Little Horan ~ Chapter 8.

Sziasztok! Köszönöm az előző fejezetnél a 6 kommentárt, és tetszikeket:)
Az lenne a kérdésem, hogy aki olvassa, de nem komizik, az azért teszi, mert lusta, vagy csak nem akarja azokat a számokat írogatni? ITT NEM KELL számokat írogatni:D Beállítottam, már réges régen :)
Jó olvasást, kommentárokat!


8.fejezet.



- Boldog szülinapot - ugrott Berti a nyakamba, és még egy puszit is kaptam az arcomra.
- Köszönöm - öleltem vissza.
- Boldog szülinapot - mondta mindenki egyszerre. Minden jelen lévőt megöleltem, mikor Liamhez értem, egy fél mosoly jelent mag az arcán, majd visszaölelt.

- Niall, tudsz róla, hogy lebuktatok?-kérdeztem sunyi módon.
- Tessék ? - ijedezett anyu - Te elmondtad neki?
- Én ugyan nem - közölte bátyám.
- Akkor..? - kérdezte Berti.
- Onnan jöttem rá, hogy terveztek valamit, mikor Niall jött és nem engedett ki a szobámból, és még okot sem mondott, hogy miért nem enged ki.
- Remek... - motyogta anyu - Na, de, térjünk rá a reggelire, és az ajándékozásra!Reggeli előbb vagy ajándékok?
-Hmm..nem is tudom..legyen a...reggeli nagyon éhes vagyok!
Gyorsan megreggeliztem, majd kezdődött az ajándék osztás.
Anyu 2 dobozzal jött elő a nappaliból.
- Nos ez a tied - Adta a kezembe a kis dobozt, majd a nagyot.
Először a kicsit néztem meg. Egy gyönyörű nyaklánc volt benne és bele volt írva a nevem így; Lizzie Horan.
Miután, ezt megnéztem áttértem a nagyobb dobozra. Kinyitottam, a csomagban egy ruha volt, nem is akármilyen. Egy nyári, kis ruha, Kék, és fehér színű.

- Köszönöm szépen - mosolyogtam anyura majd a többiekre.
- Várj még nincs vége az ajándékozásnak - jelentette ki döbbenten Niall, majd elém lépett, és a kezembe ejtett egy mini dobozkát.

Kinyitottam a kis ékszeres dobozt, és egy  szép karkötőt találtam benne.

- Ez nagyon szép, köszönöm! - és már fel is tettem a karkötőm.
Niall a többiekre nézett akik egyszerre indultak meg felém.
- Öhm, ugye nem szeretnétek bedobni a medencébe, vagy ilyesmi?
-Dehogy, csak kicsit közelebb jöttünk, hogy át tudjuk adni neked a mi ajándékainkat is - közölte Liam.
- Ohh..az más - mondtam.
Liam előrébb lépett és a kezembe rakott egy kis borítékot.
Felnyitottam a levél száját, és belenéztem, egy képeslap volt benne.
Kinyitottam, az pedig zenélni kezdett, muszáj volt felnevetnem.

- Köszönöm Liam, ez aranyos! - majd felálltam, és megökleltem.
- De csak barátok ! - jegyezte meg halkan Harry.
- Harry, kérlek, ne rontsd el!
- Jó, jó, bocsánat.

Louistól is egy borítékot kaptam. Abban már nem zenélő képeslap volt, hanem egy autógrammkártya amin eme felirat díszelgett: "Pénzem nincs, rajzolni nem tudok, de az aláírásomtól a legtöbb tini lány sikítozva ugrál! Boldog szülinapot! Csak barát, mi?
 Pusz: Tommo. "
- Louis, ez fura, de kedves - motyogtam.
Erre Ő csak elvigyorodott, és hátrébb állt.
Zayntől, egy rajzot kaptam ami engem akart ábrázolni.Végül is egész jó lett szóval...
-Ezt kirakom a szobámba - lengettem a lapot a levegőben.
Erre megint csak egy hatalmas vigyort kaptam.

Már csak Harry maradt hátra, Ő szépen csöndben meghúzta magát a sarokban.
Mikor meglátta hogy őt figyelem ekkor magyarázni kezdett:
-Nos, én Robertával közös ajándékot adok neked! - Robertára emelte a tekintetét, aki pedig egyszerűen csak kiszólt az ajtón :

- Hanna gyere be.
- Úr isten - pattantam fel eddigi helyemről - Hanna  - szaladtam hozzá és megöleltem
- Nagyon hiányoztál.
- Te is  - ölelt vissza.
- Annyira örülök hogy itt vagy...ugye többször nem mész el? - mosolyogtam rá.
- Nem, nem tervezem - válaszolt kérdésemre.
- Azt hiszem, most már minden olyan lesz, mint régen..- közöltem gondolataimat.

- Pontosan - vágta rá Hanna.
Az egész délelőttöt elbeszélgettük Hannával, Robertával és a fiúkkal.
Anyu finom ünnepi ebédet csinált nekünk. Tényleg mennyei volt. Utána, pedig jött a csoki torta, amiből mindenki egy nagy szeletet evett.

***

Délután közös programként elmentünk a vidámparkba.
Louis elsőnek a hullámvasútat célozta a meg, a többi fiú meg követte, engem és a barátnőimet magukkal ráncigáltak.
Először Berti fel sem mert ülni, de mikor Harry felajánlotta neki, hogy mellé ül, már nem habozott.

Én először nem tudtam eldönteni, hogy ki mellé üljek.
- Lizzie! Ugye ülsz velem? - lépett mellém a mosolygós Liam, és szép szemei megint megbabonáztak.
- Rendben!
- Ojaj, de Ők, csak barátok! - Louis.
- Na kuss! - szóltam vissza.
Hihetetlen, hogy nem tud békén hagyni.
Így hát, a felállás:
Én - Liam
Berti - Harry
Hanna - Niall
Zayn - Louis
Igen, jól látjátok, Hanna, és Niall nagyon szemeznek egymással.

Mikor a hullámvasút elindult rájöttem, hogy nekem tér iszonyom van.
Remek, meg fogok halni.
-Úr isten meg fogok halni hadd menjek le innen - nyögtem elfúlóan.
- Nyugi Lizzie nem lesz semmi gond.Max meghalunk, de nézd a jó oldalát, ha te meghalsz én is, meg a többiek is...szóval.. - hát istenemre mondom ezzel inkább felidegesített, nem megnyugtatott.

-Ezzel sokat segítettél - közöltem - De még mindig nagyon félek. Annyira ijesztő ez a magasság.
- Mondom, hogy nem kell félni. Majd én fogom szépen a kezedet, ha gondolod .. - vigyorgott Liam.
-Öhm, oké - egyeztem bele azonnal, majd összekulcsolta ujjainkat.

-Ti meg mit csináltok ott mögöttem? - fordult hátra Niall, és összekulcsolt kezeinkre nézett.

-Tudod, a húgod fél én meg csak segíteni akarok - mondta Liam szinte ordítva testvéremnek, mivel annyira gyorsan ment a hullámvasút, hogy alig lehetett beszélni.

-Jajj mindjárt idehányok - kínlódott Louis mögöttünk - Mi lesz itt? Még mindig csak barátok! - kiabált előre Louis.

Erre a mondatra már inkább semmit nem mondtam.
Igen, csak barátok, vagyis.. Szerintem, csak barátok!
Ez annyira érdekesen hangzik.
Gondolataim teljesen elterelődtek a félelmemről..
Egyrészt, Louis adott egy kis töprengeni valót, másrészt meg Liam James Payne fogja a kezemet.
Ez már most érdekesnek bizonyul...meglátjuk mi lesz még ebből...
Mikor leszálltunk a hullámvasútról minden reményem, egy pillanat alatt szerte foszlott.