Little Horan/3 ~ Chapter 4.

HELLO!

Nos, megérkezett az új fejezet! Blogversenyt lezártam, holnap fogom kihírdetni az első győztest! Köszönöm az előző fejezethez a sok aranyos komit! Remélem ide is jön!

Jó olvasást! 

*~*~*

 Másnap reggel, éppen a közös reggelihez készülődtünk, amikor egy éles sikoly hallatszott az emeletről, majd  Blake lerobogott a lépcsőn, s leült az egyik székre.

- Hanna sikított? - fordultam Blake felé, mire Ő csak bólintott.

- Ja, valami bogár van a szobánkban, de már kiírtotta, én gondoltam lejövök kajálni, majd Ő elvégzi a piszkos munkát.

- Micsoda macsó - morogta Cassie az orra alatt.

- Macsóbb, mint a Te pasid - jött a válasz Blake-től.

- Ha így folytatod haver, nem igazán leszünk jóban - emelgette Zayn a szemöldökét, majd leült egy kávéval Blake-el szembe.

- És szerinted engem érdekel, hogy jóban vagyok-e egy ilyennel, mint te, vagy sem?

- Tudod Blake, undorító a modorod - szóltam közbe.

- Te inkább kussolj, és hozd a kaját - felelt nem törődöm módon. Igen? Egy sunyi vigyor jelent meg a képemen, majd a pulthoz léptem, s felemeltem onnan a tejet. Somolyogva mentem vissza Blake mellé, majd egészen véletlenül a nyakába borítottam az egész kancsó fehér folyadékot. Blake kislányosan felsikkantott, majd idegesen felpattant.

- Te mégis mit képzelsz magadról?  - ordított velem, mint valami óvodással. - Nem vagy normális! Kapd be a faszomat!

Felhúzott szemöldökkel hallgattam végig Blake dühkitörését, míg el nem viharzott az emeletre.

- Ezt meg mi lelte? - csüccsent le Hanna is az asztalhoz.

- Leöntötte tejjel, de azt hittem megveri - bólogatott Niall.

- Gondolom végignéztétek volna, ahogy megver.

- Figyelj, engem tegnap majdnem megölt - közölte csöndesen Liam.

***

Reggeli után Hannával, és Cassie-val úgy döntöttünk, ideje körülnézni a környéken. Az egész délelőttöt elvásárolgattuk, s szebbnél szebb ruhadarabokat vettünk. Ebédünket már a fiúkkal, egy közeli étteremben ettük meg, Blake nélkül. Blake felszívódott, mióta nyakon öntöttem, de bevallom, nem igazán hiányzik.

Délután közös programként eldöntöttük, hogy páran kisurranunk a "fizetős strandra", ugyanis, Harry dögös macákat szeretne nézni bikinibe. Louis támogatta az ötletet, így kénytelenek voltunk velük menni.

Cassie, Hanna, és én leterítettünk egy nagyobb méretű pokrócot, s lefeküdtünk napozni. Az öt fiú ugyanakkor a vízben pancsoltak, mint az óvodások.

- Csajok - hallottam meg Hanna elfúló hangjűát. - Az ott. az.. az - dadogott. Felsóhajtottam, s felültem, hogy megnézzem, már megint mi a probléma. Levettem a napszemüvegemet, majd kutatni kezdtem, hogy Hanna min borult ki ennyire.

- Mi van már megint? - csiccsent fel Cassie is. - Jézus! Az ott Blake, és..?

- Egy csaj.. - nyögte ki Hanna.

- Helyedben odamennék, és jól képen törölném - simogatta az állát Cassie, majd visszafeküdt, mivel gondolom elkönyvelte, hogy remek ötletet adott Hannának. Hanna szájára egy gonosz vigyor húzódott, majd felpattant, s szinte vágtatva lódult meg Blake, és a spanyol - igen, spanyolnak fest - csaj felé. Amikor odaért, a lányt arrébb taszította, s Blake arcára csapott. Blake bal orcájára szorította kezét, a spanyol nő, tát5ott szájjal meredt Blake-re, majd Hannára. Valószínűleg nem értette a lezajló helyzetet. Hanna mondott is valamit Blake-nek, amit sajnos nem hallottam, mert hallótávolságon kívól zajlott le a jelenet.

- Ez meg mi volt? - vetette le magát mellém Liam, s megrázta a fejét.

- Hé ! Tiszta víz leszek! - sipítottam.

- Örülj neki. Na, e kérlek mondd el.

- Úgy néz ki.. - kezdtem volna bele, de ekkor Hanna jelent meg, s idegesen lehuppant a pokrócunkra.

- Ez az idióta, balfasz megcsalt ! - duzzogott a kelleténél hangosabban. - Undorodom tőle. Kidobtam!  Közöltem vele, hogy vigye a szállásról a cuccait, és úgy jut haza, ahogy akar.

- Igen! - kiáltott fel Liam, majd szinte táncolva futott vissza a vízbe a másik 4 barátjához.

Percek elteltével a vízben örömujjongás tört ki, mindenki a One Direction tagjait vizslatta, mi ütött beléjük. Majd én megmondom mi a szitu; Elmegy az ember, aki belekavart a "nyugodt" életünkbe.

Apró mosollyal az ajkamon dőltem vissza a pokrócra, s tettem fel újra a napszemüvegemet.

- Lányok, menjünk fagyizni! - Fantörpikus! Épp, hogy lehunyom a szememet, már Niall hangja csendül fel.

- Ez jó ötlet ! - csattant fel Hanna, s éreztem, ahogy a pokróc megmozdul alattam. Mély levegőt véve tornáztam magamat újra ülő helyzetbe.

- És ki marad a cuccokkal, hogy el ne lopják? - aggodalmaskodott Louis.

- Igen, több, mint valószínű, hogy pont a mi cuccainkat fogják elvinni - forgatta barna szemeit Zayn, ezután fejét rázva indult el Niall, és Hanna után.

- Zaynee! Várj meg - szólt utána Cassie. Zayn hátra fordult, s megvárta, míg Cassie mellé szökken.

- Jössz? - nyújtotta felém Liam a kezét.

- Aha - bólogattam, majd elfogadtam segítségét. Felhúzott a földről, s kézen fogva indultunk meg az igen éhes társaság után.

- Nem lehetne, hogy fagyi helyett inkább együnk valamit? - változtatott Niall az elhatározáson. Mindannyian egyszerre sóhajtottunk fel.

- De, csak csináljunk már valamit - közölte Harry eléggé nyers hangsúllyal.

- Akkor, együnk hamburgert - emelte magasba Niall az ujját, s elindult a hamburgeres stand felé. Amikor odaérkeztünk, Niall végigkérdezett mindenkit ki mit kér.

- Akkor lesz két extra sajtos, egy sima, négy sajtos sok ketchuppal.

- Rendben - felelt a büfés srác, s már neki is fogott a táplálék elkészítéséhez. Miután mindenki magához vette a szendvicsét visszamasíroztunk  a pokróchoz.

- Látod Lou, megvannak a cuccaink! - mutatott körbe Harry.

- Ez egy véletlen, a sors furcsa fintora. Sajnálom! - húzódott Louis a pokróc szélére sértődötten.