Little Horan/2 ~ Chapter 17.

Sziasztok drágák!
 Meghoztam a friss részt. Remélem, hogy kapok komikat.... 
Rosszul esik, ha nem írtok, mert nem tudom, hogy tetszik-e még.... De igazából hagyjátok, nem gond.... Majd írok magamnak..
Jó olvasást....

   Egy újabb hétfő, egy újabb reggel, és az iskola. De utálom! Érdekes, év elején - nem mintha már év vége lenne, - nagyon vártam, de most már... Hátam közepére sem kívánom. Túl sok a tanulnivaló a gimiben, és alig bírom tartani a tempót. Mellesleg itt van még a nyakunkon Emma is, aki nem hagy tanulni, míg Liam a közelemben van, mert érdekes módon csak Liamet szereti, minket pedig utál. Tragikus kis csaj. Hannának igaza volt vele kapcsolatban, elviselhetetlen. Nem értem Liamet, hogy hogy bír vele, és hogy tűri meg ezt a "Liam papis" dolgot. Engem idegesít, hogy így nevezi. Azonban a biztosítékot a tegnap este verte ki nálam. Felfogni nem tudtam, hogy Liam,  hogy alkudhatott Emmával. Nem az apja, nem a bátyja, még rokona sem, erre képes volt nála aludni. Hajnali fél egyig vártam rá, hátha jön, erre reggel kiderült, hogy Emmával volt. Felháborító! 
Megráztam a fejemet, majd a vonalzót, amivel eddig babráltam a tolltartómba rejtettem, s bezipzároztam, majd bedobtam a táskámba a matek cuccommal együtt. Felkaptam a táskát, majd elindultam az ebédlő felé. 
- Lizzie! Várj már meg! - kiáltott utánam Hanna, mire én megtorpantam, és megfordultam. Megigazítottam a kezemen lógó táskát. - Mehetünk! - felelte, mihelyt beért, s együtt indultunk el az ebédlő felé. Beléptünk, s megvettük a táplálékot, majd helyet foglaltunk egy asztalnál. Perceken belül Roberta, és Cassie is megérkeztek az ebédjükkel.
- Lesz még órátok? - érdeklődött Cassie, s beleharapott a szendvicsébe, majd belekortyolt a vizébe. 
- Egy földrajz! - feleltük egyszerre a lányokkal.
- Akkor mehetünk együtt haza, mert nekem is lesz még .. egy.. hát.. igen - vakarta meg a fejét, végül pedig felnevetett.
- Te nem tudod, hogy milyen órád lesz? - tátotta el a száját Roberta, hiszen vele ilyen sosem fordulhatott elő, mert Ő maga a tökéletesség, a legjobb tanulók egyike. 
- Azt hiszem, ének, vagy német, várjunk csak németet nem is tanulok. Mit tudom én, ha beérek megtudom! - rántott vállat Cassie, majd tovább falatozott.
- Anyám - mormogta Berti, majd elővette a földrajz füzetét, és olvasgatni kezdte a tananyagot. Hogy képes ez ennyit tanulni? Ja, hát persze, van ideje otthon egyedül, nem zaklatja senki. Még húga sincs, már nem mintha nekem lenne, de gyerek van a házban. Roberta szerencsés, hogy csak egy bátyja van, Parker. Régen csomót volt velünk, de most kiköltözött Amerikába egy haverjával, mert ott jobban megy neki az üzlet. Egy hangszer kereskedésben dolgozik. Elképzelni nem tudom, hogy mi lehet jó abban. 
- Ti nem nézitek át? Felelünk - jajveszékelt Roberta, majd folytatta a füzete tanulmányozását.
- Sziasztok! - sivította Abigail, majd lehuppant közénk.
- Oh, a picsá.. - kezdett bele Hanna végül javított szavain . - Oh, my carott!
- Mizu van? - villantotta ki fogszabályzóját Abigail, majd belekortyolt a kólájába.
- Nekünk sietnünk kell! - pattantam fel, magam után rántva Hannát, mert véletlen szerűen semmi kedvem nincs jópofizni Abigailnek. Kirontottunk az ebédlőből, és egyenesen a földrajz terembe mentünk, majd leültünk a leghátsó padba. Előkaptam a szükséges dolgokat, térképet, füzetet és tolltartót. 
A diákok lassan szivárogtak be a terembe, csöngetés előtt pár perccel Roberta is megérkezett, és lecsüccsent az előttünk lévő padba. Miután becsöngettek Mr.Stewart bejött, szemüvegét megigazította orrán, s a naplót kezdte lapozgatni, majd megállt egy oldalnál, és felnézett Robertára.
- Roberta, mondd, mit tanultál mára?! - hívta fel felelni. Berti hatalmas lélegzet vételek közepette  vonult ki az osztály elé, és egy perc alatt elhadarta az egész anyagot. Természetesen ötöst kapott.

***

Földrajz után gyalog indultunk haza négyesben, én, Cassie, Hanna és Roberta. Az út csöndesen telt, mindenki a saját gondolataiba volt belemélyedve, ahogy jó magam is. Még mindig alig bírom feldolgozni, hogy Liam Emmával aludt az este. Ideje túl tenni magadat rajta! - súgta egy belső hang. De a gondolat mégsem hagyott nyugodni, hogy Emmával ennyire törődik Liam.
- Majd találkozunk! - intett Roberta, majd beszaladt a saját házukba, Hanna is elköszönt, s hazament.
Cassieval beléptünk, majd egyenesen a nappaliba mentünk. Louis, és Niall a kanapén terpeszkedtek, és valami sorozatot néztek. A többieket viszont sehol nem láttam.
- Hol van Zayn, Harry, és Liam?
- Liam Emmával játszik, tea délutánt tartanak, Harry és Zayn elmentek vásárolgatni, és mozizni.
Áh, gondolhattam volna, hogy Liam Emmával van..
- Értem - mormogtam, majd elindultam az emelet felé. A saját szobámban ledobtam a táskámat, majd bementem Emma átmeneti szobájába. Mikor beléptem érdekes látvány fogadott.
- Sziasztok! - köszöntem a földön ülő Liamnek, és Emmának. Liam fejére egy kendő volt kötve, pont ahogy az öregasszonyoknak szokott lenni. Emmán rózsaszín királynős ruha, és közöttük csészék, és tányérok, gyurma sütikkel. Liam két oldalán plüss macik sorakoztak. Hogy kerül ide ennyi plüss? 
- Menj már innen! - rivalt rám Emma - Nem látod, hogy éppen kettesben teázunk, Liam papival?!
- Emma - szólt rá Liam elképedve a lányra, aki csak keresztbe fonta mellkasán a kezeit, és úgy nézett rám vissza. Ennyire utálna? Tudtommal nem ártottam neki semmit!
- Inkább megyek, nehogy megzavarjak valamit - motyogtam, majd lehajtott fejjel távoztam. Visszamentem a szobámba, és leültem tanulni. Arra számítottam, hogy Liam utánam jön, de semmi ilyesmi nem történt. Egyre jobban kezdem gyűlölni ezt a kis csajt. Ellopja a pasimat.
Mihelyt megtanultam, lementem a nappaliba a többiekhez. Néha kell egy kis társaság. 
Levágódtam Louis, és Niall közé a kanapéra, s én is a sorozatra koncentráltam.