Little horan - Chapter 7.

Új rész! Köszönöm, hogy itt vagy! Jó olvasást! Megjegyzést hagyni, ne felejts el :) Aki még nem tette, az nyugodtan feliratkozhat :) Szeretem az olvasóimat <3


7.fejezet.

- Ti meg mit csináltok itt? - hallottam meg Louis hangját a hátam mögött.
- Ez nem az aminek látszik! - magyarázkodtam.
- Aha .. Én pedig galambokat tenyésztek - mosolyodott el gúnyosan.
- Na! Meséljetek csak gerle pár!
- Louis, kérlek! Komolyan nincsen köztünk semmi! - hangsúlyozta ki a semmi szót Liam - Mi csak barátok vagyunk!
- A barátok nem szoktak ölelkezni!
- Nem-e? - kérdeztem vissza - Hát mi szoktunk, amúgy meg téged ez miért zavar?
- Hát nem is tudom, engem nem zavar, sőt, örülök nektek! Én is kapok akkor egy baráti ölelést? Úgy sincs senki, aki megölelne ...
- Liam, Louis ölelést kér - löktem meg kicsit az állítólagos barátomat, majd felmentem a házba.
- Na? Mi volt? - ugrott elém Roberta, amint beléptem a szobába.- Megcsókolt?
- Dehogyis! Berti, te beteg vagy!
- Óó, pedig bíztam benne! De komolyan semmi puszi, se ölelés?
- Azt nem mondtam.
- Komolyan? Megpuszilt?
- Nem! Én pusziltam meg, az arcát - hangsúlyoztam ki az 'arcát' szócskát - Érted, arcát, és megöleltem, és szigorúan baráti ölelés volt.
- Aha! A barátok mióta ölelkeznek?!
- Gyere ide, édes húsom - indultam meg felé, és megölelgettem.
- De amúgy, fiú, és lány között nincsen barátság! Tapasztalat!
- Összejöttél Harryvel? - tágultak ki a szemeim, mire Roberta lesütötte szemeit.
- Figyelj, mi csak úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk, érted? Semmi egyéb, elvégre is, 15 éves vagyok, jogom van hozzá.
- Jézus! Ez szuper, és még csak 2 napja vannak itt.
- 'Szerelem első látásra' - macska körmözött a levegőben, majd eldőlt az ágyamon.
- Na, megyek zuhanyozni, majd aludni!
- A - a! - tiltakozott Roberta.
- Mert? Mi van?
- Le kell menni a srácokhoz a nappaliba! Anyukád, elment otthonról, esti szórakozás lesz, vagyis csak bámuljuk a MTV-t. - nevetett fel.
- Áh, szuper! De akkor is megyek fürdeni.
- Jó, jó, én már voltam szóval ..
- Az a te dolgod - feleltem.

***

Mihelyt megfürödtem, én is lementem a srácok körébe a nappaliba. Louis rám kacsintott, én pedig megforgattam a szememet.
- Mi a szitu, Lizzie? - Lou.
- Mi lenne?
- Kapok egy baráti ölelést? - tárta szét a karjait, mire én csak szemet forgattam, és leültem a kanapéra Liam, és Niall közé.
- Na? Mit nézünk?
- Seherezádét néztünk eddig, de most lett vége, így most elkapcsolom éppen az MTV-re! - magyarázott Zayn, majd kapcsolgatni kezdett.
- Mikor a csatornára ért, a srácok egyszerre pattantak fel, épp a One thing ment.
- Na! üljetek vissza! Nem látom a tvt!
- Hát, de itt vagyunk!
- De édes vagyok! -tapsikolt Louis, majd visszaült a seggére, úgy, mint a másik 4 srác.
A refrént együtt énekelték végig, hát, mit ne mondjak, elég érdekes volt, ahogy itt dalolásznak.
- Nézd csak, Lizzie! Liam, milyen édes ott! - mutogatott Louis.
- Louis! Megkérhetlek, hogy maradj csöndben? - mosolyogtam rá, mire Ő csak kacsintott egyet.
- Mit udvaroltok már egymásnak ennyit? Könyörgöm! - forgatta szemeit Zayn.
- Ki udvarol kinek? - Liam.
- Te Lizzienek - mondta, Roberta, mire Niall rám, majd Liamre nézett.
- Ti meglehetősen gyanúsak vagytok nekem!
- Mondtam már, hogy csak barátok vagyunk!
- Nem sokáig - mormogta Louis, én pedig egy gyilkos pillantást vetettem rá.
- Hát, én nem bírom! Jó éjt! Sziasztok!
- Liam, nem mész és altatod el? - folytatta Louis.
- Nem ! - felelt Liam, majd nagyot sóhajtott.
- Miért? Ne mondd, hogy nem aludnátok együtt szívesen! - kezdett bele a piszkálásba Niall is.
- Igen? Ennyire szeretnétek? Liam, gyere kérlek! Ma együtt alszunk!
- Mi? Én nem gondoltam komolyan - tágultak ki Niall pupillái.
- Sajnálom, késő bánat! Na, jössz Liam?
- Ez komoly?
- Halál komoly - hangsúlyoztam minden egyes szót.
- Ki nem hagynám - pattant fel, és követett a szobámig.
- Tudom, hogy csak szívatsz - húzta el a száját.
- Igen? Ennyire kishitű vagy, haver? - hangsúlyoztam a haver szót.
Liam csak szemet forgatott, majd követett befelé a szobámba, körülnézett, és elmosolyodott.
- Ez mi? - emelt le egy füzetet az íróasztalomról, én pedig hanyatt homlok igyekeztem elvenni tőle. Ha meglátja, hogy mi van benne, én örökre leírom magamat előtte.
- Miért nem nézhetem meg? - érdeklődött, mikor sikeresen elvettem tőle, és bezártam a fiókomba.
- Mert! Na, tied a föld, itt egy pokróc - dobtam hozzá egy pokrócot - Úgy helyezkedj el a földön, hogy Berti ne essen át rajtad, mikor jön aludni.
- Igenis, főnök! - szalutált, majd a szoba belső felére rakta le a pokrócot, s ráfeküdt.
A villanyt leoltottam, de hiába, mivel perceken belül belépett Roberta a szobába, és bevágódott az ágyba.
- Kapcsolhatod - vigyorgott. - Á, szia Liam!
- Hello! - intett a srác, én pedig leoltottam a villanyt.

*~*~*

Reggel kómásan, és fáradtan ébredtem. roberta már nem volt mellettem a francia ágyamon, és Liam is felszívódott a földről.

Úgy döntöttem,hogy kimászok az ágyból. Sikeresen kikászálódtam, majd bementem a saját kis fürdőmbe, majd megcsináltam a hajam, fogat mostam és felöltöztem miközben azon törtem a fejem, hogy hova tűnt Liam, és Roberta.

És ekkor esett le:  Nekem ma van a szülinapom! Hivatalosan is 15 éves leszek.
Vagyis vagyok mert reggel születtem 8 óra körül, és most délelőtt 10 óra van. Rendesen bealudtam.
Épp hogy kiléptem a szobámból Niall elém ugrott.
- Húgi nem mehetsz ki! - közölte majd visszatolt a szobámba.
- Mert? - néztem rá döbbenten.
- Mert !-itt tuti készült valami én érzem. Úgy látszik, senki sem felejtette el, hogy szülinapom van! - Milyen 15 évesnek lenni?
- Milyen, milyen? Ugyan olyan, mint 14-nek, de jobb ez a köz érzet.
- Ó, értem, na kijöhetsz! - tárta ki az ajtómat, én pedig megindultam a földszint felé. Amikor leértem, egy igen nagy meglepetésben részesültem...