Egy kettétört szív hullámvasútja
Mikor az
ember a hatvanadik évéhez közeledik elgondolkozik azon, miket is tett fiatal
korában. Eszébe jut minden ostobasága, minden vicces, boldog és szomorú
pillanata, amit egyes emberek okoztak neki. Eszébe jutnak a gyerekkori
csíntevések, és a felnőtté válás nagy pillanatai.
A hintaszékem előre hátra dülöngélt, s ezzel nekem megnyugvást biztosítva, mert
lyenkor el tudtam magam engedni, és a múltra gondolni, mikor boldog voltam.
Mikor fiatal voltam, de ostoba, s ezzel mindent eldobva magamtól, jöttem a
boldogtalanság felé. A családom semmit sem tud a múltamról, még a férjem sem.
Nem ismer engem senki, mert azt az énemet ott hagytam abban a bizonyos házban,
ahol utoljára 35 éve jártam. Soha semmi gondom nem volt, addig, míg nem
megtörtént a tragédia, s onnantól fogva mindenki elveszett. Elveszítettünk egy
legjobb barátot, ami mindenkinek a vesztét okozta. Akkor nem csak Louis ment
el, hanem a többi négy srác, és az én akkori énem is. A halála után semmi nem
volt a régi, mindenki csak egy testben járó zombi volt, aki azt sem tudja mit
kezdjen magával. Viszont akit a legjobban érintette a halála, az Harry volt, Ő
nem volt képes feldogozni barátja vesztét. Ő végig ott volt, mindent látott és
Ő még is itt van a mai napig. Ő ott volt a balesetnél, és végig nézte legjobb
barátja halálát. Az autóbalesetet megúszta egyetlen kéz és lábtöréssel, de a
barátja már a menyben van. Nem volt képes feldolgozni, ezért többször is utána
akart menni. Mi azonban ezt megakadályoztuk, és azt hiszem még él. Már mint
csak reménykedem benne, hisz én nem voltam ott velük. 2 hónap után el kellett
hagyjam Őket, amit egész hátralevő életemben bánni fogok. Lou halála mindenkit
megrázott, s nem csak a barátomat vesztettem el ezzel, hanem a vőlegényemet is.
Liam kifordult önmagából, és teljesen megváltozott. Szörnyű dolgokat vágott a
fejemhez, de én még így is mindig a kedvében akartam járni és próbálkoztam,
mert szerettem. És még ma is. Nincs olyan napom, mikor ne jutna eszembe Ő. Az
érintése, a csókjai, és a kedves szavai, amit egy pillantás alatt bemocskolt.
Meg akartam gyűlölni emiatt, de 30 év alatt sem sikerült. Minden nap, minden
órájában előveszem a képet, ami kettőnkről készült, amikor az eljegyzésünk
estélyén egy buliban ölelkezünk. Imádom ezt a képet, még akkor is, ha középen
ketté van tépve. Liam ezt is idegében csinálta, mikor megmondta, hogy én már
többé nem kellek neki, mert csak egy kolonc vagyok a nyakán. Nos, ezek a szavak
voltak az utolsó olyan szavak egymáshoz, amit már hidegen, és érzés nélkül
mondtunk, nekem ekkor már nem számított semmi sem Akkor döntöttem úgy hogy
betelt a pohár és el kell mennem, bárhová, csak el innen. Szavai ugyan úgy víz
hangzanak a fejemben, mint három évtizeddel ezelőtt, de még is az az időszak volt
életem legjobb része. Boldog voltam és szerelmes.
„ -
Srácok, Ő itt Vanessa Page, Ő fog a helyembe lépni – ezek voltak Lou
búcsú szavai a srácokhoz, ugyan is Ő végleg elment. Lux és a kicsit Dave
mellett már nem volt ideje turnékra menni, így én lettem az új stylest. A
srácok közül Liam az egyetlen akit ismerek ugyan is, Ő mutatott be Paul-nak és
neki köszönhetem hogy most itt vagyok. Neki köszönhetem hogy most szerelmes
vagyok belé, és azt is hogy boldog lehetek vele.”
Ezen a napon
kezdődött minden, a boldogságom és a jövőm. Liammel ekkor már együtt voltunk,
hisz egy 1D koncerten találkoztunk össze és szerelem volt első látásra.
Mikor otthagytam nem gondoltam volna hogy ennyire fog fájni, még ilyen sok idő
elteltével is.
„- Még is mit jelentsen az hogy
kolonc vagyok a nyakadon? Liam értsd meg én szeretlek! Szeretnék neked
segíteni, de te elutasítod – hangom éles volt, és ez volt az első alkalom hogy
én ordítoztam vele.
- Nessz, miért nem veszed észre hogy egyszerűen már nem kellesz nekem, se a
segítséged? Fel tudom dolgozni egyedül is Lou halálát – tekintetét nem emelte
rám, és ebből azt szűrtem le, hogy nem mondja komolyan, bár a hangja elég
határozott volt.
- Rendben. Megértettem – gyűrűsujjamról lehúztam az arany gyűrűt és letettem a
mellettünk lévő üveg asztalra.
- Mit jelentsen ez? – szemeiben láttam a meglepettséget. Ha most arra számít,
hogy még könyörögni fogok neki és újra megalázkodni előtte, akkor azt várhatja
mert többet nem teszem meg.
- Szerintem elég egyértelmű. Ha kolonc vagyok a nyakadon, akkor vissza adom a
gyűrűdet – sarkon fordult, s felmentem a közös szobánkba, ahol már isten tudja
mikor aludtunk együtt. Cuccaimat össze pakoltam és ismét lementem, ahol senkit
nem találtam. A gyűrű még mindig ott hevert az asztalon, ezért felkaptam és
magammal vittem.”
Liam
megmutatta nekem a sötét énjét, így én is neki. Elvittem magammal a gyűrűjét
várva hogy felkeressen és vissza kérje, mert akkor talán még utoljára láthatom,
de nem jött. Még ma is itt van fehér, ráncos kezemen az őskövületnek számítható
ékszer. Mindenki kérdezi miért nem veszem le, hisz már látszik rajta hány éves,
de én azt felelem „Soha”. Ők nem
tudják mekkora értéke van számomra ennek az arany darabnak, mennyi szenvedés és
boldog pillanat köti hozzám ezt az ékszert. Annyi emléket hordoz magával, amit
a sírba visz majd velem együtt. Azonban már nem kellene reménykednem abban hogy
eljön érte. Mutató és hüvelykujjam közé fogtam a gyűrűt és lassan lehúztam az
ujjamról, majd egy dobozkába tettem.
A One Direction 8 évig volt a toppon, míg nem egy részeg buszsofőr végett
vetett ennek a nagyszerű bandának. A srácok nem akartak, és nem is tudtak volna
boldogan, és ugyan olyan élettel teli kedvel énekelni, mint akkor, ezért
feladták. A rajongóknak a szívük szakadt meg, mikor a tv-ben bemondták a 30
éves énekes halálát, és azt hogy a bandának vége.
Kiadtak 9 albumot, több mint 160 számot írtak, és a sok jótékonysági koncert,
az adományok, és a több millió rajongó, ennek akkor mind vége szakadt.
Mindegyikükről tudok valamit, kivéve egy emberről. S az az egy az Ő. Soha nem
jelentkezett, de még a srácok sem tudják hogy él-e vagy már évekkel ezelőtt
meghalt. Hiába jöttem el a szívem nála maradt, és a mai napig nem tudtam újra
szerelembe esni. Hiába volt egy férjem, aki 4 éve meghalt rákban, hiába van 2
gyerekem és 6 unokám, nem jelent nekem boldogságot ez az élet. Persze boldog
vagyok, de nem igazán. Nem vagyok olyan mint ezelőtt. És szerintem a többi srác
sem.
Harry nyitott egy pékséget és a mai napig ott dolgozik feleségéve Ashlie-vel.
Niall, megtanulta a szakács mesterséget és egy híres étteremben dolgozik. Ha
haza ér egy csodás feleség várja, megterített asztallal.
Zayn pedig zeneszerző lett. Nem tudta elengedni a zenét, de Ő maga énekelni nem
akart a One Direction nélkül. Ha énekel akkor csak a 4 fiúval, ami
lehetetlenség. Felesége a Little Mix nevezetű bandában énekelt 30 éve. Perri
szült 2 gyereket Zaynnek és ma is boldogan élnek.
Eleanor nem tudott túllépni szerelme elvesztésén, ezért szinte belebolondult a
halálába. Nincs férje, se gyerekei és még csak ki sem mozdul a házból. Egy
időben találkozgattunk, de aztán vége szakadt, mivel csak én is Lou-ra
emlékeztetem, és ezért nem akart látni már engem sem.
Öreg kezeim
között tartottam egy dobozt, amit legalább már 10 éve nem nyitottam ki. Nem
volt hozzá meg a bátorságom, az akaratom és az erőm. Olyan lehetetlen helyzet
az, mikor megpillantunk egy fényképet, és felidézünk vele ezer emléket. Most
azonban nem hagyhattam, hogy a félelem eluralkodjon rajtam. Kinyitottam.
Levelek, képek és tárgyak hevertek benne porosan. Az első sárga borítékon akadt
meg a szemem, amin csak egy név állt : Liam-től.
Ahogy-e nevet olvastam libabőrös lettem.
„Kedves Nessz,
A turné és koncert hegyek miatt, soha nincs időm írni neked, de azért
próbálkozom ígérem. Tudom hogy már vagy 3 hete nem hallhattam csilingelő
hangodat, s nem is láthattam gyönyörű arcvonásaid még gépen keresztül sem, de
remélem-e levelet olvasod, nem inkább a kukába dobod. Szégyellem magamat, de
sajna még a szerelmemre sem érek rá. Hidd el te vagy a mindenem, és ezért is
kérem gyere utánunk. Nagy hiba volt hogy haza mentél és nem jöttél velünk, így
ezért azt kérem repülj utánunk. Az én szívem bele hal ha még nem lát 6 hónapig.
Szóval térden állva könyörgöm hozzád, gyere.,,
Könnyeimmel
áztattam a megsárgult papírt, és nem tudtam tovább olvasni. Muszáj volt inkább
a következő dologért nyúlnom, ami egy nyaklánc volt. Benne Liam-ről és rólam
van egy kép, amint éppen csókolózunk. Felidéztem minden egyes szerelemmel teli
érintését, s nagyjából még az illatára is emlékszem. Hát ez lett az én sorsom
várakozni arra az emberre, akire nem kéne, szenvedni amiatt az ember miatt, aki
miatt nem szabadna, és boldogtalannak lenni.
---ooo---
Itt ülök a
társalgóban és várok egy emberre, akit nem is tudom kicsoda. A recepciós azt
mondta hogy beszélni akar velem. De vajon ki lehet az? Talán Liam? De minek is
keresnek föl Ő engem 30 év után? És Londonban van vagy millió öregek otthona,
pont kikeresné hogy én melyikben vagyok. Az ajtóban megpillantottam egy öltönyös
embert, aki engem pásztázott hatalmas szemeivel.
- Jó napot. Ön Mrs. Carton? – arca kedves és mosolygós volt, de engem még ez
sem hatott meg. Már elég régóta nem mosolygok és pont egy ilyen ember nem fogja
belőlem ezt kifeszegetni.
- Jó napot. Igen én vagyok, miben segíthetek? – a férfi helyez foglalt velem
szemben, s fekete aktatáskáját feltette az enyhén billegő asztalra.
- Egy levelet hoztam Önnek, még pedig egy nagyon régi ismerősétől. A neve Liam
Payne – a szívem hevesebben kezdett zakatolni, s azt hiszem a vérnyomásom is a
200-at ütögethette, de most csak azt tudott érdekeli hogy had tarthassam
kezemben Liam levelét – Parancsoljon! – átnyújtotta a fehér borítékot én pedig
remegő kezekkel szorongattam.
- Van még esetleg valami?
- Igen. Az úr 2 hete meghalt, én vagyok az ügyvédje és azt kérte hogy ezt adjam
oda Önnek – sajnos nincs baj a hallásommal, így tisztán érthettem hogy az ember
akit mindennél jobban szerettem meghalt. Az a valaki, akire 30 éve várok és nem
jött, most már soha nem fog jönni. A lelke Lou mellé szállt és újra együtt
hülyéskedhetnek, mint régen. Már csak 4-en maradtunk. Vajon ki lesz a
következő?
- Mi.. történt…vele? – akadozva kérdeztem meg ezt az egy mondatot, de még is
olyannak tűnt mintha ezer szót kellene kinyögnöm.
- Beteg volt. A veséi, és a szíve volt a legnagyobb probléma. Sajnálom
asszonyom – állt fel majd lecsukta a táskáját és itt hagyott. Olyan váratlanul
ment el, hogy még kérdezni sem tudtam, de talán ez volt a célja. Lassan, de
biztosan felkeltem a rozoga székből és felmentem a saját szobámba, ahol a
hintaszékbe elhelyezkedve vettem újra kezembe a borítékot, majd kinyitottam.
„Kedves Vanessa,
hamar elrepült ez a 35 év, és még csak nem is láttuk egymást. E levelemet
remegő kézzel írom, ugyan is lassan vége az életemnek, amit nem is bánok. Nem
maradt benne semmim, a barátaim messze elkerülnek mert megbántottam Őket, és te
is. Te is kerülsz, mert szörnyű ember voltam, aki nem képes elfogadni a
segítséget. Ha megkapod ezt a levelet már nem vagyok az élők közt, és remélem
azért a gyász benned is felmerül. Tudod Lou már vár rám, és nekem nem szabad
megtagadnom a halált. Most én kellek neki, és nekem mennem kell. A sors
közbeszólt annak, hogy én felkeresselek. Túl félénk voltam ahhoz hogy újra a
szemedbe merjek nézni a sok mocskos dolog után, amit tettem veled. Nagyon
megbántam mindent, hisz melletted voltam a legboldogabb a világon, s mikor
megtudtam hogy tényleg, végleg elmentél még jobban össze roskadtam. Az alkohol,
a cigi és a drog nem segítettek a problémáimon, a testem mindig többet akart
belőle és egyszer ezt megelégelte a szívem. Mindent tudok rólad! Tudom hogy van
2 szép gyereked, és volt egy férjed, aki meghalt. De tudd hogy azt is tudom nem
voltál vele boldog. Láttam rajtad, figyeltelek, de még sem volt erőm oda menni
és beszélgetni, de most már nem is kell. Mindig arra vártam, hogy egyszer
visszajöjj hozzám és mindent újra kezdhessünk, de ez nem jött össze, ugyan is
te is ugyan ezt vártad csak épp tőlem. Az első pillanattól szeretlek és az
utolsóig is foglak, de még a mennyországban is, már ha oda jutok.
Tudod mi volt az utolsó kívánságom? Nem, de én most elárulom neked. Egy utolsó
csók Tőled, attól az embertől, aki az életet jelenti nekem, de még is elhagyott
a hülyeségem miatt. Egy utolsó érintés, hogy békében hagyjam itt, ezt a
szenvedéssel teli világot, és térjek nyugovóra.
De tudom hogy ezt mind nem fogom megkapni, mivel ezt a levelet már csak akkor
fogod kezeidben tartani, mikor én már a föld alatt leszek. A gyűrűt, amit az
eljegyzésünk napján tőled kaptam soha nem vettem le. Azzal fognak eltemetni, s
büszkén is fogom mutogatni Lou-nak oda fönt. Csak annyit kérek Tőled, hogy légy
boldog.
Szeretlek Nessz <3,,
Itt hagyott Ő is, és csak egy levelet olvashattam már csak
tőle. Elment és többé már tényleg nem láthatom. Ha félre tettem volna azt a
hatalmas büszkeségemet, és meglátogattam volna, talán nem adta volna föl.
Régebben sem bírták a veséi, és ezért megígértem neki, ha valami baj lesz velük
megkapja az egyiket az enyéim közül. Ha ezt tudtam volna, akkor szaladtam volna
és szinte vészes sebességgel szedettem volna ki, hogy Ő élhessen. Már csak az
emlékeimben létezhet, és most már tényleg hiába fogok arra várni hogy
felkeressen.
A borítékban nem csak ez az egyetlen levél volt, hanem egy félbe szakított kép
is. A hátuljára csak egyetlen szó volt rá írva, de ettől az egy szótól még
jobban megeredtek a könnyeim. „Szeretlek”. Csak ennyi volt, de tudtam hogy most
már teljes szívemből bánom hogy akkor nem voltam kitartó. Ha akkor nem hagyom
el, lehet hogy még ma is élne.
A képen én voltam rajta. A fiókomból előhalásztam a másik felé és összeillesztettem.
Úgy passzoltak egymáshoz, mint a puzzle egyes darabjai. A levelet visszavettem
a kezembe és ismét el kellett olvasnom ahhoz, hogy felfogjam mi is történt. Ezt
a fájdalmat már nem vagyok képes feldolgozni.
- Mrs. Carton, meghoztam a gyógyszereit – hallottam meg az egyik ápoló hangját,
de nem akartam beengedni.
- Nem Mrs. Carton vagyok, hanem Mrs. Payne! – az ágyamhoz sétáltam ahol az a
doboz hevert, amiben benne volt az a gyűrű, amit Liam-től kaptam. Kivettem
belőle és felhúztam gyűrűsujjamra, s közben csak egyet tudtam mondogatni.
- Mrs. Payne…
Értékelés:
Történet/Ötlet:
Nem volt sablon, nekem kimondottan tetszett. Aranyos, de mégis szomorú hangulata volt. 10/8
Írói képesség:
Fogalmazás: Néhol voltak szóismétlések, s kósza mondatok, amiket nem értettem előszöri olvasásra, de azon kívül rendben van. 5/3,5
Helyesírás: Nem találtam eget rengető hibákat.5/3,5
Karakterek megformázása: Tetszett a lány személyisége. Makacs, mégis szeretető. 5/4
Leírások:
Érzelem leírások: Rengeteg volt, és ennek nagyon örültem. 5/3,5
Karakterleírások: A küllemükről nem sokat tudhattunk meg, ugyanakkor a belső érzelmeikről rengeteget. 5/3,5
Tájleírások: Nem igazán volt benne. 5/2
One Direction, és hozzá való viszonyulás:
One Direction megformálása, szerepe: Louist elvesztették a fiúk, egy baleset miatt, ha jól szűrtem le. Ötletes volt, hogy nem magát a halált írtad meg, hanem a már bekövetkezett eseményt, és az abból kifolyó eseményeket. 10/7
Realitás, és a One Direction-höz való viszonyulás: Tartottad magad az 1D-hez, és nem hoztál be más külső szereplőt sem. 10/8
Összesen: 60/43
Összesen: 60/43
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése