Little Horan/2~ Chapter 18.

Sziasztok iott az új rész..:) 124 rendszeres olvasó*________* Nagyon köszönöm, ráadásul összejött a 10 megjegyzés*_____________________* Awwww :3 Boldog vagyok:)
Jó olvasást! 



  Egy teljes hét telt el, nálam pedig betelt a pohár. Az utóbbi napokban Liam Emmával aludt. Vele aludt! Alig szólt hozzám, még egy ölelést sem kaptam. Tegnapelőtt elmentek egy játszótérre. Tegnap, pedig megkértem Liamet, hogy menjünk el ketten kicsit sétálni, erre lerázott, hogy most Emmával mennek megint arra a mocskos játszótérre.Még azt sem kérdezte meg, hogy nem mennék-e velük. Elképzelhetetlenül rosszul esett. Vissza fogja kapni Payne ezt kamatostul. Lecserélt egy kislányra..
- Hahó Lizzie! Itt vagy? - lengette szemem előtt kezét Berti, mire én feleszméltem, és ránéztem. - Jössz?
- Ja, persze, gyalogolunk? - érdeklődtem, hogy miként jutunk haza a gimiből.
- Elvileg egyik srác jön értünk.
- Igen, akkor jó, megspóroltunk negyed óra sétát - vigyorodtam el. A lányokkal kimentünk a parkolóba, s vártuk a fuvarozónkat. Pár percen belül be is kanyarodott a megszokott kocsi a parkolóba, s Liam leengedte az ablakot. Elfintorodtam, majd megfordultam. 
- Én gyalog megyek! - jelentettem ki, s elindultam. Még csak vissza sem néztem.
- Neked mi bajod? - hallottam Hanna hangját, majd elkapta a vállamat és maga felé perdített. - Mondom mi bajod?
- Liam a bajom, gyalog megyek! - bólintottam egyet. Hanna felsóhajtott, majd intett Liamnek, hogy menjen. 
Lassan, egymás mellett bandukolva indultunk el hazafelé.
- Mesélj! Mi bajotok van egymással?
- Ah, az unoka húgoddal van elfoglalva, mióta hát nem is tudom, olyan két hete egy folytában ! - fakadtam ki, csak úgy döltek belőlem a szavak. - Vágod? Liam vele aludt, mert Emma azt állítja, hogy fél a sötétben. Naponta kimennek a játszótérre, és tea délutánt tartanak.
- Te féltékeny vagy - kuncogott fel Hanna, s kezeit a szájára szorította. Fél szemmel rásandítottam, és csak megrántottam a vállamat. És ha igen, akkor nem, jogosan vagyok az? Szarik az állítólagos pasim a fejemre. - De Lizze, figyelj, kicsit nézd Emma szemszögét is. A szülei szarnak rá, elkényeztetik, és pénzzel tömik. Emma még kicsi, és csak figyelemre vágyik. Jó, most nem védeni akarom, mert rettentően ideg ölő a kis csaj, de ha Liamet szereti, akkor mit csináljunk? Hagyjad had játsszanak! 
- Hagytam, de már hozzá sem szólhatok Liamhez, Emma általában elküld - folytattam panaszkodásomat.
- Aj Lizzie - forgatta meg Hanna szemeit. Ezután az út további része csöndben telt. Egyikünk sem szólt a másikhoz. Csak egymás lépteit hallhattuk. Amikor hazaértünk, elköszöntünk egymástól, s mindenki bement a maga otthonába.
Levágtam a táskámat az előszobában, majd bementem a konyhába. Niallel találtam szembe magamat. Természetesen evett.
- Jó étvágyat! - mondtam, majd leültem vele szemben.
- Köszi! - s harapott még egyet a szendvicséből. - Na, és mi volt ma? - kérdezte csámcsogva.
- Semmi - ráztam meg a fejemet, s a sótartóval kezdtem babrálni. - És Ti mit csináltatok?
- Emma.. - kezdte volna, de közbeszóltam.
- Leszarom Emmát - ordítottam, majd felpattantam, és kirontottam a konyhából. Komolyan, vagy ez a kis csaj megy, vagy én. Ezt nem bírom már. 
Akkora idióta vagyok, most valószínűleg vérig sértettem a bátyámat is, mert elég értetlen képet vágott. Jó, nem érdekel, értse meg, így járt. Tudom, ma csak árad belőlem a jó kedv, és a kedvesség. Az előszobába mentem, és felemeltem a földre dobott táskám, majd feltrappoltam a szobámba, viszont ott jött a "napi meglepi". Liam üólt az ágyamon, s valami könyvet lapozgatott. Mikor benyitottam felnézett rám, és elmosolyodott.
- Beszélhetünk?
- Jé, Te látsz? - tátottam el a számat, majd az asztalom alá vágtam a táskámat, és ki akartam menni a szobából.
- Hé - kapta el Liam a derekamat, és maga felé fordított. - Mi bajod velem?
- És még van pofád megkérdezni? - meresztettem rá kitágult pupilláimat.
- De valami rosszat mondtam? Megbántottalak?
- Eléggé megbántottál - feleltem vonakodva, majd ellöktem magamtól a kezeit. - Ne is szólj hozzám.
- Lizzie! - nyögte, majd megfogta a kezemet, de én kirántottam szorításából.
- Hagyj békén!
- Istenem már! Elmondanád, hogy mit csináltam?
- Te tényleg nem tudod? Akkor elmagyarázom. Olyan két teljes hete megszűntem létezni neked. Azzal az idegesítő kis nyomorékkal alszol! Tegnap is leráztál, mikor kicsit veled szerettem volna lenni! Most én is ezt fogom játszani veled! Nagy ívben le leszel szarva, aztán talán rájössz, hogy mit éreztem az utóbbi két hétben - kiabáltam vele. Liam arc kifejezésében döbbenetet véltem felfedezni.
- Neked ennyire szarul esik, ha Emmával vagyok?
- Eléggé.
- Hát, akkor sajnálom! - próbálta rám mereszteni a kiskutya szemeit, de ebben a pillanatban ez sem hatott meg.
- Szerinted ez egy sajnálommal el van intézve? - forgattam meg a szemeimet, majd Liam háta mögé léptem, és kitoltam az ajtómon. Hagyjon csak békén! Kicsit még húzom az agyát, akkor is ha szívem szerint már rég a nyakába ugrottam volna.

*Liam szemszög*

Lizzie kilökött az ajtón. Megráztam a fejemet, majd lehajtottam, s lekullogtam a nappaliba. 
Nem hittem volna, hogy ennyire idegesíti, hogy törődöm Emmával. Azt hittem, hogy örül neki. Erre kiderül, hogy halálosan féltékeny. Én csak kicsit szerettem volna feldobni a napjait a kis csajnak, erre mi történik? Én leszek a hibás, amikor semmi rosszat nem akartam az ég adta világon! Jó, elismerem, lehet, hogy kicsit túlzás volt, hogy Emmánál maradtam este, de hát azt mondta, hogy fél! Én csak megsajnáltam.. Nem akartam , hogy kitörjön a háború.
Leültem a kanapéra, amint leértem a nappaliba. Az egyik fotelben Niall terpeszkedett.
- Te hallod.. nem tudod mi baja a húgomnak? - érdeklődött, mire én rákaptam a tekintetemet, majd egy sóhajt hallattam.
- Én - mormoltam.
- Mit csináltál? - tátotta el a száját szőke barátom.
- Semmit, vagyis Emmával voltam, és Lizzie besértődött! - magyaráztam a történteket.
- Gondoltam, hogy valami köze lehet hozzá Emmának, mert elég csúnyán lekiabálta a fejemet, Lizzie, amikor kimondtam Emma nevét, azt hittem megöl - rázta meg a fejét, majd a tévére összpontostott egy pillanatig, majd újra rám emelte tekintetét.
- Van ez így - fontam össze kezeimet a mellkasomon.
- Kérj tőle bocsánatot.
- Elhiszed, hogy próbáltam?
- Hajajaj, ez szinte rosszabb, mint amikor Louisnak egy hétig ment a hasa.
- Na jó, ne is kezd, nem akarok rá emlékezni! - kicsit felkuncogtam, mert eszembe jutott, hogy Louis szalad a wécéhez.Érdekes látvány volt, nem tagadom.

 U.I.:Komikaat*_*