Little Horan/3~ Chapter 5.

Sziasztok! Már itt is a friss. A blogverseny eredményei lassan kerülnek ki. Nyertesek listája oldalt lesz megtalálható. 

Remélem, ehhez a fejezethez méltattok komizni...

   Amikor hazaértünk a strandról mindenki lepakolt a saját szobájában. Az emeletről meglehetősen furcsa hangokat lehetett hallani, majd egy halk puffanást a homokon. Azonnal megiramodtam az emeletre. Hanna szobájából jött az eszeveszett csapkodás, és dobálás. Kopogás nélkül nyitottam be, éppen amikor egy póló repült ki az ablakon. 

- Elmondanád, hogy mégis mi a fenét művelsz? – kértem számon barátnőmet, aki még mindig szorgosan dobálta ki az ablakon Blake holmijait.

- Megszabadulok a felesleges cuccoktól – felelt hadarva, majd folytatta eddig szorgos műveletét. Alig várom, hogy Blake megérkezzen, és kiakadjon, hogy mi történt becses dolgaival. Még nekiesik Niallnek, mert Hanna kidobálta a ruháját. Tőle kitelik.  

*~*~*

- Szép jó reggelt! - léptem be a konyhába. Egyenesen a konyhapulthoz mentem, és kivettem onnan a mogyorókrémet, majd a hűtőből kivettem a kechupot, és vágtam egy szelet kenyeret.  Leültem a lányok közé az asztalhoz, ugyanis a fiúk még nagyban aludtak, mert eléggé mozgalmas esténk volt. Na, ne tessék félre érteni, nem a perverzkedésre gondolok, hanem valami teljesen másra. Blake besurrant a cuccaiért. Hanna meghallotta, és le akarta ütni egy cipővel, azonban Blake gyorsabb volt. Mihelyt meglátta, hogy nincsenek a helyén a dolgai, már el is sietett. Hallottam még, amikor idegesen szitkozódni kezd Hanna emeleti ablaka alatt. Akkor találta meg a kellékeit valószínűleg.  Megnéztem volna azt a bamba, csúnya fejét, amikor rálel az ablakon kivágott dolgokra. Mulatságos látvány lehetett.

- Megkérdezhetem, hogy mit csinálsz? – húzta fel szemöldökét Hanna, s úgy méregetett engem. Nem értettem, hogy mi baja van most. Sosem látott még embert, aki mogyorókrémes kenyérre ketchupot nyom, majd müzlit szór rá, és úgy eszi meg? Ebben mi a meglepő? Ki kell próbálni új dolgokat.

- Hogy tudod lenyelni azt az ocsmányságot? – szörnyülködött Cassie is. 

- Szerintem finom – rántottam vállat, majd folytattam a csöndes táplálkozást. Cassie, és Hanna megütközve tekintettek rám. Mintha valami bolond lennék.

- Szerintem menj el orvoshoz. Ilyen kombinációt, még maga Niall sem enne meg – közölte csendesen Hanna.

- Nem? Én megetetem vele, amint felébred – jelentettem ki. Ezután a lányok csöndben várták, míg befejezem különleges reggelimet. 

Alig telt el pár perc három fiú totyogott be a konyhába. Fáradtan lehuppantak egy-egy székre, és az asztalra könyököltek. Niall, Liam, és Zayn pontosan egyszerre ugyanolyan fáradt szemekkel néztek fel ránk. Ezeknek meg mi bajuk? Nem is aludtak keveset, sőt, vagy hatszor többet, mint én.

- Niall – fordult Hanna Niallhoz, mire Niallnek felcsillantak kék szemei.

- Tessék? 

- A húgod azt állítja, hogy azaz undormány, amit éppen eszik finom. Megtennéd, hogy megállapítod?

- Mit eszel? – fordult felém fintorogva Niall.

- Kenyeret mogyorókrémmel, ketchuppal és müzlivel.

- Fúj – kiáltott fel egyszerre Zayn, és Liam.

- Hagyjatok már – mondtam, amikor lenyeltem az utolsó falatot, ezután sértődötten hátradőltem a székemen. – Nekem ízlett. Törődjetek bele.

- Biztos, hogy nem fogok olyat enni, mint Ő – rázta hevesen a fejét Niall.

- Bár fogadtam volna veled – húzta el a száját Hanna.
- Remek, téma lezárva – morogtam halkan. – És mit csinálunk ma?
- Jelentem! Ma egész nap tévézni fogok! – emelkedett fel Zayn a székről, majd Cassie mellé sétált és megragadta a kezét. – Gyere – húzta maga után.
- Ez azt jelenti, hogy ma egész nap aludni fogunk? – érdeklődtem. Hm, nem haragudnék meg érte. Most, hogy így belegondolok, jól esne egy kis szunyókálás.