.Rossz, ez az egész helyzet.
Ötig sem számoltam el magamban az ajtó kinyílt, és megjelent előttem Ő. Mikor meglátott megforgatta a szemét, majd be akarta csukni az ajtót.
- Na, várj!  - löktem meg befelé az ajtót, mire Lizzie csak fújtatott egyet, majd hagyta, hogy bemenjek.
- Mit akarsz?
- Öhm, beszélgetni!
- Menjél, beszélgess Emmával - mondta, majd leült az ágyára és betakarózott.  - És miközben mész kifelé, majd öltsd le a villanyt. Köszi! 
- Nem aludhatnék veled? - érdeklődtem, mire Lizzie kicsit felnevetett.
- Hát persze, hogy nem! Hagyjál békén! Emma biztos szívesen alszik veled!
- Lizzie, kérlek ne csináld ezt!
- Mégis mit? Eddig nem hiányoztam, érdekes, most miért is?
- Mert aj, kérlek.. - motyogtam.
- Nem érdekel, vissza fogod kapni kamatostul! - mondta, majd lefeküdt az ágyán, és a válláig húzta a takarót. 
Reménytelen.. 
Felsóhajtottam, majd lekapcsoltam a villanyt, és elhagytam a szobát. Hagyom, had duzzogjon, hátha reggelre jobb kedve lesz, és normálisan tudok vele beszélgetni, és nem a féltékenység vezérli majd.

***


Másnap reggel Lizzie nem volt hajlandó hozzám szólni, bármennyire is próbáltam vele beszélgetni. Egyszerűen csak keresztülnézett rajtam, mintha nem is látna. Levegő voltam számára. Hát, mit ne mondjak, nem volt valami fényes érzés, hogy így "átlát" rajtam az állítólagos barátnőm. 
Jó, oké, elvileg én csesztem el a dolgokat, de számomra még mindig nem tiszta, hogy mi rossz abban, hogy Emmával vagyok.. Mármint voltam. Tegnap este óta alig szóltam hozzá. Nem láttam jó ötletnek beszélni vele, mert nem bírtam volna a folytonos követelőzéseit, és leordítottam volna a  fejét, annak pedig csak az lett volna a vége, hogy engem is megutál. Azért nem szeretném, hogy utáljon, bármennyire is tragikus a természete, tud rettentően rendes és aranyos is lenni. Sőt, szeretetre méltó. Tudom, nehéz elhinni, de így van.


***


Miután Lizzie, és Cassie hazaértek, Cassie elment Zaynnel sétálni, és cigizni. Utóbbi egy hétben nagyon összemelegedtek, aranyosak lennének együtt.Az új páros; Zassie. Tiszta menő lenne szerintem. Legalábbis jól állnának egymásnak. Összeillenek. 


Egy fej rázás után felálltam, majd Lizzie után mentem a konyhába. A konyha pultnál állt, és törölgette. Ez beteg? Sosem csinált még ilyet, legalábbis én még nem láttam hasonló tevékenységet folytatni.
Minden bátorságomat összeszedve, és a düh kitörésre felkészülve mögé léptem, és hátulról átkaroltam a derekát.
- Figyelj, ne haragudj rám! - súgtam a fülébe, mire Lizzie egy sóhajt hallatott, majd megfordult a kezeim közt. Farkas szemet néztünk egymással egy jó két percig, végül Lizzie csak oldalra döntötte a fejét, s megszólalt:
- Nem haragszom - felelt nyugodtan, mire én összevontam a szemöldökömet, és kicsit oldalra döntöttem buksimat.  Most akkor mi van? Én azt hittem, hogy vérig van sértődve, és soha többé látni sem akar. - Ne gondolkodj ennyit, mert még valami baja lesz az agyadnak. És tedd egyenesbe a fejedet, mert a füleden kifolyik a saláta lé.
- És még sérteget is - vigyorogtam rá, mire Lizzie felhúzta a szemöldökét, majd a melle alatt összefonta a kezeit.
- Akkor most minden rendben, ugye? - sóhajtott fel, majd kezeit a nyakamba fonta, és átölelt, én sem haboztam, azonnal magamhoz húztam.
- Igen, ugye visszajöhetek hozzád aludni? 
- Ezt még megfontolom - húzódott el, majd a vállamba bokszolt. 
- Na - görbítettem le az ajkamat, és kiskutya szemeket meresztettem rá. Ennek senki sem tud ellenállni.
- Csak vicceltem, persze, hogy velem aludhatsz - mosolyodott el, mire én újra magamhoz húztam, és átöleltem.
- Ó, hát ismét dúl a love? - füttyentett mögöttünk Louis, mire mi úgy rebbentünk szét. 
- Louis nem kell féltékenykedni, szerezz magadnak egy csajt - kacsintottam rá, mire Ő eltátotta a száját és rám nyújtotta a nyelvét.
- Én nem kérkednék a helyedben, előbb lesz egy csajom, mint Te megtanulsz kettőig számolni!
- Na jó srácok, beszéljétek meg, én addig felmegyek - mondta Lizzie, és már ki is hátrált a konyhából.
- Szóval azt állítod, hogy nem tudok kettőig számolni? - léptem közelebb Lou felé, mire Ő egy vigyort villantott, majd bólintott.
- Nem hát!
- Akkor ezt figyeld! - álltam egyenesen az orra elé. - Egy - mutattam fel a hüvelyk ujjamat - Kettő! - emeltem fel a mutatóujjamat is. Louis tapsolni kezdett, majd megveregette a vállamat.
- Ügyes vagy, nyuszikám, ügyes vagy - puszilta meg az arcomat, majd kivonult a konyhából. Fintorogva léptem a csaphoz és töröltem le a nyálát az arcomról. Fúj már, ez valahol buzi, vagy biszex. 

Megkérhetlek Titeket, hogy nézzetek be a Zayners blogomba? Tegnapelőtt nyílt. 
::.ALONE.:: [Zayn Malik Fanfiction] KATT KATT KATT KATT KATT KATT KATT KATT KATT