Little Horan ~ Chapter 24. (-1.évad vége-)

HELOO!
Little Horan 1.felvonás:D Ez lenne az utolsó fejezete, az első évadnak! :) Remélem, hogy sokaknak elnyerte a tetszését! Jövő hét hétfőn, jön a 2.évad első fejezete! Előre szólok, hogy a 2.évad TELJESEN MÁS LESZ, MINT A RÉGI LITTLE HORANBEN!
Remélem, hogy kapok ide megjegyzéseket!
Jó olvasást!



- Neked mi bajod te majom? - lökte meg Harry-t Liam.
- Semmi! Egész éjjel semmit nem aludtam, mert Louis énekelt! - kiabált, majd idegesen visszarontott a szobájába.
- Ideg beteg szegény - húzta el a száját Louis. - Hosszú volt az éjszaka.
- Észleljük.
Alig mondtam ki ezt a szót, a telefonom megcsörrent. Nyeltem egy nagyot, s a képernyőre pillantottam. 'Apu', állt a kijelzőn.
- Ajaj! - nyögtem elfúlóan, ez megöl. Megnyomtam a zöld kis telefont, és bátortalanul, dadogva szóltam bele.
- Ha..hallo.
- Elizabeth Horan! Mégis mit képzeltél? Hogy képzelted ezt? - kiabált Apu magából kikelve - Normális vagy édes lányom? Elment az eszed? Hogy képzelted, hogy csak így simán elhúzol Hannáékkal Párizsba? Ráadásul Párizsba? Kislányom!
- Bocsánat - válaszoltam halkan.
- Bocsánat! Bocsánat?! Egy bocsánattal nincs elintézve, hogy eltűntetek, és egy levelet hagytál! Bármi történhetett volna! Elrabolhattak volna!
- Nyugi..
- Nincs nyugi! - csattant a hangja, mint valami ostor. - El tudod képzelni, hogy mennyire aggódtunk értetek?
- hát.. Apu..én - próbálkoztam kinyögni valamit, de hirtelen eltűnt a telefonom a kezemből. Érdeklődve pillantottam testvéremre, aki füléhez emelte a telefont, majd beleszólt:
- szia apa! Ne kiabálj! Nincs semmi bajuk! Én mondtam, hogy jöjjenek utánunk! Nem! De! Apa! Hagyjad már Őket! Kérlek, apu. Nyár végéig? Kérlek. Jó, oké. szia - majd a beszélgetés után, Niall a kezembe ejtette a telefont.
- Most mi van?
- Velünk maradtok, egészen a nyár végéig! - csapta össze Niall a tenyerét.
- Komolyan? Úr isten! Köszönöm - ugrottam a nyakába.
- Mi ez a nagy ölelkezés? - érdeklődött Louis.
- Semmi - legyintettem, majd elengedtem Niallt, s bementem a konyhába, ahol Hanna és Roberta ült.
- Jó reggelt, Lizzie! Mit vigyorogsz? - húzta fel érdeklődően Hanna a szemöldökét.
- Sziasztok! - intettem, majd én is közéjük ültem egy tál müzlivel.
- Biztos jó volt az éjszaka - kacsintott Roberta, mire én megforgattam a szememet.
- Ne kezd! Igazából, teljesen más dologról van szó!
- Mégis miről?
- A fiúkkal leszünk egész nyáron!
- Komoly? - döbbent le Hanna.
- Teljesen!
- Ez fantasztikus - ugrott fel Berti, s kiszaladt a konyhából.


Hanna és Berti annyira örültek ennek, hogy elhatározták, hogy még ma elmegyünk vásárolni.Megint..
Még így reggeli közben kikérdeztem a fiúkat, hogy hol lesznek koncertek, s a további események.
Ők készségesen válaszoltak minden kérdésemre.
Délután bekövetkezett a csajokkal a vásárlás, irtó jó volt, mert sikerült elrángatni a fiúkat is, sőt még Paul is jött.
Louis boldogsága csak akkor jött elő, mikor kiléptünk a bevásárló központból, s meglátta a galambokat.
- Nézzétek mennyi Kevin! De örül a lelkem, szinte szárnyalok - vihogott eszetlenül, s úgy csinált, mint aki repül. Mondhatom, az emberek kicsit sem néztek meg.
A délután folyamán, még beiktattunk egy Nando'sozást is, Niall legnagyobb örömére.
Másnap sikerült eljutnunk az Eiffel-toronyhoz, az én, s barátnőim legnagyobb örömére. Mindig is látni szerettük volna, s fotózkodni vele.

***

A fotók csak úgy készültek, a hosszú turné során. Le írhatatlan hány országban jártunk egy nyár alatt. Sosem gondoltam volna pár héttel ezelőtt, hogy Liam lesz a barátom, s ennyire szoros kapcsolatom lesz a bátyámékkal. Persze, ez hihetetlenül jó érzés.

***

A következő állomás, nem más, mint Írország, ahol vár a gimnázium első éve, s a tanulás.
Az iskola... mindig is utáltam..
Nem is fecsérlem tovább a szót feleslegesen! Találkozunk a következő felvonásban!
:*