Little Horan - Chapter. 20.

Sziasztok! Itt az új fejezet!:) Előre szólok, hogy.. megint a függő vég.. tudom, hogy már kicsit uncsi.. de akkor is:D Bocsi, sosem bírom ki, hogy ne hagyjak függő véget:D :$ Akkor megjegyzésektől nem kell kímélni! :)
Jó olvasást!



20.fejezet.


- Nem nyögnéd már ki végre? - forgatta szemeit Louis.
- Kíváncsi vagy Louis? - Húzta tovább Liam - Ne legyél türelmetlen!Tudod a paraszt nem ideges.
- Ez mind szép, és jó, csak egy bökkenő van - kezdett bele - Én nem vagyok paraszt - emelte meg a mondat végére a hangsúlyt.
- Ja, pedig azt hittem - villantott egy vigyort Liam.
- Jól van! elég! A nyertes Lizzie, és Louis ! - csapta össze a tenyerét Apu, majd távozott a nappaliból.
- Ez az! - ugrott egyet Louis - Pacsit rá - engedelmesen a kezébe csaptam.
- De,de,de... - dadogott Nialler - Ez nem éri..
- Mondtam én, hogy felesleges törnünk magunkat - csattant fel Zayn, s elvonult.
- Egyszerűen nem tudtok veszteni - jegyeztem meg.
- Mert te tudsz? - kérdezett vissza Niall.
- Tudod, én nem szoktam veszteni - hangsúlyoztam ki a 'nem' szót.
- Kis nagyképű - lökött meg Niall, mire én rányújtottam a nyelvemet - Tudod, most öri hari van - villantotta rám kék szemeit, majd színpadiasan távozott.
- Ti fogyik - kaptam el Liam kezét, s belekaroltam.
- Csak barátok! - húzogatta Louis a szemöldökét - Jaj, bocs, folyton kimegy a fejemből, hogy ti már nem vagytok barátok! - csipkedte meg Liam arcát Lou, majd vigyorogva elvonult.

*~*~*

Reggel Liam kellemes ébresztésére keltem.
- Kelj már fel ! - húzta végig kezét az arcomon, majd megpuszilta - Mondanom kell valami fontosat! Lizzie!
- Fent vagyok - nyüszörögtam, s nagyot nyújtóztam. Szemeimet kinyitottam, s Liamre néztem, aki már fel volt öltözve, mint aki készül valahova. - Mész valahova?
- Hát.. figyelj!
- Hány óra van? - szóltam közbe.
- Reggel, fél hat!
- Uram Isten! További jó reggelt4 - majd elfordultam, és szemeim lecsukódtak.
- De Lizzie, kérlek, had köszönjek el tőled! - fogta meg Liam a karomat.
- Micsoda? - ültem fel hirtelen, s érdeklődően tekintettem barátomra, aki sajnálkozóan nézett vissza rám. - Mégis hova mész?
- Te is tudtad, hogy nem maradhatunk itt örökre!  Koncertek folytatódnak! A szünetnek vége ..
- Ne már! - görbítettem le az ajkamat.
Azt hittem, végre teljes, és boldog az életem, erre Liaméknek el kell menniük.
- Sajnálom! viszont, én most.. - mutatott az ajtó felé - Le fogom késni a gépet..
- Rendben, de vigyázz magadra! - öleltem át.
- Mindig vigyázok! - karolta át testemet, s puszit nyomott a fejem tetejére.
- És hova mentek? Mármint mi az első úti cél?
- Franciaország.
- Ó, Eiffel-torony - sóhajtottam fel, majd elengedtem Liamet.
- Hát akkor, azt hiszem, én megyek - mondta nagyot nyelve, majd még egy csókot nyomott a számra, s kihátrált az ajtón.
Csalódottan dőltem vissza az ágyba, és húztam fejemre a takarómat.Nem akarom, hogy elmenjenek, megint minden a régi lesz. Unalmas..
A fiúk hoztak egy kis fényt, a színtelen, fekete-fehér hétköznapjainkba, erre most elmennek. Iszonyúan fognak hiányozni. Mindegyik! Louis hülyesége, Liam gyönyörű barna szeme, Niall idióta szőke feje, Zayn értelmetlen pofája, s Harry gödröcskés mosolya.
Egy reménytelen sóhaj szakadt fel mellkasomból, majd felkeltem, s felálltam. Elvégeztem reggeli teendőimet,. majd elhagytam a szobámat.
A konyhában csak aput találtam.
Minden bizonnyal a fiúk már elsuhantak.
- Lizzie! - nézett fel rám az újságból - Hogy, hogy ilyen hamar fent vagy?
- Nem tudtam aludni! - feleltem semleges hangnemben.
- Mert?
- Mert.
- A srácok elmentek a közértbe, Ő kiveszik a csirkét a sütőből, és..
- Mi van? - húztam fel a szemöldökömet.
- A srácok, éppen Robertánál csirkét sütnek!
- Reggel hatkor? Mi bajod? Nem elmentek?
- Mondom, Roberta..
- Tudom, hogy turnézni mentek, nem tudom, honnan veszed, hogy csirkét sütnek Robertával..
- Szóval felkeltett, és elmondta? Egyre jobban kezdem utálni a barátodat - morgolódott Apu, majd újra belemerült az érdekes - legalábbis számára - olvasnivalóba.
Inkább nem vágtam vissza, hanem elővettem egy tálat, a hűtőből tejet, s müzlit a polcról, majd a tányéromba öntöttem. Egy kanalat is előkaptam a fiókból, de mikor ránéztem rögtön eszembe jutott Liam.
Nem nagyon ettem a müzlimből, inkább csak kotortam jobbra-balra a tányérban, s agyaltam. Zseniális ötlet jutott az eszembe.
gondolkozás nélkül pattantam fel az asztaltól, olyan hirtelen, hogy még a müzli is kiborult, s apura folyt a tej.
- Bocsi - nevettem fel. Elég érdekes arc kifejezést öltött fel.
- Remélem, érzed a helyzet súlyát! Takaríts!
Kuncogva töröltem le az asztalról a tejet, majd apu ingéről.
- Kész! - dobtam a szemetesbe a papír törlőt - Viszont, most elmentem!
- Mégis hová, reggel hatkor? - kiáltott utánam apu, viszont én nem törődtem felém idézett szavaival.
Kiléptem az utcára, és egyenesen Bertiék háza felé vettem az irányt.
Csöngetés nélkül léptem be a házba, és egyenesen Roberta szobája felé mentem.
- Jó reggelt! - törtem be. A szobában sötét volt, Roberta az ágyán feküdt, s fordult egyet.
- Tűnj innen! - mordult rám, majd fejére húzta a párnát.
- Dehogy tűnök! - léptem a redőnyhöz, és húztam fel - Hasadra süt a napocska cica húsi!
- Mit akarsz te itt ilyen korán? - ült fel, s kómás tekintetét rám szegezte.
- Fantasztikus ötletem van!
- Mivel kapcsolatban? Ezt nem lehetne megvitatni egy 5 óra múlva?
- Nem!  - válaszoltam azonnal - Megyek Hannáékhoz is! Addig kapd össze magadat!
- Jó - nyögött fel, én pedig, kirontottam a szobából, majd a házból, ki az utcára. Ott átrohantam Hannáék házába. Anyukája éppen jött ki a házból. Gondolom boltba indult.
- Szia! - intettem neki mosolyogva, amit Ő viszonzott - Hanna már fent van?
- Persze! Menj csak fel hozzá! - tárta ki az ajtót, én pedig bementem a házba.
Nagyon régen jártam itt, talán az őskorban. Reménykedtem benne, hogy kapok valakitől egy kis útba igazítást.
- Szia Lizzie ! - hallottam meg a hátam mögött egy hangot, csináltam egy 360°-os fordulatot magam körül. Zoey-val találtam szembe magamat, Hanna nővérével.
- szia Zoey4 Hol van Hanna szobája?
- Itt jobbra - mutatta, én pedig beléptem a szobába.
- szia - nézett rám felhúzott szemöldökkel Hanna - Te ilyenkor nem aludni szoktál?
- De ! Csak Liam felébresztett!
- Jaj, te szegény!
- Gyere! Menjünk át Bertiékhez, és elmondom az ötletem!
- Oké - rántotta meg a vállát Hanna, majd követett.

***

- Szóval, mi ez a nagy ötlet? S mivel kapcsolatos? - érdeklődött felhúzott szemöldökkel Hanna, már Robertáéknál.
- Hát, a srácok elmentek! Tudjátok, nyár van, nem vagyunk már kislányok! Mi lenne, ha ...
- Ha? - Roberta.

U.I.: Ha gondoljátok, egész nyugodtan nézzetek be az új blogomba is! :) --> http://testembenalelked.blogspot.hu/ /Most kezdtem nem rég! /