Kritika - Uncertain (Bizonytalan)

Sziasztok, most egy kritikával érkeztem!

Uncertain - Bizonytalan

Kinézet: 
A fejléc nem rossz, egyáltalán nem, sőt a maga módján nagyon szép, csak nekem nem szimpatikus a rajta szereplő lány. Igaz, ez egyéni probléma, tehát elnézést.
Modulsávval sincsen semmi problémám, ha jól látom minden a helyén van. A chat színei jók, ahogy a sáv elején szereplő kép is illik a blog színeihez. Az oldalakat egy egyszerű html kóddal oldottad meg, ami szintén tetszik. Nem tudom miért, de én imádom ezeket a kódokat.
A háttér illik a fejléchez, jó választás. Mint látom a bejegyzéseket sorkizárttal írod, ami plusz pont nálam, ugyanis a hajamat tudok tépni azoktól a rakoncátlan, kusza soroktól, amelyeken néhol látok.
A "tartalomjegyzék" menüpontban kimondottan tetszik az elrendezés, jó gondolat, gratulálok!
Történet:
Az első fejezet felénél eldöntöttem, hogy amit csinálsz egyáltalán nem borzalmas. Annyira jó végre egy igényesebb blogot olvasni, amiről lerí, hogy foglalkoznak vele, és tényleg szeretnék tökéletesre írni. Azinban senki sem lehet tökéletes így nálad is adódnak apróbb problémák. Mint például az első fejezetben több milliószor szerepel az utálom szó, értem én a drámai ismétlést, háromszor, négyszer még el is megy, sőt még jól is hangzik, de hatszor, hétszer már kicsit soknak tartom.
Jelen/múlt idő probléma. Feltűnt, hogy jelenben írod a történetet. Nos, lehet én észrevételeztem rosszul, de itt :
"Gyűlölöm, hogy csupán egyetlen cigarettázós képtől hetekig zengett a sajtó." Zengett. Nem hangzana jobban simán jelenben? Vagyis zeng.
Hmm, így a fejezet végére érve körvonalazódott bennem a történet nagyjából. szóval, van egy Louisunk, aki már teljesen ki van bukva a sztárságtól, ezért szünetet vesz ki, hazamegy. Talán újra találkozik Den-el? Összejönnek? Ó, édes istenem! Annyira jól kezdődött. Nem kellett volna elárulnod a lányt szerintem már az első fejezet végén, így lelőtted a poént számomra.
Második fejezet, éljen! Tehát, van egy főszereplő lánykánk, akinek van egy három és fél éves pici babája. De, kapsz egy pirospontot, amiért nem Louistól van a gyerek, mert tudod az elég irónikus sablon helyzetet alakítana ki.
Tennék egy megjegyzést arra, amit a leírásban olvastam. Tehát, alig volt 17, sulit abbahagyta, elköltözött otthonról. Hogy talált olyan jól fizető munkát, terhesen, amiből szerzett lakást, és tudott enni is? Ez kicsit érdekes így. Viszont az, amit leírtál, az borzalmas, mármint főhősünk múltjára célzok. Milyen szülei vannak ennek? Nekem eszembe sem jutna elfordulni a terhes, ALIg 17 éves lányomtól, még akkor sem, ha makacsul kiállna a gyereke mellett, mert én is ezt tenném hasonló helyzetben.
Harmadiknál tartok, és úgy gondolom, hogy Louis egy hülye, mert ha tényleg szerette, akkor elment volna hozzá, nem? Viszont előzőben írtad, hogy Louis nem kereste. Most mi van?  Ki nem keresett kit? Kicsit zavaros, ne haragudj.
Milyen határozott Louis, már a harmadik fejezetben tisztűázza magában, hogy kell neki a csaj. Csak tudnám, hogy hova rohanunk. Hé, nem gyorsvonatra váltottam jegyet, lassítsunk, kérlek, mert egyáltalán nem rossz.
Negyedik, hello. Pofátlanul sok pofátlan pofátlanul szó szerepel ebben a pofátlanul pofátlan fejezetben. (Bocsi, ezt muszáj volt, nem bántás.)
Hö? "a világ megáll, csak én létezek, ő, és az a láthatatlan kapocs köztünk, ami bár a külön töltött idő alatt jócskán elvékonyodott, viszont a kötelék erőssége változatlan." Mi? Most akkor elvékonyodott a kapocs, vagy nem? Próbáld kerülni az ilyen csavaros, huncut mondatokat, mert valóban könnyen pofára lehet esni ezekben a láthatatlan kapcsokban.
Ötödik. Daisy és Phoebe nagyon édesek, és a fejezet elején megjelenő hasonlat kimondottan tetszik. tudod, Louis régi/új énje. Anya&fia pillanat, hát egyem meg őket de édesek. Louis anyukája nagyon aranyos karakter, jól megformáztad.
Hat, ja, hogy csak legjobb barátok voltak? Oké, értem a szitut. Bocsi, de eddig teljesen abban a tudatban éltem, hogy ezek együtt voltak. Igazából ebben a fejezetben semmi sokatmondó nem történik, tehát nem is tennék róla több említést.
Igen, hetedik következik. Értékelem Louis bátorságát, ugyanakkor meg vagyok döbbenve Den anyukáján. Tökre az jön le, hogy megbánta a dolgokat. És igen, tényleg. Jól van, mégis van benne némi lehetőség. 
Lehet egy fura kérdésem? Ha Te leesel a lépcsőn, apukád feléd is nagykéssel jön, hogy enyhítse a puklit? Izé, én jéggel csinálnám, de szíved joga nagykéshez folyamodni.
Nyolcadik, jelenleg utolsó részhez értem, és elmondhatatlanul sajnálom Mr Phillipset, mert nagyon kis édes bácsikának tűnik. Én imádom az ilyen jó kedélyű bácsikat, no meg azt is bírom, hogy ennyire szeretik a feleségüket, ez annyira ritka manapság, hogy akár 40-50 év házasság után is képes szerelemmel szeretni egymást két ember.

Nos, összeségében tetszik, viszont az apróbb hibákat javítsd! Szóismétlésekre figyelj, illetve a jelen/múlt időkre, és kusza mondatok értelmességére. Feliratkoztam, mert kíváncsi vagyok, hogy mit hozol ki ebből, mert látom benned a lehetőséget, és érdekel a további történetvezetésed.
10/7 - További jó blogolást!

U.I.: Bocsánat, ha rövidd lett a kritika, nem akartalak megbántani semmivel, mert nem ez a célom. Elnézést az esetleges helyesírási hibákért.:) 

Ölel,
LTP





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése