Utolsó kívánság
Minden olyan gyorsan történt.Minden más volt,mikor
megtettem.A halált lassúnak képzeltem és fájdalmasnak,de most már tudom,hogy ez
másként van.Bár mindenki máshogy éli ezt meg.Én a könnyebbik utat
választottam.Megtettem azt,amit nem akartam,de a kényszer rávitt,hiszen néha a
legszebb mosoly mögött rejtőzik a leggonoszabb lélek.Lydia Argent vagyok és ez
itt az én történetem.
A gyilkos ott van a fa mögött és kedvesemet nézi.Látom amint
emeli a pisztolyt és rálő.Kedvesem térdre esik és meghal.A golyó pontosan a
szívét találta el.Nem érzett semmit,az orvosok ezt mondták.Egyszerűen csak
meghalt.És én csak állok és nézek ki a fejemből.A sírás már nem fojtogat.A
szemem már nem könnyes és az orrom se folyik már.Sétálok a szakadék felé.Hallom
a kiáltást,hogy “NE”,de én
egyszerűen csak lelépek és a sikítás a torkomon akad amikor felébredek.Az ágyam
feldúlt és rendezetlen.Ránézek az órámra,ami negyed hetet mutatott.Fél óra
múlva úgyis kelnem kellene,de már úgyis lehetetlenség,hogy visszaaludjak,ezért
felkeltem és elmentem tusolni.A forró víz égette a bőröm,de csak álltam a
zuhany alatt és elmélkedtem.Vajon mit tennék,ha a kedvesemet tényleg egy
gyilkos követné.Elmosolyodtam és elhessegettem a gondolatot és
megmosakodtam.Törölközőben mentem vissza a szobába.Még mindenki aludt.Apa
éjszakás volt,ezért lehet haza se ért,anya meg valószínüleg a kicsi Max-el
alszik a szobában.A kis öcsém mindössze 1 éves és annyira aranyos.Fekete hajam
vizes cseppeket hagyott maga után a padlón.Előkerestem egy farmert és egy piros
felsőt.Péntek van,ezért ma Zaynnél alhatok.Igen tényleg ő a barátom.És tényleg
csak egy átlagos 17 éves lány vagyok,szóval ne csodálkozz,bármi lehetséges,csak
higgy benne.Én hittem benne,hogy összejöhetek vele és megtörtént.Az életem
csodálatos.Tökéletes család,jó pasi,remek barátok.Mégis mi hiányozhatna
még?Megszárítottam hosszú fekete hajam és a vállamra engedtem.Lementem
megreggelizni és utána már fogtam is a táskám és indultam a suliba.Még ki se
léptem az ajtón eszembe jutott,hogy fent hagytam a telefonom.Felmentem
érte.Lefele menet megcsúsztam a lépcsőn és leestem.Anya a lépcső tetejéről
nézett le,de már fel is álltam.
-Semmi baj,jól vagyok,csak megcsúsztam!
-Lydia tényleg minden rendben van?
-Teljesen!-mosolyogtam,majd puszit dobtam és elindultam a
suliba.A nyári nap melege cirógatta az arcomat.A könyököm egy kicsi fájt és be
is kékült,de azon kívül nem lett semmi bajom szerencsére.20 perc alatt beértem
a suliba.Dina már a kapuban várt.
-Jó reggelt!Na mit szólsz?
-Neked is,de mihez is?-Néztem rá értelmetlenül.
-Hát egy hét múlva ballagás,meg év záró,de a legfontosabb a
te szülinapod!18 leszel!
-Ja,tudom!
-Mivel ünneplünk?
-Nem tudom!Még megbeszélem otthon és majd csörgök,de
mindenképpen szombaton legyen.A sulinak legyen vége.Nem akarok másnaposan jönni
a ballagásra.
-Igazad van!Valami más kívánság?
-Csak az,hogy érezd jól magadat!
-Ezt nem kell kérned!-elnevette magát,majd bementünk órára.A
délelőtt jól telt.Ebéd szünetben egy ismeretlen alakot figyeltem meg az iskola
udvarán.Odasétáltam az üveg ajtóhoz és ránéztem.Engem nézett.
-Lydia!Lydia!Figyelsz te rám?-Megráztam a fejem és Dinára
néztem.
-Mit mondtál?-Visszanéztem,de a kapucnis alak nem volt
sehol.
-Azt,hogy össze tudnál-e hozni egy találkát Harryvel?
-Nem tudom,majd meglátom,de az előbb te is láttad azt a
kapucnis alakot az udvaron?
-Milyen alakot,az udvar egész végig üres volt!Lydia minden
rendben?
-Ö...Persze!Biztos azért van,mert reggel leestem a
lépcsőn,talán bevertem a fejem és képzelődök.
-Majd Zayn kiveri belőled!Mármint érted,hogy
értem!-Húzogatta a szemöldökét.Gyengén megütöttem a karját és elmentünk rajz
órára.Zárt gondolkodást kaptunk,ami azt jelenti,hogy mindenki azt rajzolja
le,amit éppen a gondol.Nekem két dolog járt az eszembe.A kapucnis alak és az
álmom.
-Miss Argent!Öntől valami átlagon felülit kérek!-Szólt rám a
tanár,mikor elővettem a ceruzám.Kitűnő diák vagyok,tele dicséretekkel.Minden
tanár csodának hív,mert amihez kezdek,abból rossz dolog nem sül ki.Legalábbis
ők ezt mondják.Hogy én mit gondolok?Azt,hogy nehéz mások elvárásainak
megfelelni,de nem lehetetlen.És ha többre szeretném vinni,mint a szüleim,akkor
többet is kell tanulnom.Most fejezem be a 11.évfolyamot,de még nem érzem
késznek magam az életre.
-Ő ki?-Néztek rám a többiek én pedig a rajzra,ami egy
kapucnis fiút rejtett.
-Nem tudom!-A csengő mentett meg a
magyarázkodástól.Kirobbantam a helyemről és hazasiettem.Otthon a szobámba
mentem,ahol lepakoltam és lementem anyához.
-Szia kincsem!
-Szia anya!Segítsek valamit?
-Mikor mész Zaynhez?
-3-ra jön értem.
-Akkor nem kell,ha szeretnél a hétvégén is nála
maradhatsz,hiszen jövő héten utolsó hét,meg már úgyse tanultok!
-Hú köszönöm!-Átöleltem és felfutottam a lépcsőn.Bementem a
kis öcsémhez,aki,mint a tej úgy aludt.Aztán boldogan átsasszéztam a
szobámba.Összepakoltam a táskám,majd levittem és leültem apu mellé.
-Szia kincsem!
-Szia apa!-Átölelt.
-Hova készülsz?
-Péntek van!
-Ja persze!El is felejtettem.-Megpuszilta a
homlokom.Bekapcsolta a TV-t és együtt néztük.3-kor Zayn már az ajtóban
csengetett.Én nyitottam ki.
-Szia!Jó napot!-Kiabált be,ahogyan belépett.
-Szia!-Átöleltem.Anya kisétált a konyhából,apa meg felkelt a
fotelből.
-Szia!-Köszöntek egyszerre!-Kérlek vigyázz rá!-Szólt apa.
-Mint mindig!-Szorosabban ölelt és elvette a
táskám.Elköszöntünk és beültünk a kocsiba.-Milyen napod volt?-Nézett rám és
beindította a kocsit.
-Egész jó!Mi a mai program?
-Én film nézésre gondoltam,de előtte be kellene
vásárolni.Eljössz,vagy előbb kitegyelek?
-Megyek!-Közösen bevásároltunk,majd a lakásába
mentünk.-Csináljak valamit enni?
-Hát én szívesen megkóstolnálak!-Megnyalta a felső ajkát és
letette a csomagokat.Én is letettem és megfordultam.-Hiányoztál!-Megcsókolt és
felemelt.Dereka köré fontam a lábam és feltett a konyha pultra.Megcsörrent a
telefonom.Nem akartam felvenni,de folyamatosan újra hívott.-Kapcsold ki!
-Egy perc!-leszálltam a pultról és felvettem.-Dina,most
miattad valami nagyon jóból jöttem ki,tehát remélem fontos.
-Szia Lidya!Hupsz,én nem akartam semmit se megzavarni,csak
annyit akartam,hogy eltudtad-e intézni a találkát.
-Dina!Még csak 10 perce vagyunk itt és még nem tudtam
megkérdezni!-Zaynre néztem,aki türelmetlenül közelített.-Dina én most
leteszem!-Elkezdtem hátrálni és kinyomtam.Elkezdtem szaladni és hallottam,hogy
fut utánam.Körbefutottam az egész lakást,majd a nappaliban fújtam ki magam.A
tükörben megláttam a sötét alakot,amint az udvaron állt.Odafutottam az
ablakhoz,de senki nem állt ott.
-Megvagy!-Zayn átkarolt én meg elkiáltottam magam.-Jól vagy?
-Igen,de nem nézhetnénk filmet?
-De persze!-Elengedett és a DVD-s fiókhoz sétált és
kihúzta.-Válassz!-Odasétáltam és végigfutottam a repertoáron.Kiválasztottam a
Barátság extrákkal című filmet és leültünk a kanapéra.Összekulcsoltuk a
kezünket és a vállára döntöttem a fejem.Sokat nevettünk,mikor vége lett már
kint már sötét volt.-Most én választok.Csinálsz addig popcorn-t?
-Aha!-Megcsináltam és visszamentem.-Na mit nézünk?
-A kört!
-Az a hosszú fekete hajú kis csaj,aki kimászik a kútból?
-Pontosan!
-De én attól félek!
-Majd megvédlek!-Elmosolyodtam és a vállára hajtottam a
fejem.Fél óra után ki kellett kapcsolnunk a filmet,mert annyira
megijedtem.-Akkor most mi a terv?-Nézett rám.
-Hát én arra gondoltam,hogy megzavart minket egy telefon
hívás a …-Még ki se mondtam máris nekem esett és csókolgatni kezdte a
nyakam.Hirtelen elment az áram.-Zayn!-Átöleltem!-Ez a te műved?
-Hiszen kint se voltam mióta itt vagy!-felemelte a telefont
és az ablakban ismét megláttam az alakot!
-Ott van!-Mutattam az ablakra,mire Zayn odafordult már semmi
se volt ott.
-Idehozom a zseblámpát és kimegyek megnézem a generátort!
-Ne hagyj itt!Ott állt az ablaknál!Sőt már reggel a sulinál
is ott volt és már délután is láttam!
-De ki?
-Hát a kapucnis alak!
-De az ablaknál nem állt senki!De kimegyek és megnézem.
-Veled megyek!-Felálltunk és kimentünk.Míg Zayn
visszakapcsolta a generátort,addig én álltam és nézelődtem.A telefonommal
világítottam és észrevettem valami fényeset a szembelévő ház udvarában.A telefonommal
folyton az utat világítottam és átmentem az úton.A kerítésre egy lánc volt
akasztva,amin egy biléta lógott.Megfogta a bilétát.Hideg volt és bele volt
gravírozva,hogy HALÁL.Elengedtem a bilétát és hátraléptem,de csak az autó
fékezésére és az üvöltésre emlékszem.
2 nappal később.
A szívem hevesen vert,ahogyan kinyitottam a szemem.
-Lydia!Uram Isten!Felébredt!-Kiabált anya.-Jól vagy
angyalom?
-Aha,de hol van Zayn és én hol vagyok és meddig aludtam?
-Vasárnap van!Zayn kint ül a folyosón,mert nem volt hajlandó
elmenni mellőled.Kórházban vagy.
-Mi történt?
-Kint voltatok megnézni a generátort és míg Zayn azt
csinálta,te véletlenül kisétáltál a kocsi elé.Legalábbis a sofőr azt
mondta,hogy nem látta,hogy az útra akarnál lépni.
-A sofőr jól van?
-Persze!De mi nagyon megijedtünk.
-Aha értem!
-Mire emlékszel?
-Amíg kint voltunk megláttam,hogy a szomszéd kerítésén
megcsillant valami.Átsétáltam,hogy megnézzem.Egy lánc volt a kerítésre rakva és
rajta volt egy biléta,amin a HALÁL felirat állt.Én megijedtem és
elengedtem a bilétát és hátraléptem.Biztos akkor ütött el.-Apa és Zayn jöttek
be az ajtón.
-Kicsim jól vagy?-Apa felém hajolt,hogy megvizsgálhasson.Apa
ugyanis az itteni orvos.
-Jó vagyok,nem fáj semmim.Mikor mehetek haza?
-Talán holnap,vagy talán kedden majd meglátom.-Zayn csak
állt az ajtóban és nézett.
-Beszélhetek Zaynel?Kettesben?
-Nem tartom jó ötletnek!-Nézett apa nagyon csúnyán Zanyre.
-Kérlek!-Anya kitolta apát Zayn pedig közelebb lépett és
leült.-Ne kérdezd,hogy jól vagyok-e!Jól vagyok,de tudni akarom,hogy te is
láttad-e azt a láncot a szembe lévő kerítésen nálad.
-Hogy mit?
-A szembe lévő ház kerítésén volt egy lánc és egy
biléta.Megvillant és azt láttam meg,azért mentem oda.
-Az a ház már azóta lakatlan,mióta odaköltöztem.Nem
láthattál ott semmit.
-De ott volt!Pont úgy,ahogy az alak az ablakban.Nem hiszel
nekem?
-Nem,mert nem volt kint senki!Körbenéztünk együtt!És nem
volt ott senki!Az meg teljesen lehetetlen,hogy lánc legyen a
kerítésen!Szerintem csak odaképzelted!
-Te most őrültnek neveztél?
-Nem,de lehetetlen minden amit mondasz!
-Menj el!
-Lydia...
-Menj!-Kiabáltam.Anyáék azonnal bejöttek Zayn pedig
kiment.Könnyeim kijöttek.
-Mi történt?-Kérdezte anya.
-Semmi,csak most nem akarok vele lenni!
-Elmenjünk mi is?
-Ne,kérlek maradj!-Anyával még egy kicsit
beszélgettünk,aztán megfordultam,de ki kellett mennem WC-re ezért felkeltem és
kimentem.A folyosó üres volt.Miután végeztem kezet mostam és megláttam magam
mögött a kapucnis alakot.Ott volt a pisztoly a kezében és egyenesen rám
szegezte.-Ki vagy te?
-Tényleg tudni akarod?-Közelebb lépett hozzám,de a tükörben
még mindig nem láttam az arcát.
-Igen!-Nyeltem egy nagyot és vártam,hogy lehúzza a
kapucnit.Nem tette meg.Megfordultam és le akartam húzni a kapucnit,de elkapta a
kezem.Égett sebhely volt rajta.
-Nem hiszem,hogy látni akarsz!-Elvette a kezét.-Nem
akartalak megijeszteni,de ennek most jött el az ideje!-Elővett egy kést és
elvágta a nyakam.
-Ne!-Kiáltottam,ahogy felültem az ágyon.-Anya!Anya hol
vagy?-Egy ápoló nő ijedten jött be.
-Ne aggódj!Csak le ment vacsorázni,mindjárt szólok neki!
-Nem szükséges!-Kifújtam a levegőt.Az ápoló nő
kiment.Felkeltem és kinéztem.Még nem volt sötét,de már majdnem.Felvettem a
ruhát,amit anya hozott be és kisurrantam.Anyával szerencsére nem futottam
össze,apa meg nem volt bent.Kint nem volt hideg,sőt már meleg volt.Nem tudtam
merre induljak,de tudtam mit akarok.Megtalálni a kapucnis alakot.Az utcán
elindultam a város felé.Nem sokan voltak már kint ilyenkor,főleg nem
vasárnap.Mikor egy kicsit üresebb elhagyatottabb részhez értem
megálltam.-Tudom,hogy itt vagy!Hogy követsz!Ki vagy te?És mit akarsz?-A hátam
mögé lépett valaki,és a szám elé tartott egy ammóniás kendőt.Láttam az égett
sebhelyet a kezén,pont mint az álmomban,aztán elájultam.Egy üres házban
ébredtem.Meg volt kötve a kezem,de egy pokróc volt rám dobva.Megköszörültem a
torkom.
-Mindjárt hozok vizet,nem akarom,hogy kiszáradásban halj
meg!-A fején volt még a kapucni,és úgy itatott meg,de nem láttam az arcát.
-Ki vagy te?
-Miért olyan fontos ez?-Nem férfi hang szólalt
meg.-Egyébként is ismersz!Egy osztályba jártunk.Tavaly.-Néztem a kezén a
sebhelyet.
-Erica?
-Pontosan!-levette a kapucnit és egy enyhén megégett arcú
lány volt előttem.-Örülök,hogy emlékszel rám!Remélem arra is emlékszel,hogy mit
tettél!
-Én nem tudtam,hogy
mi történt!Nagyon sajnálom!Mit akarsz tőlem?
-Az életedet!Azt a tökéletes életedet!-Kiabált!-A családod,a
fiúd,a barátaid!De rájöttem,hogy ha a család tagjaidat ölöm meg,akkor nem
okozok akkora fájdalmat.Mert ezeken túl teheted magad!De ők nehezen fogják
túltenni magukat rajtad.Szóval van utolsó kívánságod?
-3 napot kérek!
-Minek annyi?1-et kapsz!
-De el akarok búcsúzni mindenkitől!
-1 nap!A kórház előtt találkozunk.Ha nem vagy ott megölök
valakit!-Kikötötte a kezem én meg félrecsúsztam és felálltam.A kés ott
csillogott a kezében.-Holnap reggel 7-kor!De ne is a kórház előtt.Legyen
ott,ahol elkaptalak.
-Rendben!Most hol vagyok és hogyan jutok haza?-Kimutatott az
utcán.
-Menj át azon az erdős részen és kijutsz a fő útra,onnan már
hazatalálsz,vagy vissza a kórházba.-Arra mentem amerre mutatta.Még csak most
hajnalodott,tehát nem is lehettem olyan sokáig távol.Mondjuk azt se tudom
milyen nap van.A kórházhoz sétáltam vissza.Félek!Én félek a haláltól!Miért most
és miért velem?Szegény Ericát kigúnyoltam az egész osztály előtt a bőre
miatt,amiért megégett.Nem tudtam róla,hogy a családját próbálta menteni a
kigyulladt házból fiatal korában.Hogy lehettem ilyen?Ez szégyen!Meg is
érdemlem!Tőle meg!Bementem a kórház ajtóján.
-Lydia?Oh te hol jártál édesem?-Az egyik idősebb ápoló nő
jött oda és felkísért a szobába.Anya a fotelben aludt.Apa meg...fogalmam
sincs!Leültem az ágyra és néztem anyát.Azt sajnálom nagyon,hogy nem látom az
öcsémet felnőni.Azt a helyes gyereket,akit gondolom minden nap halálra
szekálnék.És anyáékat,amit öregen és boldogan ülni az udvaron a székeken.És
Zayn!Tudom,hogy nélkülem is boldog lesz,de tudom,hogy neki is nehéz lesz.És
igazából már most is hiányzik,mert annyira szeretem őt.Arcomon a meleg könnyek futótűzként
söpörtek végig.El se tudom képzelni,hogy holnap reggel minden véget ér!Hogy már
csak 1 napom van.De hogyan mondjam el?Vagy egyszerűen csak lépjek le?Félek
Ericától.Azt mesélték róla,hogy volt már diliházban is.Istenem!Kérlek add,hogy
mindenki boldogan éljen tovább az emlékemmel!Anya felébredt.
-Miért sírsz csillagom?-Odajött mellém és átölelt.
-Azért,mert sok mindent megbántam és annyira sajnálom,hogy
néha olyan lázadó voltam és nem fogadtam szót!Kérlek bocsáss meg!
-Édesem!Én soha nem haragudtam rád!Nagyon szeretlek!És ez az
egyetlen dolog,ami nem fog változni!
-Én is nagyon szeretlek!-Valaki kopogott az ajtón.Anya
felállt és kinyitotta.Zayn állt az ajtóban.Leugrottam a ágyról és átöleltem
olyan szorosan ahogy csak tudtam.-Téged is nagyon szeretlek!És sajnálom,hogy
kiabáltam veled!Kérlek bocsáss meg!
-Én is nagyon szeretlek,de nem szabadulsz meg tőlem ne
aggódj!-Az állam alá nyúlt és megcsókolt.Apa is megjelent az ajtóban.Bementünk
mindannyian a szobában.
-Lydia,te hol jártál?-Apa kérdően nézett rám,én meg
letöröltem a könnyeimet és ránéztem.
-Egy kicsit ki kellett szellőztetnem a
fejem.Sajnálom!-Felálltam és átöleltem.-Nagyon szeretlek!
-Én is!-Megsimogatta a hátam.-Szeretnél ma hazamenni?
-Nagyon,de Zaynnél maradtak a cuccaim.
-Nem baj,majd elviszem neked!
-Nem akarom,hogy elmenj!Kérlek maradj ma mellettem.Vagy nem
aludhatna ma nálunk?-Néztem anyáékra.
-Ha te szeretnéd!
-Nagyon köszönöm!-Átöleltem anyát.-És apa!Nem lehetne,hogy
ma otthon legyél velünk?
-Ez nem így megy Lydia!Várnak a műtétek!Ma 3 is!
-Oké!-Felálltam és átöleltem.-Ne feledd,hogy nagyon
szeretlek!
-Mi ez a nagy szeretet?
-Csak jólesik!-Hazamentünk,előtte mondjuk én Zaynel
hozzá.Összeszedtük a cuccunkat,majd úgy mentünk haza.Nagyon sokat beszélgettünk
egész nap,meg sütit sütöttünk és játszottunk Max-el.Este még egy fenomenálisat
szeretkeztünk,majd elaludtunk.Reggel csókokra ébredtem.
-Jó reggelt!
-Neked is!-Visszacsókoltam,majd az órámra néztem.11 órát
mutatott.Felugrottam,majd a szekrényemhez mentem.
-Mi a baj?
-Semmi!Ö...Csak futni van kedvem.-Előkerestem egy fekete
rövidnadrágot és egy pólót.
-De hát suli sincs,meg semmi,erre neked mégis hiányzik a
tesi?
-Aha!-Gyorsan magamra kapkodtam a dolgokat és copfba fogtam
a hajam.
-Megyek veled!-Ő is felvette a farmerét,meg a pólóját.
-Nem fontos!Fél óra és jövök.
-De szeretnék!
-Egyedül szeretnék lenni!
-Valami baj van igaz?
-Semmi,de most szeretnék egyedül lenni.
-Akkor itt megvárlak!-Szenvedélyesen megcsókoltam és
kimentem a szobából.Már most nagyon közel álltam a síráshoz,de bementem Maxhez
és őt is megpusziltam.
-Szeretném ha nagy és okos fiú lennél!Erős,aki vigyáz
anyáékra.Nagyon-nagyon szeretlek!-Lefelé nem láttam anyát,tehát tőlük már nem
tudok elbúcsúzni.Kimentem és futni kezdtem a megbeszélt helyre.Nem volt ott
senki,de egy cédula volt a bokorban.
“Nem
voltál itt!Valakivel már nem találkozol,vagy inkább úgy írjam,hogy ő nem
találkozik senkivel?”
Összegyűrtem a lapot és zsebre tettem.Visszagondoltam,hogy
hol is voltam a garázsban és oda indultam.Üres volt.Találtam egy bicskát,amit
zsebre tettem és gyalog indultam vissza.Zayn már nem volt ott,ami furcsa
volt,mert a mobilját az udvaron hagyta.Ez nem véletlen.Visszaindultam,de már
inkább rohantam.Berontottam az ajtón és megláttam,hogy kedvesem egy széken ült.
-Menj!Rohanj!Ez csapda!-Odarohantam hozzá és az ajtó
csapodott.
-Nem voltál a megbeszélt helyen,ezért van ő itt!És meg kell
mondanom élőben sokkal helyesebb!
-Engedd el!Kérlek!Ő nem tett ellened semmit!Kérlek!
-Nem nem!Eljátszottad az utolsó lehetőséget!És ne is gondolj
arra,hogy megszökteted,mert megbénult.Nyaktól lefelé.-Zaynre
pillantottam,akinek a könnyei folytak az arcán.Az én könnyeim is így folytak.
-Kérlek!-Megfogtam Zayn kezét.Nemet bólintott.
-A szemed láttára ölöm meg!
-Nem!-Előkaptam a bicskát és neki mentem Ericának.Kiütötte a
kezemből és a földre lökött.A fejemből elkezdett folyni a vér és nem tudtam
felállni.
-Upsz!-Szólt és Zayn mögé sétált.Megfogta mindkét kezét és
az ölébe tette.Elővett egy kést a fiókból.Zayn kezébe tette a kést.Zayn kiabált
és én is.Erica csak nevetett és Zayn kezeivel átszúrta a mellkasát.Zayn feje
oldalra konyult és nem szólalt meg.
-Ne!-Odamásztam a lábához.-Zayn!Istenem!Hogy tehetted?
-Könnyen!-Mosolygott.Elsétált mögöttem és az ajtónak
dőlt.Ráfeküdtem Zayn lábára és bőgtem.Majd egyszer csak a sírás már nem
fojtogatott.Eszembe jutott az álom.Hogy ő nem szenvedett,hiszen gyorsan
meghalt.A késre néztem ami a szívénél volt.Óvatosan kihúztam.-Már késő!Nem
tudsz érte mit tenni!-Feltérdeltem és megpusziltam a száját.A kezembe volt a
kés.-Most mit akarsz tenni?Megölsz?Ne viccelj már!-Felé fordultam.
-Remélem szenvedni fogsz,mikor meghalsz!-Felé indultam a
felemelt késsel,de mielőtt ő elém lépett volna a szívembe szúrtam a
kést.Hallottam a sikítást és még éreztem,ahogyan megrántja a kezem.
A holttestünket nem találták meg,mert Erica felgyújtotta a
garázst.Még délután hagytam Dinának az asztalon egy cetlit.
Megígérted,hogy
boldog leszel a szülinapomon! ;) Nagyon szeretlek és vigyázz magadra.
Mikor kiderült,hogy mi is a házban égtünk anya szív rohamot
kapott és meghalt.Apa Max miatt erős maradt,de ő sem volt a régi.Dina jól
érezte magát a szülinapomon.Betartotta az ígértét.Teljesítette a tőle kért
utolsó kívánságom!
Értékelés:
Történet/Ötlet:
Azért ez sok(k) volt. Amikor ahhoz a részhez értem, hogy Zayn megbénították, már majd kigurultak a szemeim. 10/6,5 De csak azért ennyi, mert az ötlet maga morbid módján egész elviselhető.
Írói képesség:
Fogalmazás: Túl sok volt a párbeszéd. Leírás szinte nem is volt az egészben, csak párbeszéd, és párbeszéd. Sok szóismétlés volt. 5/2
Helyesírás: Hát… találtam hibákat rendesen, és elgépeléseket is. 5/1,5
Karakterek megformázása: Jellemtelenek voltak… 5/2
Leírások:
Érzelem leírások: Nem igazán fejtetted ki őket.5/2,5
Karakterleírások:Mint írtam már sokaknak, nem voltak nagy durranások a karakterek. Jobban ki kellett volna dolgozni. 5/2,5
Tájleírások: Nem voltak benne. 5/1,5
One Direction, és hozzá való viszonyulás:
One Direction megformálása, szerepe: Zayn volt főszerepben, végre. Vele eddig csak a Te novelládat olvastam. 10/7
Realitás, és a One Direction-höz való viszonyulás:Annyira nem valósághű, hogy csak na. Több hozzáfűznivalóm nincs. 10/5
Összesen: 60/30,5
Azért ez sok(k) volt. Amikor ahhoz a részhez értem, hogy Zayn megbénították, már majd kigurultak a szemeim. 10/6,5 De csak azért ennyi, mert az ötlet maga morbid módján egész elviselhető.
Írói képesség:
Fogalmazás: Túl sok volt a párbeszéd. Leírás szinte nem is volt az egészben, csak párbeszéd, és párbeszéd. Sok szóismétlés volt. 5/2
Helyesírás: Hát… találtam hibákat rendesen, és elgépeléseket is. 5/1,5
Karakterek megformázása: Jellemtelenek voltak… 5/2
Leírások:
Érzelem leírások: Nem igazán fejtetted ki őket.5/2,5
Karakterleírások:Mint írtam már sokaknak, nem voltak nagy durranások a karakterek. Jobban ki kellett volna dolgozni. 5/2,5
Tájleírások: Nem voltak benne. 5/1,5
One Direction, és hozzá való viszonyulás:
One Direction megformálása, szerepe: Zayn volt főszerepben, végre. Vele eddig csak a Te novelládat olvastam. 10/7
Realitás, és a One Direction-höz való viszonyulás:Annyira nem valósághű, hogy csak na. Több hozzáfűznivalóm nincs. 10/5
Összesen: 60/30,5
Köszönöm szépen! :))
VálaszTörlés