• NV - 1D - A kategória - L*encii~

Az első érintéstől az utolsóig szikrázott a levegő

2073. október 15.

Halk ajtónyitódásra ébredtem. Felcsillant a remény, azt hittem ő az, de nem. Ő már elment és én itt maradtam. Lányom jött be hozzám, reggelit hozott. Gyermekeim minden nap meglátogatnak engem és gondoskodnak rólam. A lehető legjobb családdal áldott meg az Isten, amiért mindig köszönetet mondok neki. De Liam nagyon hiányzik, még mindig szeretem. A mienk első látásra szerelem volt.

Karácsonyra készülődtem, hogy meglepjem a családom, ezért kimentem egy vásárra. Gyalog mentem a főtérre, és végigjártam a sorokat. A sorok fölött lámpások voltak, ezzel is fokozva a karácsonyi hangulatot. Középen egy hatalmas karácsonyfa piros színben pompázott. Két kedves ajándék között kellett volna választanom, de nem tudtam. Körbenéztem és a számomra legszimpatikusabb embernek kérdeztem meg a véleményét.

- Elnézést, tudnál nekem segíteni? - kérdeztem meg félénken, a körülbelül velem egy idős férfitól. Ő is épp ajándék után kutatott.

- Persze, miben segíthetek? - kérdezett vissza kedvesen. Nagyon aranyos volt. Barna haja kiemelte gyönyörű szép barna szemeit.

- Szerinted melyik a jobb ajándék? - kérdeztem és felmutattam a porcelán rénszarvast és a karácsonyfás mécsest.

- Ez fogós kérdés – gondolkozott el – szerintem a rénszarvas aranyosabb – mondta. Elmosolyodtam.

- Köszönöm, akkor ezt választom. Te kivel töltöd a karácsonyt? - kérdeztem meg udvariasságból, és érdekelt is, vajon van-e barátnője. Közben pedig kifizettem az ajándékot.

- Szüleimmel és a testvéreimmel – mondta. - te biztos a barátoddal, nem? - mondta. Ezek szerint egyedülálló.

- Nem, nincs barátom – mondtam megilletődve.

- Ezt most komolyan mondod? - kérdezett meglepetten.

- Igen – mondtam és a rénszarvast kezdtem tanulmányozni.

- Nem megyünk el sétálni? Nagyon kedvesnek tűnsz – mondta csillogó szemekkel.

- De szívesen – mondtam, azzal elmentünk a legközelebbi parkhoz és megismertük egymást. Ahogy sejtettem, tényleg egy nagyon aranyos fiúba botlottam bele.

Ekkor találkoztunk először. Beleszerettem és nem tudtam neki ellenállni. Rá egy hónapra össze is jöttünk. Nagyon boldog voltam. Ezeket a pillanatokat sosem fogom elfelejteni, ahogyan őt sem. Mindenkinek feltűnt gyönyörű hangja, ezért biztatásunkra neki is vágott egy tehetségkutatónak. Egyedül nem is, de négy hasonló helyzetű fiúval továbbjutott. A One Direction volt Liam életének egyik legszebb dolga. Megismertem a srácokat, akikkel sokat szórakoztunk. Turnét turné követett, egyre több díjat zsebeltek be. A hirtelen jött hírnevet én nagyon nehezen viseltem, féltettem. Nem volt olyan könnyű, de érte mindent megtettem. Az volt az álma, hogy énekes legyen, és én ezt nem fogom tönkretenni. Néha őt is kiborította egy-egy üzenet, de mindig talpra állt és nem adta fel. Nagyon büszke voltam rá, és ezt mindig hangoztattam is. Mindig mellé álltam. Persze a rajongóknak nem voltam a szeme fénye, de rengeteg kitartással legyőztem őket. Fotósként dolgoztam, ezért nem ment a kapcsolatunk zökkenőmentesen. Volt, hogy hónapokig nem találkoztunk. Távkapcsolatunknak véget vetettünk és közös megegyezéssel szakítottunk. Padlón voltam, szerettem őt, de nem működött. Elköltöztem Londonból egy közeli kisvárosba. Fél évre rá egy levelet kaptam. Paul – a srácok menedzsere – felkért, hogy legyek a fotósuk. Ez volt életem legjobb ajánlata, de ne tudtam elfogadjam-e. Barátként nem bírtam volna Liam-re tekinteni. Miután Paul, Louis, Zayn, Harry és Niall is felhívott ,hogy biztassanak elfogadtam az ajánlatot. Hamarosan repülhettem L.A-be, mert jelenleg ott tartózkodtak. Nagyon izgultam a találkozástól, hogy mit fognak szólni, utálnak-e amiért ott hagytam Liam-t és gondolom összezuhant. Nagyon meglepődtem amikor bulival várták érkezésemet. Nagyon jól éreztem magamat. Majd másnap Paul megnézte pár fotómat és fel is voltam véve. Hamarosan mindenhová velük mentem és fotóztam őket. Liam-mel jóba lettem, mint barát. Volt, amikor még mindig nagyon rosszul éreztem magam, amiatt, hogy csak barátok vagyunk, de nem tehettem mást, ő már túllépett rajtam. Hatalmas félreértésbe keveredtünk, és csak hetekkel később derültek ki az igazi érzelmeink. Azóta voltam ismét boldog. Minden újra a régi volt, és azt hiszem, akkor újra beleszerettem. Eltelt egy év, és már mindketten ténylegesen felnőttek lettünk. Liam volt az, akinek bármikor odaadtam volna az életemet, akihez bármikor hozzámentem volna. Erre egy romantikus nap után került sor. Még mindig emlékszem, ahogy letérdelt elém és nagy nehezen kimondta azt a bűvös mondatot: Leszel a feleségem? Igent mondtam és a nyakába borulva sírtam el magamat. Az esküvő gyönyörű volt, és hetekkel később már szívem alatt hordoztam nem egy, hanem két csöppséget. Hamarosan megérkezett Macey és Liam. Macey tőlem örökölte a vörös göndör haját és zöld szemét, míg Liam apjára hasonlít barna hajával és szemével.  A rajongók beletörődtek, hogy boldog család vagyunk és ez nagyon fontos volt. Még így is féltettem a gyerekeket, még ha dolgoztam is, akkor sem fogadtam bébicsőszt, túl kockázatos lett volna. Helyette inkább a barátaink vigyáztak rájuk, vagy én vittem magammal dolgozni őket. Így az egész család együtt tölthette a napot. Mikor már iskolások voltak, és mi folyton úton voltunk, magántanulók lettek. Sajnáltam őket, hogy nem lehetnek igazi barátaik, akiket megismerhetnének az iskolában. Minden nap fájt a szívem, amiért nem érezhetik magukat átlagos gyereknek. Bár akik Paul-nak dolgoztak, néhányuknak volt gyereke, ezért akadt nekik néhány barát. Ott volt nekik Lux, Lou gyereke, aki bár fiatalabb nagyon aranyos.

Gyerekek kirepültek a fészekből, mi pedig magunkra maradtunk. Hatalmas ajándékot kaptunk gyermekeinktől, amikor unokákat adtak nekünk. Minden hétvégét a családdal töltöttünk, amúgy pedig ketten voltunk. Jóban-rosszban kitartottunk egymás mellett, sosem vitáztunk, ha mégis, az csak erősítette, a köztünk lévő köteléket. Ahogy öregedtünk, kezdtek jönni a problémák. Betegségek, gyógyszerek, műtétek. Liam-et nyolcvan éves korára vesztettem el. Nem élte túl az életbevágó műtétet. A tőle kapott nyakláncom még mindig a nyakamban van. Még a megismerkedésünkkor adta. Egy ezüst nyakláncon lóg egy szív alakú medál, amibe bele van vésve, hogy: Örökké

Öregségemre tekintve, már írtam is egy búcsú levelet:

Drága Gyermekeim!

Félek, hogy szó nélkül foglak titeket itt hagyni, ezért is írom nektek ezt a levelet. Kérlek titeket együtt olvassátok ezt el. Nagyon szeretlek titeket. Már nagyon öreg vagyok, csodálom, hogy megértem ezt a kort. Legyetek továbbra is boldogok és Liam vigyázz a húgodra! Az unokákat puszilom és imádom őket, mondjátok meg nekik, hogy fentről figyelek rájuk. A végrendeletemet már évekkel ezelőtt megírtam, mindenemet rátok hagyom. A konyhaszekrény fiókjában megtaláljátok a temetésre félretett pénzemet. Csak annyit kérek tőletek, hogy drága férjem mellé temessetek el és a tőle kapott nyakláncom maradjon rajtam.

Utolsó szavaim hozzátok: Szeretlek titeket Örökké!

Ezt a levelet még akkor írtam, amikor még az ujjaim is jobban be tudtam hajlítani. Mára már alig tudok mozogni, épp hogy kitudok menni a kertbe. Visszaemlékezésem eltartott egy darabig, ezért megettem a reggelimet és fáradtan dőltem le, hogy kipihenjem magamat. A vérnyomásom nagyon alacsony volt, úgy gondoltam, ha elalszok többet nem kelek fel.

- Örökké szeretni foglak Liam James Payne – suttogtam és örökké elaludtam.