Kritika #10 Beautiful Trouble

Sziasztok! 

Meghoztam az első kritikámat. Szeretném előre tudatni, hogy nem leszek kedves, és nem fogok kertelni. Nem látom értelmét annak, hogy egekig magasztaljak egy blogot, miközben enyhén szólva szar. Lehet egyesek most flegmának, vagy bunkónak gondolhatnak, eközben csak bele kéne gondolni abba, ami van. Manapság a legtöbb fanfic unalmas, és elcsépelt. Egyediség már meghalt a One Direction-ös  blogok között. Én ezzel nem akarok senkit sem megalázni, vagy megbántani. Természetesen a kritika során pozitív, és negatív dolgokat is említeni fogok. Nem lételemem, hogy földbe döngöljek egy kezdő, vagy éppen sikeres bloggert, de a saját véleményemet meg fogom mondani, ha jó, ha rossz. A stílus, valószínűleg kedvfüggő lesz.

Beautiful Trouble.

Kinézet:

Nem tetszik. A fejléc összecsapottnak tűnik, habár lehet sokat dolgoztál vele. (Az oldalt futó 

szövegből következtetek, hogy Te csináltad.) Sajnálom. Nem tudom hova tenni azt a sötétkék(?) csíkot, ott bal oldalt fenn, ami belemegy a sapkás Harry fejébe. Elhalványíthattad volna, vagy akármi. A fejléc bal oldala úgy néz ki, mintha alapjáraton odatettél volna egy képet, majd később tetted volna rá a két Haroldot, és azt halványítottad volna el valamennyire. A lány középen, úgy néz ki, mint pornósztár.(Ne haragudj, esküszöm, ez jut eszembe róla.) A jobb oldala pedig tragikusan üres a színek ellenére. Felirat egyszerű, de nagyszerű, az kimondottan tetszik. Összességében nem mondom, hogy förtelmes, de nem is a legjobb munka. Vagy javíts rajta, vagy cseréld le.

A háttér aranyos, de ha jobban megnézed, mozaikos. 

A modulsáv elrendezését, sem így csináltam volna. Legfelülre mindenképpen valami kis ismertetőt helyeztem volna, alá pedig szép sorban a többi dolgot. A modulsáv így rettentően rendezetlen. Azok a képek ott alul, teljesen felborítják a blog harmóniáját. Inkább külön oldalra tenném őket, például az „Awards” oldalra simán bepakolhatod a blogversenyeken elért helyezésekről szóló okleveleidet. Értem én, hogy büszke vagy rájuk, én is az lennék, csak nem mutatnak jól a különböző nagyságú, és színű fotók. A jelentkezéses „plakátokat” is nyugodtan egy külön oldalra helyezheted. A chat színei jók. Azonban, a bejegyzések szövegének színén változtatnék, mindenképpen kicsit sötétebbre venném, illetve sorkizárttá alakítanám őket. A fejezeteid így annyira sutának néznek ki és összevisszának, mindenképpen csatolnék egy hangulatos képet jobb, vagy bal oldalra, a szöveg elejére. 

Ó, majdnem elfelejtettem. Még a modulsávhoz szerettem volna írni, hogy azt, hogy „Ők visszatérnek”… egybeírjuk. Visszatérnek. 

Történet:

Bevallom, amikor publikáltad az első fejezetet, már bekukkantottam a blogodat. Most kezdhetnénk azon vitatkozni, hogy egyedi, vagy sem, ugyanis ezt az ikres ötletet egyáltalán nem lehetett nehéz kitalálni. Legalábbis nekem a klipp (Best song ever) első megnézése után megfordult a fejembe egy ilyen blog, de azonnal elhessegettem az ötletet, mert feleslegesnek éreztem olyanba belekezdeni, amit még ezer ember megírna rajtam kívül. És ekkor megtaláltam a blogodat, és felvisítottam. Egy kibaszott látónak éreztem magamat, de komolyan.(Ne vedd sértésnek, és elnézést a csúnya szóért.)  

Beleolvastam a szövegbe, és úgy döntöttem, hogy folytatom. Kíváncsivá tettél, mert igazán fordulatos lett a blog. A kivitelezés az remek. Nagyon jól kitaláltad az eseményeket. Valóban, nagyon látszik, hogy törted rajta a buksidat. 

A fogalmazással, már fele annyira sem voltam megelégedve, mint a jó történetvezetéssel, az enyhén sablonos alap sztorival. Sok a szóismétlésed, és néhol belegabalyodok a mondatokba, és legalább háromszor kell visszaolvasnom őket, hogy megértsem. Ezen persze lehet javítani, rengeteg gyakorlással.  

A leírásoknak örültem, mert végre, valaki figyelt azokra is. Nem voltak annyira hosszúak, de megállták a helyüket a szövegkörnyezetben.

A szereplők személyisége; Harry egy bunkó, buzi. Annyira hihetetlenül unszimpatikus a történet során, hogy öklendezem Tőle. És ahogy nyáladzik szinte Danielle-ért, fúj. Szivárványt hányok.

Marcell amolyan tipikus stréber. Az elején marha idegesítő volt a kínlódása. De komolyan, időnként már a hajamat téptem, vagy a fejemet vertem az asztalba. Végül kisült, hogy egy egész szerethető szereplő a nyápicsága ellenére.

Végül pedig ott van Danielle, hmm, nem is tudom. A lány szimpi is, meg nem is. Tényleg nem tudom eldönteni, hogy a Lánchídról, vagy egy százemeletes épület tetejéről lökném le. 

Néhol meglehetősen gyerekes az egész történet. Szerintem a One Direction már korán sem kisbabák. főleg ez a gyümölcs dobálózás, meg őrjöngés. Értem én, hogy egy őrült 1D fan így képzeli, de hát, ez akkor sem reális.

Őszintén, de tényleg őszintén válaszolj erre: Hallottad már azt a nyelvtani helyesírási szabályt, miszerint; Ha az IGE AZ IGEKÖTŐ ELŐTT ÁLL, EGYBEÍRJUK? 

Példa:

Ige: fut

Igekötő: el (összes igekötő: be, ki, le, fel, meg, el, át, rá, ide, oda, szét, össze, vissza.)

Ebből következik; elfut EGYBE! 

Én borzasztóan türelmes, és megértő embernek vallom magam, de ez...ez tud a legjobban kihozni a sodromból. Ötödikben, - ha jól emlékszem-, akkor tanultam meg ezt a szabályt. Én nem hiszem el, hogy ez ennyire nehéz lenne. Vagy én vagyok mutáns, hogy megértettem. 

 Így a végére, még annyit tennék hozzá, hogy mindenképpen folytasd, mert nem rossz. Csak próbálj meg összetettebb, hosszabb mondatokat írni, és a szóismétlésre figyelj. 

Párbeszédekre is ügyelj!

Most így hirtelen ennyi. Remélem, hogy nem bántottalak meg, mert tényleg nem ez volt a szándékom. Bocsánat, ha valahol durvább voltam a kelleténél. 

Ölel,