Novella~ Első szavam miattad van!


Sziasztok! 
Ezen szép vasárnapi délutánon egy novellát hoztam nektek. 
Ma több ötletem is született, és ezt valósítottam meg közülük. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket!
Cím: Első szavam miattad van!
Íródott: 2013.04.14.
Írta: L.T.P.~


    "Ami a szívemen, az a számon" - mondják az őszinte emberek, akik nem félnek kimondani az igazukat.  Úgy vélem, ezek az emberek elhamarkodottan cselednek, s minden egyes szavukkal egy másik élőlény lelkébe tipornak. Vajon nekik, hogy esne, ha a szemükre vetnék a hibáikat, és minden cselekedetüket elítélnék?  De manapság találni olyan embert, aki nem a külsejét nézi a másiknak, hanem a belső értékeit? Nem igazán ismerek ilyet. Ezért is gondolom úgy, hogy a szavak feleslegesek, ahogyan a beszéd is.
Több, mint tizenhét évet éltem a világon, de sosem beszéltem. A szüleim, rokonaim, és a barátaim azt hiszik, hogy néma vagyok, miközben én ki tudom fejezni magamat szavak nélkül is. Megtanítottak beszélni, ismerem a megfelelő szavakat, igeidőket, és a helyes kiejtést, egyszerűen csak nincs szükségem a beszédre. Már egy idétlen nyelvbotlással is megbánthatnám a másikat, de mivel nem beszélek, esélyem sincsen epés megjegyzést tenni a másikra.
Mint említettem, nincs szükségem szavakra, mert szavak nélkül is kifejezem magamat. Ez a kifejezés mód a rajzolás, illetve festés. Az egész hat éves koromban kezdődött. Az unalmas tan órákon a füzeteim aljára mintákat rajzolgattam. Az általános iskolai rajz órákon tökéletes munkákat adtam be, mindig is precíz voltam, és kimondottan a kis, apró részletekre figyeltem oda. Ha kérdeztek pár másodperc alatt papírra vetettem a választ, avagy fejrázással, vagy váll rántással feleltem. Ez most is így van. Ha kérdeznek, lerajzolom, illetve lefestem a választ, és tökéletesen megértik a mondanivalómat. 
- Amelia kincsem - nyitódott a szobám ajtaja, és édesanyám lépett be. A fejemet felé fordítottam, majd egy papírt, és egy ceruzát vettem a kezembe. Anyukám kék szemeivel figyelte cselekedetemet, majd egy kósza tincset a füle mögé simított. A fejemet kicsit oldalra döntöttem, jelzésül, hogy figyelek rá.
- Drágám, ma látogatóba jön a koleganőm, és a fia, szeretném, ha Te is megismerkednél a fiúval, és persze Maurával a munka társammal!  Remélem, hogy beleegyezel.
A ceruzámat megforgattam a kezembe, majd könnyedén a papírra vetettem egy hülyelykujjat, amely felfelé mutatott, és egy órát, mellé kérdőjeleket. 
- Hm, nem sokára itt lesznek, szóval vegyél fel valami csinosat - felelt néma kérdésemre, mire én egy bólintással feleltem, majd letettem a papírt. Anyu elmosolyodott,  majd halkan becsukta maga mögött az ajtót, ezzel elhagyva a szobámat.
Az ágyamon szétdobált papírokat, és rajzokat összeszedtem, és külön kupacba tettem az íróasztalomra. Számomra minden egyes papír, és rajz kincset ér, mert mindegyiknek megvan a maga mondanivalója. A ceruzámat bedobtam a többi grafit közé a grafit ceruza tartómban. Minden egyes színnek,  és ceruzának külön tartója van, hogy sose tévesszem össze őket. Meg kell lennie a dolgok közti harmóniának. 
Egy könnyed szökkenéssel a szekrényem elé léptem, s kitártam az ajtaját. A ruhák szín szerint sorakoztak  a szekrény polcain. Mosolyogva kaptam ki egy csőfarmert, és hozzá egy halványkék feszülős pólót. Imádom a halvány színeket, feldobják a napomat ezek a lágy árnyalatok.  
A választott ruhákat magamra kaptam, majd visszacsuktam a szekrényt, és kimentem a szobámból.
Letrappoltam mind a tizenkettő lépcsőfokon, majd bekanyarodtam a nappaliba, ahol anyu sürgött-forgott. A kandallót, és a polcokon lévő képeket porolgatta. Lezserül lehuppantam a fekete színben pompázó kanapéra, és bal lábamat átvetettem a jobbon.
- Jézusom, Amy de megijesztettél - kapott a szívéhez anya, majd a porolóját feldobta az egyik szekrény tetejére. - Mai napig nem értem, hogy tudsz ennyire csöndesen közlekedni. Szöges ellentéte vagy az öcsédnek - rázta meg a fejét, majd sóhajtva kiment a konyhába.
Ezzel én is egyetértek. Valóban nem hasonlítunk Conorral egymásra. Még kinézetileg sem. Én barna hajú vagyok, Ő szőke, én barna szemű vagyok, Conor pedig kék. Mellesleg Ő beszél, és néha már serpenyővel verném fejbe, hogy fejezze be az értelmetlen szövegelést. Folyton csak érdektelen dolgokról beszél. Jó persze, mit várok egy tíz éves kisfiútól? 
- Amy - ugrott mellém a kanapéra, az emlegetett szamár. - Mizu? - nézett rám válaszra várva. Mintha nem tudná, hogy nem beszélek. Megforgattam a szemeimet,  majd rámosolyogtam. Szeretem az öcsémet, de vannak olyan pillanatai, amikor roppant idegesítő. Ilyenkor áldom az eget, hogy nem beszélek, így megsérteni sem tudom.
- Az nem sok - sóhajtott fel lemondóan. Feltett szándéka, hogy hozzá szóljak először. Sajnos, ez nem fog összejönni.  Valószínűleg nem fogok a közeljövőben beszélni. A legelső szavamat egy olyan személynek tartogatom, aki különleges, és méltó lesz rá, hogy hozzá szóljak. Egy olyan személy, akit szeretni fogok, és Ő is engem. Bár kinek kellene egy ilyen lány mint én? Csöndes, visszahúzódó, és egész áldott nap rajzol. Legfőbbképpen zenére szeretek rajzolni, lerajzolni azt, amit én kihallok a zenéből, avagy számomra mit jelent az adott dal. 

A csengő megszokott dallama szakított ki gondolataimból. Anyukám fejvesztve rohant, hogy ajtót nyisson érkező vendégeinknek. Anyu mindig is ilyen volt. Ha vendégekről volt szó, Ő azonnal nagy takarításba kezdett, hogy a ház csillogjon a jövevények számára. Megsüti a szakácskönyv össze süteményét, és elszalad a boltba száz féle üdítőért, illetve borért. Akik ismerik, tudják, hogy ez csak a túlságosan nagy szeretetéből fakad.
Az előszoba felől lépteket lehetett hallani, majd suttogást, végül anyu hangosan betessékelte látogatóinkat. Felpattantam a kanapéról, és elindultam kifelé, hogy köszöntsem Maurát, és a fiát. Az öcsém is követte példámat, mert boldogan szökdécselt el mellettem, majd megállt az ajtóban.
- Sziasztok! Conor vagyok! - harsogta, majd kezet fogott az apró nővel, majd egy szőke hajú fiúval.
A srác  az előszobát pásztázta, végül megállt a tekintete rajtam, egy pillanat alatt mért végig, ahogy én is Őt. Tetőtől- talpig megszemléltem.Egy fehér felső volt rajta, és egy fekete farmer. Tökéletesen simultak izmos testéhez ruhadarabjai. Ahogy belenéztem tengerkék szemeibe egy örvény kapott el, és forgatott meg belülről teljesen.Sosem volt még ilyen intenzív érzésem.  Mintha egy adrenalin löket jött volna rám léptem a srác elé, és kaptam el a kezét. Magam sem tudom, hogy mi ütött belém. Én nem vagyok ennyire közvetlen!
- Szia, én Amelia Johnson vagyok! - ráztam a kezét. A szőkeség elvigyorodott, majd megrázta a kezemet.
- Niall Horan!
A szobára csönd telepedett, és édesanyám, és öcsém is tátott szájjal bámult rám. Olyan "most mi van" tekintettel néztem vissza rájuk, aztán pedig észbe kaptam és rájöttem; hiszen én beszéltem. 
Kezeimet számra kaptam, és próbáltam úrrá lenni magamon. Nem, az lehetetlen, hogy beszéltem. Sosem beszéltem, erre idejön ez a fiú, és egyetlen kósza pillantásával az őrületbe kerget. Beszéltetett. A fejemet rázva gondoltam vissza pár perccel ezelőtti gondolatomra,  amiben pontosan azt elemeztem, hogy olyan embernek fogok beszélni, aki méltó rá. Akkor Niall Horan lenne azaz ember, aki méltó szavaimra? Ezt, azt hiszem, már csak a jövő szele hozza majd. 


8 megjegyzés:

  1. Jézusom, nagyon nagyon jó lett! Ez olyan aranyos történet! És pont Niall hatására szólalt meg! Olyan cuki! :) Ezt el tudnám képzelni egy blogod kezdetének. Ügyes!

    VálaszTörlés
  2. Tényleg nagyon aranyos lett! Baromi cuki! Ezt jól kitaláltad, nekem nagyon tetszik!! :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszik! Írhatnál még novellákat :))
    Amúgy a bloggal kapcsolatban,nagyon szeretném,ha írnál egy olyan részt,ahol csak Liz és Liam van és viccelődnek,romantikáznak és így sokkal közelebb kerülnének egymáshoz..És nagyon jó a blog..IMÁDOM!
    Az összes blogodat imádom és nagy rajongód vagyok..Nagyon tehetséges vagy és remélem,h nem ez és nek a Testemben a lelked az utolsó blogod :))♥

    VálaszTörlés
  4. Nagyon ügyes vagy. Nagyon tetszik ahogy részletesen leírod a dolgokat. Egyik legnagyobb rajongod vagyok. <3*-*

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett!!Wow!Csak ennyit tudok mondani. :D

    VálaszTörlés
  6. Drága Lizi :)
    Ez a novella nagyon tetszett, szívesen olvasnék még ehhez hasonlót, vagy ennek a folytatását, ha mát itt tartunk :P *.*

    VálaszTörlés