Nevezhetjük búcsúnak is akár...

Sziasztok!
Szerintem már sokan észrevettétek, hogy szó szerint eltűntem. Nos, ja, mert így is történt... A helyzet az, hogy ráuntam erre az egészre. Igazából nem is tudom, hogy hogyan fogalmazzam ezt meg, vagy mit mondhatnék, szóval bocsánat előre is, ha egy kicsit kusza, vagy érthetetlenre sikerül, így az év első napján 23:50 tájában a dolog.
Nehéz szívvel mondom, de ez a korszak lezárult nálam. Ez az egész blogolósdi... Szép volt, jó volt, de két év alatt sikerült kiírnom, illetve kiszerkesztenem magamból az ötleteimet, és egyszerűen elfogyott, kifogyott az egész. Nincs se időm erre, se kedvem, se energiám, se ötletem.
Lehet azt mondjátok majd páran, hogy hamar feladtam, és két év az semmi, de erre csak azt tudom válaszolni, hogy "ilyen az élet". Vannak dolgok, amikre lehetetlen ráunni, és vannak olyanok, mikre meg egész könnyen sikerül. Kinek mi, nekem ez most így sikeredett, és azt kell, hogy mondjam, nem bántam meg!
Érdemes volt két éven keresztül csinálni, hajtani, úgymondd előre törni. Leírhatatlan érzés volt az, amit éreztem az egész alatt. Annyi kedves ember volt/van, sosem fogom tudni megköszönni, esetleg viszonozni azt a sok szeretetet, amit tőletek kaptam az elmúlt kettő, már-már két és fél év alatt. Szóval nagybetű KÖSZÖNÖMÖT érdemeltek.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont most, újév első napján, több hónap után jövök, és lökök ide egy értelmetlen szöveget? Pont ezért. Új év, új dolgok, és változások...Ez az, amire szükségem van.
Nem lett annyira eget rengetően hosszú a bejegyzés, de a lényeget szerintem sikerült mondatokba foglalnom. Ne várjatok tőlem új blogot, bejegyzéseket, novellákat... semmit, mert nem lesz. Se Don't let me down, se Don't you worry child, sajnálom, de így alakult. Elsiettem a dolgokat, elhittem, hogy sikerülni fog, aztán fejjel előre estem bele a szarba, a saját elfogultságomba... de nézzük a jó oldalát; én legalább belátom, hogy elcsesztem a dolgokat, és nem próbálok őrült kifogásokat keresni, mert rájöttem, hogy nincs értelme. Sokkal jobb tiszta lapokkal játszani.
Ha már tiszta lap...
emlékeztem a Blogszanálás 2013-ra? Tudjátok, a blog, amely más emberek blogjait "figurázta ki". A blog, amiben benne voltam...
Lehet, durvát fogok most mondani, nem tudom, utáljatok érte, mindenkinek szíve joga eldönteni a dolgot, de azt kell, hogy mondjam, így utólag visszagondolva, hogy nem bántam meg, újra belemennék a dologba.
Hogy miért? 
Nem azért, mert tökéletes vagyok, Isten ments! Dehogy vagyok az! Sőőőt...(nem mennék ebbe bele részletesen inkább). Hanem azért, mert a napokban volt szerencsém visszaolvasni az egyik blogomat, cím szerint a Perfect névre hallgató Liam Payne fanfiction-t, és az azokhoz érkezett kommenteket. Az ötlet az király, megtapsoltam magamat, de a kivitelezés.. Istenem... olvastam, és néhol a hajamat téptem, vagy éppen a földről kellett összekaparnom az államat, annyira borzalmas volt. Elsiettem, elrontottam, és nem tud beleférni az agyacskámba, hogy miért szerettétek ennyien. Mi volt benne olyan jó? Esetleg megválaszolhatjátok ezt kommentben, vagy akármi, mert valóban érdekel a kérdés. (Hátha van valaki köztünk, aki olvasta.)
Ja, és akkor a megjegyzések: Egy bizonyos felhasználó is említette az utolsó két fejezetnél, hogy jó, jó, de elsiettem, elrontottam. A háttérben talán az lehetett, hogy már akkor is kezdtem unni a témát, na meg, hogy írhattam volna élethűre valamit, amiről fogalmam sem volt akkoriban? Gondolok például a drogos, börtönös részekre... néhány fejezet annyira elcseszett, a helyszínek, ahogy leírtam, annyira valószínűtlen.
Tehát többnyire ezért csinálnám újra az egész szanálást. Legszívesebben törölném az összes olyan elcseszett, tartalom hibás vackot, mint az én Perfect-em.
Oké, akkor nem is szaporítanám tovább a szót, ennyi voltam így hajnali fél egy tájában.
Ezer csók, meg ölelés;
L.T.P.~ - fura így hívni magam, már egészen elszoktam tőle, szóval...
Lizi voltam.

2 megjegyzés:

  1. Rég beszéltünk már tudom, de úgy gondolom, hogy ehhez most nekem is hozzá kell szólnom!
    Őszintén én teljesen megértelek ( nem, a Perfectes dologban, nagyon nem értek egyet, ugyanis lehet, hogy néhol tényleg elsietted, viszont tényleg jól meg volt írva, úgy ahogy a többi blogod is. Nem hiába volt annyi feliratkozód és olvasód. Jól írtál, csak egyszerűen bele untál, ezért aztán már nem is érdekelt, hogy hogyan és mit írsz. ) Viszont az a blogszanális dologban egyet kell értenem. Néhány blog tényleg röhej. Sőt én szégyelem magam az íróik helyében. Úgy ahogy azt is megértem, hogy már nem izgat ez az egész. Néhányszor - sokszor - már én is hagynám az egészet a francba. Be kell látni a fanfictiönöknek lassan beffelegzik, ugyanis lehetetlen újat kitalálni. Az pedig csak még rosszabb ha valaki 1Dset ír mivel senki nem akar már róluk olvasni, mivel a drága tehetségtelen írók sablonná tették az egész ötletet.

    VálaszTörlés
  2. Thank you for sharing
    https://aab-edu.net/

    VálaszTörlés