• NV - 1D - B kategória - Csilla Pflanczer

Utolsó kívánság

"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

    Érzem, hogy az ágy besüpped mellettem. Érzem, miképp átölel, a hevesen dobogó szívét hallom . Hát nem ironikus ?! Ahogy az én mellkasomban a dübörgés egyre lassabb és lomhább lesz, majd később teljesen megszűnik dobogni, az ő szíve gyorsabban és hangosabban kalimpál és félő, hogy valaki meghallja. Érzem, hogy nem akar elveszíteni. De elfog. Tudom, hogy fájni fog neki, méghozzá gyötrelmesen. Égetni fogja belülről az emlékem, a múlt és a jelen. Valami őrültségre készül , amit a barátai akadályoznak meg .

    Kínoz a gondolat, hogy itt kell hagynom. Miattam lesz rosszul, potyognak a könnyei. Látom a temetésen, magába fordulva, összeráncolt homlokkal. Próbálja visszatartani a könnyeit, de amint a sok sajnálkozó pillantás és  a részvételt nyilvánító tekintet távolodik, majd eltűnik a távolban térdre rogy és utat enged a sós vízcseppeknek .   Idővel  elfog felejteni, ha nem is , emlékem idővel elhalványul . Megismer valakit, akibe szerelmes lesz . Őt fogja éjszaka átölelni , csókolni,  vigasztalni, ha szükséges lesz,  rá támaszkodik. Az ő szemébe néz, amikor majd kimondja az „igent”.  Vele él le egy boldog, izgalmas, hosszú életet.  És nem velem. Bár, nem lehetek önző. Eddig is az voltam. Nem gondolhatok mindig csak magamra. Nem kérhetem tőle, hogy engem szeressen és éljen egyedül, aztán haljon meg magányosan.

Hiányozni fog … minden . Amikor mellette ébredek és hallgatom a szuszogását.  A frissen főzött kávéja illata, amiből mindig elcsentem pár kortyot. A pólójában aludni. Érezni az illatát. A biztató kéz szorításai, a homlok puszik. Az édes gödröcskéi és a mosolya. A veszekedések, aztán a békülések. A csókok, amelyek lágyak és vérforralóak. A hangja és a dalai. Mikor énekel nekem, esetleg több ezer embernek. A fiúk. Az a másik 4 örökké mosolygó , élet vidám , kedves srác, aki boldog , nevetéstől hangos perceket csempésztek rövid életembe. Kiket mellesleg a legjobb barátainak hívhat . Tudom, hogy vigyázni fognak az én kelekótya barátomra mind addig, amíg meg nem találja azt a nőt, aki megteszi ezt helyettük.

Látom a párnára terülő göndör tincseket, s a smaragd színű szemeket. Beszippantom utoljára az illatát, amit örökké magamban őrzök. Ne értsetek félre, önszántamból soha sem hagynám el azt az embert, akit a világon a legjobban szeretek, akiért bármit megtennék …és meghalnék. Bárcsak érte halhatnék meg . A magyarázat egyszerű. Haldoklom . Hamarosan el hagyom ezt a világot , legyen az  néhány óra vagy perc, a lényeg ugyan az . Több éjszakát már nem maradhatok. Ezután ébren fogok álmodni ….örökre.   A tündérmesémnek hamarosan vége szakad.    Sajnos, nálam a „Happy End” elmarad, elhagyom a göndör herceget és  a fekete Range Roverét. Immár csak az emlékekből érzékelhetek minden dolgot ami hiányozni fog.

„Épp az utcán sétáltam, mikor valami hideg és krémes kulimászt éreztem magamon .

- Te meg mi a fenét csinálsz? Nem tu..- akadtak bennem a szavak amint megláttam a zölden ragyogó szemeit , mik most sajnálatot és megbánást tükröztek .

- Szia, ne haragudj kérlek és ne sikíts!!- húzott be egy sikátorba. Közben megbizonyosodhattam róla hogy két krémes landolt a felsőmön.

- Miért sikítanék?! – vetettem rá egy kérdő pillantást. Majd a felismerés szinte homlokon csapott. Ki is az iménti személy . –  Szeretem a zenéteket , de nem fogok ugrálni az örömtől hogy úristen Harry Styles rá borította a deszertjét arra a pulcsira amit a nagymamám halála előtt kötött nekem.

-Mekkora egy barom vagyok !! hiszen ez neked egy fontos emlék lehet és már ki se lehet tisztítani!! Nagyon nagyon nagyon sajnálom. – nézett rám bocsánat kérően , kiskutya szemekkel. Nem bírtam ki , így hát elnevettem magam.

- Csak vicc volt.”

…

„Egy francos penthous tetőterén pihentünk egy pokrócon , miután elfogyasztottuk a Harry által készített szendvicseket. Kémleltük a csillagokat és választottunk is egyet.

- De az olyan pici , te a legnagyobbat érdemled !- szállt vitába Hazz.  Mint az elmúlt időben már sokszor , most is megtapasztalhattam milyen jó vele lógni, együtt lenni. 

- A mérete mindegy , nekem akkor is az tetszik a legjobban .- kacagtam. Ő , mint egy durcás kisfiú karba tette a kezét. Engesztelés kép nyomtam egy puszit az arcára.

- Neked az összes csillagot lehoznám az égről. Ez alatt a 3 hónap alatt mióta megismerkedtünk  , a legjobb barátommá váltál , de ennél többet akarok. Úgy érzem te vagy az igazi . Szerelmes vagyok beléd ! Veled szeretnék lenni. Leszel a barátnőm?

-Igen , Szeretlek Harry –ugrottam a nyakába, készségesen elkapta a derekamat és megpörgetett a levegőben . Letett és egy kósza tincsem a fülem mögé tűrte. Végig simított az arcomon és elcsattant az első csók. Hirtelen szakadni kezdett az eső , de ezen mi csak nevettünk és össze kulcsoltuk a kezünket.”

…

„- Zayn , tedd le Harry-t! Lou vidd innen azt a hajvasalót! Liam ne kamerázz! Niall , ne egyél inkább segíts szétszedni őket. Néha kételkedem benne hogy ép eszűek vagytok-e .

- Jól van jól van , ledobom a , baybedet, de csak azért mert te kérted és mert te csinálod a legjobb sütit.- kacsintott rám Zayn . Egy kecses mozdulattal levágta Harry-t a kanapéra és egy amolyan /MOST ÖRÜLSZ ?!/ arc kifejezéssel nézett rám.

- Szóval sütit akartok enni?! – kérdeztem hahotázva, mire az 5 kis óvodás egyszerre kezdett el bólogatni. Bevonultam a konyhába és neki álltam a kívánságuk elkészítésének. Az egészből annyi sült ki hogy minden csupa liszt és tojás lett , mert a majmocskáim dobálni kezdték egymást és persze engem … az áldozatot ! De hát egy ilyen mókás kajacsatából nem maradhat kin az ember.”

…

„-Mi van ha nem fognak kedvelni ?!- kérdeztem aggódóan , miközben a kezem tördeltem . Harry tenyerét éreztem a combomon.

- Imádni fognak , mivel én is imádlak . Különben meg bolond az aki egy ilyen lányt nem kedvel ?!- mosolygott rám majd egy szép családi ház előtt parkolt le a kocsival. Miután kikászálódtam a járműből kezünket össze kulcsoltuk.

- Anya, Gemma , Bemutatom nektek azt a lányt, akibe szerelmes vagyok és már 3 hónapja együtt vagyunk . Ő itt Jessy Rosen bárgyún mosolyogtam .A gyomromban ezer kérdés és egy óriási gombóc tartózkodott. Az említettek arcán óriási mosoly jelent meg, ennek segítségével én is kissé megnyugodtam.   A vacsora remek volt. Anne istenien főz. Elhalmoztak szebbnél szebb bókokkal . Mikor kiment Harry a konyhába valamiért Gemma hozzám fordult

- Nagyon nagy kincs vagy , remélem tudod. Mert hát Hazznak eddig csak 1 hetes futó kapcsolatai voltak. De te más vagy . Látszik ahogy egymásra néztek hogy teljes szivetekből szeretitek egymást . És megváltozott, ami ismerjük be a hasznára fordult. Amúgy még senkivel nem jutottak odáig hogy haza is hozza bemutatni ..”

…

„Könnyeimmel küszködve próbáltam betömködni a ruháimat a bőröndömbe. Sírtam hisztiztem , de még sem tudom hogy lesz tovább.

-Kérlek Jess , nem hagyhatsz itt! Sajnálom És még egy milliószor elmondom , ha attól megbocsájtasz.

- Te fogadtál ! Fogadtál arról hogy mikor tudsz ágyba vinni . Gyűlöllek!- kiabáltam vele. Egy véletlen folytán meghallottam egy telefonos beszélgetést amiből kkiderült hogy Louissal fogadtak hogy mikor fekszem le vele. Olyan mérget éreztem mint még soha .Egész délután a szobánkba zárkózva csak bőgtem .

- Kérlek adj még egy esélyt! Csak egyett!- húzott vissza a karomnál fogva.

- Adok egy valamit!- mondtam rideg hangnemben majd azzal a lendülettel lekevertem nekei egy pofont. – Csak egy jó okot mondj!

-SZE-RET-LEK ! Mindennél jobban , az a fogadás csak baromság volt és sajnálom . Lou csak cinkelt és azért mentem bele! – magához húzott és megcsókolt.

- Harry, én is téged”

…

„Épp otthon ültünk egymást átkarolva tv-zve , észrevettem hogy Hazz mostanában olyan feszült, bár én is az voltam hisz megtudtam egy borzasztó hírt. Megfogok halni. Szörnyű kételyek gyötörtek emiatt. Már a szakítást is számba vettem, de önzö módon az járt a fejembe hogy nem akarok egyedül lenni az utolsó hónapokban. Pedig az lett volna a legjobb döntés . Igaz hogy eleinte még fájt volna , de legalább hamar túl esett volna rajtam .

- Kérdezhetek valamit kicsim?-egy bólintással és egy műmosollyal jeleztem neki hogy igen .- Tudod , nem így akartam feltenni ezt a kérdést, nem ilyen körülmények között , de már nem bírok várni. Jessica Rosen , teljes szívemből szeretlek , jobban mint eddig bárkit az univerzumban. 20 évesek vagyunk és már 1,5 éve élünk boldog párkapcsolatot. Mint amikor járni kezdtünk említettem hogy úgy érzem te vagy az igazi… szóval kibököm . Hozzám jönnél feleségül ?-  torkom kiszáradt és egy gombóc keletkezett. Arcomról semmit nem lehetett leolvasni .. remélem. Egyrészt boldog voltam mert hát én is ugyan ezeket érzem Harry iránt , de ott van egy nagy szürke felhő ami beárnyékolja ezt a csodás eseményt . Patakokban kezdett folyni a könnyem , Hazz pedig ilyedten meredt rám. összeszedtem minden energiámat, nagy levegöt vettem és jöjjön aminek jönnie kell.

-Sajnálom Harry , de nem mehetek hozzád ! mert …. mert… mert.. Megfogok halni.!”

…

-Nem hagyhatsz itt! Nem élem túl ha most elmész !-emelte rám a tekintetét barátom. Kisírt szemeiből azt véltem felfedezni hogy ugyanazon emlékképek pörögtek le a szemei elött mint nekem . Hiába feküdt szorosan mellettem a kórházi ágyon , eddig soha nem éreztem ilyen távol magamtól és csak egyre távolodott.

- Kérlek ne nehezítsd meg a dolgom.– mondtam volna tovább, de a szavak a torkomra forrtak . Ez két okból lehetséges. A betegség már annyira padlóra küldött, hogy már tisztességesen elköszönni se fogok tudni, vagy nem birok elszakadni tőle. Olyan érzés ez mintha az egyik felem itt kéne hagynom . Nagy levegőt véve próbáltam remegő, kiszáradt ajkaimmal szavakat formálni. – Figyelj, tudom, hogyfáj , és ez így normális .  Perzsel a tudat , hogy elkell hagyjalak téged.   Bár, erről én nem dönthettem.

- Kérlek ne búcsúzkodj! – kapaszkodott belém .  Arcom kezei közé vette és szemeimet pásztázta.  Memorizálta minden mozdulatomat, minden szavamat.  Elraktározta elméje egy zárt lyukába, s mikor az élet sötét oldala fordul felé , előveszi onnét és emlékezni fog.

- De, elkell köszönnöm, elszeretném mondani mennyire fontos vagy nekem . Hogy te jelentetted számomra az életet , a boldogságot , a szerelmet . Te voltál az én saját csodám.  Egyszer túl kell lépned rajtam , keresned kell egy lányt , aki iránt legalább fele annyi érzelmet táplálsz mint én irántad. Szeretném hogy helyettem is élj , vigyázz magadra ! Nem tehetsz semmi őrültséget , mert figyellek. – nevettem el magam .  Fejemet mellkasára hajtottam , s ott könnyeim egybe folytak övéivel. – És ha hosszú évtizedek múltán majd találkozunk remélem megfogsz ismerni.

- Lehet hogy ez most önző módon fog hangzani , de életed utolsó évei voltak az enyém legszebbjei. Nem tudom mit kezdhetek nélküled. Veled alkotok egy egészet.  Ha nem ismertelek volna meg , üres lennék . Ha te most elmész és magamra maradok olyan lesz mint ha kitéptél volna belőlem egy darabot. Hiába fog múlni az idő , te már nem leszel itt velem . 

- Csak az eddigi életed legszebbjei, hidd el rengeteg nevetés , öröm teli pillanat vár még rád. Rengeteg csók , ölelés, gyerekek, egy szerető feleség.

- De ha nem akarok ?! Valami eltört bennem , én már sohasem fogok jól „futni”. – akadoztak el szavai. Tenyerét tűz forró homlokomra helyezte és dúdolni kezdett nekem.

- Lehet még egy utolsó kívánságom ?- néztem fel zöld szemeibe, mik most vöröses színben pompáztak . Aprót bólintott. –Ne így emlékezz rám . Mikor gépekre vagyok kötve , arcom fehér és beesett hanem arra az életvidám lányra gondolj , akit oly sokszor megnevettettél.  A sok szép közös  pillanatra. Szeretlek.- suttogtam , szempilláim ólom súlyúvá váltak, éreztem teste melegét és már csak közelségére tudtam gondolni.

- Találkozunk még ? –kérdezte remegő hangon.

- Mindig itt leszek veled , és várni fogok rád.- mutattam a szívére , mire egy szaggatott sóhaj tört fel belőle.

- Pihenned kell , aludj. Szép álmokat kicsim. Nagyon nagyon szeretlek. – szorított magához.

- Neked is Harry . Szeretlek . – suttogtam elhaló hangon . Testem könnyűvé vált, elnyelt a kellemes homály , éreztem ölelését és utolsó viszhangzó szavait. 

Értékelés:
Történet/Ötlet: 
Egyszerűen nem értem. Csak úgy a fejéhez vágja, hogy „leszel a barátnőm”? Azért ez nem mehet ennyire gyorsan és könnyen. Sablonos. A lány halálos beteg, utolsó percei vannak hátra. Visszaemlékezik… Még ha a találkozásuk valami egyedi lenne, nem, hogy egy világsztár leönti Őt. Nem tudom eldönteni, hogy melyik novellád a jobb. Nem tudom, Te hogy vagy vele, de szerintem már rég kinőtt az 1D az „ovis” jelzőből. Cica, répa, kanál, tükör, kaja. Kérlek… ne már. Lehet hülyéskednek, de nem ennyire gyerekesen, ahogy a visszaemlékezésben írtad…  10/3

Írói képesség:
Fogalmazás: Hát, nem tudom. Csak ugyan azt tudom mondani, mint az előbb. Kicsit össze-vissza az egész. 5/2
Helyesírás: Elgépeléseket találtam illetve azt, hogy „el kell” azt külön írjuk.  5/3,5
Karakterek megformázása: Harry egy nyál volt, konkrétan hányingerem támadt. Ennyire azért ne legyen már „szőke herceg fehér lovon”. 5/2
Leírások:
Érzelem leírások: Hát, azok voltak benne, de a felét nem értettem, mert elkezdtél egy mondatot, és valami olyannal fejezted be ami nem is ahhoz kapcsolódik. 5/2
Karakterleírások: Semmit sem tudtunk meg róluk. 5/1
Tájleírások: 5/0 Sajnálom, tényleg nem akarlak megbántani. 
One Direction, és hozzá való viszonyulás:
One Direction megformálása, szerepe: Jó volt, hogy kapott egy kis szerepet a többi One direction tag is. 10/4
Realitás, és a One Direction-höz való viszonyulás: Mi volt az a kibékülés? Úgy otthagytam volna Jess helyébe, mint a szart.. 10/3.

Összesen: 60/20,5