Little Horan - Chapter 9.

Sziasztoooooook!:D

Tök jó, hogy itt vagytok ISMÉT!  Itt is a friss fejezet, tudom, hogy alig vártátok  (szarkazmus volt).

Remélem, hogy ide is kapok kommenteket, és nem fosztotok meg a véleményektől, lehetne a 'Tök jó kövit, nagyon jó, szuper, jó, stb.' sablon szövegek helyett valami érdekesebbet?:) Ezt most ne vegyétek bántásnak, csak örülnék XD :D 

Jó olvasást! :)

9.fejezet.

A hullámvasútból nem kiszálltam, hanem kiugrottam, Liam kezéből kitépve az enyémet.

- Én soha többé nem ülök erre fel - közöltem a vágányra mutatva.

- Nem is..- durcázott Niall - úgy látom igen jóban vagytok Liammel.
- De, Ő félt én meg csak... - dadogta Liam.
- Te meg csak úgy oda vagy a húgomért - kötött Liambe testvérem.
Én erre csak egy sóhajt hallattam, majd Hanna, és Roberta közé léptem. Már megint én vagyok a téma, mondjuk, már megszokhattam volna az utóbbi napokban.

- És akkor mi van? - tárta szét a karjait Liam, mire nekem leesett az állam, és szemeim kitágultak. Mindenki érdekesen pillantott felém, még a jegy szedő is.

- Tudod, mit? Hajlandó vagyok osztozni - lépett Niall Liamhez.

- Hogy mi? - lepődött meg Roberta.
- Hogy mi? - értetlenkedtem én is.
- Hogy mi? - Hanna is igen meglepődött.
- Hogy mi? - kérdezte meglepetten a másik 3 fiú is.
- Jól hallottátok - felelt Liam, utána Niallel egy baráti ölelésben részesítették egymást, és lepacsiztak.

- Mi, mi, mi, mi, mi? - kérdeztem összezavarodottan.
- Mind egy, menjünk a szellem kastélyba - mondta Hanna.
- De nem mind egy ! Most mi van?- érdeklődtem.

- Semmi - vágták rá egyszerre Robertával, majd karomnál fogva elrántottak.

A többiek követtek minket, majd betértünk a szellem kastélyba.
Az a tetű sors már megint Liam mellé vitt.Mondjuk az is rátett egy lapáttal hogy Roberta miatt mellé kellett ülnöm.
Bár annyira nem is bántam..

Ekkor elindult a kis vonat, és bevitt a sötétbe.
Hirtelen valami megfogta a kezem. Akkorát ugrottam, hogy mindenki hátra fordult, s kicsit sikkantottam is. Kezeimet a számra szorítottam.

- Ohh csak egy pók.. - Nagyot tapostam - Megvan.Legyilkolva.
Majd mindenki visszafordult, mintha hülye gyerek lennék.
Hmm..ez furának tűnhetett a többiek szemében.

Ekkor hirtelen valami a hátamat fogta meg. Megint akkorát ugrottam, mint az előbb, sőt lehet nagyobbat is . Ismét mindenki hátra fordult, de már csak megrázták a fejüket és visszafordultak.
- Nyugi..-suttogta Liam a fülembe.
- Akkor meg ne ijesztgess, te marha, hülyének néznek! - suttogtam vissza, s Louis hátra fordult.

- Csak barátok, igaz? - kacsintott - Liam, feltétlen muszáj nyíltan flörtölni? - majd megforgatta a szemét és visszafordult.
- Öhm és ki flörtöl?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
- Olyanok vagytok mint egy idős házaspár.. - jelentette ki Louis.
 Louis.
- Nem is - vágtuk rá egyszerre Liammel.
Mikor végre végig mentünk a kísértet házon, leszálltunk arról a kisvasútról, Louis megint engem, és Liamet talált meg.

- Na és mikor lesz az esküvő? Jaj, bocs, ti csak barátok vagytok! - vigyorgott.Erre Niall csinált egy hátra arcot és felém fordult.
- Milyen esküvő? - hunyorgott.
- Hát Lilikéé és Lizziekéé - erre Niall szeme szikrázni kezdett.
- Soha - vágta rá és durcásan elindult a vatta cukroshoz, a többiek meg követték.

Ketten maradtunk Liammel egy helyben. Farkas szemet néztünk.
Egyszer csak felkuncogott.
- Mi az Istenért nem tudsz nyugton maradni? - érdeklődtem ingerülten.
- Jaj, ne haragudj! Én nem akartam semmi rosszat ! - hajtotta le szomorúan a fejét.
- Most haragszol?
- Nem - nézett fel a szemembe.
- Szóval, most mi is van?
- Hát - válaszolt, majd nyelt egy nagyot, szemeit a szemembe mélyesztette, s elmosolyodott. Igéző volt pillantása, megint elvesztem benne. Mint, valami tenger, amiben elsüllyed egy ember,  szinte magába szippantott barna szemeivel. Közelebb lépett hozzám, majd arra lettem figyelmes, hogy szemei lecsukódnak és arca minden egyes pillanatban közelebb kerül az enyémhez.
Amikor ajkunk összeért, kezemen önkéntelenül a nyakába fontam, Ő pedig kezeit a derekamra helyezte.
A szikrák, csak úgy pattogtak körülöttünk. Egy percig sem haboztam, visszacsókoltam. Nem tudtam másra figyelni, csak Liam édes ajkainak ízére.

Mikor ajkaink szétváltak, Ő csak rám vigyorgott. Hátrafordultam, és észleltem; mindenki látta a csókot.
Niall előtt egy vattacukor hevert a földön, szegény még azt is elejtette.

Meglepő fordulatok ..
- Még mindig csak barátok, igaz? - szólt hozzám Louis bólogatva, mikor ideértek.

- Mi volt ez Lizzie..? - érdeklődött még mindig tátott szájjal Niall.

- Nem tudom, Liamet kérdezd ! - motyogtam, szemeimet pedig lesütöttem.

-Liam, mi volt ez?

- Én, igazából, szerintem ezt nem veled fogom megbeszélni!

Minden tekintet rám szegeződött.
- Ne nézzetek már így! Nem csináltam semmit! - védekeztem kezeimet magam elé emelve.

- Mi az hogy ne nézzünk rád így? - Niall teljesen ki volt borulva - Hagyod, hogy Liam 1000 ember előtt lesmároljon?! Normális vagy? Hát ebből média botrány lesz - fogta fejét, és közben jobbra, balra mozgatta.

-De, én nem vagyok egy pedofil állat - mondta tágra nyílt szemekkel Liam.
- Itt nem is erről van szó, Liam - Niall - Amúgy meg, ha nagyon bele szeretnél menni, akkor Lizzie még csak tizenöt éves!

- Öhm csak 4 év - motyogtam.
- Nem érdekes! - telt meg idegességgel Niall hangja.
- Most akkor mi is a szitu? - Hanna - Könyörgöm, menjetek el beszéljétek meg, mi addig megyünk még egy kört a hullámvasúttal.
- Nem megyek sehova - Niall mérgesen.
- Hanna majd melléd ül ! - emelte Niall vállára kezeit Louis.
- Ojaj, mehetünk! - bólintott Niall, mire én felnevettem.
A csoport elvonult hullámvasútazni, én pedig Liam felé fordultam.

- Öhm, Lizzie, menjünk sétáljunk egyet, jó?
- Rendben! - vágtam rá, majd szépen csöndben elindultunk egymás mellett - Liam, miért csókoltál meg? - egyenesen a közepébe trafáltam a dolgoknak - Te magad mondta, hogy csak barátok vagyunk!
- Jaj, nem esett le, még mindig? Én nem akarok simán a barátod lenni!
- Most akkor utálsz? - tátottam el a számat.
- Aj, Lizzie, ne butáskodj, nem utállak! Komolyan, nem értesz? Én nem simán a barátod akarok lenni, hanem annál sokkal több.
- Nem akarod kifejteni? - húztam fel a szemöldökömet, mire Liam megállt, maga felé pördített, és hadarni kezdett.
- Olyan egy érthetetlen nő személy vagy! Azt próbálom a tudatodra adni, hogy szeretlek! Érted? De, nem úgy szeretlek, mint egy átlagos barátot!
- Hanem?
- Istenem, még mindig nem esik le? Tényleg ki kell mondanom?
- Kimondhatnád már, mert őszintén bevallom, nem értelek.
- Úr Isten! - nézett fel az égre, majd újra rám - Már értem, hogy miért vagytok ti testvérek Niallel - terelte a témát.
- Hát mert?
- Pontosan ugyan olyan értelmetlenek vagytok!
- Ha most bókolni szeretnél, akkor nagyon rosszul csinálod! - húztam össze a szemöldökömet, és kérdően nézett rám.
- Na, jó! Térjünk vissza az eredeti témánkra! A lényeg az, hogy neked nem tűnt fel, hogy mióta itt vagyunk Mullingarban, utánad koslatok, és öhm, legszívesebben az egész napomat a társaságodban tölteném, mert szerelmes vagyok beléd!
- Tessék? - pislogtam nagyokat, mire Liam csak megrázta a fejét, és elmosolyodott.
- Tudom, hogy te nem érzel irántam többet, puszta barátságnál, de gondoltam, elmondom. Sajnálom, hogy megcsókoltalak!
- Te most azt hiszed, hogy haragszom rád, amiért megcsókoltál?
- Miért, nem?
- Dehogyis! - ráztam a fejemet - Amúgy meg, te valami különleges képességgel bírsz, és látod az emberek érzelmeit?
- Nem?! - kérdezett vissza.
- Akkor honnan veszed, hogy nem érzek többet puszta barátságnál?
- Miért, talán.. többet érzel?
- Azt nem mondtam - vigyorogtam rá hamiskásan, mire Ő felsóhajtott - Jaj, nem gyötröm tovább a lelkedet, drága - majd elé léptem, és magabiztosan, az ajkaira nyomtam az enyémet.
Liam sem habozott, azonnal visszacsókolt.
- Ezt miért kaptam? - emelte meg íves szemöldökét, miután szétváltunk.
- És akkor még én vagyok az értetlen?!
- Igen - vigyorodott el - Mondjuk, nem különösebben zavar, szóval érted, szívesen fogadom, ha ilyen szép lányok csókolgatnak.
- Még elpirulok  - nevettem fel kínomban.
- Hát, akkor öhm, szerintem, itt az ideje, hogy rákérdezzek.
- Mire is?
- Arra, hogy.. - majd szép szemeivel ismét találkozott tekintetem, Ő pedig folytatta - Leszel a barátnőm?
- Ilyen ajánlatra lehet nemet mondani? - mosolyodtam el, majd lesütöttem a szemeimet, aztán megint belenéztem a barna tekintetbe - Persze!
Liam egy pillanatra eltátotta a száját, majd egy levakarhatatlan vigyor jelent meg a képén.
-  Komolyan? Azt a mindenit! - majd magához húzott, s úgy tartott. - Köszönöm!
Pár perc múlva szétváltunk, s csak a kezemet fogta tovább.
- Ideje visszamennünk a többiekhez!
- Szerintem is!
- Te, amúgy nem félsz Nialltól?
- Kéne? Kicsit sem! Nekem is lehet magánéletem, nem vagyok kislány!
- Jogos! - Liam.

Kézen fogva sétáltunk a hullámvasút felé, amiből a többiek éppen szálltak ki. Mikor Louis megpillantott minket egy vigyort vett fel arca, majd mikor odaértünk megszólalt:
- De Ők csak barátok! - macskakörmözött a levegőben.
- Louis! Hagyjál már!
Niall éppen Hanna társaságában jött a hármasunk felé, a többiek pedig követték őket. Mikor ideértek, Niall futólag idepillantott, majd folytatta társalgását Hannával.
- Na? Mi a stájsz? - jött mellém Roberta.
- Mi lenne?
- Ti, most jártok? - érdeklődött egy vigyor kíséretében.
- Megeshet!
- Micsoda? - fordult ide Niall, majd összekulcsolt kezeinkre pillantott.
- Ojaj! - suttogta Liam.
Niall légzése felgyorsult, s eltátotta a száját.
- Most kajak jártok?
- Nem, kenu! És igen, Niall, és tudom, hogy csak rendes, felelősség teljes bátty szeretnél lenni, de nem vagyok már kislány, és nekem is lehet magán életem! - válaszoltam neki - Ne csinálj úgy, mintha az apám lennél, viszont, ha gyereket szeretnél, szerintem Hanna szívesen.
 -Engem ne keverj bele semmibe! - szólt közbe Hanna, majd felhúzta az orrát.
- Ahogy gondolod, de ha hazaértünk, beszédem van veled! - mutatott rám Niall.
- Oké - bólintottam.
- Menjünk hazurra! - ugrott egyet Louis, majd szökdécselve megindult a vidámpark kijárata felé.
- Ez hihetetlen, körülöttem szerelmes párok vannak, én pedig, itt egyedül ... - pusmogott Zayn az orra alatt.
- Csak ez a baj? - tette Louis Zayn vállára a kezét.
- Gyere, ide Rómeóm! - majd megfogta Zayn kezét, és kifelé kezdte húzni kézenfogva.
Szegény Zayn, rémült tekintettel kénytelen volt követni Louist.

Felsóhajtottam, és futólag Liamre pillantottam, aki diadalittasan kihúzott háttal sétált mellettem.
Mondom, hogy hihetetlen ez a srác, de én így szeretem. Mindig is egy olyan fiúról álmodtam, mint Liam. Ráadásul Őt még ismerem is teljes mértékben. Ha költői szeretnék lenni, azt mondanám ' Az álmok néha valóra válnak'.

Azt hiszem, ez volt életem egyik legjobb szülinapja, és ha jobban belegondolok, a napnak még korán sincs vége.