Komoly felelősség ha az ember felnőtt,munkahelye van és éli az életét.Nem a gazdag apuci tartja el, mert gyermek korában a gyerek lusta volt megtanulni a szorzótáblát.Nem,nem..az élet maga egy komoly felelősség.Mikor kisgyerek voltam sok mindent nem gondoltam és tudtam a mai világról de ma már felnőtt fejjel több mindent tudok a világról és magukról a benne tengődő emberekről.
Figyeltem ahogy egy esőcsepp gördül le a szélvédőmön.Egyszer csak a lámpa zöldre váltott és én ráléptem a gázra.Nem fogok odaérni Kitty-ért az óvodába.Kitty a kislányom.Igen,nekem már az is van,hiszen mint említettem már felnőtt vagyok,és komoly felelősség hárult rám.Egyedül nevelem Kitty-t mivel az apja egy szemétláda,aki elhagyott egy másik nőért akit 2 hete ismert.Mind egy ő tudja,engem nem is érdekel MÁR.
Minek okozzak magamnak felesleges fejtörést?Nincs értelme,csak stresszelem magamat.
Miközben átgondoltam a dolgokat bekanyarodtam az óvodába parkolójába.Kiszálltam a kocsiból ,esernyőmet kinyitva, és beléptem a kapun ,majd bementem az épületbe.
Bekukucskáltam a csoportba ahol nagyban játszottak a gyerekek.Mikor Kitty észrevett ideszaladt hozzám és megölelt.
-Szervusz kicsikém.-mondtam majd megpusziltam az arcát.
-Szia anyu!
Az óvónő kijött a csoportból és jeleztem,hogy elvittem a gyereket.Rendesen felöltöztettem,majd kimentünk a kocsihoz.Ott bekötöttem az ülésébe és én is beültem.Elindultunk hazafelé.
Egyszer csak Kitty megszólalt:
-Anyu!Megígérted nekem,hogy elmegyünk a nagymamiékhoz valamikor.És még mindig nem vittél el hozzájuk.
-Igazad van.Elfelejtettem.Sajnálom.-néztem rá a visszapillantó tükörben.-De akkor tudod mit?Most azonnal elviszlek hozzájuk.
-Tényleg?-csillant fel a szeme.
-Persze.-mosolyogtam.
[..]
Leparkoltam anyukámék háza előtt.Kiszálltunk Kittykével a kocsiból.Kézen fogtam majd beléptünk a kapun.Természetesen a kiskaput becsuktam magunk után.Odaléptem az ajtóhoz és bekopogtam illedelmesen majd beléptem és jó hangosan köszöntem.
-Sziasztok!Van itt valaki?
-Jasmine kicsikém!Te vagy az?-jött ki a konyhából anyu és szorosan megölelt.
-Ez buta kérdés volt.-mosolyogtam anyura.-Ki más lenne?
-Ki tudja?Manapság bárki betévedhet ide..
-Ezt ,hogy érted?-húztam össze a szemöldökömet.
-Ki az már megint?-Vánszorgott ki apám a nappaliból.-Jasmine?De rég láttalak.-Majd idejött és ő is megölelt.
-Persze!engem észre sem vesztek.-méltatlankodott Kitty.
-Óó dehogynem.-mondta anyu majd felemelte.-Meséljetek,hogy vagytok?
-Egész jól.-mondtam.
-Ne álldogáljunk itt menjünk üljünk le a napaliba.-mondta apa és bement.Mi követtük őt.
Mikor beértünk a nappaliba azt hittem rosszul látok.Az öcsém tehénkedett a kanapén.
-Te mit keresel itt?-kerekedtek el a szemeim.
-Szerencsétlen félnótás az öcséd.-mondta apu fejét fogva majd arrébb taszította a kanapén,mire az felült és átmászott egy fotelba.
-Miért?Könyörgöm valaki mondja már el.
-Azért mert 1 hónapja itt kínlódik nálunk.-anyu.-Kidobta az a kedves kislány mivel nem volt hajlandó elvenni feleségül és most itt kínlódik és lányokat hoz haza.
-Hát te sem vagy normális.-állapítottam meg.-Menj el dolgozni,és keress pénzt mondjuk.
-A munka az mocskos.-morgolódott apa.-Semmi pénzért nem menne el dolgozni.
-Te könnyen beszélsz!-szállt vitába Chris apával.-Neked csak az öledbe szállt a ZS mivel ott volt a kis nyál bandátok.
-Chris,hogy lehetsz ilyen szívtelen?-kérdeztem csúnyán nézve rá.-Igenis,menj el dolgozni.aztán neked is az öledbe fog szállni a pénz.Vagy ha jobb dolgod,se ötleted nincsen menj el az x-factorba hátha szerencséd lesz.
-Ezt pont te magyarázod nekem?-nézett rám.-Neked van munkád,meg férjed .
-Nekem nincsen férjem.-mondtam halál nyugodtan.-Ha érdekelne egy kicsit is ,hogy mi van velem tudnád,hogy nekem nincsen férjem mivel elváltam tőle.Mert megcsalt.
-Sajátos probléma.
-Na,jó.Hagyjuk.Térjünk vissza az eredeti témánkra.Chris én tudok neked munkát adni ha szeretnéd.
-Megtennéd?-nézett rám hirtelen.
-Persze,hiszen a testvérem vagy.
-Imádlak.-pattant fel és ölelt meg.-De,várj!Mégis milyen munkáról lenne szó?
-Hát,mint tudod vagyis nem tudod hiszen cseppet sem érdekel téged,hogy mi van velem,de ez most mellékes,van egy kis boltom,és ott dolgozhatsz ha akarsz eladóként.
-Köszönöm.-mondta majd vissza ült a fotelbe.
-Valaki segítsen már az öregnek lejönni a lépcsőn.-hallottam meg egy hangot az emeletről.
-Louis segíts már magadon.-válaszolt neki apa.
-Louis mit keres itt?-érdeklődtem.
-Hát,Roberta kidobta,mivel okot nem tudok.-vakarta meg a fejét.
-Áá értem.Majd én segítek neki.-mondtam és odamentem a lépcsőhöz.-Szia,Louis!Rég láttalak öreg.-mondtam majd felmentem hozzá és segítettem neki lesétálni a lépcsőn.
-Én is téged Jasmine.Hogy vagy?Hol van az a kis valami?
-Kitty?
-Igen.-mondta majd sántikálni kezdett a nappaliig ahol anyu nagyban elvolt Kittyvel.-Jaaaaj de megnőtt.Mint egy kis tojás.Kívűl héjas belül sárga.
-Mi bajod?-nézett rá apa.
-Óó bocsi ,csak a számban érzem Niall isteni rántottáját.Jut is eszembe,átmegyek hozzá.-mondta majd már fel is állt sé botorkálni kezdett az ajtó felé.Egyszer csak elejtette a kulcsát és lehajolt érte.
-Óó gyerekek!Valaki segítsen az öregnek.Louis papinak beállt a vén csontos.
-Na megyek majd én.-mondta Chris ,majd felállt és odament Louishoz és lassan visszahúzta a hátát.
-Köszi kölök.Lógok neked egyel.
-Áá semmiség.-mondta Chris majd vissza ült a fotelbe.
-Büszke vagyok rád.-nézett rám apa.-Nagyon.
-De,mégis miért?
-Hát..nem tudom.Mert,az vagyok.Hadd legyen már büszke a kislányomra.Na gyere szépen ide.-mondta majd széttárta a karjait.Én odamentem és megöleltem.Egyszerűen nagyon jól esett ez az ölelés.Mintha most bepótoltuk volna ezzel az öleléssel sok,sok év elmaradt öleléseit.
Nagyot sóhajtottam és ránéztem anyura ahogy játszik a kislányommal.Az ÉN kislányommal.Öcsémre tévedt a tekintetem aki a fotelben tehénkedett és bámulta a tv-t.És ekkor hirtelen minden világossá vált.
Hát az én mesém is véget ért.Azt szeretném,hogy mikor ti is felnőttek legyetek..úgy gondoljatok vissza erre a kis mesére,mind az enyémre mint anyukáméra,mint egy remek sztorira,és mikor eszetekbe jut,hogy One Direction akkor ez a kis sztori is eszetekbe jusson.Ezt most úg fogom bejejezni mint ahogy a népmeséket szokták..Itt a véle,fuss el véle...
Iszonyatosan boldog vagyok,hogy elolvastátok!Egy utolsó komit!Jó?(: Könyörgöm!Egyetlen egyet!Nagyon kérlek..ne kímélj az egész sztoriról kereken véleményt.!Lehet rossz is,jó is!Csak mondd el!Nem érdekel!VÉLEMÉNYT!
ezennel befejeztem ezt a blogot...
Ha olvasnál még tőlem akkor ,itt vannak linkek:
http://lasdacsodat25.blogspot.hu/ <<-----Ez a blog szinte olyan nekem mint ez a szívem csücske.:3
http://younglove1d.blogspot.hu/ <<-----Ezt Hannával írjuk!:D Ez Liames blog:P És őő kicsit perverz:P
http://freebfanfictions.blogspot.hu/ <<----Szeretném még feltűntetni ezt a blogot!Ez NEM az én blogom!Ez az én KEDVENC blogom!Jelzem,NEM 1D sztori!De fontosnak tartottam(:
Pár kép búcsúzóul:
Így sírok mert vége van:
Szeretnék még köszönetet mondani Hannának és Robertának mert ők is sokat segítettek ebben az egészben!!(:
Le a kalappal Lizi! Megkönnyeztem :') ez volt életem első 1Ds blogja, imádtam :) Te olyanokat írsz hogy nem mindenki összejön-szakít-szexel mindenkivel hanem megalkottál néhány párost és azok kisebb nagyobb kihagyásokkal végig együtt maradtak. Nagyon nagy pont nálam az is hogy VICCES! tehát Louis hülyeségein visítva sírtam a röhögéstől, de azért néhány érzelmes pillanatot is belecsempésztél... nagyon kár hogy befejezted, de megértem hogy suli időben nem tudsz 4 blogra koncentrálni és hogy ennek kell befejeződnie hiszen ha jól számolom összességében 112! fejezet lett, ami nagyon nagy szó :) remélem hogy még sokáig olvashatom az írásaidat, ha nem is itt... Csak így tovább, köszönöm Neked azokat a boldog perceket amiket ezzel a bloggal szereztél nekem :)))))
VálaszTörlésEz volt a kedvenc blogom. De tényleg, az 1. Résztől kezdve olvastam. És imádtam, sokat röhögtem rajta, egyszer még a székről is leestem. Na szòval azt akarom mondani, hogy KEDVENC BLOG 4EVER<3
VálaszTörlésNagyon de nagyon sajnálom hogy befejezed a blogot de megértem.:) ez volt az eddigi legjobb blog amit olvastam amikor elkezdted én akkor találtam rá.És Louis vicces poénjain és persze többiekén is majd leestem a székről,kanapérólxD.Egy szóval:IMÁDTAAAM!!!nagyon de nagyon köszönöm a sok boldog percet:')
VálaszTörlésLizi nagyon ügye vagy!!! Elmehetnél írónőnek, gratulálok, nagyon jó a blogod, én a akkor kezdtem el, amikor már megvolt pár Jasmine-es rész, és elolvastam az egész blogot egy nap alatt :)Megkönnyeztem a végén..nagyon jó a blogod, szomorú vagyok hogy vége lett, de hát felnőttek :) Ez a blog 3 a Lásd a Csodát, amit szintén te írsz, ez a két blog az örök kedvencem :) <3 Nagyon imádom <3 Csak így tovább... :) Nagyon köszönöm, hogy megírtad ezt a blogot :) <3 Lizi <3
VálaszTörlésKár hogy befejezed ezt a blogot. Én nagyon szerettem. Ez volt az egyik kedvencen. Vicces volt, de ugyanakkor voltak benne, azért érzelmekkel teli pillanatok is. Egy szóval: imádtam.
VálaszTörlésNagyon köszönöm mindenkinek a kedves szavakat!Én is megkönnyeztem a végét azt el kell mondanom!:) Imádtam írni!Egyszerűen mikor írtam mintha egy saját kis világban lettem volna..Annyira jóó volt..és most vége és oylan ramatyúl érzem magamat..:c
VálaszTörlésén egyszerűen nem bírtam ki sírás nélkül a végét.... a little horan első fejezetétől egészen idáig követtem ezt a történetet és csak azért végeztem most vele mert nem nagyon volt időm rá.... DE ez nekem egy örök élmény marad.... soha nem olvastam ennél jobbat és nagyon fognak hiányozni.... könnyekkel búcsúzom :)
VálaszTörlésSzegény Lou!
VálaszTörlés