A falnak beszélek, de mégsem!~Zayn Malik novella.

Sziasztok! Ezúttal, egy novellát hoztam nektek, reménykedem benne, hogy tetszeni fog! Ezt tegnap délután unalmamban írtam! Tudom, páran mániákusnak tartotok így is, mert sorra "nyírom ki" az 1D tagjait, de ezeket szeretem írni._. ez is szomorú novella, Zayn-es! Jó olvasást!
Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=yPUqv0oNH04 Jó lenne, ha hallgatnátok, ez a dal nagyjából tükrözi, a novella mondani valóját!:)
A falnak beszélek, de mégsem!


   Egy meleg könnycsepp gördült le az arcomon.
Fájt! elmondhatatlanul fájt, hogy soha többé nem láthatom, azt a boldog mosolyt, és azt a csillogó barna szem párt. De hisz, nekem Ő volt a mindenem!
  Felsóhajtottam, majd lábaimat magam alá húztam, kezeimet pedig térdem köré fontam. Arcomat az ablak felé fordulva térdeimre hajtottam.
  Hihetetlen, milyen megrázó élmény elveszteni azt akit szeretsz.
  Az ablakon, egy fényes, fehér hópehely pihent meg egy pillanatra, majd olvadt jéggé. A mondó vagyok, hogy az élet is ilyen. Mintha, az egész egy pillanat lenne. Hirtelen suhan el, mint szél a tágas alföldön.
  Kezemmel kitöröltem a szememből a könnyeimet, s mint aki újult erőre kapott felálltam eddigi helyemről, és megcéloztam az előszobát.
  Ott bakancsomat a lábamra húztam, bélelt télikabátomat pedig szorosan összecipzároztam. Kék sálamat a nyakam köré tekertem, és kiléptem a hó zivatarba.
A hűvös szél az arcomba csapott. Kapucnimat a fejemre helyeztem, majd lassú léptekkel elindultam a temető felé.
  Szeretem meglátogatni Őt! Jó az a tudat,  - ha akár csak egy percekre is - , de Vele lehetek.
Szoktam Hozzá beszélni, válaszra várva, de ami a letör az nem más, mint az a csönd, a sok kérdésem, és elpazarolt levegőm után következik. sokszor érzem úgy; A falnak beszélek, de mégsem ! 
Zayn mindig meghallgat, habár válaszolni nem tud.
  Vannak, akik bolondnak tituláltak, miközben én csak túllépni próbálok egy katasztrófát ! Elvesztettem a szerelmemet!
Kíváncsi lennék, más mit tenne hasonló helyzetben?! Beletörődne a dologba, miszerint a lelke másik fele halott? Nem hiszem!
Nekem ez jelent nyugalmat, hogy kijárok Zayn sírjához, és beszélek, mindent elmondok neki!
  Gondolataimba merülve tártam ki a temető rozsdás, barna kapuját. A friss téli levegőből egy nagyot szippantottam. Meggondolt léptekkel igyekeztem, a márvány kőből lévő sírhoz.
  Méterről - méterre, percről - percre, ahogy közeledtem a kő emelvényhez a szívem hevesebben kezdett dobogni.
  A sír elé léptem, s lesöpörtem a kő feliratát takaró havat. A szemem elé tárult a szívbe markoló név. Az a név ami egy tiszta szívű, kedves fiút takart. Viszont, ez a fiú, már csak az emlékeimben él.
  Azon a napon, amikor az élete, hajnalához ért Vele voltam...

"  A kocsi reflektora megvilágította a hó, és latyak fedte, jég borította utat előttünk.
A volán mögött a One Direction egykori énekese, Zayn Malik utazott. Életem szerelme...
A két ülés között a kéz tartón ujjaink összekulcsolva pihentek. 
Zayn mosolyogva pillantott felém egy másodpercre.
-    Szeretlek [T/N] ! - jelentette ki lágy, búgó hangon.
-    Én is Zayn  - feleltem suttogva, és viszonoztam barátságos mosolyát.
  Ekkora még nem tudtam, hogy most hallom utoljára tökéletes hangját, s látom utoljára drága arcán, eme ragyogó mosolyt.
viszont egy örökké valóságnak tűnő percen belül a baj bekövetkezett !
  Egy több tonnás teherautó a szemben jövő sávban megcsúszott, és egyenesen a mi kocsinkba rohant. Én szerencsémre nem voltam bekötve, így becsúsztam a műszerfal alá.Sikerült a balesetet megúsznom pár horzsolással.
viszont Zayn.. Zayn már nem volt ilyen szerencsés.
  Amikor a tűzoltók, és a mentők kiszedtek a roncsból, és közölték velem szerelmem halálát, a szívem, mintha ezer, meg ezer darabkára tört volna.Úgy gondoltam: Az életemnek vége!  "

S eme borzasztó eseménynek már egy hónapja..Egy hónapja élek úgy, mint valami életképes zombi.
  Szemeimet összeszorítottam, és próbáltam könnyeim özönének ellenállni . Nehéz megállni, hogy ne zokogjak, hiszen minden egyes emlék egy könnycseppemben fizetődik ki.
  Kezeim már teljesen átfagytak, de mégsem akartam innen elmenni.
Magam mellé képzeltem Zayn-t, ölelő karjait derekam köré, s átadtam magam a szenvedésnek. Szememből a könnyek kibuggyantak, és potyogni kezdtek. A fájdalom ismét lecsapott rám, én pedig hagytam.
 Nem akartam semmit tenni ellene... Nem is tudtam semmit tenni ellene !
  Ebben a pillanatban nem érdekelt, hogy nadrágom átázik, vagy én megfázok. A sírkőről lesöpörtem a havat, s ráültem.
Végighúztam ujjamat a bársony feliraton, s lehunytam a szememet.
- Hidd el szerelmem, hamarosan követni foglak Isten hatalmas birodalmába ! - suttogtam a temető nyugtató csendjébe.




U.I.: Kérlek, ha elolvastátok, és akár tetszett, akár nem hagyjatok egy kis megjegyzést magatok után! És, rendszeres olvasóktól nem kell kímélni!

xx L.T.P.~