Sziasztok! Mivel rájöttem, hogy már napok óta nem volt friss, én pedig csak várom a megjegyzésekre, amik nem nagyon jöttek, nem panaszkodom, 6 azért összejött, és örülök is nekik. Aranyosak vagytok. Remélem, hogy többen hagytok megjegyzést, mondjuk kényszeríteni nem foglak Titeket komihatárral, mert van jobb dolgom is, mint zsarnokoskodni az olvasóim felett.
Ebben a fejezetben sikerült megjelenni annak a mágikus kettes számnak, Liam jóvoltából. Szerintem, ez egy hosszabb fejezet lett, kapok piros pontot?:)
Szóval, jó olvasást, buci macik!
*Hanna szemszög*
Jól hallottam?! Lizzie tényleg ezt mondta volna a tanárnak? Csak nem hatással vagy rá?
Felnéztem a füzetemből. Először Mrs.Matematikára, másodszor pedig Lizzere, aki keményen állta Mrs. Stone villámokat szóró tekintetét.
- Kérem az ellenőrződet! - tartotta Lizzie orra alá ráncos, húsos tenyerét Mrs. Stone. Lizzie elmosolyodott, majd lehajolt a táskájáért, majd kiemelte belőle a kis kék füzetet. A tanár nő idegesen vonult vissza az osztályba.
- Te nagyon kis bad girl lettél - vihogtam fel halkan.
- Kösz, ezt bóknak veszem - nevetett fel nagyon halkan Ő is, majd hátradőlt a falnak, hiszen ennek a hosszú kispadnak, nincsen hát támlája, csak a hideg, koszos fal van ott.
- Be fog írni neked - húztam el a számat, mikor tudatosult bennem, hogy mit is mondott Lizzieke.
- Mondtam már, hogy hidegen hagy? Ő volt először köcsög velem! Én csak folytattam a beszéd stílust - villantott rám egy vigyort Lizzie, majd összecipzározta a tolltartóját, matek könyvét becsukta, majd a táskájába rejtette.
Szerencsére a matek ma az utolsó óránk, és mehetünk haza. Végre a péntek is eljött.
- Mocskos kölyke, a bátyád volt az egyik legjobb tanulóm. Biztos, hogy a testvéred az a drága kisfiú? - dobta le idegesen Lizzie elé a tájékoztatóját Mrs. Stone, majd visszacammogott az osztályba.
*Lizzie szemszöge*
Kinyitottam a kezemben tartott kis füzetet a leghátulján. Hatalmas betűkkel íródott szak tanári ékeskedett benne.
" Kedves Szülők!
Rá sem ismerek a lányukra.
Az óráimon nem figyel, és rendetlenkedik.
A minap visszabeszélt nekem. Betelt a pohár.
Ezekért szak tanári intőben részesítem.
Kérem a szülők beszélgessenek el vele. Ráfér.
Amanda Stone Matematika tanár nő "
- Hát ez jó - nevettem fel halkan, és a mellettem ülő Hannára néztem. Kivette a kezemből az ellenőrzőt, majd Ő is elolvasta mi áll benne, végül elhúzta a száját.
- Ki fogsz kapni - jelentette ki.
***
Mihelyt vége lett az órának a suli előtt megvártuk Robertát. Mivel a fiúk, valami csoda folytán nem vártak itt ránk gyalog indultunk haza. elmeséltem Robertának a szak tanári intőmet, aki szinte csak leharapta a fejemet, hogy mekkora egy idióta vagyok. És igaza volt. Tényleg az vagyok.
***
Egyedül vagyok otthon. Suli után Robertáék hazamentek, ahogy én is, de senkit nem találtam otthon legnagyobb meglepetésemre. Már délután fél négy, és senki sehol Nyugalom telepedett a mindig zajos házunkra.
Nyeltem egyet, majd bedobtam az ellenőrzőmet a ruháim közé. Ott talán nem keresi anya, ha keresi. Szerencsére csak nyolc körül jön haza, így lesz időm felkészülni a halálomra.
Levetettem magamat az ágyamra, majd előkerestem a telefonomat. Kikerestem Liam számát, majd hívtam.
Pár csöngés után fel is vette.
- Szia Lizzie, mi a baj?
- Hol vagytok?
- Vidámparkban - hallottam a hangján, hogy vigyorog, mint valami kisgyerek - Voltunk, de már megyünk haza. Niall megéhezett, bejöttünk hazafelé egy Nando'sba.
- Ugye Emma veletek van? - aggodalmaskodtam.
- Persze, itt ül mellettem, adjam?
- Ne! Inkább ne! Siessetek haza - mondtam majd kinyomtam. Kedves vagyok, de megérthető, hogy nincsen jó kedvem a szak tanárim után.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak kinyílt a szobám ajtaja, és belépett rajta Liam. Halál nyugodtan ültem az ágyamon, és pötyögtem a telefonomon.
- Szia - mosolygott rám, majd leült mellém.
- Hello - köszöntem, majd nyomkodtam tovább a mobilomat.
- Mi a baj? Én csináltam valamit - tátotta el a száját, majd kivette a kezemből a telefont, és lerakta az éjjeli szekrényre.
- Hé! - morogtam, s kénytelen voltam rá figyelni.
- Mi a baj? - kérdezte újra, majd megfogta a kezemet.
- Semmi - ráztam meg a fejemet.
- Lizzie, nekem ne hazudj ! - meresztette rám szépséges barna szemeit, aminek nem tudok ellenállni. Azok a kiskutya szemek.
- Aj, de megígéred, hogy nem mondod el senkinek - néztem szeme közé, mire Liam csak bólintott.
- Megígérem.
- Hát, ő, ami azt illeti, ma kaptam egy szak tanárit - vakartam meg a fejemet, Liam pedig felnevetett.
- Ez a baj? És mit csináltál? Összevesztél azzal az Abigailal?
- Nem, visszaszóltam a tanárnak. Kiültetett minket Hannával a folyosóra, és adott feladatot, megpróbáltam megcsinálni. Kijött, és megnéztem, és azt mondta, hogy ez hibás, én pedig erre annyit mondtam, hogy elnézést, hogy nem vagyok olyan tökéletes, mint maga - hadartam el egy szuszra a történteket.
- Igazi rossz kislánnyal van dolgom - villantott rám egy mosolyt, majd közelebb hajolt, és megcsókolt. Nem tiltakoztam, visszacsókoltam.
- Majd én megtanítalak arra a matekra - puszilta meg az arcomat Liam, majd az asztalomhoz lépett, és kutatni kezdett. Végül egy papírral, és a matek könyvemmel tért vissza. Leült mellém törökülésben, kitárta maga előtt a matekot, majd írni kezdett a papírra. Mikor abbahagyta az írást a papírt az orrom alá dugta.
- Parancsolj! Oldd meg - Tollat a kezembe rakta, én erre felhúztam a szemöldökömet.
- Oké - feleltem, majd a feladatra irányítottam a figyelmemet. Ismét valami felismerhetetlen tört szám jött ki.
- Kész! - adtam vissza Liamnek, mire Ő felnevetett, majd közelebb húzódott hozzám, és magyarázni kezdett. Próbáltam figyelni rá. Nagyjából meg is értettem, ahogyan elmagyarázta. Nem is értem miért nem lett inkább matek tanár.
- Így az eredmény 2! Érted? 2!
- Igen, Liam, értem. 2 !
- Pontosan kettő!
- Igen, kettő!
- Milyen jó ez a szám, tetszik.. - bólogatott.
***
Az egész délután Liammel töltöttem a szobámban. Természetesen nem csak matekoztunk, hanem voltak ott mocskos dolgok. Például, elmagyarázta, hogyan kell szelektíven hulladékot gyűjteni. Mindent külön kukákba. Na jó! Csak viccelek.
Az óra már fél kilencet mutatott. El kell mondanom anyunak a csodálatos szak tanárimat. Idegesen álltam fel, s kezdtem el kutakodni a ruháim között.
- Mész valahova? - hallottam meg a hátam mögött Liam döbbent hangját.
- Nem, csak ide dugtam az ellenőrzőmet - mondtam, majd kihúztam 2 póló közül.
- Á, szóval elmondod?
- Persze, hogy elmondom! - bólintottam, majd elindultam volna lefelé, de megtorpantam az ajtóban. - Liam, nem jönnél velem? Én félek, hogy lekiabálja a fejemet.
- Megyek - pattant fel az ágyról, majd megfogta a kezemet - Veled vagyok, majd visszakiabálunk.
- Hogyne... - nevettem fel. Kézen fogva indultunk lefelé a konyhába. Valószínűleg anya ott lesz.
- Sziasztok! - köszönt ránk anyu, mikor beléptünk.
- Anya, mondanom kell valamit - álltunk elé. Anya tekintete hirtelen lett aggódó, vizslatni kezdett. Végül összehúzta a szemöldökét.
- Terhes vagy? - nézett fel rám.
- Igen, anya, ikrekkel. Nem - ráztam meg a fejemet, mire anya kifújta a levegőt.
- Összeházasodtok? - lett ismét rémült a tekintete.
- Hogyne anya, azonnal, és elköltözünk Hawaiira - forgattam meg a szememet.
- Akkor figyelek. Ennél rosszabb dolgok nem lehetnek már.
- Kaptam egy szak tanárit - Az ellenőrzőmet letettem az asztalra kinyitva annál az oldalnál. Anya nagyokat pislogva meredt rám.
- Micsoda? Te normális vagy? - felkapta az ellenőrzőmet, s olvasni kezdete. - Én sem ismerek rád - motyogta - Mi lett veled drágám? Elfajultak a dolgok mióta a bátyádék itt vannak - rázta meg a fejét, majd kifújta a levegőt.
- Tessék? Most rájuk haragszol, mikor én vagyok a hibás? - tátottam el a számat. Talán jobb lett volna, ha Liam még sincs itt, még a fejébe veszi, hogy az Ő hibája, mikor nem.
- Nem, mind egy! Aláírom. Több ilyet nem akarok látni - motyogta, majd elővett egy tollat, s aláfirkantotta. Az ellenőrzőmet pedig a kezembe tette.
- Menjetek aludni, és aludni, nem mást csinálni! - nézett a szemem közé anya, mire én csak bólintottam.
