Little Horan ~ Chapter 12.

Helooo!! Meghoztam a friss fejezetet! Az előzőhöz 4 komment érkezett. Ezentúl bevezetjük azt, hogy, ha összegyűlik 8 megjegyzés, akkor másnap jön a friss fejezet. Tudjátok, ez most csak azért, mert 98 rendszerestől elvárnék 98 megjegyzést, vagy ez nem így van? Vagy én értem félre? Mind egy, én nem 98 megjegyzést kérek, csak simán nyolcat Szerintem, ezt a kisujjatokból is kirázzátok:) Mellesleg, ez a fejezet hosszú lett!:)
Jó olvasást!




12.fejezet.



Még elköszöntem anyutól, majd Liammel kimentünk a kocsihoz.Én az anyós ülésre ültem, Liam pedig a vezető helyre.Bekapcsoltuk az öveinket, Liam pedig indított.

*** 

Már vagy 1,  fél órája kocsikáztunk, mikor már nem bírtam, és rákérdezted ismét.
- Liam, hová viszel?
- Majd meglátod!
- De Liam, kérlek, mondd meg! - próbáltam minél aranyosabban nézni rá. Liam fél szemmel rám pillantott. Odanyúltam bal kezéhez, és megsimítottam.
- Tudsz egy kézzel vezetni? - érdeklődtem, mire Liam csak bólintott, majd összekulcsolta ujjainkat.
- Na, kérlek, mondd el, hogy hová megyünk!
- Esetleg, ha kapok valamit cserébe ..
Felsóhajtottam, majd arcára egy puszit nyomtam.
- Elviszlek a családomhoz.
- Hogy hova? - húztam fel a szemöldökömet.
- Wolwerhamptonba megyünk!
- Wolwerhamptonba? - a szemeim szinte kiestek a helyéről.
Hát az innen még egy jó két órára van! Sőt, oda csak repülővel lehet menni.
- És kocsival átmész a tengeren, vagy mi?
- Igen, azt terveztem. Repülni fogunk !
- Kocsival?
- Igen Lizzie, várj, mindjárt megállok, és felszerelem a szárnyakat - forgatta szemeit, majd végül lekanyarodott egy utcán, ahol szemem elé tárult a dublini reptér.
- Azta, de régen jártam erre!
- Látsz egy kis világot! - rántott vállat Liam, majd leparkolt a kocsival, s kiszálltunk belőle. - Siessünk! Azonnal indul a gép!
- De Liam, én nem hoztam magammal semmit, még egy pulcsit sem.
- Az van nálam, ha fázol szólj! Amúgy meg, semmi nem kell, szerintem!
- És, hogy jutok haza még ma? Hiszen már mindjárt egy óra!
- Ki mondta, hogy hazamész?
- Szóval nálatok kell aludnom?
- Egy éjszakába nem halsz bele, vagy ha mégis, akkor mondd, és nem megyünk sehova!
- Szerintem túl élem - sóhajtottam, hiszen nem akartam Liamnek csalódást okozni.
- Csúcs szuper! - vágta rá, majd húzni kezdett a csatlakozás felé.

*~*~*

A repülő út valami kínlódás volt számomra, még akkor is, ha csak 2 órát utaztunk. Sosem szerettem a magasságot, így a repüléstől is rettegtem mindig.
Mikor leszálltunk a reptéren Liam egy taxihoz húzott, ami egyenesen házhoz vitt minket.
Liamék háza gyönyörű volt. Egy nagy fehér kapu, amin a Payne név díszelgett, egy csinos, kis arany színű táblán. A kapu előtt minden féle növény, és szép virágok.
A ház maga fehér színű volt, és oldalán egy  minta futott körbe.


- Milyen csinos - néztem Liamre, aki csak elmosolyodott, majd kitárta előttem a kaput.
Én beléptem a kertbe, jobbra néztem, ahol egy tavacska díszelgett, benne pedig ha jól láttam teknősök. Majd balra, ott pedig egy madár itató volt, egész komoly. Mintha valami kormányzó házában lennék, komolyan.
- Ott vannak az én drágáim - indult meg Liam a teknősök felé, én pedig felhúztam a szemöldökömet, s a tó mellett guggoló Liam mellé léptem, s kezemet a vállára támasztottam.
- Ezek mire jók?
- Ne bántsd őket! Nagyon aranyosak - húzta végig ujját a teknős páncélján.
- Nem terveztem, hogy bántani fogom őket - védekeztem, majd hátrébb léptem.
- Akkor jó! Na, gyere! Menjünk be ! - fogott kézen nemes egyszerűséggel, majd az ajtó felé kezdett húzni.
Simán kitárta az ajtót, s beléptünk a házba.
- Sziasztok! - kiabált Liam, mire mocorgást lehetett hallani, majd két alak jelent meg az előszobában.
- Liam! Kisfiam! De hiányoztál - ölelte át Liamet az anyukája, apukája pedig végigmért engem.Kicsit hátrébb léptem Liam mögé. Eléggé zavarban voltam.
- Te is anyu! - ölelte vissza, majd elengedték egymást. Ugyan ez a jelenet lejátszódott Liam, és az apukája között, utána pedig Liam mellém lépett.
- Igazából, már találkoztatok, szerinte koncerten, de akkor is szeretném bemutatni Lizzie-t - mondta Liam, majd derekamra simította kezét.
- Hát, öhm sziasztok! - intettem egyet.
- Jaj, drágám, nem kell zavarban lenni! Érezd magad otthon!
- Rendben, köszönöm!
- Gyere, megmutatom a házat, közben pedig biztos, hogy találkozni fogunk a többiekkel.
- Oké.
Liam megint megfogta a kezemet, és húzni kezdett a ház belseje felé.
Egy hosszú folyóson haladtunk végig. Minden szobán, egy név szerepelt.
- Ez itt Ruth szobája - mutatta, majd bekopogott. Az ajtó pár másodpercen belül kinyílt, és megjelent egy szőke hajú, enyhén pufi lány, szája mosolyra húzódott, majd intett Liamnek.
- sziasztok! Liam, hogy hogy itt? Nem úgy volt, hogy nem jössz haza?
- De, úgy volt, csak gondoltam, bemutatom nektek Lizziet.
- Ahh, szia Lizzie!
- Szia! - köszöntem Ruthnak.
- Na! További jó mulatást, nekem dolgom van ! - és Ruth becsukta a szobája ajtaját.
- Ő sem a modoráról híres ! - forgatta Liam a szemeit, majd indultunk tovább - Nézd csak, ez a húgom, Zsebi szobája! - majd bekopogott.
Egy barna hajú, barna szemű lány nyitott ajtót. Őszintén megmondom, eddig Ő hasonlít a legjobban Liamre.
- Szia Liam! - borult a nyakába. - Nagyon hiányoztál!
- Te is Zsebi ! - nevetett, majd elengedték egymást.
- Szia Lizzie - intett nekem Zsebi, én pedig egy mosolyt küldtem felé.
- Szia Zsebi!

Zsebivel, már egy tavalyi One Direction koncerten úgymond, 'lespanoltam'. Jó fej lány!
Lehet vele beszélgetni mindenről!

- Rég találkoztunk - vigyorgott.
 -Igen - mosolyogtam vissza.
- Na, gyere, már csak Nicola van hátra - sóhajtott, majd maga után kezdett húzni, Zsebi pedig becsapta a szobája ajtaját.
Egy szoba előtt állt meg aminek ajtaján hatalmas betűkkel a Nicola felirat szerepelt.
Liam ide is bekopogott.
- Szia.. sztok! - nyílt ki az ajtó. - Liam, de rég láttalak öcsi ! - majd megölelték egymást.
- Szia Lizzie! - intett nekem, majd rám mosolygott.
- Szia ! - viszonoztam a gesztust.
- Csodás már mindenkit ismersz, láttál, akkor most megmutatom a saját szobámat - pördült egyet Liam a tengelye körül,  majd elindult visszafelé a folyóson, majd felment egy csigalépcsőn, én szorosan a nyomában jártam.

- Hogy, hogy így el van rejtve a szobád? - nevettem Liamre, mire Ő csak vállat rántott.
- Én választottam, mindig is szerettem egyedül lenni, itt. Tök jó a kilátás!
- Valóban? -érdeklődtem, majd Liam kitárta a szoba ajtót.
Egy kék falú, helyes kis szoba tárult elém.
A kék falakon képek voltak, a bandáról, az egyik falat teljesen eltakart egy könyvespolc. A másik falnál egy méretes ágy állt, állítom 3 személy is elfért volna rajta. Az ágy mellett mind kettő oldalt, egy éjjeli szekrény, és mind a kettő éjjeli szekrényen egy lámpa.
Az ajtóval szemben, egy nagy ablak, alatt bedig egy üveg ajtó, ahol ki lehetett menni az erkélyre.
- Nagyon szép szobád van! - jelentettem ki.
- Köszi - nevetett, majd mögém lépett, és átkarolta a derekamat - Gyere! - tolt maga előtt, majd kinyitotta az üveg ajtót, és kitolt rajta az erkélyre.
A kilátás csodaszép volt.
- Azta!
- Ugye? Ez a legjobb hely, mondtam - majd egy diadalittas vigyor - És a legjobb, hogy innen tökéletes rálátásom nyílik a teknőseimre, és az utcára is.
- Fantasztikus!
- Látom, izgat a téma! - sóhajtott fel, majd állát a vállamra támasztotta.
- Ne haragudj, csak teljesen kimerült vagyok, ettől a sok utazástól - motyogtam, majd megfordultam, és gyönyörű barna szemeibe néztem.
- Akkor feküdj le aludni !
- Tényleg, hol fogok aludni? - érdeklődtem.
- Hát, én úgy gondoltam, hogy itt - mutatott az ágyára, majd beléptünk a szobába, az ajtót pedig gondosan becsukta magunk után - De, ha téged, feltétlen, zavar a közelségem, akkor van egy vendég szoba, de ott nagyon sötét van, és az ágy alatt lakik egy szörny!
- Ajaj, ez elgondolkodtató, azt hiszem a szörnyet válaszom - nevettem, mire Liam legörbítette az ajkát.
- Csak vicceltem - karoltam át, majd felnéztem rá.
- Akkor, nem mész a szörnyhöz?
- Már nála vagyok - vigyorodtam el.
- Na, de rendes vagy valaki, amúgy még kitehetlek az erkélyre is!
- De nem teszel, mert szeretsz engem, ugye?
- Meggondolandó, olyan csúnyákat mondasz nekem!
- Ne harizz!
- Nem harizok!
- Akkor jó!
- Na, akkor ha aludni akarsz, parancsolj! - mondta, majd lelökött az ágyra.
- Nem, most már nem akarok aludni - húztam el a számat, majd felálltam, és a polcok felé indultam - Mennyi könyved van, ezeket el is olvastad?
- Nem! - felelt kuncogva.
- Gondoltam.

Sorban húztam végig az ujjaimat a könyveken, mikor egyszer csak megakadt a szeme, egy 'One Direction' feliratún.
- Ez mi? - vettem ki a helyéről, Liam pedig mögém állt.
- Oh, annyi minden vicces dolgot hordanak össze - röhögött fel szó szerint - Most nézd meg - lapozta fel, a 69-es oldalon, ahol Harryről írtak. Minő meglepetés!
- Azt írja, hogy Harry .. - itt elnevette magát -  , nem bírom - nevetett tovább , majd a kezembe adta a könyvet, hogy olvassam el , Ő meg leült az ágyára, és arcát tenyerébe temetve nevetett.

Szemeimet végigfuttattam a sorokon, és én is felnevettem, hát ez vicces.

A könyvben e sorok álltak:
'Harry, a friss göndör, akinek haja Head&Shouldersel van mosva, mindig ragyog a színpadon. Arca, mint a napsugár, és szíve, a macskákért dobog. Macskája neve Curcsill, akit az egykori angol kormány főről nevezett el. "

- Na, ne! Head&Shoulders? Honnan tudják? És nem Molly a macskája neve? - húztam el a számat.
- De - törölgette Liam a könnyeit. Szegény, majdnem megfulladt a röhögéstől.
- És rólad mit írnak? - érdeklődtem, mire Ő hozzám rontott és kivette a kezemből a könyvet.
- Nem akarod látni! - rázta a fejét.
- De akarom - vigyorodtam el, majd kivettem Liam kezéből a könyvet.
Fellapoztam a 12-es oldalt, ami Liamről szólt.
Hümmögve leültem az ágya szélére és olvasni kezdtem.
" Liam James Payne, a banda egyetlen normálisnak mondott tagja, 1993. szeptember 14-én született Brimminghamban".
- Öhm, Liam, te.. mióta születtél Briminghamben?
- Nem tudom, mondom, hogy baromságokat írnak, mellesleg, az év számot leszámítva, a többi adat sem jó - sóhajtott fel.
- Az lett volna a következő kérdésem!

***

Este fél 9-kor úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni, habár pizsamám, és tiszta ruhám nem igazán volt, de fürdenem kell.
- Liam, elmehetek fürdeni? - kérdeztem halkan.
- Nem, büdösen kell lefeküdnöd! - mosolygott rám, majd a szekrényéhez lépett, és kutakodni kezdett.
- Hát, köszi!
- Szóval, itt egy törölköző - tette a kezembe egyesével a dolgokat - itt egy tus fürdő, akkor egy pizsamának jó póló,  akkor egy tiszta fogkefe, ki kell bontani - magyarázott.
- Á, köszönöm szépen!
- Alap, na menjél - tárt ki előttem a egy ajtót.
- Neked saját fürdőd van?Azt hittem, ez valami gardrób!
- Az kéne még! Na, menj szépen, addig beágyazok!

Gyorsan elvégeztem a teendőimet a fürdőszobában, majd magamra vettem a pólót amit Liam adott.
Vagy 2 mérettel  nagyobb nálam, de tök jó illata van.

Kiléptem a fürdőből, az ajtót pedig becsuktam magam után. Liam az ágyán feküdt, és a telefonját nyomkodta.
Mikor kijöttem felnézett rám, és elmosolyodott.
- Jól áll neked a pólóm!
- Gondolom mennyire ! - forgattam meg a szememet.
- Akkor most én is lefürdök, addig tessék, kövess vissza pár embert - rakta a kezembe a telefonját, én pedig leültem vele az ágyra.
Hmm, mennyi ember, és mind azt szeretné, ha Liam követné.
Nem tudom hány embert, de vagy 100-at biztos, hogy bekövettem. Észre sem vettem, hogy az idő ennyire elszaladt.
- Te hallod, Lizzie, hány embert követtél vissza? - jelent meg Liam mellettem, én pedig rá pillantottam.
- Több, mint 100-at.
- Jézus! - csapott a homlokára, majd kivette a kezemből a telefonját - Nem gondolod, hogy 100 kicsit sok?
- Nem! Amúgy, bekövettem magamat is - vigyorogtam rá.
- De jó! Miért? Eddig nem követtelek?
- Nem igazán - görbítettem le az ajkam.
- Te szegény, ezért unfollowollak, és megint bekövetlek!
- De jó - mondtam kedvetlenül.
- Nem vagy fáradt?
- De, eléggé. Soha életemben nem követtem még be ennyi embert!
- Akiket bekövettél, biztos örültek neki! - mondta mosolyogva, majd az ágy végébe hajtott takarót megfogta, és szétterítette az ágyon.

Törökülésben ültem az ágy hát támlájának támaszkodva, és figyeltem Liamet.
Telefonját, letette az éjjeli szekrényére, majd feloltotta a kis lámpát, azután felállt, és lekapcsolta a nagyot.
Liam visszajött az ágyra, majd bebújt a takaró alá, s tekintetét rám szegezte.
- Nem fekszel le?
- Hát, de - feleltem kicsit félénken, majd én is bebújtam a takaró alá.
- Kapcsolhatom? - érdeklődött.
- Felőlem - És a lámpa leoltódott.

Liamnek háttal feküdtem, az oldalamra fordulva. Éreztem, ahogy mocorog, majd végül közelebb jön hozzám, és hátulról átkarol.
- Remélem, nem bánod, ha kicsit közelebb jövök ! - motyogta a fülembe, és hátulról átölelt.
- Nem éppen - suttogtam, majd becsuktam a szememet, és vártam, hogy elnyomjon az álom Liam karjaiba.