Little Horan/2 ~ Chapter 3.

Sziasztok! Meghoztam a friss részt! Sajnálom, hogy csúsztam egy kicsit vele, csak sok dolgom volt! :) Remélem, hogy tetszeni fog, s hagytok megjegyzéseket!
Jó olvasást!

Fejezet:

- Valami probléma van? - vetett barátnőjére aggodalmas pillantásokat Niall.
- Van! Nem is elég! Nem fogjátok elhinni! - ült le Hanna a kanapéra, majd kezét kezdte tördelni.
- Mi van? Összevesztél Zoey-val? - kuncogott Harry. Zoey Hanna nővére. Kiköpött mása Hannának, pontosan ugyan olyan a személyiségük, az arcuk, és pontosan ugyan olyan kemények.Belevaló csajok, úgymond.
- Vele naponta összeveszek - legyintett Hanna, majd folytatta - Ez számotokra is elég rossz hír, hiszen, Ti fogtok rá vigyázni!
- Kire? - húzta fel Niall érdeklődve a szemöldökét.
- Terhes vagy? - csapta össze vigyorogva a tenyereit Harry, mire Hanna lekevert neki egy nyaklevest.
- Azért ne nézzél már ribancnak, tizenöt éves vagyok! - kiabált Harryvel, majd arrébb ment Tőle, nehogy még megölje.
- Akkor most mi van? Kire kell vigyázni?! - érdeklődtem halkan.
- Jön az unoka húgom, egy elkényeztetett hét, és fél éves! - fakadt ki Hanna - És mivel drága szüleim egész nap dolgoznak, így a gyerek ránk marad! És délelőtt rátok, srácok!
- Hogy mi? - tágultak hatalmasra Harry pupillái.
- Hogy mi? - köpte ki Niall a popcornt.
- Hogy mi? - tárta szét idegesen a karjait Liam. - Én szeretem a gyerekeket, de nem fogok semmi féle kislányra vigyázni!
- De hidd el, fogsz! Nagyon fogjátok kedvelni! - mosolygott Hanna.
- Ugye nem olyan, mint te? - vágott érdekes pofákat Harold.
- Nem! Isten őriz! Rózsaszín ruhák, magassarkú topánka, rózsaszín hajráf, cuki kabát, édes mosoly, s a lelke mélyén egy ördög lakozik - mesélte Hanna, mintha valami horror film lenne.
- Mi ez a löttyedt hangulat? - toppant be az ajtón Berti, mire mindenki rá nézett, majd Hanna neki is elmesélte, hogy kapunk egy gyereket a nyakunkba.

Nem gondoltam volna, hogy valaha olyat mondok, hogy örülök, hogy iskolába mehetek, de azt hiszem idén változtatok ezen. Örülök, hogy suliba mehetek! Mondjuk, én nagyon szeretem a gyerekeket, de ha kihoznak a sodromból, még medencébe fojtanám!

- Én csak egy kis kristály cukorért jöttem, erre a nyakamba zúdítotok, egy csomó információt! - fogta a fejét Berti, majd körbe-körbe kezdett járkálni.
- Minek neked cukor? - Niall.
- Anyukám sütit süt!
- Vigyél engem, én édes vagyok - állt fel Harry, majd Robertához simult.
- Na persze! - forgatta szemét.
- Álljatok le! Most van a cukornál nagyobb problémánk is!
- De Hanna, ez egy kislány!
- Oké, csak egy kislány! Nem sokára meglátjátok, hogy mennyire aranyos kislány - hangsúlyozta ki a kislány szót, majd kiviharzott az ajtón.
-Oké, Hanna letudva - fordult felém Berti - Van cukrotok?
- Keress a konyhában! - rántottam meg a vállamat, majd tekintetem a tévében játszódó Latin-amerikai sorozatra emeltem.

***

Az este eljöttével, mindenki elszivárgott a saját kis zugába.
 Hanna, még a délután folyamán közölte, holnap már a srácoknak kell vigyázni a kislányra, akit még nem is ismernek. Sajnos, a fiúknak is korán kell így kelniük, mert Hanna reggel, hétre hozza hozzánk a gyereket. Kicsit azért sajnálom Nialléket, a nyakukba kapnak egy óvodást, aki azért nem jár iskolába, mert visszatartották egy évet, óvodába, pedig nem járhat már, mert túl idős. Bolond szülei lehetnek szegénynek is, vagy egyszerűen nincsen idejük a kislányra.

- Lizzie! - szakított ki Liam gondolataimból - Ugye aludhatok veled? - meresztett rám kiskutya szemeket, amitől teljesen elaléltam.
- Hát, átgondolom!
- De most miért? Nem csinálhatod ezt velem! - dobbantott egyet a lábával a földön, mire én felnevettem. Olyan volt, mint valami hisztis kisgyerek. - És még ki is nevetsz? Igazán rendes vagy!
- Nyugi már! Ne balhézz! Ne játszd az ovisat, holnap egy gyerekre kell vigyáznotok, és ugyebár, te vagy a legnormálisabb.
- Ez hízelgő - vigyorgott rám végül Liam, majd közelebb lépett hozzám, s megölelt.
- Na! Menjél zuhanyozni! Büdösen nem fekszel mellém - toltam el magamtól, mire Ő csúnyán nézett rám, majd felsóhajtott, és inkább nem szólt semmit. Mivel én már lezuhanyoztam, levágódtam az ágyamra, és ölembe vettem a laptopomat.
- Rendben. Addig is, vigyázz ezekre - motyogta, majd zsebe tartalmát mellém rakta.
Mikor odanéztem felhúztam a szemöldököm, majd érdeklődve tartottam fel az óvszeres dobozt.
- Ez minek neked?
- Az Harryé! - tartotta maga elé a kezeit tiltakozva.
- Aha, és azért van a te zsebedben?
- Hát, megkért, hogy vigyázzak rá! - próbált érvelni, majd cégül megrántotta a vállát - Megyek lefürdök.
- Oké, de tudod, itt leszek, és el tudod mondani, hogy minek neked ez - mosolyogtam rá bájosan, mire Ő idegesen kifújta a levegőt, majd bement a fürdőbe.
Megráztam a fejemet, az óvszert leejtettem a kezemből, majd a laptopra koncentráltam.
Megint twitterezek, az a kedvenc elfoglaltságom.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de Liam kijött a fürdőből. Halál nyugodtan leült mellém, s tekintetét a laptopra szegezte.
- Mi jót csinálsz?
- Terelnéd a témát, ugye? - löktem meg kicsit a fejét, mire Ő felsóhajtott.
- Nem terelem a témát, csak megkérdeztem...- de itt a szavába vágtam.
- Ja, tudom, hogy mit kérdeztél! Szóval? Minek is kell neked az óvszer?!
- Mondtam, hogy Harryé! - bólogatott, és próbált nagyon meggyőzni.
- Gondolom! Szóval?
- Na jó! Hurkát tölteni! - mosolygott rám.
- Igen? Kivel akarsz hurkát tölteni?
- Niall mondta, hogy hozzak!
- Igen? Akkor megyek, és megkérdezem! - indultam volna meg, de Liam visszarántott maga mellé.
- Lizzie! Biztos alszik már! Tudod ne ébreszd föl az alvó oroszlánt!
- Rendben, akkor majd holnap megkérdezem! - rántottam meg a vállamat, majd nyugodtam elhelyezkedtem az ágyamon.
- Vannak még ilyen vicces kifogásaid? - nevettem fel - Hurkát tölteni! Eszembe nem jutott volna!
- Ez nem kifogás! - morgolódott halkan.
- Gondolom! Na jó! Ezt tedd távol tőlem! És most jó éjt!
Liam kezébe tettem az óvszeres dobozt, majd a villanyhoz szambáztam, s leoltottam.Végül mikor mentem vissza az ágyba, megbotlottam a szőnyegben, s estem egy hatalmasat a sötétben.
Olyan röhögésbe kezdtem, hogy azt hittem megfulladok. Már a hasamat fogtam, mikor hirtelen megéreztem, hogy Liam feláll, majd indul a lámpa felé, de elesik bennem, így pontosan rám esett.
- Mi ez nagy hangzavar? - a villany hirtelen oltódott fel, hallottuk meg Anyu hangját. - Jézusom! Ugye nem az történik ott a földön, amire gondolok! Vagy.. Liam! Miért van nálad óvszer?

Ilyen nincs! Nem bírtam tovább, ismét röhögni kezdtem, mint valami fogyatékos.Szegény Liam fülig pirult, majd végül leszállt rólam.
- Anyu! - nevettem tovább - Nyugodj meg! - Alig bírtam beszélni a nevetéstől. - Semmi nem történt!
- Gondolom, azt hiszem ideje elbeszélgetnünk a felelősség teljes együttlétről! - bólogatott, majd  helyet foglalt az ágyamon. Hirtelen hagytam abba a röhögést. Hogy mi? Felelősség teljes együttlét? Ez komoly?! Mindjárt visszakérdezek, hogy mit akar tudni.
- Ezt nem gondoltad komolyan! - ráztam a fejemet, mire Anyu csak felsóhajtott.
- De, tudod Lizzie, ez nem játék! Fiatalok vagytok még mind a ketten!
- Anyu! - szóltam rá mérgesen. - Nem történt semmi!
- Előttem nem kell szégyellni! Gondoltam, hogy hamarosan meg fog történni köztetek, de arra nem, hogy a padlón.
- Anya! Utoljára mondom el, hogy nem történt semmi! Egyszerűen csak elestem, Liam pedig fel akarta oltani a villanyt, és rám esett. Jót nevettem, ennyi!
- Tudjátok mit? Jó! De csak annyit kérek, hogy vigyázzatok! - mondta, majd megpacskolta Liam arcát, és elhagyta a szobát.
Ismét felkuncogtam, majd feloltottam az éjjeli szekrényemen lévő kis lámpát, s utána kapcsoltam le a nagyot.
- Ez halál ciki volt! - vágott pofákat Liam.
- Hát, eléggé! Na, szerintem itt az ideje, hogy lefeküdjünk!
- Én benne vagyok - húzogatta a szemöldökét, mire én meglöktem, Ő pedig csak elvigyorodott.
- Tudod, hogy nem úgy értettem.
- Hát persze! De hát, ha már van nálam óvszer!
- Liam! Állj le! - néztem rá szigorúan, mire Ő lemondóan felsóhajtott.- Azt pedig mondtam már, hogy tedd messze tőlem!
- De most.. olyan gonosz vagy! - mondta, majd durcás képpel lefeküdt az ágyba.
Megforgattam a szememet, majd mellé feküdtem, de előtte gondosan leoltottam a lámpát.
- Egyszer úgy is ráveszlek! - motyogta a fülembe, miközben hátulról átölelt.
- Helyesbítek! Csak szeretnél rávenni! - fordultam hirtelen felé, mire Ő felhúzta a szemöldökét, már amennyire láttam a sötétben, mondjuk már kezdett kitisztulni a látásom.
- Egyre jobban kezdesz elbizonytalanítani, és megsérteni - suttogta halkan. A számat eltátottam. Ezt mégis, hogy érti?
- Ezt most.. hogy gondoltad?
- Hát, hagyjuk! - rántotta meg a vállát, majd végül elfordult a másik irányba.
Mit csináltam? Mégis mi a jó Istent csináltam? Miért sértődött meg rám? Azért, mert nem vagyok hajlandó vele azonnal lefeküdni? Azért, ezt Ő sem gondolhatja komolyan! Az eszem megáll, komolyan mondom.
- Liam! - karoltam át hátulról - Te sem gondoltad komolyan, hogy megsértődsz rám!
- Nem sértődtem meg! - jött a válasz, mire én megkönnyebbültem.
- Akkor mi a baj?
- Semmi, nincs semmi baj.. Egyszerűen csak fáradt vagyok.
- Ja, látom - motyogtam, majd arra a döntésre jutottam, hogy hagyom. Reggelre, talán megjön az esze. A másik irányba fordultam, majd becsuktam a szememet, s hagytam, hogy az álom rám találjon.

U.I.: Megjegyzéseket:)