Little Horan/2 ~ Chapter. 4.

Sziasztoook!
Ha már a másik blogomra nem hozok holnap részt, gondoltam ide igen! Remélem, hogy tetszeni fog, s hagytok megjegyzéseket!
Jó olvasást!



- Jó reggelt! - Liam végigsimított az arcomon. - Ne haragudj rám, amiért este ott kínlódtam.
- Neked is! - nyújtóztam egy nagyot, majd szemeimet kinyitottam.
- Haragszol rám? Amúgy mindjárt itt van Hanna a lánnyal!
- Nem haragszom rád, feltéve, ha kiengesztelsz! - néztem az arcába, mire Ő eltátotta a száját.
- Mit tegyek?
- Találd ki! - ültem fel, s rávigyorogtam. Liam szeme felcsillant, majd hátradöntött az ágyon, s megcsókolt.Kezeimmel hajába túrtam, s közelebb húztam magamhoz. Lihegve váltunk szét.
- Vége a gyerek napnak! Készülődnöm kell, neked pedig óvóbácsit játszanod - vigyorogtam rá.
Liam hagyta, hogy feltápszkodjak. Azonnal berohantam a fürdőbe, s elvégeztem reggeli teendőimet.
- Mit vegyek fel? - álltam tanácstalanul a szekrényem elé, s vizslattam a temérdek ruhát.
- Majd én választok neked valamit! - állt be elém Liam, s állát simogatva tanulmányozta a szekrényem belsejét. Hümmögve belenyúlt, majd a kezembe helyezett egy farmert, és egy rendesen kivágott pólót.
- Te kis divat diktátor - kuncogtam fel, majd kiküldtem a szobámból, hogy feltudjak öltözni.
Miután magamra kapkodtam a ruházatot, már indultam is lefelé.
Mihelyt leértem, már rohantam is az ajtóhoz, ugyanis csöngettek. ez valószínűleg Hanna lesz, és.. a kislány, akinek még a nevét sem tudjuk.
- Sziasztok! - tártam ki az ajtót, előttem pedig megjelent Hanna, és egy Barbie baba.
Elég érdekes volt. soha életemben nem láttam még ilyen lányt. szőke haja egy copfba összefogva a feje tetején, egy hajszál sem lóg ki, arca kemény, zavartalan, testét egy rózsaszín miniszoknya, és egy rózsaszín kivágott póló fedte, s lábán egy magassarkú.
- Hello - szakított ki Hanna. Elrettenve pillantottam végig a kislányon, majd Hannára néztem.
- Te ki vagy? - hallottam meg a a kislányos hangot. Tekintetét az enyémbe fúrta.
- Lizzie vagyok - guggoltam le hozzá, majd felé nyújtottam a kezemet.
- Emma - rázta meg, majd mint valami királynő felhúzta az orrát, s elvonult mellettem.
- De édes! - hallottam meg Harry örömteli hangját.
- Ne kiabálj velem bongyorka! - kiáltott fel Emma.
Azt hiszem, ez a kislány maga egy pokoli lény.
- Lizzie, nem megyünk iskolába? Addig sem kell vele lennem! - mutatott Hanna a ház belseje felé, ahol Emma volt.
- De, felőlem - rántottam meg a vállamat - Menjünk szedjük össze Robertát.
Még bementünk a srácokhoz, s elmagyaráztuk nekik, hogy mit szabad egy kislánnyal, és mit nem. Mihez szabad nyúlni, mit szabad ennie! Azaz, rendre utasítottuk Őket.ezek után elindultunk az iskola felé.

*Liam szemszög*

- Most akkor össze kéne ismerkednünk ezzel a kis rózsaszínnel? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét Harry, mire én csak megrántottam a vállamat. hol érdekel engem ez a gyerek? A derekamig sem ér, s nagyobb az arca, mint egy ház belseje. Én mint már említettem, nagyon szeretem a gyerekeket, hiszen nagyon aranyosak, de az ilyen beképzelt majmocskáktól irtózom.
- Te ott! Csinálj nekem nutellás kenyeret! - állt elém karba tett kézzel, s lenézően pillantott rám.
- Aha, neked is szia, Liam vagyok! - nyújtottam neki kezet, Emma nem viszonozta a kéz fogást. Erőszakosan szétveszítettem a kezét, majd rá mosolyogtam - Liam vagyok!
- Emma - morogta halkan - Csinálj nekem nutellás kenyeret! - ugrott rá a lábamra. Ebben a pillanatban azt hittem kidobom a medencébe.
- Majd, ha szépen kéred! - rántottam meg a vállamat, s hátradőltem.
- Velem nem beszélhetsz így! - emelte fel a hangját.
- Nem akarod levenni ezeket a rózsaszín göncöket? Nem fáj a lábad abban a topánkában? - kérdezgette Harry Emmát. Emma Harry felé fordította villámokat szóró tekintetét, majd levette a lábáról a cipőt, s hozzá vágta. Nem semmi ez a kislány. Szegény Harry ezután megszólalni sem mert.
- Mi folyik itt? - jött ki a konyhából Niall a kezében egy szendviccsel.
- Ó, ez is megfelel! - emelte magasba az ujját a kislány, majd kitépte Niall kezéből a tányért szendvicsestül, s leült a kanapéra, majszolni kezdte.
- Ez komoly? Ez Hanna unoka húga?! - lett unott Niall hangja, majd megforgatta szemeit, s visszament a konyhába.
- Ez finom! - nyamnyogott a lányka.

***

- Liam papi - szólított jó magas hangon Emma. Nagy levegőt vettem, majd odaléptem mellé.
- Tessék? És nem vagyok Liam papi, hanem csak simán Liam.
- Akkor kérsz másik becenevet?
- Nem! - vágtam rá azonnal - Mit szeretnél ? - guggoltam le elé, mire Emma összeráncolta homlokát, s úgy nézett rám.
- Merre van bongyorka?
- Mármint Hazza?
- Nem, én bongyorkát keresem! - dobbantott egyet.
- Hát, Hazza! Merre vagy? - egyenesedtem ki. Harry sehol nem volt. Kézen fogtam a kislányt, majd keresni kezdtem Harryt. Emma két pillanat múlva kitépte a kezét az enyémből, s elszaladt.
Egész délelőtt ezt játszottuk. Emma engem szekált, Liam papinak nevezett, majd elszaladt, mikor segíteni akartam neki. Kezdem már nagyon unni, a folytonos követelőzéseit. Kije vagyok én neki, hogy teljesítsem a kéréseit? Apja nem, anyja sem, nagybátyja, unoka testvére, és bátyja végképp nem. Keressen magának másik majmot. Érdekes, Niallt nem szekálja, pedig Niall cuki a lányok szemében, észrevételeim szerint.
- Sziasztok! Megjöttem! - hallottam meg Lizzie hangját az előszobából. Fejvesztve rohantam hozzá.
- Lizzie ! - kaptam el a kezét, s a szemébe nézte  - Ez, ez, ez! Könyörgöm, ments meg!
- Valami történt? - értetlenkedett.
- Igen, Emma kikészít, Liam papinak hív, s Hazzát keressük egész nap.
- Oké, akkor most elmegyek pisilni, utána pedig lefoglalom Emmát! Amúgy, van egy rossz hírem! Itt is kell aludnia! Hanna szülei 2 hónapos üzleti úton vannak.
- Ne! Ne! - szaladt elő az előszoba szekrényből Hazza, majd eltűnt a konyhában.
- Ezt meg mi lelte?
- Emma! Add vissza a távirányítót! - idegeskedett Niall a nappaliban. Végre, Őt is szórakoztatja kicsit a lányka.
- De, Nini, olyan muris vagy! - nevetett fel bájosan, majd kiszaladt hozzánk.
- Szia Emma! - mosolygott rá Lizzie.
- Hello! - integetett neki.
- Szerintem aranyos! Legalábbis, engem kedvel - villantott Lizzie egy mosolyt, majd végül eltűnt a házban.
Lesújtva kullogtam vissza a nappaliba, majd leültem a tévé elé. Niall a távirányítót magához szorítva ült, s bámulta a sorozatát.
- Kikészít! - nézett rám Niall üveges tekintettel. - Ez a kislány! Nekem soha nem lesz gyerekem!
Erre muszáj volt felnevetnem. Emma egész nap az én nyakamban lógott, erre Niall már ennyitől agyilag hulla. Ezek szerint, elég kitartó vagyok.
- Merre van Emma? - lépett be Lizzie a nappaliba, s tekintetével a lánykát kereste.
- Hanna mikor jön ide? - tett fel egy újabb kérdést Niall.
- Azt mondta, nemsokára itt lesz! - rántott vállat Lizzie, majd Emma keresésére indult. Perceken belül egy sikítást lehetett hallani a hátsó kertből, majd egy csobbanást.

Szívrohamot kapok a szép szemeitől.*-*

U.I.: Véleményeket!!:)