HELLO!
Nos, megérkezett az új fejezet! Blogversenyt lezártam, holnap fogom kihírdetni az első győztest! Köszönöm az előző fejezethez a sok aranyos komit! Remélem ide is jön!
Jó olvasást!
*~*~*
Másnap reggel, éppen a közös reggelihez készülődtünk, amikor egy éles sikoly hallatszott az emeletről, majd Blake lerobogott a lépcsőn, s leült az egyik székre.
- Hanna sikított? - fordultam Blake felé, mire Ő csak bólintott.
- Ja, valami bogár van a szobánkban, de már kiírtotta, én gondoltam lejövök kajálni, majd Ő elvégzi a piszkos munkát.
- Micsoda macsó - morogta Cassie az orra alatt.
- Macsóbb, mint a Te pasid - jött a válasz Blake-től.
- Ha így folytatod haver, nem igazán leszünk jóban - emelgette Zayn a szemöldökét, majd leült egy kávéval Blake-el szembe.
- És szerinted engem érdekel, hogy jóban vagyok-e egy ilyennel, mint te, vagy sem?
- Tudod Blake, undorító a modorod - szóltam közbe.
- Te inkább kussolj, és hozd a kaját - felelt nem törődöm módon. Igen? Egy sunyi vigyor jelent meg a képemen, majd a pulthoz léptem, s felemeltem onnan a tejet. Somolyogva mentem vissza Blake mellé, majd egészen véletlenül a nyakába borítottam az egész kancsó fehér folyadékot. Blake kislányosan felsikkantott, majd idegesen felpattant.
- Te mégis mit képzelsz magadról? - ordított velem, mint valami óvodással. - Nem vagy normális! Kapd be a faszomat!
Felhúzott szemöldökkel hallgattam végig Blake dühkitörését, míg el nem viharzott az emeletre.
- Ezt meg mi lelte? - csüccsent le Hanna is az asztalhoz.
- Leöntötte tejjel, de azt hittem megveri - bólogatott Niall.
- Gondolom végignéztétek volna, ahogy megver.
- Figyelj, engem tegnap majdnem megölt - közölte csöndesen Liam.
***
Reggeli után Hannával, és Cassie-val úgy döntöttünk, ideje körülnézni a környéken. Az egész délelőttöt elvásárolgattuk, s szebbnél szebb ruhadarabokat vettünk. Ebédünket már a fiúkkal, egy közeli étteremben ettük meg, Blake nélkül. Blake felszívódott, mióta nyakon öntöttem, de bevallom, nem igazán hiányzik.
Délután közös programként eldöntöttük, hogy páran kisurranunk a "fizetős strandra", ugyanis, Harry dögös macákat szeretne nézni bikinibe. Louis támogatta az ötletet, így kénytelenek voltunk velük menni.
Cassie, Hanna, és én leterítettünk egy nagyobb méretű pokrócot, s lefeküdtünk napozni. Az öt fiú ugyanakkor a vízben pancsoltak, mint az óvodások.
- Csajok - hallottam meg Hanna elfúló hangjűát. - Az ott. az.. az - dadogott. Felsóhajtottam, s felültem, hogy megnézzem, már megint mi a probléma. Levettem a napszemüvegemet, majd kutatni kezdtem, hogy Hanna min borult ki ennyire.
- Mi van már megint? - csiccsent fel Cassie is. - Jézus! Az ott Blake, és..?
- Egy csaj.. - nyögte ki Hanna.
- Helyedben odamennék, és jól képen törölném - simogatta az állát Cassie, majd visszafeküdt, mivel gondolom elkönyvelte, hogy remek ötletet adott Hannának. Hanna szájára egy gonosz vigyor húzódott, majd felpattant, s szinte vágtatva lódult meg Blake, és a spanyol - igen, spanyolnak fest - csaj felé. Amikor odaért, a lányt arrébb taszította, s Blake arcára csapott. Blake bal orcájára szorította kezét, a spanyol nő, tát5ott szájjal meredt Blake-re, majd Hannára. Valószínűleg nem értette a lezajló helyzetet. Hanna mondott is valamit Blake-nek, amit sajnos nem hallottam, mert hallótávolságon kívól zajlott le a jelenet.
- Ez meg mi volt? - vetette le magát mellém Liam, s megrázta a fejét.
- Hé ! Tiszta víz leszek! - sipítottam.
- Örülj neki. Na, e kérlek mondd el.
- Úgy néz ki.. - kezdtem volna bele, de ekkor Hanna jelent meg, s idegesen lehuppant a pokrócunkra.
- Ez az idióta, balfasz megcsalt ! - duzzogott a kelleténél hangosabban. - Undorodom tőle. Kidobtam! Közöltem vele, hogy vigye a szállásról a cuccait, és úgy jut haza, ahogy akar.
- Igen! - kiáltott fel Liam, majd szinte táncolva futott vissza a vízbe a másik 4 barátjához.
Percek elteltével a vízben örömujjongás tört ki, mindenki a One Direction tagjait vizslatta, mi ütött beléjük. Majd én megmondom mi a szitu; Elmegy az ember, aki belekavart a "nyugodt" életünkbe.
Apró mosollyal az ajkamon dőltem vissza a pokrócra, s tettem fel újra a napszemüvegemet.
- Lányok, menjünk fagyizni! - Fantörpikus! Épp, hogy lehunyom a szememet, már Niall hangja csendül fel.
- Ez jó ötlet ! - csattant fel Hanna, s éreztem, ahogy a pokróc megmozdul alattam. Mély levegőt véve tornáztam magamat újra ülő helyzetbe.
- És ki marad a cuccokkal, hogy el ne lopják? - aggodalmaskodott Louis.
- Igen, több, mint valószínű, hogy pont a mi cuccainkat fogják elvinni - forgatta barna szemeit Zayn, ezután fejét rázva indult el Niall, és Hanna után.
- Zaynee! Várj meg - szólt utána Cassie. Zayn hátra fordult, s megvárta, míg Cassie mellé szökken.
- Jössz? - nyújtotta felém Liam a kezét.
- Aha - bólogattam, majd elfogadtam segítségét. Felhúzott a földről, s kézen fogva indultunk meg az igen éhes társaság után.
- Nem lehetne, hogy fagyi helyett inkább együnk valamit? - változtatott Niall az elhatározáson. Mindannyian egyszerre sóhajtottunk fel.
- De, csak csináljunk már valamit - közölte Harry eléggé nyers hangsúllyal.
- Akkor, együnk hamburgert - emelte magasba Niall az ujját, s elindult a hamburgeres stand felé. Amikor odaérkeztünk, Niall végigkérdezett mindenkit ki mit kér.
- Akkor lesz két extra sajtos, egy sima, négy sajtos sok ketchuppal.
- Rendben - felelt a büfés srác, s már neki is fogott a táplálék elkészítéséhez. Miután mindenki magához vette a szendvicsét visszamasíroztunk a pokróchoz.
- Látod Lou, megvannak a cuccaink! - mutatott körbe Harry.
- Ez egy véletlen, a sors furcsa fintora. Sajnálom! - húzódott Louis a pokróc szélére sértődötten.
