Little Horan/2~ Chapter 11.

Sziasztok! Megérkeztem egy új fejezettel! Remélem, hogy tetszeni fog. Összejött a 20+1 megjegyzés, azt a mindenit! Nem hittem, hogy összejön, és ma is lesz rész, de meglett, így itt a fejezet!
Köszönöm szépen a +113 olvasót :)
xx

*Liam szemszög*

Mihelyt a hullámvasút leállt, azonnal felkaptam Emmát, és kiszálltunk belőle.
- Mi a szitu? - lépett mellénk Niall. - Mi baja a jégkirálynőnek?
- Niall - dorgáltam csöndesen - Nem látod, hogy sír?
- Mit csináltál vele? - tátotta el a száját.
- Én semmit! Mit csináljak vele, hogy megnyugodjon?  - néztem segély kérően Niallre.
- Én nem tudom! Nekem nincs húgom! - lépett hátrébb.
- Neked agyad nincsen idióta - morogtam, majd felsóhajtottam.- Emma figyelj rám. Most már minden rendben, nem kell sírni!
Emma felemelte az arcát a vállamról, majd összehúzott szemekkel meredt rám. Szőke tincseket kisimította az arcából, és a füle mögé rejtette őket.
- Te kedves vagy velem - jelentette ki, majd folytatta - Velem senki sem kedves.
- Anyukád sem? - kíváncsiskodtam tovább. Emma csak megrázta a fejét.
- Anya, és apa mindent megvesz nekem, amire szükségem van, de folyton üzleti úton vannak, volt olyan év, amikor csak karácsonykor láttam őket - magyarázta a kislány, s ekkor értettem meg Őt.
Szegény gyerek csak figyelemre éhes, azért ilyen mindenkivel, amilyen. A szülei pénzzel tömik, szeretet helyett. Állítom, még egy puszit nem kapott tőlük. Ez azért már durva.
- -Gyere, menjünk. Veszek neked vatta cukrot - mosolyogtam rá, majd letettem a földre.
- Összekócolódott a hajam - próbálta nagyban megigazítani, de nem nagyon akart sikerülni neki.
- Hagyjad már Emma! Ki nézi a hajadat itt? Senkit nem érdekel! Nem kell cicababának lenni, könyörgöm.
- De én szeretem a rózsaszínt - nézett le a pólójára, majd hátralibbentette méz szőke haját.
- Istenem - sóhajtottam fel, majd húztam tovább a vatta cukros felé. Amint odaértünk, kértem Emmánk egy epreset.
- Aranyos kislány, a magáé? - mosolygott rám a pasas, mire nekem kitágultak a szemeim.
Jól hallottam? Azt kérdezte, hogy a gyerekem-e?
- Nem, Ő csak a, á mind egy, a húgom - legyintettem, hiszen úgy sem ismer minket a fickó.
- Nagyon aranyos - mondta, majd mosolyogva odaadta Emmának a rózsaszín vatta felhőt.

*Niall szemszög*

- Most nézzétek meg ! - háborodott fel Louis Liam felé mutatva. - Lepaktált az ellenséggel.
- Öhm, Lou, Ő csak Hanna unoka húga, nem az ellenségünk! - feleltem halkan.
- Rendesen összeborult azzal a kislánnyal! Nézd meg, ölelkeznek! - kapta kezeit a szájára Zayn, s rémülten vizslatta tovább Liamet, és Emmát.
- Ne féltékenykedjetek már! - forgattam a szemeimet - Örüljetek neki, hogy lefoglalja a gyereket, és nem a Ti nyakatokban van!
- Okos Niall - simogatta meg a fejemet Harry.
- Ne simogass - léptem arrébb ingerülten.
- Bocs - emelte maga mellé védekezően a kezeit Hazza, majd elővette a telefonját, és twitterezni kezdett.
- Menjünk már sétálni, vagy valami! Halálra unom magamat - Louis a körmeit nézegetve dobolt a lábával a földön.
- Na gyerekek! - engedte el Emma kezét Liam, mikor ideértek. - Most jöhet a következő felügyelő, én pedig Niallel elmegyek sétálni - rántott maga mellé, s gyorsan elsiettünk onnan.
- Mi bajod van? - téptem ki kapucnimat kezei közül.
- Semmi, csak Te álltál mellettem. Emma azt mondta, hogy unatkozik, így kicsit a fiúkra kellett hagyni, mert kitalálta, hogy játszik velük picikét - nevetett fel halkan Liam.
- Olyan hülyén röhögsz, hahaha - löktem meg a seggemmel Őt, mire Liam felháborodva lökött vissza, így a füvön kötöttem ki. Ezt most megkeserüli.

*Lizzie szemszöge*

Unottan ültem a Hanna mellett az unalmas matek órán. Minek tanulni ezt a tantárgyat? Kit érdekel, hogy mennyi az a bizonyos 'x'? Ha én ennyit szenvedek ezzel, akkor vajon Roberta? Hiszen Ő a legjobb csoportban van, én Hannával, pedig a közepesben. Azt sem értem, minek ez a nagy hajcihő, csoport bontásra? Miért kell megkülönböztetni a gyerekeket?! Ugyan olyanok vagyunk, nem? Legalábbis a tanárok mindig azt mondják, hogy nincs közöttünk kiemelkedő teljesítményt nyújtó, azaz mind bénák vagyunk.
- Elizabeth!Ezek után mennyi lesz az eredmény? - A nevem hallatára kaptam fel a fejemet. Megint engem szólított fel. Ezen az órán harmadjára nem tudom, hogy miről van szó.
- Nem tudom, tanár nő - dadogtam kétségbe esetten.
- Hanna? - bökött a mellettem ülő Hannára, aki valószínűleg pontosan annyira figyelt, mint én.
- Tessék, tanár nő?
- Mennyi az x?
- Remek kérdés, tanár nő - felelte Hanna, mire Mrs.Stone az asztalra csapott. Teljesen kihoztuk a sodrából.
- Most azonnal! Mind a ketten, megfogjátok azt a padot - mutatott az üresen álldogáló pad felé, az első padsorban. - És kimentek az osztállyal szemben lévő padra! Óra végéig, megcsináljátok ezt a feladatot, és ha egy hiba lesz benne, beírok.
Hannával összenéztünk, majd vállat rántottunk, és felálltunk, majd megfogtuk a padot, és kivittük, majd a kis hosszúkás pad elé helyeztük. Visszamentünk a cuccunkért, majd leültünk a kispadra.
- Te ezt érted? - súgta Hanna, mire csak ingatni kezdtem a fejemet.
- Valamelyest.
- Akkor csináld - lökött meg, mire majdnem kiestem a padból . - Nem akarok megbukni!
- Jó,jó - motyogtam, majd nehézkesen, de nekifogtam a feladatnak. Végül kijött eredménynek , hogy az x egyenlő hat egész nyolc ketted. Ez valószínűleg rossz, de legalább megpróbáltam.
- Te is csináld meg, hátha valami elrontottam! - utasítottam Hannát, mire Ő morgott valamit, és nekifogott.
- Hogy álltok? - lépett a pad elé hirtelen Mrs. Stone, mire én majdnem szív rohamot kapta.
- Egész jól, tanár nő - hebegtem halkan.
- Mutasd! - bökött a füzetemre, mire én felé nyújtottam.
- Ez hibás! - meresztette rám lenéző tekintetét.
- Elnézést, hogy én nem vagyok olyan tökéletes, mint maga - Ez valóban kijött a számon?

Szerintem ne így képzelj
étek el Emmát, de most ezt a képet találtam:D:D