Nevezhetjük búcsúnak is akár...

Sziasztok!
Szerintem már sokan észrevettétek, hogy szó szerint eltűntem. Nos, ja, mert így is történt... A helyzet az, hogy ráuntam erre az egészre. Igazából nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzam ezt meg, vagy mit mondhatnék, szóval bocsánat előre is, ha egy kicsit kusza, vagy érthetetlenre sikerül, így az év első napján 23:50 tájában a dolog.
Nehéz szívvel mondom, de ez a korszak lezárult nálam. Ez az egész blogolósdi... Szép volt, jó volt, de két év alatt sikerült kiírnom, illetve kiszerkesztenem magamból az ötleteimet, és egyszerűen elfogyott, kifogyott az egész. Nincs se időm erre, se kedvem, se energiám, se ötletem.
Lehet azt mondjátok majd páran, hogy hamar feladtam, és két év az semmi, de erre csak azt tudom válaszolni, hogy "ilyen az élet". Vannak dolgok, amikre lehetetlen ráunni, és vannak olyanok, mikre meg egész könnyen sikerül. Kinek mi, nekem ez most így sikeredett, és azt kell, hogy mondjam, nem bántam meg!
Érdemes volt két éven keresztül csinálni, hajtani, úgymondd előre törni. Leírhatatlan érzés volt az, amit éreztem az egész alatt. Annyi kedves ember volt/van, sosem fogom tudni megköszönni, esetleg viszonozni azt a sok szeretetet, amit tőletek kaptam az elmúlt kettő, már-már két és fél év alatt. Szóval nagybetű KÖSZÖNÖMÖT érdemeltek.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont most, újév első napján, több hónap után jövök, és lökök ide egy értelmetlen szöveget? Pont ezért. Új év, új dolgok, és változások...Ez az, amire szükségem van.
Nem lett annyira eget rengetően hosszú a bejegyzés, de a lényeget szerintem sikerült mondatokba foglalnom. Ne várjatok tőlem új blogot, bejegyzéseket, novellákat... semmit, mert nem lesz. Se Don't let me down, se Don't you worry child, sajnálom, de így alakult. Elsiettem a dolgokat, elhittem, hogy sikerülni fog, aztán fejjel előre estem bele a szarba, a saját elfogultságomba... de nézzük a jó oldalát; én legalább belátom, hogy elcsesztem a dolgokat, és nem próbálok őrült kifogásokat keresni, mert rájöttem, hogy nincs értelme. Sokkal jobb tiszta lapokkal játszani.
Ha már tiszta lap...
emlékeztem a Blogszanálás 2013-ra? Tudjátok, a blog, amely más emberek blogjait "figurázta ki". A blog, amiben benne voltam...
Lehet, durvát fogok most mondani, nem tudom, utáljatok érte, mindenkinek szíve joga eldönteni a dolgot, de azt kell, hogy mondjam, így utólag visszagondolva, hogy nem bántam meg, újra belemennék a dologba.
Hogy miért? 
Nem azért, mert tökéletes vagyok, Isten ments! Dehogy vagyok az! Sőőőt...(nem mennék ebbe bele részletesen inkább). Hanem azért, mert a napokban volt szerencsém visszaolvasni az egyik blogomat, cím szerint a Perfect névre hallgató Liam Payne fanfiction-t, és az azokhoz érkezett kommenteket. Az ötlet az király, megtapsoltam magamat, de a kivitelezés.. Istenem... olvastam, és néhol a hajamat téptem, vagy éppen a földről kellett összekaparnom az államat, annyira borzalmas volt. Elsiettem, elrontottam, és nem tud beleférni az agyacskámba, hogy miért szerettétek ennyien. Mi volt benne olyan jó? Esetleg megválaszolhatjátok ezt kommentben, vagy akármi, mert valóban érdekel a kérdés. (Hátha van valaki köztünk, aki olvasta.)
Ja, és akkor a megjegyzések: Egy bizonyos felhasználó is említette az utolsó két fejezetnél, hogy jó, jó, de elsiettem, elrontottam. A háttérben talán az lehetett, hogy már akkor is kezdtem unni a témát, na meg, hogy írhattam volna élethűre valamit, amiről fogalmam sem volt akkoriban? Gondolok például a drogos, börtönös részekre... néhány fejezet annyira elcseszett, a helyszínek, ahogy leírtam, annyira valószínűtlen.
Tehát többnyire ezért csinálnám újra az egész szanálást. Legszívesebben törölném az összes olyan elcseszett, tartalom hibás vackot, mint az én Perfect-em.
Oké, akkor nem is szaporítanám tovább a szót, ennyi voltam így hajnali fél egy tájában.
Ezer csók, meg ölelés;
L.T.P.~ - fura így hívni magam, már egészen elszoktam tőle, szóval...
Lizi voltam.

Írok, de azt se tudom miről (#cikk)

Írok, de azt se tudom miről,
avagy cikk azokról a blogokról, amelyek el vannak maradva a korral
  
  Hmm, kezdek visszatérni. Na szóval, ma (mint ahogyan a cím is mutatja) egy nem mindennapi cikket hoztam. Alanyunk Melani, minden "nem fontos kérdésre" megadja nekünk a választ. Ha esetleg érdekel, katt a továbbra. 

Gremy

Kért Design átalakítások + elvihető fejlécalapok, fejlécek

Hahooo
Nagy bocsánatkérésekkel térek vissza hozzátok. Sajnálom, hogy egy picit elhanyagoltam a blogot, de idén felvételizem, és hát mit ne mondjak, eléggé bekeményített az iskola. DE! Ez nem azt jelenti, hogy a rendelések, és minden más egyéb leállt volna. Amint a cím magáról beszél:
  • Három lány is felkeresett, hogy alakítsam át a blogját.
  • Persze szedtem le új textúrákat, képeket, így elengedhetetlen volt az, hogy megálljam a szerkesztést.
  • (És ezt szoktuk a történelem órákon kettős nyíllal jelölni) Ennek következménye hogy lett egy-két eszeveszett szüleményem.
Ha érdekel, katt a továbbra(:

#Búcsuzás + #Kritika: Story of my life

Sziasztok!
Egy bejelentést szeretnék először is tenni, miszerint azt, hogy távozok a szerkesztők közül. Nehezemre esett meghoznom ezt a döntést, de úgy érzem nem tudok elég aktív lenni, ezért jobbnak látom a távozást. Nagyon örülök, hogy részese lehettem az IWGUTIO csapatának, és örülök, hogy megismerhettem a tagokat. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, és azt a pár hónapot, amit ennél a blognál tölthettem.
Azért így utoljára, még hoznék egy kritikát, amit már egy ideje készülök megírni, csak időhiány miatt sajnos ez eddig nem sikerült. Azért megjegyezném, hogy mire a kritikának több mint a felével elkészültem, hirtelen megváltozott a design, a főszereplő karakterével együtt, de emiatt nem töröltem ki az egészet, csupán véleményeztem az új fejlécet is a designnal együtt.
Story of my life

Kinézet:

#Helyzetjelentés [Október végi butaságaim]

Sziasztok! Nem szeretném nagyon húzni az időtöket így az őszi szünetben, de remélem, azért egy páran elolvassátok ezt a pár sort.

Először is szeretnék bocsánatot kérni a többi szerkesztőtől, hogy nem aktívkodtam a blogban, de nyolcadikos vagyok így remélem meg lehet érteni a helyzetet. Meg a laptopom most lett (végre) újratelepítve szóval word-ben írom a kritikáimat is. Remélem, megértitek.

Egy hónapot vártam, hogy unokatesóm újra tegye a gépemet, most pedig, hogy készen van, megpróbálom az összes kritikát megírni ebben az egy hétben. Remélem sikerülni fog. Szorítsatok!
De ezek után lehetséges, hogy újra lesz egy havi – másfél-havi kiesésem mivel most így első félévben annyira szeretnék hajtani, hogy az csak, na! 

A másik dolog, amit még szeretnék bejelenteni, hogy megkezdtem a következő blogomat, melyet ITT meg is tekinthettek. Lehetséges, hogy a blog még nem lesz elérhető az átalakítások miatt, de reménykedem, hogy egy páran azért majd belestek hozzám.
Köszönöm a figyelmet! További jó őszi szünetet és kitartást az első félévhez! xoxo.

Íróversennyel kapcsolatos információk!

Sziasztok!

Nagyon elszomorít, hogy a tizenegyből, csak négyen voltak hajlandóak megírni és elküldeni. A többiek, pedig ha nem járok utána még csak annyit se, hogy nem sikerült megírni.
Ezért arra döntésre jutottam, hogy az a négy novellát közzéteszem egy külön kis oldalon és oldalsávban nyitok róla egy szavazást, és a ti kedves olvasók döntései alapján fog eldőlni.

Így sajnos nem lesz több forduló, semmi.
Köszönöm a megértéseket, 
Raine Loire