Little Horan/2- Chapter. 7.

Sziasztok! Aki benne van a csoportomban, az észlelhette, hogy a rész vége elég irónikus lett, mert ugyebár, én terhes vagyok:D:D:DD:D:D Viccnek is gáz, na mind egy!
Megjegyzésektől nem kímélni! Jó olvasást!


A nappaliba sereglettünk, s minket - lányokat - leültettek a kanapéra. A srácok elénk álltam, s karba fonták a kezüket. elég érdekes látványt nyújtottak. Végül Zayn kilépett a sorból, s papolni kezdett:
- A cigizés egészségtelen! Mégis, hogy jutott ez eszetekbe?
- Ezt pont te mondod? - húzta fel kérdően a szemöldökét Berti, mire Zayn felsóhajtott, majd beletörődve a dolgokba visszalépett, s helyét Niall vette át.
- Igaza van Zaynnek! És Roberta ne beszélj vissza, mert nem illik!
- Ojaj, hogy magyaráz - lökött oldalba Berti, majd felnevetett. - Soha nem láttam még ilyen komolynak.
- Én is itt állok - köszörülte meg a torkát Niall, majd folytatta - Szóval, miért csináltátok?
- Először is, honnan volt a cigi? - lépett közelebb Liam is, s végigmért minket.
- Hát, tudod az úgy volt.. - kezdtem volna mondani, de Hanna megelőzött, s Zaynre mutatott.
- Mi? - hüledezett Zayn.
- Te adtad nekik?! Zayn Jawadd Malik! Erre még te.. - de itt Zayn Louis szavába vágott.
- Nem én voltam!Ezek ellopták - szemei ki voltak tágulva.
- Hogy mi? - Liam.
- Hogy mi? - dobbantott egyet Harry.
- Mi a fene van? Én miért nem tudhatom? - hallatszott Emma hisztije a konyhából. Cassie vigyáz rá éppen.
- Akkor most én beszélek! - állt fel Hanna, s szónokolni kezdett - Először is, mi szabad emberek vagyunk! Ez itt az Unió, itt mindenki szabad! Azt csinálunk, amit akarunk! Nehogy már Ti akarjátok megszabni, hogy mit próbálunk ki, és mit nem! Kikérem magamnak!
- Hát én kérek elnézést, hogy meg akarjuk óvni az egészségeteket! - emelte maga mellé a kezeit Niall, majd végül felsóhajtott.
- Kinek az ötlete volt ez? - tette fel kérdését Liam.
- Hát, közös - feleltem nyugodtan, mire Liam kifújta a levegőt.
- És jó volt? - csillantak fel Zayn szemei - Mert ha igen, én szívesen.. - De folytatni nem tudta, mert Niall nyakon csapta, s inkább hátrébb lépett. Szegény, csak segíteni akart.
- És akkor most, rá fogtok szokni, vagy mi? - kérdezte Liam.
- Igen, Liam! Rá fogunk szokni! - pattantam fel hirtelen, majd idegesen indultam fel az emeletre, viszont visszafordultam még egy szóra: - Attól, hogy kipróbáltuk, nem dől össze a világ, egy szóval sem mondtuk, hogy rászokunk! Rendesek vagytok, hogy aggódtok, de törődjetek a saját dolgaitokkal!
- De a húgom vagy! - tárta szét a karjait Niall.
- És? - Megforgattam a szememet, majd felrontottam a szobámba. Hanna, és Roberta is megjelent két perc múlva.
- Mondtak még valamit, miután elviharoztam? - néztem fel rájuk, Ők csak megrázták a fejüket, majd a cuccukat kezdték összeszedegetni. - Mentek haza?
- Aha, Én elmondom otthon! - sóhajtott fel Roberta, majd felkapta a cuccát, s távozott.
- És te? - tekintetem végigfutattam Hannán, mire Ő csak megrázta a fejét, majd intett,s Ő is elment.


- Ez mire volt jó? - jelent meg Liam az ajtóban, mielőtt még gondolataimba merülhettem volna.
- Jaj, csak kipróbáltuk! Nem léphetnénk túl rajta?
- Ahogy akarod! Én most akkor elmegyek fürdeni! További szép napot! - majd intette egyet, s eltűnt a fürdőben.

- Te most haragszol rám? - húztam fel a szemöldökömet, mikor Liam kijött a fürdőből.
- Nem! Kéne? - hunyorgott, majd leült mellém az ágyra.
- Nem! Jó, mind egy. Hagyjuk!
- Ok, de akkor menj és mosakodj meg! Bűzlesz! - húzta el a száját, mire én a lehető legcsúnyábban néztem rá.
- Igazán illedelmes vagy! Ugye tudod?
- Tudom! - nevetett fel. - De akkor is igazam van!
- Ahogy érzed - feleltem, majd végül felkaptam a pizsamám, és bementem a fürdőbe, az ajtót becsuktam magam mögött, majd ledobtam a ruháimat, s beálltam a zuhany alá.
Vagy egy jó fél órát álltam a zuhany alatt, szokás szerint. Sosem bírom megunni, a jó meleg vizet.
Kiléptem a zuhanyzó fülkéből, majd a törölközőért nyúltam, majd miután megtörölköztem, fel akartam venni a pizsamámat, de annak hűlt helye volt. Idegesen fújtam ki a levegőt. Ilyen is csak velem történhet meg.
Szorosan magam köré csavartam a törölközőt, majd elindultam kifelé.
- Hova tetted? - villantottam meg a tekintetemet, mire Liam csak kajánul elvigyorodott.
- Hidd el! Nincs szükséged erre! - emelte magasba a pizsamámat, majd a szekrénybe helyezte.
- Miért ne lenne rá szükségem? - húztam fel kérdően a szemöldökömet, mire Ő csak oldalra billentette a fejét, s végigmért, majd elvigyorodott.
- Én félek tőled! - jelentettem ki. - Meglehetősen ijesztően nézel rám! Tudom, hogy rosszban sántikálsz!
- Én? Nem emlékszel? Itt én vagyok a jófiú! - miközben beszélt egyre közelebb jött hozzám, végül mikor ide ért, átkarolta a derekamat, majd egy újabb vigyor terült szét az arcán.
- Lécci - meresztett rám kiskutya szemeket, mire én eltátottam a számat.
- Te most.. azt akarod? - pislogtam nagyokat, mire Ő ártatlanul bólintott. - Liam, én nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Miért ne lenne az? Nyugi már, nem vagyok pedofil állat! De hát, ha nem hát nem.. - hajtotta le a fejét, s szomorúan nézett vissza rám. Borzasztóan megsajnáltam. Nem elég, hogy itt állok előtte majdnem meztelenül, egy szál törölközőben, még ki is játszik, és megsajnáltatja magát velem.
- Fú, mondták már, hogy tragikusan borzasztó vagy? - fogtam tenyereim közé az arcát, s felemeltem.
- Nem - görbítette le ajkát, s szépen nézett vissza rám. - Kérlek szépen! Lécci, lécci! Ne legyél szívtelen! Szeretsz te engem!
- Hát, hát.. jó - bólintottam magabiztosan, mire neki felcsillantak a szemei.
- Komolyan benne vagy?  - csodálkozott.
- Most ezen mi olyan meglepő? Eddig nem ezt akartad?
- De.. de most komolyan, esküszöm, hogy le vagyok döbbenve.
- Oké, akkor felöltözöm! - Próbáltam kiszabadulni Liam karjai közül de nem engedett.
- Aha, csak szeretnél felöltözni!
- Akkor mire vársz?
- Semmire! - felelt, majd megcsókolt. Kezét végighúzta a derekamon, majd hátradöntött az ágyon.
S az este folytatódott...