Little Horan - Chapter 6.

Sziasztok! Ez a fejezet szerintem, már hosszabb, lett, mint az eddigiek, és más is!:) Vissza lehet olvasni ^^
Köszönöm szépen az előzőhöz, az aranyos kommenteket! Nagyon jól estek!
Ide is lehet kommentelni ! És fel is lehet iratkozni! Legalább 3-4 megjegyzés legyen, aztán jön másnap a következő rész :)




6.fejezet.

A vigyor levakarhatatlan volt a képemről. Seggre vágtam magamat a sátorban, majd a fülemhez emeletem a telefonomat.
- szia Hanna - szóltam bele a telefonba. Hanna a másik legjobb barátnőm. És hihetetlenül régen láttam, a kis kanadait.

-Szia Lizzie. Van egy jó hírem! - hangjából ki lehetett hallani, hogy valóbban jó hírt szeretne közölni.

- Hanna, ne kéresd magad mondjad már!
- Visszaköltözünk Mullingarbe!
- Tényleg?Ez fantasztikus - Nagyon örültem neki hogy a másik legjobb barátnőm is visszajön hozzám - alig várom, hogy találkozzunk.
- Elhiheted, hogy én is! Ezer éve nem láttalak!

Ekkor Berki bemászott mellém sátorba.
- Hát te.. kivel beszélsz?
- Hanna.
- Azonnal add ide - tépte ki kezemből mobilom.
- Na de...
- Szia Hanna! Roberta vagyok annyira hiányzol mikor jössz már? Vagy nem jössz? Mondj már valamit - szegényt szóhoz sem hagyta jutni.

Úgy döntöttem hagyom őket társalogni, ezért kimásztam a sátorból.
A tópartjára álltam és nagyot sóhajtottam.
A tó vize megcsillant a napfényben, és a fák tükröződtek benne, gyönyörű látványt nyújtott.
A tóban egy kavics csobbant, majd egy alak lépett mellém.
- Zavarok? - érdeklődött bársonyos hangon Liam.
- Nem - néztem rá, majd elmosolyodtam.
- Örülök - hezitált egy pillanatra - Mit csinálsz?
- Nézem a tavat ! -feleltem egyszerűen.
- Az jó ! - mondta, majd felsóhajtott, és láttam, hogy végig mér, majd arrébb megy.
Hihetetlen ez a fiú, egyszer tök rendes, egyszer pedig meg tudnám ölni, amiért kiszúr velem.
Azt mondják, hogy a fiúk azokkal a lányokkal szúrnak ki, és piszkálják őket, akik tetszenek nekik.. Hmm, szép álmok.
Nem hiszem, hogy Liamnek egy 14 éves kis fruska kéne.. 14.. 14.. várjunk csak! Nekem holnap lesz a szülinapom ! Erre a gondolatra elvigyorodtam. Betöltöm a 15-öt! Fantasztikus, na de tekerjünk csak vissza Liamre.
Gondolataimból megint Liam szakított ki.
- Nem félsz, hogy beleesel? - kezdett el piszkálni,.
- Nem, de kérdezhetek valamit?
- Hát persze !
- Miért engem dobálsz bele a tóba, medencébe, vagy akár hova?
- Nem tudom - rántott vállat - Te vagy a kiválasztott!
- Na ne! - nevettem fel.
- Szóval, nem szeretnél a kiválasztottam lenni?
- Öhm, nem igazán.
- Kár, kár.. - mondta sejtelmesen, majd elsétált.
- Lizzie, menjél pakolni! Megyünk haza - bökte meg az oldalamat Niall - Majd otthon lelkiztek Liammel.
- Ki lelkizik? - érdeklődtem felhúzott szemöldökkel.
- Hát ti! - vágta rá.
- Valószínű - nevettem, majd bementem a sátorba , és segítettem Robertának pakolni.
A fiúk, - miután összepakoltunk mindent - a sátrakat is összerakták.

Nagyot sóhajtva indultunk meg vissza, a házunk felé.
Én a csoport leghátulján kullogtam, egyedül, mivel Roberta nagyon jóban lett Harryvel, és elől beszélgettek.Ráadásul ezt a nehéz hátizsákot is nekem kell cipelnem.

- Hello - lépett mellém Liam.
- Szia - válaszoltam.
- Zavarok?
- Komolyan, ha még egyszer megkérdezed felültetlek egy fára.
- Jó, bocsi. Csak meg akartam kérdezni, hogy ne segítsek-e, mert nehéznek tűnik - mutogatott a hátizsákra - Megint cserélhetünk, enyém nem annyira nehéz ..
- Milyen úri ember - fordultam felé mosolyogva, majd felé nyújtottam a nehéz hátizsákot - Köszönöm, rendes vagy.
- Mondták már - nézett fel az égre, majd vissza rám.
- Meg egós.
- Ezt még nem.
- Akkor már igen.
- Amúgy, olyan értelmes beszélgetéseket tudunk folytatni - villantott rám egy mosolyt. Barna tekintetében szinte elvesztem.
- Figyelsz te rám egyáltalán? Hozzád beszélek.
- Tessék? - ráztam meg a fejemet, majd szavaira koncentráltam.
- Azt kérdeztem, hogy mit csináltál mielőtt idejöttünk?!
- Hát, majdnem minden nap Robertával kínlódtunk, nevettünk satöbbi.
- Á, értem - S ezzel be is fejeztük a beszélgetést, majd beállt a néma csend. Csöndben baktattunk egymás mellett a csoportunk legvégén.
Így sajnos, mivel a hátizsák csere miatt kicsit lemaradtunk, mi értünk haza utoljára, ami a többieknek is feltűnt.
- Hogy hogy csak most? - érdeklődött Niall, mikor beléptünk Liammel a házba.
- Elfoglaltak voltunk - viccelődött Liam.
- Megálltatok egy bokornál, vagy mi  volt a szitu?!
- Valószínű - bólogattam.
- Látod, még nem is tiltakozik.
- Most ez komoly?! - Niall.
- Dehogyis, te barom!
- Akkor jó, de komolyan, miért késtetek ennyit?
- Teljesen mind egy! - feleltem nyugodtan, majd Liamhez dobtam a hátizsákját, Ő pedig a kezembe az enyémet.
- Ez az igaz szerelem, még egymás hátizsákját is cipelik! - Louis.
- Csókollak Louise! -  mosolyogtam rá, majd felmentem az emeletre.
- Na! Végre! Hol maradtatok eddig Liammel?
- Ott ahol te nem! Ő legalább ott maradt velem, és nem szaladt előre - húztam el a számat.
- Na, most megsértődtél ? - görbítette le az ajkát roberta, és próbált rám szépen nézni.
- Nem, csak se puszi, se pá, és már Harryvel voltál.
- Sajnálom, de... egyszerűen elmondhatatlan, amit iránta érzek.
- Jó, elhiszem! Szép a szerelem!
- Milyen szerelem? Ugyan már, alig ismer!
- Nem baj az, szerintem most lesz ideje megismerni!
- Jaj, kérlek hagyjuk, majd meglátjuk, mit hoz a jövő!
- Hát ja! ! Tényleg, holnap jön Hanna, örülsz neki? - Én.
- Persze, miért, te nem? - Berti.
- De persze - mosolyogtam, majd eldőltem az ágyamon.
- Kopp, kopp! - dugta be Liam a fejét.
- Jaj, már megint Te! - forgattam meg a szememet, mire Ő kicsit elszomorodott.
- Zavarok?
- Még mindig áll a fás dolog, gyere be!
- Jó, na! Olyan, izé vagy!
- Mit szeretnél? - érdeklődött Roberta.
- Hát, én csak annyit szerettem volna kérdezni Lizze, hogy nincs-e kedved eljönni velem moziba, estefelé, mint 2 barát - majd egy sármos mosolyt villantott.
Roberta halkan felkuncogott, mire Liammel ránéztünk.
- Á, mintha itt sem lennék - legyintett, majd beletemetkezett a laptopomba.
- Szóval, Liz, eljössz velem?
- Elmehetek! - feleltem nyugodtan.
- Szuper! - ugrott egyet Liam, majd az ajtó felé lépett - Akkor, mondjuk fél 5?
- Jó, majd szólj - intettem neki, Ő pedig kiment az ajtón.
- Itt alakul valami! - köhécselt halkan roberta, mire én neki dobtam egy párnát.
- Pontosan, holnap már Harryvel is alszol!
- Jó lenne - sóhajtott fel - De én itt most rólad, és Liamkéről beszélek! Mér nem azért, de ez a 'mint 2 barát', khm, elég átlátszó volt - majd egy vigyor kíséretében lerakta a laptopomat.
-  Mert?
- Tudom, hogy nem csak a barátod akar lenni! - nevetett fel Berti halkan.
- Honnan veszel ilyeneket? - húztam fel a szemöldökömet, majd kérdő pillantást vetettem rá.
- Titkos forrás!
- Mondd már! - csattantam fel.
- Harry mondta, na! Harry szerint, Liam már egy tavalyi koncerten kiszúrt téged magának.
- Na, persze! Ti rémeket láttok, drága! - mondtam, majd eldőltem az ágyon.

*~*~*

Mihelyt eljött a 4 óra, készülődni kezdtem.
Felvettem, egy farmert, és hozzá, egy kék pólót, és ezekhez a kék tornacipőmet.
- Na? Elmegy moziba? - érdeklődtem kinézetem felől.
- Szerintem jó ! - felelt Roberta -  Hallod, míg te randizol ..- Itt vágtam a szavába.
- Nem randizok - emeltem ki a nem szót.
- Aha, miért nem tetszik Liam? Ne mondd már, év közben, és nyár elején is csak róla beszéltél, ugyan ,ár, Lizzie, ne tagadd!
- Az más dolog!
- Ja, nagyon, nekem nem tudsz hazudni! Másnak beadhatod, hogy kicsit sem tetszik, de a lelked mélyén te is nagyon jól tudod, hogy fülig szerelmes vagy belé - Na, Roberta, komolyan pszichológusnak is mehetne, amilyen nyugtató, vagy éppen nyugtalanító szövegei vannak.
- Fú, hogyne, na mit akartál mondani?
- Azt, hogy míg te randizol, addig ugye használhatom a laptopod?
- Persze, és..
- Hagyjad már! Mint 2 barát mi? - macskakörmözött a levegőben.
- Beszéljek neked Harryvel? - mosolyodtam el gúnyosan.
- Most? - kérdezett vissza - Tudod, már fél 5..
- Nagyon vi.. - az órára néztem, és tényleg fél ötöt mutatott. Ajaj, az kéne még, hogy Liam berágjon.- Akkor megyek ..
- Jó csókolózást! - kacsintott Roberta, én meg már csak szememet forgattam. Nem volt idegem hozzá.


- Mehetünk? - érdeklődött Liam, mikor leértem az emeletről.
- Akár - bólogattam.
- Niall! Elvittük a kocsid! - kiáltott neki Liam, én pedig csak megráztam a fejemet.
- Elmentem Liammel, sziasztok! - ordítottam még a házban lévőknek, majd kiléptünk az ajtón.
Beültünk Niall autójába, amit még anyáéktól kapott tavaly a szülinapjára, s útnak indultunk.
- Hallod, Liam, én nem hoztam pénz - húztam el a számat.
- Ki mondta, hogy hozzál? Én fizetek! Mondjuk, legyen ez az elő szülinapi ajándékod, tudtommal holnap lesz.
- Hát, igen! - mosolyodtam el.
- Tényleg, mit szeretnél tőlem szülinapodra? - kíváncsiskodott Liam, én pedig legszívesebben rávágtam volna, hogy 'Téged', de nem tehettem.
Ajaj, túl nagy hatással volt rám Roberta beszéde. Sőt, talán még igaza is volt. Bevallom, mindig is tetszett Liam, amolyan álom pasi.
- Semmit, nekem ez is elég - Liam erre semmit nem mondott, csak sóhajtott egy hatalmasat.

Mihelyt megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból, s a mozi felé vettük az irányt. Egy bevásárló központban lévő moziba mentünk. Liam megvette a jegyeket, majd beállt a büféhez is. Ott is kikérdezett, hogy mit szeretnék, én direkt a legdrágább dolgokat kértem, viszont Liam egy szót sem szólt, mintha nem is venné észre, hogy ezek a legdrágábbak.
Amint a büfében is megvettük a kellékeket, elindultunk befelé a terembe. Ott leültünk kettő egymás melletti székre. Én kényelmesen elhelyezkedtem, és vártam, hogy kezdődjön a film.

A film után mind a ketten elmentünk a mosdóba, utána pedig kicsit sétálgattunk a plázába, és kibeszéltük a film minden egyes részletét.
Elismerem, Liam valóban egy normális, helyes, kedves, aranyos srác.
Pont, mint amilyennek mutatja magát.

***

- Örülök neki, hogy eljöttél velem - fordult felém Liam már az autóban ülve.
- Elismerem, nem volt rossz, és te sem vagy egy olyan kibírhatatlan alak.
- Örömmel hallom - vigyorgott.

Amint hazaértünk, Liam beállt a kocsival a garázsba, majd lecsukta az ajtaját, majd indultunk volna fel a házba, de Liam megállított.
- Lizzie, várj!
- Hm?
- Kaphatok, esetleg egy puszit? - érdeklődött, majd barna szemeit ismét az enyémbe fúrta, próbált mindennél aranyosabban nézni.
- Nem is tudom - feleltem, majd mellé léptem, és arcon pusziltam.
- És egy baráti ölelést? - húzta fel a szemöldökét.
- De tényleg csak barátit - válaszoltam, majd átkaroltam, viszont ekkor jött a nem várt meglepetés.