Fejléc


Little Horan/2~ Chapter 18.


Sziasztok iott az új rész..:) 124 rendszeres olvasó*________* Nagyon köszönöm, ráadásul összejött a 10 megjegyzés*_____________________* Awwww :3 Boldog vagyok:)
Jó olvasást! 



  Egy teljes hét telt el, nálam pedig betelt a pohár. Az utóbbi napokban Liam Emmával aludt. Vele aludt! Alig szólt hozzám, még egy ölelést sem kaptam. Tegnapelőtt elmentek egy játszótérre. Tegnap, pedig megkértem Liamet, hogy menjünk el ketten kicsit sétálni, erre lerázott, hogy most Emmával mennek megint arra a mocskos játszótérre.Még azt sem kérdezte meg, hogy nem mennék-e velük. Elképzelhetetlenül rosszul esett. Vissza fogja kapni Payne ezt kamatostul. Lecserélt egy kislányra..
- Hahó Lizzie! Itt vagy? - lengette szemem előtt kezét Berti, mire én feleszméltem, és ránéztem. - Jössz?
- Ja, persze, gyalogolunk? - érdeklődtem, hogy miként jutunk haza a gimiből.
- Elvileg egyik srác jön értünk.
- Igen, akkor jó, megspóroltunk negyed óra sétát - vigyorodtam el. A lányokkal kimentünk a parkolóba, s vártuk a fuvarozónkat. Pár percen belül be is kanyarodott a megszokott kocsi a parkolóba, s Liam leengedte az ablakot. Elfintorodtam, majd megfordultam. 
- Én gyalog megyek! - jelentettem ki, s elindultam. Még csak vissza sem néztem.
- Neked mi bajod? - hallottam Hanna hangját, majd elkapta a vállamat és maga felé perdített. - Mondom mi bajod?
- Liam a bajom, gyalog megyek! - bólintottam egyet. Hanna felsóhajtott, majd intett Liamnek, hogy menjen. 
Lassan, egymás mellett bandukolva indultunk el hazafelé.
- Mesélj! Mi bajotok van egymással?
- Ah, az unoka húgoddal van elfoglalva, mióta hát nem is tudom, olyan két hete egy folytában ! - fakadtam ki, csak úgy döltek belőlem a szavak. - Vágod? Liam vele aludt, mert Emma azt állítja, hogy fél a sötétben. Naponta kimennek a játszótérre, és tea délutánt tartanak.
- Te féltékeny vagy - kuncogott fel Hanna, s kezeit a szájára szorította. Fél szemmel rásandítottam, és csak megrántottam a vállamat. És ha igen, akkor nem, jogosan vagyok az? Szarik az állítólagos pasim a fejemre. - De Lizze, figyelj, kicsit nézd Emma szemszögét is. A szülei szarnak rá, elkényeztetik, és pénzzel tömik. Emma még kicsi, és csak figyelemre vágyik. Jó, most nem védeni akarom, mert rettentően ideg ölő a kis csaj, de ha Liamet szereti, akkor mit csináljunk? Hagyjad had játsszanak! 
- Hagytam, de már hozzá sem szólhatok Liamhez, Emma általában elküld - folytattam panaszkodásomat.
- Aj Lizzie - forgatta meg Hanna szemeit. Ezután az út további része csöndben telt. Egyikünk sem szólt a másikhoz. Csak egymás lépteit hallhattuk. Amikor hazaértünk, elköszöntünk egymástól, s mindenki bement a maga otthonába.
Levágtam a táskámat az előszobában, majd bementem a konyhába. Niallel találtam szembe magamat. Természetesen evett.
- Jó étvágyat! - mondtam, majd leültem vele szemben.
- Köszi! - s harapott még egyet a szendvicséből. - Na, és mi volt ma? - kérdezte csámcsogva.
- Semmi - ráztam meg a fejemet, s a sótartóval kezdtem babrálni. - És Ti mit csináltatok?
- Emma.. - kezdte volna, de közbeszóltam.
- Leszarom Emmát - ordítottam, majd felpattantam, és kirontottam a konyhából. Komolyan, vagy ez a kis csaj megy, vagy én. Ezt nem bírom már. 
Akkora idióta vagyok, most valószínűleg vérig sértettem a bátyámat is, mert elég értetlen képet vágott. Jó, nem érdekel, értse meg, így járt. Tudom, ma csak árad belőlem a jó kedv, és a kedvesség. Az előszobába mentem, és felemeltem a földre dobott táskám, majd feltrappoltam a szobámba, viszont ott jött a "napi meglepi". Liam üólt az ágyamon, s valami könyvet lapozgatott. Mikor benyitottam felnézett rám, és elmosolyodott.
- Beszélhetünk?
- Jé, Te látsz? - tátottam el a számat, majd az asztalom alá vágtam a táskámat, és ki akartam menni a szobából.
- Hé - kapta el Liam a derekamat, és maga felé fordított. - Mi bajod velem?
- És még van pofád megkérdezni? - meresztettem rá kitágult pupilláimat.
- De valami rosszat mondtam? Megbántottalak?
- Eléggé megbántottál - feleltem vonakodva, majd ellöktem magamtól a kezeit. - Ne is szólj hozzám.
- Lizzie! - nyögte, majd megfogta a kezemet, de én kirántottam szorításából.
- Hagyj békén!
- Istenem már! Elmondanád, hogy mit csináltam?
- Te tényleg nem tudod? Akkor elmagyarázom. Olyan két teljes hete megszűntem létezni neked. Azzal az idegesítő kis nyomorékkal alszol! Tegnap is leráztál, mikor kicsit veled szerettem volna lenni! Most én is ezt fogom játszani veled! Nagy ívben le leszel szarva, aztán talán rájössz, hogy mit éreztem az utóbbi két hétben - kiabáltam vele. Liam arc kifejezésében döbbenetet véltem felfedezni.
- Neked ennyire szarul esik, ha Emmával vagyok?
- Eléggé.
- Hát, akkor sajnálom! - próbálta rám mereszteni a kiskutya szemeit, de ebben a pillanatban ez sem hatott meg.
- Szerinted ez egy sajnálommal el van intézve? - forgattam meg a szemeimet, majd Liam háta mögé léptem, és kitoltam az ajtómon. Hagyjon csak békén! Kicsit még húzom az agyát, akkor is ha szívem szerint már rég a nyakába ugrottam volna.



*Liam szemszög*

Lizzie kilökött az ajtón. Megráztam a fejemet, majd lehajtottam, s lekullogtam a nappaliba. 
Nem hittem volna, hogy ennyire idegesíti, hogy törődöm Emmával. Azt hittem, hogy örül neki. Erre kiderül, hogy halálosan féltékeny. Én csak kicsit szerettem volna feldobni a napjait a kis csajnak, erre mi történik? Én leszek a hibás, amikor semmi rosszat nem akartam az ég adta világon! Jó, elismerem, lehet, hogy kicsit túlzás volt, hogy Emmánál maradtam este, de hát azt mondta, hogy fél! Én csak megsajnáltam.. Nem akartam , hogy kitörjön a háború.
Leültem a kanapéra, amint leértem a nappaliba. Az egyik fotelben Niall terpeszkedett.
- Te hallod.. nem tudod mi baja a húgomnak? - érdeklődött, mire én rákaptam a tekintetemet, majd egy sóhajt hallattam.
- Én - mormoltam.
- Mit csináltál? - tátotta el a száját szőke barátom.
- Semmit, vagyis Emmával voltam, és Lizzie besértődött! - magyaráztam a történteket.
- Gondoltam, hogy valami köze lehet hozzá Emmának, mert elég csúnyán lekiabálta a fejemet, Lizzie, amikor kimondtam Emma nevét, azt hittem megöl - rázta meg a fejét, majd a tévére összpontostott egy pillanatig, majd újra rám emelte tekintetét.
- Van ez így - fontam össze kezeimet a mellkasomon.
- Kérj tőle bocsánatot.
- Elhiszed, hogy próbáltam?
- Hajajaj, ez szinte rosszabb, mint amikor Louisnak egy hétig ment a hasa.
- Na jó, ne is kezd, nem akarok rá emlékezni! - kicsit felkuncogtam, mert eszembe jutott, hogy Louis szalad a wécéhez.Érdekes látvány volt, nem tagadom.

 U.I.:Komikaat*_*

Little Horan/2 ~ Chapter 17.


Sziasztok drágák!
 Meghoztam a friss részt. Remélem, hogy kapok komikat.... 
Rosszul esik, ha nem írtok, mert nem tudom, hogy tetszik-e még.... De igazából hagyjátok, nem gond.... Majd írok magamnak..
Jó olvasást....





   Egy újabb hétfő, egy újabb reggel, és az iskola. De utálom! Érdekes, év elején - nem mintha már év vége lenne, - nagyon vártam, de most már... Hátam közepére sem kívánom. Túl sok a tanulnivaló a gimiben, és alig bírom tartani a tempót. Mellesleg itt van még a nyakunkon Emma is, aki nem hagy tanulni, míg Liam a közelemben van, mert érdekes módon csak Liamet szereti, minket pedig utál. Tragikus kis csaj. Hannának igaza volt vele kapcsolatban, elviselhetetlen. Nem értem Liamet, hogy hogy bír vele, és hogy tűri meg ezt a "Liam papis" dolgot. Engem idegesít, hogy így nevezi. Azonban a biztosítékot a tegnap este verte ki nálam. Felfogni nem tudtam, hogy Liam,  hogy alkudhatott Emmával. Nem az apja, nem a bátyja, még rokona sem, erre képes volt nála aludni. Hajnali fél egyig vártam rá, hátha jön, erre reggel kiderült, hogy Emmával volt. Felháborító! 
Megráztam a fejemet, majd a vonalzót, amivel eddig babráltam a tolltartómba rejtettem, s bezipzároztam, majd bedobtam a táskámba a matek cuccommal együtt. Felkaptam a táskát, majd elindultam az ebédlő felé. 
- Lizzie! Várj már meg! - kiáltott utánam Hanna, mire én megtorpantam, és megfordultam. Megigazítottam a kezemen lógó táskát. - Mehetünk! - felelte, mihelyt beért, s együtt indultunk el az ebédlő felé. Beléptünk, s megvettük a táplálékot, majd helyet foglaltunk egy asztalnál. Perceken belül Roberta, és Cassie is megérkeztek az ebédjükkel.
- Lesz még órátok? - érdeklődött Cassie, s beleharapott a szendvicsébe, majd belekortyolt a vizébe. 
- Egy földrajz! - feleltük egyszerre a lányokkal.
- Akkor mehetünk együtt haza, mert nekem is lesz még .. egy.. hát.. igen - vakarta meg a fejét, végül pedig felnevetett.
- Te nem tudod, hogy milyen órád lesz? - tátotta el a száját Roberta, hiszen vele ilyen sosem fordulhatott elő, mert Ő maga a tökéletesség, a legjobb tanulók egyike. 
- Azt hiszem, ének, vagy német, várjunk csak németet nem is tanulok. Mit tudom én, ha beérek megtudom! - rántott vállat Cassie, majd tovább falatozott.
- Anyám - mormogta Berti, majd elővette a földrajz füzetét, és olvasgatni kezdte a tananyagot. Hogy képes ez ennyit tanulni? Ja, hát persze, van ideje otthon egyedül, nem zaklatja senki. Még húga sincs, már nem mintha nekem lenne, de gyerek van a házban. Roberta szerencsés, hogy csak egy bátyja van, Parker. Régen csomót volt velünk, de most kiköltözött Amerikába egy haverjával, mert ott jobban megy neki az üzlet. Egy hangszer kereskedésben dolgozik. Elképzelni nem tudom, hogy mi lehet jó abban. 
- Ti nem nézitek át? Felelünk - jajveszékelt Roberta, majd folytatta a füzete tanulmányozását.
- Sziasztok! - sivította Abigail, majd lehuppant közénk.
- Oh, a picsá.. - kezdett bele Hanna végül javított szavain . - Oh, my carott!
- Mizu van? - villantotta ki fogszabályzóját Abigail, majd belekortyolt a kólájába.
- Nekünk sietnünk kell! - pattantam fel, magam után rántva Hannát, mert véletlen szerűen semmi kedvem nincs jópofizni Abigailnek. Kirontottunk az ebédlőből, és egyenesen a földrajz terembe mentünk, majd leültünk a leghátsó padba. Előkaptam a szükséges dolgokat, térképet, füzetet és tolltartót. 
A diákok lassan szivárogtak be a terembe, csöngetés előtt pár perccel Roberta is megérkezett, és lecsüccsent az előttünk lévő padba. Miután becsöngettek Mr.Stewart bejött, szemüvegét megigazította orrán, s a naplót kezdte lapozgatni, majd megállt egy oldalnál, és felnézett Robertára.
- Roberta, mondd, mit tanultál mára?! - hívta fel felelni. Berti hatalmas lélegzet vételek közepette  vonult ki az osztály elé, és egy perc alatt elhadarta az egész anyagot. Természetesen ötöst kapott.

***

Földrajz után gyalog indultunk haza négyesben, én, Cassie, Hanna és Roberta. Az út csöndesen telt, mindenki a saját gondolataiba volt belemélyedve, ahogy jó magam is. Még mindig alig bírom feldolgozni, hogy Liam Emmával aludt az este. Ideje túl tenni magadat rajta! - súgta egy belső hang. De a gondolat mégsem hagyott nyugodni, hogy Emmával ennyire törődik Liam.
- Majd találkozunk! - intett Roberta, majd beszaladt a saját házukba, Hanna is elköszönt, s hazament.
Cassieval beléptünk, majd egyenesen a nappaliba mentünk. Louis, és Niall a kanapén terpeszkedtek, és valami sorozatot néztek. A többieket viszont sehol nem láttam.
- Hol van Zayn, Harry, és Liam?
- Liam Emmával játszik, tea délutánt tartanak, Harry és Zayn elmentek vásárolgatni, és mozizni.
Áh, gondolhattam volna, hogy Liam Emmával van..
- Értem - mormogtam, majd elindultam az emelet felé. A saját szobámban ledobtam a táskámat, majd bementem Emma átmeneti szobájába. Mikor beléptem érdekes látvány fogadott.
- Sziasztok! - köszöntem a földön ülő Liamnek, és Emmának. Liam fejére egy kendő volt kötve, pont ahogy az öregasszonyoknak szokott lenni. Emmán rózsaszín királynős ruha, és közöttük csészék, és tányérok, gyurma sütikkel. Liam két oldalán plüss macik sorakoztak. Hogy kerül ide ennyi plüss? 
- Menj már innen! - rivalt rám Emma - Nem látod, hogy éppen kettesben teázunk, Liam papival?!
- Emma - szólt rá Liam elképedve a lányra, aki csak keresztbe fonta mellkasán a kezeit, és úgy nézett rám vissza. Ennyire utálna? Tudtommal nem ártottam neki semmit!
- Inkább megyek, nehogy megzavarjak valamit - motyogtam, majd lehajtott fejjel távoztam. Visszamentem a szobámba, és leültem tanulni. Arra számítottam, hogy Liam utánam jön, de semmi ilyesmi nem történt. Egyre jobban kezdem gyűlölni ezt a kis csajt. Ellopja a pasimat.
Mihelyt megtanultam, lementem a nappaliba a többiekhez. Néha kell egy kis társaság. 
Levágódtam Louis, és Niall közé a kanapéra, s én is a sorozatra koncentráltam.

Little Horan/2~ Chapter 16.


SZIASZTOK! Megjöttem a friss fejezettel, sajnálom, hogy ennyit késtem, az internet hibája.
Ebben a fejezetben Hanna is írt.
OLVASD EL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!--> 
Nos, az előző bejegyzésem egy novella volt, ahova megjegyzésben egyik kedves névtelenem tett egy kérést, miszerint szeretné, ha Lizzie, és Liam egy teljes fejezetben együtt lennének, és romantikáznának, illetve viccelődnének. Ez természetesen majd a további történet során lesz, csak még kitalálom, hogy mikor foglaljam bele.
Ha nektek is van ilyen kívánságotok! BÁRMI!!! Azt szívesen belefoglalom a 20.,21.,22.,23.,24.,25 stb. fejezetekbe, mert most a 19.fejezetig van megírva!
Megjegyzésben várom az ötleteket! Számítok rátok! Komolyan... mostanában egyre kevesebb komit kapok, és nem tudom miért. Nem szeretném bevezetni a komihatárt, de ha muszáj, akkor muszáj!



*~*~*



   Másnap reggel egy nagy kiabálásra ébredtem.Nagyon hangos volt! Gondolkodás nélkül kipattantam az ágyból majd lerohantam a lépcsőn. Kezembe vettem a biztonság kedvéért az esernyőt ami a lépcsőnek volt döntve. Óvatos lépésekkel elindultam a konyha felé. Megálltam az ajtónál és lassan kikukucskáltam.
- Látsz valamit? - hallottam egy hangot a hátam mögött, mire ugrottam egy nagyot.
- Te normális vagy?! - kiáltottam fel hevesen vágtázó szívvel.
- Teljesen! Na, de látsz valamit?!
- Sajnos sokat is! - fintorogtam.
- Szerintem másszunk ki az ablakon! - jelentette ki Hanna miután Ő is benézett a konyhába.
- Igen, ez jó ötlet! Vannak hosszú lepedőim!
- Mire készültök lánykák? - hallatszott Louis hangja, mire egyszerre ugrottunk fel.
- El innen jó messzire!
- Nem tetszik az új stílus?! - érdeklődött, majd beállt egy pózva, és 'szexin' végighúzta a kezét a teste mentén.
- Hallod ez rohadt szexi volt! - néztünk rá egyszerre. Persze ez szarkazmus volt!
- Ugye? Meg akarjátok érinteni a kockáimat? Ez nem olyan kocka amit a milka papír rejt - kacsintott ránk.
Még válaszolni sem tudtunk, mikor megjelent Liam, és Niall Calvin Kleinos alsóban. Hannával egyszerre kaptuk a kezünket a szemünkre.
- Miért vagytok bokszerben? - érdeklődtem.
- Ez Harold Edward Styles angol-ír ünnepe! 
- Miért kellett bevezetni? - jött a következő kérdés Hannától.
- Nem hallod? ÜNNEP! - felelt Niall kihangsúlyozva az ünnep szót.
- Miért takarjátok el a szemeteket? 
- Mert ez Lizzie feat. Hanna ünnepe - mondta Hanna magabiztos meggyőződéssel.
- Nem tudtátok? Ma van az ünnepek ünnep napja! - szellemeskedett Louis.
- Mi most megpróbálunk lila térd nélkül bemenni a konyhába! - jelentettem ki, majd elindultunk az egyik irányba. 
- Jobbra menj, jobbra!
- Nem balra van!
- Mondom, hogy a jobb!
- Nem másik jobb!
Addig veszekedtünk az irányon, míg egyszer csak észleltem, hogy közeleg a padló. Hanna pedig átesett rajtam.
- Lányok, mit csináltok? - érdeklődött Harry.
- Csak megnéztük a padló fényességét! 
- Mintha láttam volna egy penit! - morogtuk majd nagy nehezen feltápászkodtunk. Kicsit sokkolt Berti és Harry látványa. Nem ahogy kinéznek ha nem ahogy Berti ül rajta. Kicsit khm..khm.
- Öhm...mi volt ez a nagy kiabálás? - kérdeztem majd megigazítottam a hajam.
- Ja csak elfogyott a pirítós - rántotta meg a vállát Berti. - De találtam édesebbet - mosolyodott el, majd Harry felé fordult és megcsókólta. Mi meg egyszerre kezdtünk öklendezni Hannával.
- Látjátok mire képes a szerelem? - fordult felénk Zayn. Ő is csak egy alsóban feszített.
- Szép jó regg... - akadt meg Cassie a mondat közepén. - Mi a fészkes fene folyik itt? Ma mindenki megőrült? Sikításra ébredtem, ráadásul Louis bepózolt nekem mielőtt bejöttem a konyhába. Ú, Zayn milyen jól nézel ki!
- Én? - kapta fel a fejét Zayn, majd Cassiere kacsintott.
- Egyre furább ez a mai reggel - súgtam Hannának.
- Az nem lehet, hogy van itt egy kandi kamera? - kérdezte majd egyszerre néztünk körbe. De semmi.
- Na de Liam papi mit művelsz? - állított be Emma a rózsaszín kis topogós cipőjével.
- Csak szellőztetem a lábaimat. - vakarta meg Liam a tarkóját.
- Szemérmetlen suhancok! - dobbantott egyet Emma. - És mi dudorodik ott lent? - siklott le Emma tekintete arra a részre. Hannával alig bírtuk ki röhögés nélkül.
- Tudod Liam egy zoknit tömött a nadrágjába ne hogy valami baja legyen. Túl súlyos szegénynek és már alig bírja - csapkodta meg Louis Liam vállát.
- De mi olyan nehéz? - kérdezte Emma. 
- Na jó ezt hagyjuk - fogta be Niall Emma fülét. - Nem rá tartozik szerintem.
- Hidd el Niall ez a kislány már hallott egy két dolgot a szüleitől. Sőt akció közben is megleste őket - mondta Hanna. - Meg se kottyan neki.
- Vedd már le a koszos kezed a makulátlan fülemről! - sipítozott Emma. - Most mehetek megmosni - morgott majd ott hagyott minket.
- Menjetek és vegyetek fel rendes ruhát! - legyeztem a kezemmel a levegőben az emelet felé mutatva.
- Most ne mondd, hogy nem tetszik! - rázta a fejét hitetlenkedve Liam.
- És ha azt mondom, hogy nem?!
- Akkor megsértődöm!
- Hajrá - mosolyodtam el majd helyet foglaltam a lovagoló Berti mellett. Kicsit kínos pozíció.
- Ez az ülés nem illegális? - kérdeztem fintorogva.
- Szerintem igen - sóhajtott Hanna és ő is lehuppant az egyik székre.
- Ti is nyugodtan tarthatnátok Harry Styles ünnep napot - kacsintott Zayn.
- Csak akarod.
- Igen akarjuk - nézett ránk Harry.
- Perverz disznók! - forgatta szemét Hanna.
- Mi?! Perverzek?! - húzta fel a szemöldökét a konyhába belépő Liam.



***

- Kérlek, öltözzetek fel! - könyörgött Hanna a srácoknak, akik a kanapén terpeszkedtek, és Spongyabobot néztek. Egész délelőtt bokszerben szaladgáltak, s már délután fél hat van. Roberta, háromszor, jól olvassátok, háromszor vonult félre Harryvel, és nem akarom megtudni, hogy mit csináltak kettesben. Ijesztő.. meglehetősen ijesztő, tudván, hogy Harry egy perverz disznó, nem hiába nevezik Harry 69 Stylesnak. Számomra érthetetlen, hogy honnan fakad  a perverzsége, de hát fiúból van, és köztudott, hogy a srácok könnyen bekanosodnak. Már aki..
- Nagyon gyerekesek vagytok! - ráztam meg a fejemet, majd leültem az egyik szabad fotelbe, s lábamat  kereszteztem a másikkal.
- Miért lennénk gyerekesek? - húzta fel a szemöldökét Zayn.
- Mert egy épelméjű, normális, felnőtt ember, nem szaladgál bokszerben, és nem talál ki kamu ünnepeket! - erősítette meg Hanna szavaimat.
- Tudod Harold Edward Styles ünnepe rohadtul nem hamisítvány, több éve ünnepeljük - húzódott egy gúnyos mosoly Louis szájára, majd ránk nyújtotta a nyelvét.
- Letépem Tomlinson! - kezdtem el bólogatni.
- Tudom, hogy nem mered! - vigyorodott el, majd még jobban kinyújtotta a nyelvét.
- Nem? - villantottam egy furcsa mosolyt, majd megiramodtam Louis felé, és el akartam kapni a nyelvét, de akárhányszor megfogtam volna, annyiszor elhúzta. A nagy küzdelemben, elég félreérthető pozícióba kerültünk Louissal. Szinte az ölében ültem.
 -Ti mit csináltok? - lépett be Roberta a nappaliba, s végignézett rajtunk.
- Rám mászott Lizzie - rázta meg a fejét Louis, mire én erősen vállon csaptam, s lemásztam róla.- Ez csípett - kezdte simogatni a karját, s közben legörbítette az ajkát.
- Nem maradnátok kussban? Tévét néznék - forgatta meg a szemeit Niall, majd arrébb lökte Louis maga mellől.
U.I.: Bejegyzés elejét olvassátok el!!!!!! Megjegyzéseket ne felejtsétek! 

Novella~ Első szavam miattad van!


Sziasztok! 
Ezen szép vasárnapi délutánon egy novellát hoztam nektek. 
Ma több ötletem is született, és ezt valósítottam meg közülük. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket!
Cím: Első szavam miattad van!
Íródott: 2013.04.14.
Írta: L.T.P.~


    "Ami a szívemen, az a számon" - mondják az őszinte emberek, akik nem félnek kimondani az igazukat.  Úgy vélem, ezek az emberek elhamarkodottan cselednek, s minden egyes szavukkal egy másik élőlény lelkébe tipornak. Vajon nekik, hogy esne, ha a szemükre vetnék a hibáikat, és minden cselekedetüket elítélnék?  De manapság találni olyan embert, aki nem a külsejét nézi a másiknak, hanem a belső értékeit? Nem igazán ismerek ilyet. Ezért is gondolom úgy, hogy a szavak feleslegesek, ahogyan a beszéd is.
Több, mint tizenhét évet éltem a világon, de sosem beszéltem. A szüleim, rokonaim, és a barátaim azt hiszik, hogy néma vagyok, miközben én ki tudom fejezni magamat szavak nélkül is. Megtanítottak beszélni, ismerem a megfelelő szavakat, igeidőket, és a helyes kiejtést, egyszerűen csak nincs szükségem a beszédre. Már egy idétlen nyelvbotlással is megbánthatnám a másikat, de mivel nem beszélek, esélyem sincsen epés megjegyzést tenni a másikra.
Mint említettem, nincs szükségem szavakra, mert szavak nélkül is kifejezem magamat. Ez a kifejezés mód a rajzolás, illetve festés. Az egész hat éves koromban kezdődött. Az unalmas tan órákon a füzeteim aljára mintákat rajzolgattam. Az általános iskolai rajz órákon tökéletes munkákat adtam be, mindig is precíz voltam, és kimondottan a kis, apró részletekre figyeltem oda. Ha kérdeztek pár másodperc alatt papírra vetettem a választ, avagy fejrázással, vagy váll rántással feleltem. Ez most is így van. Ha kérdeznek, lerajzolom, illetve lefestem a választ, és tökéletesen megértik a mondanivalómat. 
- Amelia kincsem - nyitódott a szobám ajtaja, és édesanyám lépett be. A fejemet felé fordítottam, majd egy papírt, és egy ceruzát vettem a kezembe. Anyukám kék szemeivel figyelte cselekedetemet, majd egy kósza tincset a füle mögé simított. A fejemet kicsit oldalra döntöttem, jelzésül, hogy figyelek rá.
- Drágám, ma látogatóba jön a koleganőm, és a fia, szeretném, ha Te is megismerkednél a fiúval, és persze Maurával a munka társammal!  Remélem, hogy beleegyezel.
A ceruzámat megforgattam a kezembe, majd könnyedén a papírra vetettem egy hülyelykujjat, amely felfelé mutatott, és egy órát, mellé kérdőjeleket. 
- Hm, nem sokára itt lesznek, szóval vegyél fel valami csinosat - felelt néma kérdésemre, mire én egy bólintással feleltem, majd letettem a papírt. Anyu elmosolyodott,  majd halkan becsukta maga mögött az ajtót, ezzel elhagyva a szobámat.
Az ágyamon szétdobált papírokat, és rajzokat összeszedtem, és külön kupacba tettem az íróasztalomra. Számomra minden egyes papír, és rajz kincset ér, mert mindegyiknek megvan a maga mondanivalója. A ceruzámat bedobtam a többi grafit közé a grafit ceruza tartómban. Minden egyes színnek,  és ceruzának külön tartója van, hogy sose tévesszem össze őket. Meg kell lennie a dolgok közti harmóniának. 
Egy könnyed szökkenéssel a szekrényem elé léptem, s kitártam az ajtaját. A ruhák szín szerint sorakoztak  a szekrény polcain. Mosolyogva kaptam ki egy csőfarmert, és hozzá egy halványkék feszülős pólót. Imádom a halvány színeket, feldobják a napomat ezek a lágy árnyalatok.  
A választott ruhákat magamra kaptam, majd visszacsuktam a szekrényt, és kimentem a szobámból.
Letrappoltam mind a tizenkettő lépcsőfokon, majd bekanyarodtam a nappaliba, ahol anyu sürgött-forgott. A kandallót, és a polcokon lévő képeket porolgatta. Lezserül lehuppantam a fekete színben pompázó kanapéra, és bal lábamat átvetettem a jobbon.
- Jézusom, Amy de megijesztettél - kapott a szívéhez anya, majd a porolóját feldobta az egyik szekrény tetejére. - Mai napig nem értem, hogy tudsz ennyire csöndesen közlekedni. Szöges ellentéte vagy az öcsédnek - rázta meg a fejét, majd sóhajtva kiment a konyhába.
Ezzel én is egyetértek. Valóban nem hasonlítunk Conorral egymásra. Még kinézetileg sem. Én barna hajú vagyok, Ő szőke, én barna szemű vagyok, Conor pedig kék. Mellesleg Ő beszél, és néha már serpenyővel verném fejbe, hogy fejezze be az értelmetlen szövegelést. Folyton csak érdektelen dolgokról beszél. Jó persze, mit várok egy tíz éves kisfiútól? 
- Amy - ugrott mellém a kanapéra, az emlegetett szamár. - Mizu? - nézett rám válaszra várva. Mintha nem tudná, hogy nem beszélek. Megforgattam a szemeimet,  majd rámosolyogtam. Szeretem az öcsémet, de vannak olyan pillanatai, amikor roppant idegesítő. Ilyenkor áldom az eget, hogy nem beszélek, így megsérteni sem tudom.
- Az nem sok - sóhajtott fel lemondóan. Feltett szándéka, hogy hozzá szóljak először. Sajnos, ez nem fog összejönni.  Valószínűleg nem fogok a közeljövőben beszélni. A legelső szavamat egy olyan személynek tartogatom, aki különleges, és méltó lesz rá, hogy hozzá szóljak. Egy olyan személy, akit szeretni fogok, és Ő is engem. Bár kinek kellene egy ilyen lány mint én? Csöndes, visszahúzódó, és egész áldott nap rajzol. Legfőbbképpen zenére szeretek rajzolni, lerajzolni azt, amit én kihallok a zenéből, avagy számomra mit jelent az adott dal. 

A csengő megszokott dallama szakított ki gondolataimból. Anyukám fejvesztve rohant, hogy ajtót nyisson érkező vendégeinknek. Anyu mindig is ilyen volt. Ha vendégekről volt szó, Ő azonnal nagy takarításba kezdett, hogy a ház csillogjon a jövevények számára. Megsüti a szakácskönyv össze süteményét, és elszalad a boltba száz féle üdítőért, illetve borért. Akik ismerik, tudják, hogy ez csak a túlságosan nagy szeretetéből fakad.
Az előszoba felől lépteket lehetett hallani, majd suttogást, végül anyu hangosan betessékelte látogatóinkat. Felpattantam a kanapéról, és elindultam kifelé, hogy köszöntsem Maurát, és a fiát. Az öcsém is követte példámat, mert boldogan szökdécselt el mellettem, majd megállt az ajtóban.
- Sziasztok! Conor vagyok! - harsogta, majd kezet fogott az apró nővel, majd egy szőke hajú fiúval.
A srác  az előszobát pásztázta, végül megállt a tekintete rajtam, egy pillanat alatt mért végig, ahogy én is Őt. Tetőtől- talpig megszemléltem.Egy fehér felső volt rajta, és egy fekete farmer. Tökéletesen simultak izmos testéhez ruhadarabjai. Ahogy belenéztem tengerkék szemeibe egy örvény kapott el, és forgatott meg belülről teljesen.Sosem volt még ilyen intenzív érzésem.  Mintha egy adrenalin löket jött volna rám léptem a srác elé, és kaptam el a kezét. Magam sem tudom, hogy mi ütött belém. Én nem vagyok ennyire közvetlen!
- Szia, én Amelia Johnson vagyok! - ráztam a kezét. A szőkeség elvigyorodott, majd megrázta a kezemet.
- Niall Horan!
A szobára csönd telepedett, és édesanyám, és öcsém is tátott szájjal bámult rám. Olyan "most mi van" tekintettel néztem vissza rájuk, aztán pedig észbe kaptam és rájöttem; hiszen én beszéltem. 
Kezeimet számra kaptam, és próbáltam úrrá lenni magamon. Nem, az lehetetlen, hogy beszéltem. Sosem beszéltem, erre idejön ez a fiú, és egyetlen kósza pillantásával az őrületbe kerget. Beszéltetett. A fejemet rázva gondoltam vissza pár perccel ezelőtti gondolatomra,  amiben pontosan azt elemeztem, hogy olyan embernek fogok beszélni, aki méltó rá. Akkor Niall Horan lenne azaz ember, aki méltó szavaimra? Ezt, azt hiszem, már csak a jövő szele hozza majd. 


Little Horan/2~ Chapter. 15.


Sziasztoooooook! Végre sikerült feltennem a részt. A netem csak hétfőre lesz jó... Addig pedig megőszülök. Na jó, mindegy. Jó olvasást!




*Lizzie szemszög*

- Hány óra van? - emeltem fel a fejemet, majd Liamre néztem, aki előkotorta a telefonját, majd ránézett.
- Hajnali negyed egy - nyögött fel, majd megrázta a fejét. Ezután csend telepedett kettőnkre. Fejemet visszadöntöttem a vállára, kezét megmarkoltam.
Egyszer csak, lépteket hallottam meg. 
- Liam, te is hallod? - suttogtam, mire Ő felpattant a hideg földről, leporolta magát. Én is ugyan így tettem, pulcsimat pedig felvettem.
- Kik vannak ott? - hallatszott egy öreg, rekedtes hang. Azt hittem összepisilem magamat. Visítva ugrottam Liam mellé, aki hirtelen átkarolta a derekamat, majd maga felé fordított.
- Nyugi, megenni senki nem fog! Ne visíts! - majd megpuszilta a hajamat. 
- És, ha egy vámpír? - suttogtam.
- Jaj, Lizzie - nevetett fel - Vámpírok nem léteznek!
- Szerinted, Payne! - válaszoltam azonnal.
- Hahó, ki van ott? - megfordultam Liam karjában, így én is láthattam a fák mögül kilépő alakot. Bakancs volt rajta, s egy elem lámpával világított a szemembe. Azt hittem kiég a retinám.
- Jó napot! - köszönt Liam.
- Mit kerestek Ti az erdőben ilyenkor? - rivallt ránk, mire én hátrébb léptem, hogy minél közelebb legyek Liamhez. Ez a pacák félelmetes.
- Mi még, nappal tévedtünk el, nem segítene kijutni? 
- Kövessetek! - morogta, majd hatalmas léptekkel indult el az ellenkező irányba.
Liam azonnal kézen fogott, s húzni kezdett a pasi után. Pár perc séta után a hapek megállt egy kis háznál, majd berúgta - szó szerint -  az ajtót, majd egy papírral a kezében jött ki.
- Mivel én nem vagyok hajlandó elhagyni az erdőt, itt egy térkép - nyitotta szét a papírt, majd megvilágította elem lámpával. - Figyeljétek a fákon lévő jelzéseket.
- De sötétben nem látjuk! - fakadt ki Liam.
- Van a telefonodon elem lámpa, nyugi - markoltam meg jobban a karját.
- Milyen okos kislány, ha tehetném elvenném feleségül - mosolygott rám a fickó, de a fogai hiányoztak elől. Ha egyedül találkozom vele, világgá szaladok. - Szóval, erre induljatok, gyerekek! - bökött egy ösvény felé. - Jó utat - majd Liam kezébe nyomta a térképet, Ő pedig berontott a házába az ajtót jól bevágva maga után.
- Gyere, minél előbb érjünk haza! - fogott kézen Liam, majd elindultunk az ösvényen.- Nem látom - húzta a száját Liam.
- Istenem már - megállítottam, majd a zsebében kezdtem turkálni. - Hol a telefonod?
- Itt - fogta meg a kezemet, majd a fenekére tette.
- Perverz állat - forgattam meg a szememet, majd kivettem a farzsebéből a telefonját, majd bekapcsoltam rajta az elem lámpát. Liam hümmögve indult el egy turista úton, én csak loholtam mellette.
- Nem mehetnénk kicsit lassabban? Jó, hogy nem futsz - könyörögtem lihegve.
- Oké, lassítok - motyogta a térképet tanulmányozva, majd ment tovább.
Már, vagy egy és fél órája mehettünk egy úton, mikor ház tetők bukkantak fel. Már csak az a kérdés, hogy Mullinger melyik felében lyukadunk ki. Azt hiszem, ha Mullingerbe jutunk ki egyáltalán, onnan simán hazatalálok.
Egy negyed óra elteltével kiértünk egy utcára. Ismerős volt, így elkaptam Liam csuklóját, és elkezdtem húzni, az utca végén jobbra kanyarodtam, és ott is végigmentem. 
- Lassíts már! - tépte ki Liam a csuklóját szorításomból.
- Tartsd a tempóm! - parancsoltam, majd mentem tovább.
- Előbb még totyogni akartál, de ahogy akarod - lépett mellém ismét, majd megfogta a kezemet.
- Mondd csak Liam mennyi az idő? - érdeklődtem szemöldökömet ráncolva.
- Kettő múlt öt perccel! - motyogta, majd felsóhajtott. - Mit kapok azért, hogy ilyen hősiesen kihoztalak az erdőből? - kérdezte. Lassan felé fordultam, majd megpacskoltam az arcát.
- Semmit - villantottam rá egy álmos mosolyt. - Na jó - lábujjhegyre álltam, majd nyomtam gy gyors puszit a szájára.
- Ez már más, de most vigyél haza - bólintott, mire én újra húzni kezdtem az utcán. Tíz perc múlva a házunk előtt álltunk meg.
- Isten nő vagy! - rázta a fejét, mint aki el sem hiszi, hogy a ház előtt áll. Pont, mint valami fogyatékos.
- Tudom - kuncogtam fel. - Na menjünk be! Ég még a villany! 

Mihelyt beléptünk a házba, egy puffanást lehetett hallani, majd Niall jelent meg az ajtóban. Egy perc alatt végigmért, majd ideszaladt, és megölelt.
- Hát élsz! Azt hittem megettek a farkasok!
- Tesó! - engedett el ,majd Liam nyakába borult - Úgy örülök, hogy élsz!
- Mi folyik.. - jött ki Hanna egy ásítás közepette a nappaliból. - Lizzie, Liam! Merre voltatok? 
- Hát hazaértek? - jelent meg Roberta, és Harry egymás kezét fogva.
- Te itt vagy?! - tártamszét a karomat - Ezek szerint a semmiért kínlódtam az erdőben. Soha többé nem megyek erdő közelébe sem - ráztam a fejemet.
- Mert mi történt? - érdeklődött Zayn.
- Egy fogatlan pasas, azt mondta, hogy elvenne feleségül - nyeltem egyet, majd folytattam - DE előtte rám mosolygott.
- És Liam hol volt ilyenkor?
- Mellettem állt - nyögtem ki, mire Louis felnevetett.
- Haver - ölelték át Liamet a fiúk.
- De jó, hogy én ráncigáltam haza az erdőtől - forgattam meg a szememet.
- Te is akarsz ölelés? - jött közelebb Roberta és Hanna, majd átkaroltak.
- Hé, engem kihagytok? - jelent meg Cassie, majd idesietett hozzánk.
- De édes pillanatok! Mi történt? - Apu lelépett a lépcsőről, majd egy ásítás közepette rám nézett. - Miért nem alszotok?
- Ők nem is tudták? - érdeklődtem, ezzel felbontva az ölelésünket.
- Anyud tudta, apud hazaért, és elment aludni - magyarázott Roberta.
- Áh, jellemző - bólintottam - Na, de ha most nem haragszotok, elmegyek fürdeni, és aludni. Kimerítő éjszaka volt ez a mai.
- Azt elhiszem, rossz talaj van az erdőben,. főleg, mikor szex közben besüppedsz a talajba, és milyen volt? - Hazzából kijött Harold Edward 69 Styles.
- Harry, te egy idióta vagy! - morogtam, majd elindultam az emelet felé.





Little Horan/2~ Chapter 14.


Helooo! Meghoztam a következő részt! Remélem, hogy tetszeni fog, és hagytok megjegyzéseket! Kitettem oldalra egy szavazást, aki olvassa, szavazzon.
Jó olvasást!


*Hanna szemszög*


Azt hiszem a mai napot elkönyvelhetjük a világ legidegesítőbbjének. Szerencsére Emmát sikerült lepasszolnom, még délelőtt a nővéremnek, így megmaradt a napom, amiből a végére, egy nagy zűrzavar lett.
Roberta azóta sem került elő, viszont Liam, és Lizzie is eltűntek. Telefont nem veszik fel, egyikük sem. Valószínűleg eltévedtek az erdőben, és most Liam halálra stresszeli magát, mert jobban fél, mint Lizzie. Vagy fordítva.
- A kurva életbe! - vágta a földhöz Niall a kezében tartott játék figurát,s szitkozódva ült le a kanapéra - Elegem van! Nem elég, hogy a húgom lágy agyú barátnője eltűnik, még a húgom, és Liam is, komolyan mondom. A telefon luxus?! Mi a fenének van nekik, ha nem tudják felvenni?!
- Az erdőben nincsen tér erő te barom - oktattam ki, majd én is leültem mellé.
- Ez a mai nap! - járkált idegesen Harry fel, s alá. - Mindenki eltűnik?
- Sziasztok gyerekek! Mi folyik itt? Niall, kisfiam, miért káromkodtál olyan csúnyán az előbb? - lépett be Angela szatyrokkal a kezében, majd eltűnt a konyhában, azután újra megjelent.
- Roberta eltűnt - fakadt ki Louis - Aztán elmentünk megkeresni őket, Liam, és Lizzie az erdőbe mentek, még késő délután, azóta sem jöttek haza. Telefont nem veszik fel!
- Micsoda? Eltűntek? Három ember is eltűnt közületek?
- Úgy van - felelt Cassie.
- Hívjuk a rendőrséget! Ez nem játék! - rázta meg a fejét Angela.
- Erre semmi szükség, majd előkerülnek! Várjunk holnapig, és ha nem jönnek haza, akkor hívjuk a rendőrséget! Amúgy sem jönnének ki a rendőrök este - magyarázott nagyban Zayn.
- Jogos - vakarta meg a fejét Angela, majd aggódó tekintetét végigfuttatta rajtunk.
- Mit fog szólni a sajtó, ha megtudják, hogy eltűnt Liam? - fakadt ki Harry.
- Te mekkora egy álszent dög vagy! - kiáltott rá Niall - Jobban aggódsz a sajtó miatt, mint a saját csajodért, vagy Liamért? Csak gratulálni tudok.
- Engem a sajtó is érdekel, és egyáltalán nem aggódok jobban senki miatt, elő fognak kerülni!
- Gyerekek! Semmi értelme nincsen, hogy Ti is összevesszetek
- Ezt Niallnek mondd - felelt kurtán Harry, majd előkapta a telefonját, és pötyögni kezdett rajta.
- Itt alszol drágám? - lépett mellém mosolyogva Angela.
- Szerintem igen - bólintottam, majd hátradőltem a kanapén.
- Rendben, akkor addig is megcsinálom Niall szobáját, gondolom ott akartok aludni - sóhajtott fel, majd eltűnt. Inkább semmit nem szóltam, hiszen így is ideges szegény. A lányáról van szó, és a lányának a barátnőjéről. Meg a lánya barátjáról. Mennyi ember, istenem.
Egy sóhaj hagyta el a számat, majd elővettem a telefonomat, s felmentem twitterre. Ellenőrzöm a srácokat. Liam semmit nem írt ki, Zayn sem, és Louis sem. Niall csak annyit, hogy remek ez a mai nap, és Harry. Harryt megölöm!
Hirtelen pattantam fel a kanapéról, s indultam meg göndörke felé. Így is sokszor meg akartam verni, de most tényleg megfogom!
Kitéptem a kezéből a telefonját, majd a képébe dugtam az enyémet.
- Te normális vagy, Styles?! Normális? - ordítottam vele, Hazza csak megszeppenve bámult rám. - Te nyávogsz a sajtó miatt, erre kiposztolod twitterre, hogy eltűntek?! Normális vagy?
- Hogy mit csináltál? - kapta fel a fejét Niall, majd kivette a kezemből a telefont, és elolvasta.- Harry - nyögte elfúlóan, majd leült a kanapéra, s az arcát tenyerébe temette.
- Idióta, balfasz vagy! - vágtam a fejéhez, majd nagy levegőt véve leültem a kanapéra Niall mellé. Végigsimítottam a hátán.
- Nyugodj meg, meglesznek! Mindenki!  - próbáltam nyugtatni, de nem nagyon ment, mert Niall makacsul rázta a fejét.
- Na jó, valaki kapcsolja be a tévét a sztár híreknél! Hallani akarom, mikor bemondják, hogy a One Direction egyik tagja Liam Payne eltűnt, Niall Horan kishúgával együtt, blablabla - Zayn a kapcsolóért nyúlt, majd benyomta a tévét, s hírekre kapcsolta. Körülbelül tíz perc telhetett el, majd egy riporter élőben jelentkezett. Várjunk csak, ez nem..? Lizzieék háza! Itt vannak előttünk!
- Ezek a ház előtt vannak!
- Harry te fogsz beszélni velük! - kapta fel hirtelen a fejét Niall, s villámokat szóró tekintettel méregette barátját.
Pár perc elteltével csengettek. Harry kifújta a levegőt, majd Zaynt maga után ráncigálva kimentek.

*Harry szemszög*

Zaynnel az ajtóba álltunk, én pedig kitártam. Mihelyt kinyitottam egy pasas az orrom alá dugott egy mikrofont.
- Micsoda meglepetés! Harry Styles, és Zayn Malik! Meséltek nekem az eltűnt banda tagról, és Niall Horan húgáról? Ha jól tudom a te párod is eltűnt Harry.
- Hát, öhm, igen, mind a hárman eltűntek, de kiderült, hogy Roberta drágám már otthon van! Liam pedig, Lizzievel van az erdőben, holnapra előkerülnek! Biztos vagyok benne! - próbáltam minél összeszedettebb választ adni.
- Ezek szerint minden rendben, és a One Direction, teljes? - Jaj, de szellemes valaki!
- Igen - bólintott Zayn.
- Ha már itt vagyunk, megteszitek, hogy meséltek nekem az új albumotokról?
- Sajnálom, de erről nem adhatunk ki információkat, de most mennünk kell, lövik a pizsit. Jó éjt! - és becsuktam az ajtót. Zaynnel összenéztünk.
- Elmennek! - kiáltott Louis a nappaliból. - Vonul a sereg, és, már beültek a kocsiba, Jézusom észrevettek - Louis pontosan akkor bukott le az ablakból, mikor egy fotós odaemelte a fényképező gépét. Elvigyorodtam, majd felrántottam Louis, és egy puszit nyomtam az arcára, még a függönyt is elhúztam, hogy jól tudjon fotózni a fotós.
- Mit csinálsz te hülye gyerek? - lökött el magától Louis, majd megrázta a fejét, és arrébb ment.
- Gondoltam adok egy kis rágódni valót a Directionereknek, és a shippereknek - villantottam egy vigyort.
- Csodás, máskor ne velem! Így is azt hiszik, hogy buzik vagyunk  - fakadt ki Louis - Idegesít.
- Ne haragudj rám, Boo Bear.
- Ne becézgess! - nézett rám csúnyán Louis.
- Bocsánat, Louis! - emeltem védekezően magam mellé a kezemet. Úgy látszik, ma mindent elrontok. Egy szerencsétlen, csőd tömeg vagyok.
- Azt mondod, hogy elmentek a fotósok, és az újságírók?
- Aha - bólintott Lou, mire én felpattantam, és megiramodtam Robertáék háza felé. Szerencse, hogy itt vannak a szomszédban. Becsöngettem, és vártam. Legnagyobb meglepetésemre Roberta nyitott ajtót.
- Szia! - nyögtem.
- Szevasz - válaszolt, majd szemöldökét felhúzva kezdett vizslatni.
- Rettentően aggódtam érted! - húztam magamhoz, de Berti ellökött.
- Ne nyúlj hozzám!
- Hát, szeretnék bocsánatot kérni, idióta voltam, de meg kell értened, hogy rajongóink is vannak! Semmit nem tehetek ellenük, elküldeni meg nem fogom őket! Nem tehetek! Könyörgöm bocsáss meg nekem! - hadartam el egy szuszra a dolgot.
- Harry  - rázta a fejét Roberta, majd átkarolt - Egyik percben egy idióta vagy, másikban, meg halálosan szerelmes vagyok beléd!
- Akkor nem haragszol?
- Nem haragszom!
- Hol voltál délután? - érdeklődtem.
- Elmentem sétálni az erdőbe, nem rég értem haza, miért?
- Égen-földön kerestünk!
- Tényleg? Aranyosak vagytok - nézett fel rám, majd egy csókot nyomott az ajkamra.
- Lehet, de öm, akadt egy kis galiba! - motyogtam, mire Roberta felhúzta a szemöldökét.
- Lizzie, és Liam eltűntek, az erdőben!
- Micsoda? - kapta fel a fejét. - Anya, elmentem! Lizzieéknél alszom! - és kitolt az előszobából, majd becsapta az ajtót.
- Most hova mész?
- Lizzieékhez, beszélni szeretnék valakikkel!
- Itt vagyok!
- Mondom valakikkel!
- Jól van, bocsánat! - védekeztem.



U.I.: Megjegyzéseket lehet hagyni, mert nem kell kódot írni.


Little Horan/2~ Chapter 13.


Sziasztok! Megérkeztem az új fejezettel! :) Nincs sok hozzáfűznivalóm, ja de csak annyi, hogy hagyhatnátok komikat, mert nekem is jól esik a visszajelzés..



*~*~*

Másnap délután Roberta, és Harry között egy vita tört ki. Az okát, még senki sem tudja, de eléggé kiéleződött már. A mi házunkban kiabálnak egymással, mi  többiek pedig egy sarokba húzódva hallgatjuk az összetűzést.
- Nem fogod fel, hogy elegem van belőled? - ordította Roberta Harrynek.
- Neked van eleged belőlem?! És akkor én mit mondjak? Nem tehetek róla, hogy vannak rajongóim!
- Nem, nem tehetsz! De tehetnél ellenük! - Roberta felkapott egy párnát, és Harryhez vágta.
- Nem kéne leállítani Őket?! - súgta nekem Hanna. - Még megölik egymást.
- Nem kéne leállítani Őket? - jött Louis felől ugyan ez a kérdés.
- Hallod, Lizzie, nem kéne leállítani Őket? - érdeklődött Cassie csöndesen.
- De le kéne - mondtam a kelleténél hangosabban, hogy mindenki meghallja.
- Undorító féreg! - visongott Roberta, és egy újabb párnát vágott Hazza fejéhez.
- Én vagyok a féreg?! Én? Fordulj fel Roberta! - vágott vissza Harry.
- Igen? Forduljak fel? Fordulj fel Te! Idegesítő majom! Nem én csaltalak meg! - vitte fel a hangsúlyt a mondat végére Roberta, majd idegesen hozzávágta a kezében tartott párnát Harryhez, s kiviharzott a házból. Ez nem volt semmi!
Harry felnézett ránk, majd lehajtotta a fejét, s lerogyott a kanapéra.
- Komolyan megcsaltad? - lépett előre Niall, majd leült Harry mellé a kanapéra.
- Dehogy csaltam! Csináltam egy fényképet egy rajongóval! Adtam egy puszit az arcára, és ez nem tetszett Bertinek - magyarázta Hazza a történteket.
- Utána megyek - sóhajtott fel Hanna, s már itt sem volt.
- Én is! - jelentettem ki, s elindultam kifelé.
- Hé, várj meg! - szólt utánam Cassie.
- Gyere - mondtam nyugodtan, s mentem tovább. Mikor kiértem az utcára, Cassie beért, s egymás mellett sétáltunk a járdán.
- Hova ment Roberta? - érdeklődött.
- Szerintem haza! De nem tudom - húztam el a számat. Amikor odaértünk Robertáék házához, Hanna jött ki onnan a fejét rázva.
- Hazament?
- Nem, nem tudom hol lehet - nyögte elfúlóan, majd felsóhajtott. - Eltűnt.
- Szóljunk a többieknek, meg kell találnunk, mielőtt valami hülyeséget csinál - ajánlotta Cassie, én csak egyetértően bólintottam.


Visszamentünk hozzánk, s közöltük a többiekkel az információkat.
2-es csoportokra bomlottunk. Hanna, Niall együtt. Zayn, és Cassie is együtt. Harry, s Louis is együtt, én és Liam is.
Mindenki más felé indult. Természetesen, mi kaptuk Liammel az erdőt. Hanna, és Niall a házunktól jobbra indultak, Zayn, és Cassie balra. Harry, és Boo Bear, pedig követte Zaynt, és Cassiet, majd valahol leválnak Tőlük.
- Liam muszáj az erdőbe menni? - nyögtem elfúlóan. Utálok az erdőben lenni, túl sok a fa.
- Hallottad Mrs.MindentudokmerténvagyokHanna parancsát - rántotta meg a vállát, majd kézen fogott, és húzni kezdett egy ösvény felé.

***

Már vagy órák óta az erdőben bolyongunk, s már be is sötétedett. Mondanom sem kell, hogy majd' össze szarom magamat, úgy félek.
Vajon megtalálták Robertát?! Ki találta meg, ha egyáltalán megtalálták?
- Liam, - bújtam hozzá közelebb - Én félek, menjünk haza, kérlek.
- Az jó, mert én is - Tessék?! Jól hallottam.
- Még jó, hogy férfi emberrel vagyok az erdőbe - forgattam meg a szememet.
- Elnézést, hogy nem vagyok tökéletes neked - tépte ki a kezét az enyémből, majd elindult az egyik irányba. Azonnal utána eredtem, majd megfogtam a kezét.
- Ott ne hagyjál, ne haragudj. Semmi értelme összeveszni, de örülnék, ha nem engednéd el a kezemet, mert rettentően félek - magyaráztam, mire Liam felém fordult, majd közelebb húzott magához.
- Nem haragszom - felelt nyugodtan - És most merre? - bökött a kezével, a két ösvény felé. - Váljunk szét.
- Hogyne, biztos, hogy nem válunk ketté! Bárhol, bármikor lerázhatsz, de itt, és most biztos, hogy nem fog sikerülni.
- Nem akarlak lerázni, csak közöltem, hogy két út van. Tér erő nincsen - rázta meg a fejét, majd halál nyugodtan fogta magát, és leült egy fa tövébe.
- Most mit csinálsz? - tátottam el a számat, majd elé léptem.
- Hát, úgy látszik, ma itt éjszakázunk, építek levelekből egy ágyat. Nincs nálad tű, és cérna? Láttam a túlélés törvényeiben, hogy hogyan kell. Meg, ha itt kell leélnünk az életünket, akkor meg kell tanítsalak vadászni, állatokat fogunk enni. Tüzet kell csiszolnunk, és halat fognunk. A ruháink is levelekből lesznek, és mókusokkal fogunk beszélgetni - hadarta el egy szuszra mondandóját. Szemöldökömet felhúzva meredtem rá a sötétben.
- Mondd csak Liam, nem töltesz te túl sok időt Louissal?
- Ő, de lehet - bólintott. Csak megrántottam a vállamat, majd levettem a pulcsimat.
- Te most sztríptízelni fogsz, mert akkor azt hiszem kamerázok - vigyorgott rám Liam, mire csak idegesen kifújtam a levegőt, majd leterítettem a földre a pulcsit, és ráültem.
- Nem fogok sztriptízelni - válaszoltam egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Kár - jött a válasz azonnal.
- Aj, Liam, mit csináljunk? - döntöttem vállának a fejemet, s közelebb csúsztam hozzá.
- Van pár ötletem..
- Ne most perverzkedj! - szóltam rá.
- Akkor nem tudom...
Ez olyan szexi:D


Szeretnék egy kicsit blogokat hirdetni.-->
Ugyebár barátnőm kezdett egy blogot, és örülne, ha bekukkantanátok. ---> Wild Ones ~
Másik barátnőmmel is van egy közös blogunk, amiben nem az egész 1D van benne, hanem csak Harry, és Liam! ---> Bitter Sweet